A prostitúció és a prostitúcióra épülő kizsákmányoló jellegű cselekmények igen vitatott és folyton változó társadalmi jelenségek, melyeket gyakran és nem is mindig indokolatlanul összekapcsolnak az emberkereskedelemmel, embercsempészettel és a szervezett bűnözés más formáival, amelyre hat az illegális migráció, a szegénység, a munkanélküliség, a nemek közötti társadalmi egyenlőtlenség és sok más tényező.
A prostitúció iránti meglévő, valós illetve mesterségesen gerjesztett kereslet következtében, egyre nagyobb az ezzel kapcsolatos mobilitás, a szolgáltatók és szolgáltatások változatosságára való törekvés, a kliensek igényeinek kiszolgálása - és ezzel a nagyobb haszon elérése - érdekében. Ez ugyanakkor a kereskedelmi jellegű szexuális szolgáltatást nyújtó személyek (elsősorban nők és gyermekek) mind nagyobb kiszolgáltatottságával jár együtt.
A szexuális szolgáltatás, egyre inkább, mint eladható és megvásárolható áru jelenik meg a prostitúció piacán, s ez növeli a szolgáltatást nyújtó személyek sérülékenységét, kiszolgáltatottságát, viktimizációját. Ez a gyakorlat ugyanakkor nem hagyja érintetlenül a társadalom egyéb szektorait sem, felsérti a társadalom szövetét, éles és fájó lenyomatai ott éktelenkednek az értékrend, az emberi méltóság, az emberi jogok felfogásának torzulataiként.
- 523/524 -
A társadalom az egyes történelmi korokban, különböző érzékenységgel reagált a prostitúcióra és a prostitúcióval kapcsolatos problémákra. E jelenségre adott válasza a társadalmi értékrend, attitűd, erkölcs, tradíciók és más tényezők függvényében változott, s a jelenség üldözése, elutasítása vagy tolerálása is ennek megfelelően alakult. Már az ókori görög városállamokban (így i.e. 600-ban Athénban), illetve az ókori Rómában is virágzott a prostitúció, ennek következtében, törekedtek a prostitúció szabályozására, az engedélyezés, ellenőrzés rendszerének kialakítására, de az egészségügyi kontroll érvényesítésére, majd később az adóztatásra is nagy hangsúlyt helyeztek. Az államok egy része viszont nem szabályozta és engedélyezte, hanem tiltotta és üldözte a prostitúciót. Egyesek azonban már ebben az időben felismerték a prostituáltak kiszolgáltatottságát. A XII-XIII. századi Angliában, Franciaországban, de a német városokban is léteztek már bordélyházak. A prostitúcióval kapcsolatos gondolkodás végletességét, ellentmondásosságát jelzi, hogy pl. a XIII-XIV. századi Európában voltak olyanok, akik a prostitúció - mint "szükséges rossz" - hasznos, családot óvó szerepét hangsúlyozták. A XVI. században bekövetkezett, egész Európát sújtó szifilisz-járvány következtében ugyanakkor tovább fokozódott a prostitúció - mint a baj elsődleges forrásának - tiltására vagy korlátozására való törekvés.[1] Történetileg tehát, a különböző nézetek alapján, alapvetően a tiltás - tűrés - megengedés hármasa váltakozott és váltakozik ma is a jogi szabályozás modelljeinek kialakításában.
A prostitúció jelensége, fogalma az elmúlt évszázadok alatt módosult ugyan, mindvégig jellemző azonban, hogy a prostitúció szereplői közül szinte mindig a prostituált, illetve a prostituált cselekménye volt a figyelem középpontjában. Hosszú idő telt el, amíg ez a szemlélet átalakult akként, hogy a prostitúciót olyan, személyek közötti speciális viszonyként definiálja, amelyben szexuális szolgáltatás eladása és megvétele történik, általában pénzbeli ellenszolgáltatásért.[2] Az a felismerés, hogy a prostitúció szereplői közé tartozik a prostituálton kívül, a kliens és a harmadik fél is (köz-
- 524/525 -
vetítő, élősködő, a prostitúciót kizsákmányoló személyek) alapvetően meghatározza a prostitúcióval, mint jelenséggel szembeni fellépés ideológiáját és módszereit. Kiszakad abból az egyoldalú szemléletből, amely mindaddig kizárólag, vagy elsődlegesen csak a prostituált cselekményén keresztül próbált a jelenségre hatást gyakorolni, s ennek következtében a szabályozás nagy vesztese - szinte a szabályozási modelltől függetlenül - újból és újból a prostituált volt.
A prostitúció olyan társadalmi, életbeli realitás, amelynek létezését nem lehet figyelmen kívül hagyni.[3] A prostitúció és a prostitúcióval kapcsolatos politika elmozdulása a reglementációs rendszertől az abolicionista felé, pontos tükörképe a prostitúcióra vonatkozó ideológiának, a szokásoknak, a közvéleménynek, valamint a prostitúció kontrolljára és menedzselésére vonatkozó adminisztratív és politikai változásoknak. A legnagyobb jelentőségű lépés azonban ezen a területen a prostitúció kínálati oldalától a keresleti oldal felé történő elmozdulás, azaz a prostituált magatartásának szabályozására törekvéstől a kliens magatartásának a helytelenítése, stigmatizálása, sőt pönalizálása irányába. A prostituált erkölcsi elítélésével szemben, a prostituált szolgáltatását igénybe vevő, a klienssel történő cinkos összekacsintás vagy elnéző attitűd, mint kétfajta morállal való szembesülés történt meg ezzel a lépéssel. A keresleti oldal tanulmányozásának, célzott visszaszorításának kérdéseivel már több nemzetközi dokumentum[4] is foglalkozott, intézményesen pedig elsőként a svéd modell valósította meg a gyakorlatban.
