Talán különösebb magyarázatot nem igényel, hogy miért érdeklődéssel veszi az olvasó a kezébe az Európai Unió kapcsán egy szubszidiaritásról és szolidaritásról szóló könyvet. Az Alkotmányos Szerződés meghurcoltatása és a Lisszaboni Szerződés elutasítása az ír démosz által alapvető újragondolásra készteti az Európai Unió sorsának alakítóit és az Európai Unió hasznát "kívülről" élvezőket egyaránt. Az érdeklődés a Szubszidiaritás és szolidaritás az Európai Unióban1 c. szerkesztett mű iránt így érthető.
Nem könnyű téma sem a szubszidiaritás témája, sem a szolidaritás elve a közösségi jogban. Lehet önálló doktori értekezést írni egyikből2, vagy másikból3, azonban a szerkesztő és a szerzők ezen alapvető elvi jelentőségű eszmék körüljárásának egyik legalkalmasabb formáját találták meg. A kötetben ugyanis a kérdés elméleti oldalától a gyakorlati oldaláig hivatásukból eredően hitelesen mutatják be a felmerülő, és talán mondhatjuk, nehezen megválaszolható kérdéseket. Mint látni fogjuk a felmerülő kérdésekre lehet jogi válaszokat adni, amelyek mai formájában nem kielégítő megoldásai az elvek érvényesülésének. Ugyanakkor szinte minden szerzőnél megjelenik a dialógus és az elvek gyakorlati továbbfejlesztésének igénye. A két elv alkalmas lehet a bennük rejlő lehetőségek összeegyeztetésére és a közösségi identitásformálás megvalósítására, de a mű olvasói látni fogják, hogy egyelőre a célt lehet csak meghatározni az oda vezető út még homályba veszik.
Annak ellenére, hogy a szubszidiaritás gondolata az akkor még "csak" Európai Gazdasági Közösségben már az 1970-es években megjelent4, és idővel bekerült az alapszerződésbe. Először nem, mint hatásköri szabály5, később azonban a Maastrichti Szerződésben már egyértelműen hatásköri szabályként is. Bár azóta több mint 15 év eltelt, máig csak homályos kontúrként láthatjuk érvényesülésének kézzel fogható eredményeit. Amikor 1992-ben a Maastrichti Szerződésbe alapelvként bekerült, érthető volt a tagállamok oldaláról a szubszidiaritás elvének bevezetéséhez fűzött várakozás, másrészt az európai integráció elkötelezett híveinek az aggodalma, hogy az elv "megsemmisíti a nehezen elért eredményeket."6. Aki ismeri a szubszidiaritás elvének gyakorlati érvényesülését láthatja, hogy a várakozások enyhén szólva is túlzónak, az aggodalmak pedig gyakorlatilag megalapozatlannak bizonyultak idővel. Hogy miért? Arra kapunk sokszínű válaszokat a kötetben.
Talán túl gyakran is méltánytalan helyzetbe kerül egy szerkesztett kötet recenzeálója, hiszen a műfaj "nem bírja el", hogy minden szerző elegendő figyelmet és az érdemeinek megfelelő elismerést kapjon. Jelen sorok írója így a kötet sokszínűségének bemutatására szelektíven válogatott a szerzők művei közül, nem is inkább a fejezetekre összpontosítva, hanem elsősorban az összefűzhető gondolatokra. Mielőtt azonban ezt megtennénk, a mű főbb irányvonalait ki kell jelölni. A szerzők alapvetően az alábbi főbb gondolati "csomópontok" mentén fejtik ki meglátásaikat: elméleti, filozófiai és történeti alapok7, a tagállamok és az Európai Unió viszonya8, nemzetpolitika az Európai Unióban9, szubnacionális szintek kérdése10, és az emberi jogok11. A kötet végén pedig olyan kapcsolódó hozzászólások12 is találhatóak, amelyek értékes gondolati többletet adnak.
Tekintettel arra, hogy egy konferencia előadásának anyagait tartalmazza a könyv, így az egyes fejezetek ehhez alkalmazkodnak stílusban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a könyv szerkesztője, Frivaldszky János, ne adna egy olyan elméleti-gondolati keretet13, amely az olvasónak lehetővé teszi, hogy "magabiztosan mozogjon" a többi szerző által meghatározott területeken. Frivaldszky éleslátóan felveti "A" problémát, azaz, hogy "… miképpen lehet identitásképző egy jelenleg döntően hatásköri szemléletben alkalmazott társadalomszerkezeti elv, ráadásul ha negatív szemléletben, beavatkozás-mentességként szokták meghatározni?"14. A szerzők az elkövetkező fejezetekben erre keresik és adják meg a saját, szubjektív válaszukat.
