1. Az utolsó rendi országgyűlés és az első felelős magyar "Ministerium" igazságügy-minisztere, Deák Ferenc hozta létre 1848-ban a modern jogrendszer alapjait megteremtő Igazságügyi Minisztériumot, amely remek példája a kiegyezéstől folytonos jogalkotási folyamatnak. Az Antal Tamás és Révész Béla által jegyzett Igazságügyi Minisztérium története, 1867-1990 című kétkötetes mű első része, melynek szerzője Antal Tamás, 1944-ig öleli fel a témát, alcíme: Fejezetek a polgári kor évtizedeiből.[1] Kiemelkedő fontosságúvá teszi az első kötetet, hogy hiánypótló írás, illetve a második kötethez hasonlóan nagy számban közöl eredeti dokumentumokat, valamint a témában egyedülállóan nagy időintervallumot ölel fel, anélkül, hogy ez a részletesség rovására menne. A szerző a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Európai Jogtörténeti Tanszékének egyetemi docense, akinek a nevéhez fűződik többek között a Szilágyi Dezső és műve című könyv, a magyar jogtörténettel foglalkozó, angol nyelvű A Hundred Years of Public Law in Hungary (1890-1990) című kötet és a Szegedi Királyi Ítélőtábla történetének folytatásokban megjelent, évtizedeken átívelő ismertetése.[2]
2. Ahogy a Szegedi Ítélőtáblára, úgy a jelen műben tárgyalt Igazságügyi Minisztériumra is igaz, hogy korábban nem jelent meg a történetéről átfogó, önálló írás, ezért aki ezzel az intézménnyel kíván foglalkozni kutatásában, annak mindenképp ajánlott elolvasnia az adott korszakhoz tartozó kötetet. A mű jelentős részét az eredeti iratok gyűjteménye teszi ki. Az iratok listája már magában átfogó képet ad az intézmény munkájáról. Találhatóak benne többek között fegyelmi ügyekben keletkezett iratok, a minisztériumban a bírói és ügyészi szervezettel összefüggésben 1927-ben tartott szakmai értekezlet dokumentumai, a Magyar Királyi Kúria és az Igazságügyminisztérium közötti egyeztetetéssel kapcsolatos iratok, a Tanácsköztársaság alatti tevékenységet vizsgáló minisztériumi különbizottság első ülésének jegyzőkönyve 1919-ből, egy hirdetmény az igazságügyi állami nyugdíjasok családi pótléka tárgyában, az országos igazságügyben szolgálatot teljesítő, rendkívüli pótlékban részesített családos alkalmazottak jegyzéke eredeti aláírásokkal, de még egy 1944-es, az izraeliták földingatlanairól szóló kormányrendelet végrehajtásának némely igazságügyi vonatkozású dokumentuma is. Ez azért is kiemelkedő jelentőségű, mert - a szerzőt idézve - a kutatómunkát jelentősen hátráltatta, hogy "az 1956. évi szabadságharc folyamán a Magyar Országos Levéltárt ért találatok az ott őrzött iratok egy részét tűzben megsemmisítették. Ilyenképp a volt Magyar Királyi Igazságügyminisztérium (1972-ig hivatalosan egy szóba írva) csaknem teljes archívuma odaveszett" (13. p.).
A kötetben megtalálható a minisztérium létrejöttének előzményeitől az alapvető működés ismertetésén és a különleges helyzeteken át - mint például a háborús helyzet vagy a Tanácsköztársaság időszaka - egészen a minisztériumot foglalkoztató rendhagyóbb kérdésekig - mint például az utolsó magyar király jogállása - minden, ami ahhoz kell, hogy az olvasó közelebbről megismerje az intézmény történetét.
3. A kötet szerkezetét megfigyelve szembetűnő, hogy az információ tematikus felosztása az elsődleges fejezetalkotási szempont, míg a kronológia csak másodlagos. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy az egyes résztémák kü-
- 180/181 -
lön-külön, saját korszakhatáraik szerint legyenek áttekinthetők, ezáltal az adott fejezeten belüli összefüggések könnyebben megérthetővé váljanak. Ilyen résztémák többek között a minisztérium létrejötte és szervezeti változásai, az igazgatás személyi állományának alakulása, a különböző jogalkotási munkák, az egyes jogterületek kodifikációja, valamint a minisztérium közigazgatási szerepkörének aspektusai.
A felhasznált források sokszínűek, a minisztérium munkáját más szempontok szerint elemző vagy a minisztérium történetének kisebb szeletével foglalkozó írások mellett a témához összességében lazábban kapcsolódó forrásokból is merített a szerző, amelynek segítségével fontos háttérinformációkat, mélyebb összefüggéseket ismerhet meg az olvasó.
Már a tartalomjegyzéket megfigyelve egyértelművé válik, hogy hatalmas mennyiségű információval van dolga az olvasónak. A kötet a minisztérium szervezésének és szervezetének leírásával kezdődik, létrejöttének ismertetése után az intézmény belső szervezete és hatáskörelosztása kerül előtérbe, majd a "jogtudós" és a "politikus" igazságügy-miniszterek életútja következik rövid életrajzokban, a téma lezárásaként pedig az igazgatás személyzetéről ír a szerző. A második részben a jogalkotási tevékenység kerül előtérbe, az igazságügyi szervezési jogszabályok után a büntető- s a polgári anyagi és eljárásjogi kodifikációk következnek. A harmadik fő rész az Igazságügyminisztérium közigazgatási tevékenységét mutatja be, az igazságügyi beruházásoktól elindulva a törvénykezési szervezet személyi ügyein, az 1918/19. évi forradalmak alatti cselekmények vizsgálatán s az anarchizmus elleni igazságügyi és külügyi együttműködésen át a második világháború kihívásaiig. A záró, negyedik részben a minisztérium bizalmas irataiba tekinthet be az olvasó, olyan érdekes témák kifejtésével, mint a törvénykezési szervezet igazgatása a hadiállapot idején, az utolsó magyar király, IV. Károly sorsa, vagy a közreműködés egyéb minisztériumokkal a békekötés zavaros időszakában.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