Az 1970-es évektől Európában a korábbinál sokkal intenzívebb mobilitás figyelhető meg a prostitúcióval foglalkozók körében. A külföldi prostituáltak először Észak-nyugat Európában, később Dél-Európában is nagyobb számban koncentrálódtak. Ez a mobilitás a migráns prostitúcióra is hatást gyakorol. Ma már általános európai jelenségnek tekinthető az egyes országok közötti nagy mobilitás, amelyeknek alapvető okai a társadalmi és gazdasági tényezőkben rejlenek. Maga a forgalom, a szex-iparban foglalkoztatottak exportja és importja azonban közvetítőkön, az illegalitás mezsgyéjén álló szervezeteken keresztül bonyolódik. A probléma megérté-
- 525/526 -
sében és kezeléséhez ismernünk kell a jelenség egészét, országos és nemzetközi vonatkozásait, tendenciáit.[5]
A prostitúció jelenségének elutasítását, tolerálását, vagy éppen üldözését célul kitűző modellek gazdag variációjával találkozhatunk történeti és földrajzi aspektusokból egyaránt. Ha a jogi megközelítést próbáljuk nyomon követni, megállapíthatjuk, hogy szinte minden állam eltérő jogi modellt követ és eltérő politikát folytat ebben a kérdésben, arról nem is beszélve, hogy az e jelenséggel szembeni társadalmi attitűd korszakonként, de a társadalmak és korosztályok és nemek szerint is igen jelentős változékonyságot mutat. A társadalom hozzáállását azonban a történelmi tradíciók mellett a közhatalom általában jogi normákban megfogalmazott proklamációi, az uralkodó erkölcsi értékrend, ideológia, a konkrét történelmi szituáció, valamint a társadalmi-gazdasági helyzet is nagymértékben befolyásolta.
A prostitúció elleni fellépés története azt is ékesen bizonyítja, hogy a morális szempontok dominanciájára törekvés időről-időre megjelenik és társadalmi mozgalmak formájában próbál hatást gyakorolni a jogi szabályozásra.[6] Mindezek hatására, a hagyományos prohibicionista, reglementációs és abolicionista koncepciók mellett, viszonylagosan új tartalommal megjelennek a neo-reglementációs és neo-abolicionista irányzatok.
E modellek fejlődéséből két, egymással homlokegyenest ellenkező attitűd[7] is kiolvasható, s ezek egyúttal a prostitúció elutasítását vagy éppen elfogadását jelentik. Az egyik szerint el kell fogadni a prostitúciót, mint pénzkereső tevékenységet, mint sajátos szolgáltatást - ahol a prostituáltak vállalkozók vagy alkalmazottak, a "futtatók" pedig munkáltatók vagy menedzserek, míg a kliensek fogyasztók - s meg kell teremteni annak teljes szociális, jogi és munkajogi vonzatait.[8] A cél a szex-munka bizonyos körének elfogadása, normalizálása, s ennek eszközét a tevékenység legalizálásában látják. A másik attitűd alapján viszont a prostitúció nemkívánatos társadalmi jelenség, amelyben a prostituált áldozat, akit kizsákmányolnak. Ennek fényében viszont a cél a rehabilitáció, az eszköz pedig a prostitúcióval felhagyó sértettnek a konvencionális munkához, lakhatáshoz és társadalmi elfogadáshoz nyúj-
- 526/527 -
tott segítség. Ez utóbbi stratégia a jellemzője a svéd modellnek, amely kriminalizálja a "fogyasztó," a kliens magatartását.
A prostitúció a szex kommercializációjának az eredménye. A prostituáltak, vagy más néven szex-szolgáltatást végzők[9] nem homogén, hanem heterogén csoportot alkotnak, különböző érdekekkel, jogaik és pozícióik különböző felfogásával, különböző sérülékenységgel. A call-girl, vagy escort girl viszonylag tehetősebb és függetlenebb, mint az a gyereklány, akit külföldre közvetítettek, ahol nincs gazdasági bázisa, kulturális vagy családi köteléke. Néhány prostituált a saját "racionális választása" útján, mások erőszak, zsarolás, vagy gazdasági függőség eredményeként kerültek erre a sorsra. A történelmileg, kulturálisan és személyesen specifikus jelenség (prostitúció) egyetlen közös vonása, hogy - a kliens és a prostituált közötti szolgáltatás folytán - kereső tevékenységet képez. A kizsákmányolás jellege szerint elsősorban gazdasági, a mértéke, összegszerűsége azonban a kötelék és a dominancia függvényében változik. A prostituált magas keresetéről mítoszok keringenek, ám a prostituált maga, aki testi-lelki egészségét teszi kockára, rendszerint jövedelmének csak kis töredékével - vagy még azzal sem - rendelkezhet.
A prostitúció illegalitása, vagy éppen ellenkezőleg, annak erőteljes szabályozottsága miatt a prostituáltak jogilag és morálisan izoláltak. Jogi státusuk bizonytalan, szociális státusuk pedig erősen stigmatizált. A társadalmi stigma ugyanakkor izolálja őket a családtól, a barátoktól, annak ellenére, hogy sokan közülük azért dolgoznak, hogy támogassák hozzátartozóikat. A prostituáltak emellett rendkívüli egészségügyi kockázatnak vannak kitéve. A szexuális úton átvihető betegségeken túl, sokszor pszichés eredetű problémákkal küzdenek, esetenként nikotin-, alkohol- vagy kábítószerfüggők vagy más betegségekben szenvednek. Sajnos, nincs minden prostituált olyan helyzetben, hogy visszautasíthasson bizonyos klienseket, illetve, hogy minden esetben a biztonságos szexhez ragaszkodjék.[10]
- 527/528 -
A prostitúció függvénye mindazon szervezeti és strukturális tényezőknek, amelyek hasznot húznak e tevékenységből.