Kimondva vagy kimondatlanul a legtöbb szerző írásában a szubszidiaritás és a (tag)állami szuverenitás kontrapozíciója megjelenik. Jól rávilágít azonban Navracsics arra, hogy "az európai integráció érdekstruktúrájában a nemzeti érdek, a közösségi érdek csak egy dimenzió, és a konfliktus lényege valójában nem tisztázott"15. Ugyanakkor kétségkívül jogos az a felvetés is, hogy bár az Európai Közösség és a tagállamok viszonya a "rugalmas" hatáskörmegosztáson keresztül fejeződik ki, a lánc itt nem ér véget és nem beszélhetünk szubszidiaritásról a szubnacionális szintek figyelembevétele nélkül.16
Ami a szolidaritás kérdését illeti, a szolidaritás és szubszidiaritás elvének viszonya két megközelítésben is értelmezhető és erre a szerzők kiválóan rámutatnak. Amennyiben mint a hatáskör és érdekérvényesítés eszközére tekintünk a két elvre, akkor azok történeti fejlődésére ragyogóan ráillik Navracsics jellemzése, miszerint "a szubszidiaritás és a szolidaritás - legalábbis az európai integrációban - […] egymást kioltó fogalmak"17. Ennek tudatában nem meglepő Kardos kérdése sem: "Lehetnek-e az államok szolidárisak egymással?"18. A kérdésre azonban adható olyan válasz is, amelyben nem a két elv egymáshoz való viszonyában kerül megfogalmazásra a válasz. Ha önálló értékként kezeljük a szolidaritás elvét, akkor Arató megfogalmazásában "[a] szolidaritás […] nemcsak az európai integrációs folyamat egyik alapelve, hanem olyan érték és sajátosság, amely megkülönbözteti az Európai Uniót és tagállamait a világ más térségeitől, valamint más nemzetközi szervezetektől"19. Tovább folytatva a gondolatot, ha nem a szűk értelemben vett hatásköri megosztás kontextusába helyezzük a két elvet, akkor bizonyos területeken követendően összeegyeztethető elvekről van szó. Így példának okáért "[a] szubszidiaritás elvének érvényesítése a szociális jogok biztosítása területén elsősorban az elosztási döntések helyi közösségekhez, a helyi demokráciát megtestesítő szervekhez, egyesületekhez való telepítését jelenti"20. Ha tehát a közös érdek, vagy a döntéshozatali szint már megszületett, akkor a végrehajtás során - nem mellesleg a hatékonyságot növelve - a szubszidiaritás és szolidaritás elve egymást erősíthetik.
A könyv vége felé olvasható egy szintetizáló gondolat, amely útmutatást ad arról, hogy miért van ilyen mértékű bizonytalanság a szubszidiaritás elvének értelmezésében, amely értelmezés kihat a szolidaritás elvének gyakorlati megnyilvánulására. Győri személyes élményeit idézendő írja, hogy az európai politikusok "a szubszidiaritásról csak a szerződések értelmében hajlandóak nemhogy beszélni, hanem egyáltalán gondolkodni is"21. Ez pedig a Navracsics által korábban idézett ellentétpárt jelenti, hiszen ilyen értelemben hatásköri kérdésről van szó. Kevés szó esik a könyvben arról, hogy miért pont ezen keretek között hajlandóak gondolkodni a közösségi döntéshozók a szubszidiaritásról. Az elv ugyanis megmérettetett az Európai Bíróság előtt22, amely nagyban hozzájárult annak eljelentéktelenedéséhez. Mind az Európai Bíróság, mind az Európai Közösség többi intézménye ugyanis ráeszmélt arra, hogy amennyiben a szubszidiaritás teret nyer, akkor az éppen az ő kezüket köti meg, vagy a hatásköreiket vonja el. Amíg az elvnek nincs "súlya", addig ugyanis gyakorlatilag nem létezik olyan magatartás, amelyet nem lehet a szerződés céljai körébe vonni23. Talán az egyik megfontolandó megoldás a Bándi által megfogalmazott alkalmazása lenne, miszerint "az elv elég rugalmas ahhoz, hogy a közösségi beavatkozás szükségességének igényéhez mérjük"24, hiszen az "magában hordozza a megosztott felelősség gondolatát"25 és így a szolidaritás elvének beszivárgását is. Ha pedig így történik, a szubszidiaritás és a szolidaritás elve éppúgy összeegyeztethető lenne egymással, mint ahogyan az megjelenik a Bándi által mélyrehatóan elemzett környezetvédelem területén26. Itt ugyanis az egész Közösség környezetminőségének védelme érdekében a szubszidiaritás nem arra szolgált, hogy a tagállamokhoz kerüljön a kérdések eldöntése, hanem éppen arra, hogy az Európai Közösséghez. Miért ne történhetne ez meg más kérdésekben éppen fordítva? ■
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