A prostitúció jogi szabályozását illetően, az alábbi fő irányzatok, klasszikus megközelítések léteztek:
- a klasszikus reglementációs rendszer (később az ún. neo-reglementációs rendszer)[11]
- az abolicionista rendszer, valamint
- a prohibicionista rendszer.
Az egyes szabályozási rendszerek azonban, ha a lényeges elemeket illetően meg is egyeztek, a szabályozás részleteiben, országonként több-kevesebb eltérést mutattak.
A reglementációs megközelítés a napóleoni időszak alatt terjedt el, annak érdekében, hogy megvédje a császárság különböző gyarmatain tartózkodó hadsereget a nemi betegségek elterjedésétől. A Júliusi Monarchia idején találta meg a reglementációs álláspont a maga prófétáját és ideológusát, Parent-Duchatelet[12] francia orvos személyében. Neki köszönhető, hogy a "megtűrt házak" (bordélyházak) adminisztratív és egészségügyi kontrolljának francia modellje több, mint egy évszázadig élt, és világszerte elterjedt.
- 528/529 -
P. Duchatelet és követői az alábbi főbb megállapításokra jutottak:
1. A prostitúció olyan szükséges rossz, amelyet tanulmányozni és ellenőrzés alatt kell tartani annak érdekében, hogy megvédjék a társadalom egészséges részét;
2. a prostitúció a nemi betegségek fő oka;
3. a prostituáltak olyan antiszociális szubkultúrát képeznek, amely morális, társadalmi, egészségügyi és más kockázatokat rejt magában.
Ennek az ideológiának a jegyében a szükséges (tehát tolerálandó), de veszélyes prostitúciót szabályozni kell, azért, hogy a jelenség ellenőrizhető legyen. E modell morális, és egészségügyi indokai az akkori középosztályt voltak hivatottak megvédeni. A tolerancia és felügyelet dualista igénye oda vezetett, hogy a szabályozott rendszer három alapszabálya a következőképpen alakult:
1. Zárt helyek létesítésére (bordély) van szükség, amelyek a gyermekek és a tisztességes nők szeme előtt rejtve maradnak. Ez marginalizálja és fékezi a házasságon kívüli szexuális aktivitást, ugyanakkor pedig elkerülhetővé teszi a prostituáltak immorális és botrányos megjelenését az utcán.
2. Meg kell teremteni a nyilvánosházak állandó, nyilvános hatósági felügyeletét. (Legfontosabb jellemvonása a szabályozott rendszernek a rendőrség felelőssége a jelenség ellenőrzéséért.)
3. Végül pedig, e marginalizált közösség kontrollját szigorú elkülönítésen és hierarchián keresztül lehet megoldani.
A reglementációs rendszer, az alapjául szolgáló, nem túl hízelgő ideológia ellenére, valójában a tolerancia egy sajátos formája. A nyilvánosház valamennyi szakmailag aktív tagját regisztrálják, és engedéllyel látják el, s emellett mindannyian orvosi felügyelet és rendszeres orvosi ellenőrzés alatt állnak. Sem fiatalkorú, sem beteg nem kaphat munkavégzési engedélyt ezekben a létesítményekben. A kliensek vonatkozásában is vannak előírások. Ilyen pl., hogy fiatalkorú, ittas vagy felfegyverzett személyek nem tartózkodhatnak a nyilvánosházban. Rendzavarás esetén a nyilvánosház tulajdonosa köteles a rendőrséget értesíteni.
A reglementációs rendszer részletei igen nagy mértékben eltérnek egymástól, korszakonként és az adott ország sajátosságai szerint. Néhány rendszer szigorúbb, toleránsabb vagy represszívebb, mint mások, de mindegyik alkalmaz adminisztratív kontrollt és adóztatja a nyilvánosház tulajdonosát.
- 529/530 -
A hatóságok speciális szolgáltatásaik révén (nemi betegségek megelőzésére és gyógyítására specializált orvos, prostituáltak számára létesített rehabilitációs központ, stb.) adminisztratív eszközöket alkalmaznak a prostitúció szektorának ellenőrzésére.
A regisztrációs eljárás egyszerűnek tűnő rendszere ellenére, sokan mégis az illegális prostitúciót választották, mert a prostitúció gyakorlásához fűződő szégyent, az izolációt, a negatív stigmát el akarják kerülni. Sok nő csupán azért lett prostituált, mert nem látott más kiutat a szegénység, éhezés, adósság csapdájából való szabadulásra, de a helyzetet átmenetinek tekintette és bízott a jobb jövő ígéretében. Mások talán arra számítottak, hogy nem regisztrált, ‘nem hivatásos' prostituáltként jobban boldogulnak, többet kereshetnek, vagy éppen könnyebben felhagyhatnak e tevékenységgel. Ebben az időben, világszerte, a nagyvárosok legkülönbözőbb helyein találhattunk bordélyházakat.[13] A különböző típusú (luxus, átlag és alacsony színvonalú) bordélyházakat - amelyek minden társadalmi réteg, így az alsó és a felső osztályok számára egyaránt rendelkezésre álltak - a kliensek más és más okból látogatták. Sokan az első szexuális élményért, mások a házassági problémáik miatt, esetleg kalandvágyból, az érdekesség kedvéért keresték fel az ilyen helyeket, vagy mert a hely tabu jellege vonzotta őket. S bár igen sokan ellenezték a bordélyházak létét, mégis akadtak szép számmal, akik minden életkori kategóriából és osztályból, előszeretettel látogatták azokat. A bordélyházakat általában nem prostituáltak, hanem üzletasszonyok vezették. Ők foglalkoztak a kliensekkel, a szolgáltatást nyújtó prostituáltakkal és a szolgáltatás feltételeiről, környezetéről is gondoskodtak.[14]
A reglementációs rendszer abból indul ki, hogy a prostitúciót illetően a teljes tiltás reménytelen és eredménytelen, ezért (a prostitúciót szükséges rossznak tekintve) megpróbálja azt szabályozni, korlátok közé szorítani. A joghátrányt ez a modell sem iktatja ki teljesen, csak késlelteti, hiszen a büntető szankcióra - mint végső eszközre - sor kerül akkor, ha a közbe-
- 530/531 -
iktatott szabályozást, a kontroll elemeit nem tartják tiszteletben. A reglementációs rendszer - azzal, hogy bordélyházakba, speciális negyedekbe tereli a prostitúciós tevékenységet (távol a közintézményektől), s meghatározott feltételekhez köti annak gyakorlását (felnőtt korúság, egészségügyi kontroll), azt bizonyos fokig ellenőrzés alatt tudja tartani. A korlátozó jellegű szabályozás ugyanakkor erősíti azt a benyomást, hogy olyan, társadalmilag elfogadott jelenségről van szó, amely már több mint a jelenség passzív eltűrése. Ha a prostitúció - bár korlátok között is - de engedélyezett, akkor ez azt jelenti, hogy a prostituált egy lépést tett a legalitás felé. Sajnálatos módon azonban - bár nemkívánatos következményként - vele együtt a legális szférába kerülhet a prostitúció üzleti hátterét, infrastruktúráját biztosító "üzletember", a futtató is.
Talán kissé szokatlan, de mindenképpen érdekes, hogy a reglementációs, vagy francia rendszer ellenzői történetileg svájci és angol protestáns körökből kerültek ki. 1866. és 1876. között feminista evangélikus mozgalom indult Nagy-Britanniában, Genfben és Neuchätel-ben, alapvetően prohibicionista célokkal.
Az abolicionista modell teoretikusának egy angol főrend hitvese, Josephine Butler[15] tekinthető, aki 1870. január 1-jén tiltakozást tett közzé az Országos Nőegyesület lapjában, követelve az 1866. évi reglementációs rendszeren alapuló, a fertőző betegségekre vonatkozó törvény elleni fellépést.[16] Szerinte e törvény kétszeresen is veszélyes, mert egyrészt rabszolgává teszi a
- 531/532 -
nőket, másrészt bátorítja a férfiak szabadosságát. Ennek következtében az a moralitást és a szabadságot egyaránt sérti, így interpretációja szerint, a legfontosabb alkotmányos alapelvek jegyében küzd tehát e rendszer ellen.
Az említett törvény elleni kampány - amelyben a kor ismert személyiségei közül sokan vettek részt - végül sikerrel járt, így törvény alkalmazását 1883-ban felfüggesztették, majd 1886-ban hatályon kívül helyezték.
Az abolicionista mozgalom, mely ellenezte a női rabszolgaság nyilvánosházi formáját és a prostitúció hivatalos eltűrését, felemelte szavát a gyermekprostitúció, a nő-és gyermekkereskedelem ellen is. A nemzetközivé szélesedett kampány eredményeként megalakult a Nemzetközi Abolicionista Szövetség.[17] Az abolicionista rendszer nem magát a prostitúciót szünteti meg, hanem a hatósági kontroll gyakorlását, azaz a szabályozott rendszert törli el. Az abolicionista álláspont szerint a prostituált helyzete a nyilvánosházban olyan, mint a rabszolgáé, s a prostitúcióval kereskedés egyértelműen emberkereskedés.
Bár az anti-reglementációs rendszer a rabszolgaság eltörléséhez hasonló alapelvekre épül, teljesen mégsem iktat ki mindenfajta hatósági beavatkozást. Ellenzi a prostitúció gyakorlására szolgáló helyek hivatalos kijelölését, a kötelező regisztrációt és a prostituáltak orvosi vizsgálatát. E nézet szerint nem a prostitúciót magát kell szabályozni vagy elnyomni, hanem annak harmadik személy általi kihasználást, valamint a köznyugalmat zavaró prostitúciót kell tiltani és büntetni. A prostituáltat áldozatnak tekinti, és hangsúlyozza a nemek közötti egyenjogúságot.
Az abolicionista rendszer bár országonként igen különböző, de mindig két alapelven nyugszik: ellenzi a prostituált áruba bocsátását és a kitartottságot, valamint bünteti az erőszakkal vagy megtévesztéssel elkövetett szemérem elleni támadást.
A prohibicionista rendszer az abolicionistához hasonlóan ellenzi a nyilvánosházak létesítését, a prostituáltak regisztrálását és harmadik személy által való kihasználásukat. Az abolicionistától eltérően azonban tiltja magát a prostitúció gyakorlását is. Mindenki, aki prostitúcióval foglalkozik, felelős-
- 532/533 -
ségre vonható, nemcsak a nyilvánosan prostitúcióra ajánlkozó. A szankció államigazgatási és büntetőjogi.
A prohibicionista rendszer lényege, hogy tiltja és bünteti a prostitúciót, valamint az arra épülő parazita jellegű bűncselekményeket. A prostituáltat bűnelkövetőnek tekinti, így a cselekmény büntetőjogi üldözése következtében illegalitásba kényszerülő prostituált még védtelenebb és kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül, mind a prostitutorral (a prostitúcióból hasznot húzók: kerítő, kitartott, bordélyház fenntartó, stb.), mind a klienssel szemben. A prohibicionista rendszer a prostituált könyörtelen stigmatizációjához, izolációjához vezet, sőt, azáltal, hogy a prostituáltat a bűnöző szubkultúra részévé teszi, az őt kizsákmányoló bűnözők és a bűnüldözés kettős szorításába, sajátos helyzetbe kényszeríti. Ez szükségszerűen oda vezet, hogy a prostituált sorsa összekovácsolódik azoknak a bűnelkövetőknek a sorsával, akik őt kihasználják, kizsákmányolják.
Röviden áttekintve az egyes modelleket, megállapítható, hogy mindhárom rendszer fellép a gyermekprostitúció és a kerítés ellen. Ettől a két közös ponttól eltekintve, a különböző országok politikája, a három modell valamelyikét követve, rendkívül változékony. A prostitúció megállapítására s a prostituáltak védelmére azonban a bemutatott egyik rendszer sem igazán alkalmas.
Sokak szerint a reglementációs és abolicionista megközelítés nem több, mint két, középosztálybeli válasz a prostitúció térhódításának veszélyére, amely egyrészt a családi morál fenntartásának, másrészt a házasságon kívüli státus visszaszorításának, ellenőrzésének igényéből táplálkozott. Mindkét rendszer - bár különböző történelmi periódust tükröz és különböző ideológiai kódokat hordoz - mégis rendkívül moralizáló. Ez a moralizáló szellem mind a mai napig tükröződik a prostitúcióval szembeni politika kialakításánál, de a prostitúcióról és nőkereskedelemről szóló nemzetközi dokumentumok, definíciók és elemzések egy része sem nélkülözi azt.
A büntető politika fejlődésével újabb és újabb elgondolások születnek a probléma hatékonyabb kezelésére. A legtöbben meg akarják szüntetni a prostitúció önkéntes formájának kriminalizálását, mások modernizálni akarva az erre vonatkozó politikát, elfogadják a prostitúció mai valóságát.
- 533/534 -
A prostitúció nem tekinthető sem izolált jelenségnek, sem pedig olyan társadalmi betegségnek, amely az "egészségesek" védelmét teszi szükségessé. A prostitúció olyasvalami, amely a társadalmi struktúrában öröklődik, a nemek társadalmon belüli egyenlőtlen kapcsolatának eredményeként, amelyben még a szexualitás is árucikk.
Hollandiában a prostitúciót soha nem tilalmazták. A bordélyház intézménye azonban 1911-től, az erkölcstelen magatartás általános tilalmára vonatkozó szabályozás részeként, tilalom alá esett. A XX. század második felében a prostitúcióra vonatkozó politika élesen megkülönböztette az önkéntes és a nem önkéntes prostitúciót, s a kettőt elhatárolva, az előbbi szabályozására, míg az utóbbi megelőzésére törekedett. Az utóbbi ötven évben azonban a bordélytilalomnak nem szereztek érvényt, tehát e vonatkozásban, a gyakorlatban előbb passzív, majd aktív tolerancia érvényesült.
A bordélytilalmat formálisan végül a 2000. október 1-jén hatályba lépett törvény oldotta fel. A dekriminalizáció lehetővé tette, hogy a bordélyházak és szex-klubok mindaddig törvényes vállalkozásként működjenek, ameddig megfelelnek bizonyos feltételeknek. A prostitúciónak sem az utcai illetve kirakati,[18] sem pedig a zárt helyen[19] folyó formája nem tilos, ha az, az előírt normáknak megfelelő módon zajlik. A prostitúció legális tevékenység a bordélyházakban, néhány türelmi zónában, kirakatban és más olyan helyeken egyaránt, ahol nem zavarja a közrendet és közbiztonságot.
A prostitúció holland megközelítése rendkívül pragmatikus, hiszen a prostitúciót a társadalom részének tekinti, olyan ténynek, amelyet el kell fogadni és amelynek gyakorlását bizonyos keretek között meg kell engedni, sőt azt az átláthatóság érdekében meg is kell szervezni.[20]
- 534/535 -
A bordélytilalom feloldásával egyidejűleg, növelték az emberkereskedelem elleni küzdelem intenzitását is. A bordélytilalom megszüntetésének indokai között a következő fő érvekre hivatkoznak:
"1. a prostitúció kontrollja és szabályozása,
2. a nem önkéntes prostitúció elleni küzdelem javítása,
3. a kiskorúak védelme a szexuális abuzussal szemben,
4. a prostituáltak helyzetének védelme,
5. a prostitúció és a periférikus kriminogén jelenségek elválasztása,
6. az illegális migránsok prostitúciójának csökkentése."[21]
A bordélyházak működését a helyi önkormányzatok engedélyezik, egészségügyi és közbiztonsági szempontok és ellenőrzés alapján. A prostitúció legális foglalkozás, amely más foglalkozásokhoz hasonlóan, jogokkal és kötelezettségekkel jár. Így pl. a prostituáltak kötelesek személyi igazolványt tartani maguknál és a hatóság kérésére azt felmutatni, s e kötelesség elmulasztása szankciót von maga után. A prostituáltakat azonban nem regisztrálják és nem vetik alá kötelező orvosi vizsgálatnak, mert az sértené a magánélethez való jogot.[22] Azok, akik nem EU-s állampolgárok, csak érvényes tartózkodási engedély birtokában jogosultak prostituáltként dolgozni, míg az EU-val csatlakozási szerződésben levő országok állampolgárai kizárólag önálló vállalkozóként[23] dolgozhatnak. Az utcai prostitúció[24] néhány önkormányzat területén engedélyezett[25] és ellenőrzött. Az ezen kívül eső területen azonban tilos az utcai prostitúció.
Természetesen a holland törvények alapján is bűncselekmény pl. a prostitúcióra kényszerítés, a gyermekek prostitúcióra rábírása, a külföldre irányuló prostitúcióra toborzás, vagy szállítás, illetve más prostitúcióból származó jövedelmének az elvétele. Ezen kívül a holland Btk. is pönalizálja az emberkereskedelmet.[26]
- 535/536 -
A legalizált vagy holland modellben tehát létrejön a reglementáció legmagasabb formája, a legalizált szexuális szolgáltatási üzletág, amelyben a prostituált munkavállaló, az infrastruktúrát biztosító vállalkozó, üzletember viszont a munkáltató, annak minden jogi következményével. A nagy várakozás ellenére azonban teljes egészében és problémamentesen ez a modell sem érte el mindeddig a szándékolt célt. Így többek között nem sikerült teljesen megszüntetni sem az illegális prostitúciót, sem a prostitúció kizsákmányolását.
A svéd álláspont szerint a prostitúció a nők ellen irányuló, strukturális erőszak része, s ennek következtében abból a feltevésből indul ki, hogy a prostitúció szinte soha nem önkéntes. Ez a modell a prostitúció jelenségét akként teszi üldözendővé, hogy a prostituált szolgáltatását igénybe vevő kliens magatartását nyilvánítja büntetendővé, anélkül azonban, hogy a prostituáltat büntetné. A modell a prostituáltak számára egy sor programot ajánl fel, amely oktatási, képzési, szociális támogatással segíti az ilyen élethelyzetbe kerültek társadalmi integrációját.
Svédországban 1999. jan. 1-jén bevezették azt az új jogszabályt, amely elsőként a világon, a keresletet célozza meg és kriminalizálja azokat, akik szexuális szolgáltatást vesznek igénybe.[27] A prostituált szolgáltatását igénybe vevő kliensekre kiszabható legmagasabb büntetési tétel 6 hónapig terjedő szabadságvesztés. A svéd törvény hatályba lépése után, az első öt év alatt, összesen 750 férfi ellen indult eljárás, s a vádemelések 2/3-ában elmarasztaló ítélet is született.
A törvényhozó álláspontja szerint, ha nincs kereslet, akkor hosszú távon megszűnik a kínálat is. A szabályozás következtében az utcai prostitúció valóban drámaian csökkent, és a külföldi prostituáltak szinte teljesen eltűntek az utcáról. A prostitúció rejtett formáiról, még inkább annak nagyságrendjéről azonban sokkal nehezebb információt gyűjteni. A svéd kormány megbízásából kutatások[28] folytak, amelyek keretében interjúk is készültek. A kuta-
- 536/537 -
tások adatai szerint bizonyos típusú szórakozóhelyeken (étterem, szálloda, táncos szórakozóhely) vannak prostituáltak, akik így próbálnak potenciális klienseket találni. Ismeretes az is, hogy egyes konferenciák illetve magán-rendezvények kapcsán, a Svéd-és Finnország között közlekedő komphajókon, stb. szintén előfordulhat a prostitúció. Emellett a rendőrség látókörébe kerültek olyan üzletek (masszázs-szalon, szolárium), amelyekben prostitúció is zajlott. Más források szerint, a nagyvárosok környékén is előfordulnak ilyen helyek, s ezek közül néhányan az Internet segítségével próbálnak közvetíteni, azaz prostituáltaknak potenciális klienseket keresni.[29] Ennek nagyságrendjére nézve azonban nincsenek pontos adatok.
Az internet szerepe szinte minden országban nőtt az utóbbi években. E csekély növekedés minden bizonnyal nem az új szabályozás, hanem az új technológia térhódításának tudható be Svédországban is. A jelentés alapján, Svédországban egyes becslések szerint 80-100, mások szerint 200-250 nő ajánl fel szexuális szolgáltatásokat az internet segítségével.
Az emberkereskedelem száma[30] viszont a rendőrség szerint csökkent a prostitúció új szabályozása következtében, hiszen a potenciális kliensek megfontoltabbak és óvatosabban lettek. Azok, akik csak esetenként vettek igénybe kommerciális szexuális szolgáltatást, minden bizonnyal felhagytak ezzel, míg azok, akiknél ez rendszeres igény volt, valószínűleg nem egyik napról a másikra fognak ezzel felhagyni. Egyre inkább terjed azonban a szemlélet, amely szerint szexuális szolgáltatást vásárolni nem helyes, és ez hosszú távon hatást gyakorol a társadalmi attitűdre.
A prostitúció körüli élősdi jellegű cselekményeket, valamint az emberkereskedelmet a svéd Btk. pönalizálja, s prioritásként kezeli az utóbbi elleni küzdelmet.
A svéd törvényt és annak tapasztalatait a világ számos országában nagy várakozással fogadták, s a biztató eredmények felkeltették több ország törvényhozóinak az érdeklődését is. Mások ugyanakkor (így Hollandia és Németország), a svéd modelltől elérő ideológia alapján, legalizálták a prostitúciót. Rendkívül értékes információkkal szolgálhat annak tanulmányozása, hogyan alakul e kétféle, igen eltérő modell alapján működő
- 537/538 -
rendszerben a prostitúció, a prostitúció körüli élősdi jellegű cselekmények köre és az emberkereskedelem.
A prostitúció története során ezernyi szállal szövődött össze a bűnözéssel. A pornográfia, az ember-, a kábítószer-, és fegyverkereskedelem, a pénzmosás, mind-mind szoros kapcsolatban állnak a prostitúcióval. Maga a prostitúció is nemzetközileg szervezett szex-iparrá vált, ahol a szex-klubokban, masszázs-szalonokban és más hasonló intézményekben foglalkoztatottak exportja és importja jórészt erre szakosodott, bűnöző hálózatok útján bonyolódik. A prostitúció, a prostitúcióra kényszerítés, az emberkereskedelem, a szervezett bűnözés egyik magasan jövedelmező üzletága, amelynek profitja nem ritkán a kábítószer, vagy fegyverkereskedelem területén kamatozik tovább. A bordélyházak engedélyezett, legális működtetése esetén ez az üzletág a bűnözésből származó pénz tisztára mosására is alkalmas.
A jelenség ilyen megközelítése alapján a prostituált maga inkább áldozat, akinek segítséget kell nyújtani azon törekvésében, hogy kikerülhessen a prostitúciós életformából. Ezen túlmenően, minden erőfeszítéssel a gyermek- és fiatalkorúak prostitúcióba bevonásának megelőzésén kell fáradozni. A prostitúció és a prostitúció körül kialakult élősdi jellegű cselekmények (üzletszerű kéjelgés elősegítése, kerítés, kitartottság) elleni fellépés összehangolt, több dimenziós megközelítést igényel. A büntetőjog eszköztárán túl, minden lehetséges eszközt (felvilágosítás, információs kampányok és rendszeres oktatási programok) a viktimál-prevenció szolgálatába kell állítani. Emellett hatékony áldozatvédelmi politikával és intézményrendszerrel kell az áldozatsegítést-és reintegrációt támogatni. Az áldozatsegítés pedig elképzelhetetlen a társadalmi szervezetek munkája, közreműködése nélkül.
A világban létező szabályozási modellek (prohibicionista, abolicionista, reglementáris és azok "új" változatai) azt látszanak erősíteni, hogy a reglementációs modell modernizált változatai biztosítják leginkább a "prostitúciós üzletág" emberi jogi, pénzügyi, gazdasági, munkajogi, egészségügyi stb., szempontból való "átláthatóságát", s ugyanakkor a többi modellhez képest jóval nagyobb biztosítékot jelentenek a szex-szolgáltatást nyújtó és
- 538/539 -
azt igénybe vevő számára egyaránt. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az ily módon, üzletileg, strukturális háttérrel, magas színvonalon megszerzett "szex-ipar" döntő többsége megfelelő, illő paraván mögé kerül, így elkerülhetővé válik az állampolgárok szeme előtt zajló, nemkívánatos jelenségek sokasága (az ugyanazon házban együtt éléstől, az utcai prostitúció kliensre vadászó taktikáival való váratlan és gyanútlan szembekerülésig).
Mi az, amitől mégiscsak problematikus ez a reglementált rendszer? A lényeg mindenképpen az üzletág sajátosságaiban rejlik. A jelenség morális jellegzetességeitől elhatárolódni kívánó rendszer ezt a feladatot következetesen mégsem képes megvalósítani. A prostitúciós tevékenységnek a szakma színvonalára emelése a prostituált, mint szex-szolgáltatást végző számára ugyan az egyéni kizsákmányolás csökkenését és üzleti keretek közé szorítását jelenti, de maga a tevékenység a szakmai hierarchiában elfoglalja a társadalmi értékítélet által kijelölt helyét. Ez a korábbi stigmatizáció helyett a prostitúció, mint szakma számára egy meglehetősen alacsony társadalmi státust biztosít. Az így mégiscsak elért szakmai besorolás viszont egyrészt kedvező a prostituáltnak, mert valamiféle legalizált társadalmi státusra mégiscsak szert tehet, másrészt viszont az állam adózó tevékenységgé teszi ezt a szférát is. A prostitúciós szolgáltatást végző, mint adófizető állampolgár tehát mindenképpen legalább a legális szféra keretei közé kerül, ha annak a szélére is. Státuszát erősítendő, létrehozza és létre is hozta (lásd Ausztria, Franciaország, Németország) a maga szakmai szervezeteit, érdekvédelmi csoportosulásait.
A korábbi társadalmi kivetettség, a morális elítélés, a társadalmi és jogi üldözöttség azonban ezt a szférát meglehetősen összekovácsolta az illegalitás mezsgyéjén élők és a bűnöző alvilág alakjaival és tevékenységével. Az innen származó, kizsákmányolásból eredő pénz, különböző módokon "tisztára mosva" került be az üzleti életbe. Ahol viszont legális üzlet a prostitúció ez a folyamat fordítva is igaz, tehát más, pl., kábítószer vagy fegyverkereskedelemből származó pénzre mosható tisztára ebben az üzleti vállalkozásban. A rendezettnek tűnő üzleti felszín alatt erőszak, fenyegetettség, kizsákmányolás, húzódhat meg.
Megjegyzendő, hogy az Európa Parlament által szponzorált, 2005. évi egyik tanulmány,[31] négy szabályozási modellt különböztet meg, nevezete-
- 539/540 -
sen az abolicionista (pl. a Cseh Köztársaság, Lengyelország, Spanyolország), az új abolicionista (pl. Belgium, Franciaország, Olaszország), a prohibicionista (pl. Litvánia, Svédország) és a reglementáris modellt (pl. Ausztria, Németország, Hollandia). E tanulmány szerint, tehát a svéd modell prohibicionista, míg a holland modell reglementált. Az utóbbival kapcsolatban mejegyezném, hogy a reglementációnak ez már egy olyan magas foka, amely nézetem szerint szinte minden területen, teljesen legalizált, így én ezt külön csoportba sorolom, "legalizált modell" elnevezéssel.
Az abolicionista modell és a neo-abolicionista modell között az a különbség, hogy az utóbbi tiltja a bordélyházakat, de sem az utcai sem a magánlakásban zajló prostitúciót nem tilalmazza. A prohibicionista modell a prostitúció minden fajtáját és minden szereplőjét bünteti, esetenként a klienst is. A reglementáris modell a prostitúciónak mind az utcai, mind pedig a zárt helyi formáját szabályozza. A prostituáltakat gyakran regisztrálják és orvosi kontrollra kötelezik. Az EU tagállamainak 24%-a abolicionista,[32] 32%-a új-abolicionista,[33] 16%-a prohibicionista[34] és 28%-a reglementáris[35] modellhez tartozik.
A prostitúció szabályozási modelljei és az emberkereskedelem kapcsolatát illetően, bonyolult kölcsönhatásról beszélhetünk, melyben elsősorban nem maga a szabályozási modell, hanem annak gyakorlata, azaz, annak különböző formáival szembeni tolerancia a döntő. Egyes szerzők szerint, akármelyik (az abolicionista, prohibicionista vagy reglementált) modellt választjuk is, arra számítani lehet és kell, hogy az emberkereskedelemhez kötődő prostitúció a rejtett és nem a nyílt formákat fogja választani, annak érdekében, hogy elkerülje a tevékenység ellenőrzését, leleplezését. Kivétel lehet az új abolicionista modell esetében, (amely tiltja a bordélyházak létesítését), mert itt a rendszer jellegéből adódódóan, a hatóságok a zárt formájú prostitúció ellenőrzésére, üldözésére fokozottabban koncentrálnak.[36]
- 540/541 -
Véleményem szerint a reglementált modell az, amely a leginkább vonzza az emberkereskedelem piacát, forgalmát, hiszen itt nem ütköznek olyan tilalmakba, mint a prohibicionistánál. Azonban ebben az esetben is inkább a prostitúció zárt és nem a nyílt formáit preferálják, mert így a tevékenység nagyobb eséllyel maradhat rejtve. Az abolicionista rendszerek közül szintén azokat részesítik előnyben, amelyek nagyobb toleranciát mutatnak, ahol kisebb a kontroll és ahol megtűrik a prostitúció zárt formáit. Az emberkereskedelem szempontjából a prohibicionista modell tűnik a legkedvezőtlenebbnek.
A szexuális célú nemzetközi emberkereskedelemnek feltétele a helyi "prostitúciós piacok" léte, ahol bizonyos személyek, másokat (elsősorban nőket és gyermekeket) árucikk módjára, az aktuális keresletnek megfelelően adnak-vesznek, szexuális kizsákmányolás céljából. Ezt kiegészíti a virtuális szex, különösen az ún. cybersex, amely az Interneten keresztül egy másik bővülő piacot jelent, s amelynek hatására az emberkereskedelem nagyságrendje is növekszik, minthogy az új technológiák megkönnyítik a nők és gyermekek szexuális kizsákmányolását.[37] Rendkívül fontos, hogy foglalkozzunk a piac, a kereslet szerepével, annak emberi tényezőivel.
Az emberkereskedelem azonban a prostitúció szabályozási modelljein túl, egy sor más tényezővel is összefügg, így többek között az illegális migrációval, a munkanélküliséggel, a szegénységgel, a kiinduló és célország közötti társadalmi, gazdasági különbségekkel, s az utóbbi biztatóbb perspektíváival egy magasabb jövedelmi, életszínvonalbeli nívó elérésére.[38]
Mindezek ellenére, rendkívül fontos, hogy a prostitúció szabályozási modelljének kiválasztásakor figyelemmel legyünk azokra a tapasztalatokra, kutatási eredményekre, statisztikai mutatókra, amelyek feltárják, hogy egyik vagy másik modell milyen hatással van egyrészt a prostitúció rejtett vagy nyílt formáinak dominánssá válására, másrészt a prostitúciós célú emberkereskedelem, az áldozattá válás kockázatának alakulására. Ez mindannyiunk közös felelőssége.
* * *
- 541/542 -
by Lenke Fehér
In the framework of the study, the author deals with different historical, social, legal approaches of prostitution. It makes an effort to compare the new models of regulation including their theoretical basis, showing the development of situation concerning actors of prostitution, in particular of prostitutes. The study deals with the possible effects of different regulations of prostitution upon the commission of offences of exploitation of prostitution, as well as the possible changes and re-structuring of trafficking in human beings.■
- 542 -
JEGYZETEK
* Készült az OTKA T/046973 sz. támogatásával.
[1] Részletesebben lásd: Dr. BORAI Á.: Prostitúció. Print 2000. Nyomda Kft., Kecskemét, 2003. 25-26.
[2] Prostitution in Sweden. 2003. Knowledge, Beliefs, Attitudes of Key Informants. Socialstyrelsen, Stockholm, 2004. 21.
[3] Report on the EU Conference Gender and Social Exclusion. 26-27 September 2002.
[4] Brussels Declaration on Preventing and Combating Trafficking in Human Beings. 18-20 September 2002.; P6_TA(2006) 0005 Combating the trafficking of women and children. EP resolution on strategies to prevent the trafficking in women and children who are vulnerable to sexual exploitation. [(2004/2216 (INI)] point D.
[5] Report on the EU Conference Gender and Social Exclusion. 26-27 September 2002. 17.
[6] FEHÉR, L.: Forced prostitution and Traffic in Persons. In: Combating Traffic in Persons. Studie-en Informatiecentrum Mensenrechten. Netherlands, SIM Spec. No. 17. 67-79.
[7] Report on the EU Conference Gender... i. m.
[8] Lásd a holland modellt a tanulmány III. A. pontjában.
[9] CSW, commercial sex worker.
[10] A prostituáltak ma már általában törekszenek a biztonságra. Néhányan azonban, az ún. extra szolgáltatások, azaz a magasabb árkategóriás szolgáltatások körében már szerepeltetik az óvszer nélküli szexet. Ez különösen azért szomorú, mert így a HIV és AIDS rizikó-faktora is óriási. Az injekciós tűk közös használata a drogos prostituáltak között, ezt még csak súlyosbítja.
[11] Jogilag engedélyezett nyilvánosházak nélkül.
[12] Alexandre Parent-Duchatelet a 19. században tanulmányt írt a prostitúcióról Párizsban. Ebből megtudhatjuk, hogy a prostituáltak három fő kategóriáját regisztrálták: 1. aki bejelentkezett és kérte a regisztrácót, 2. akiket a bordélytulajdonos regisztráltatott, 3. akiket a rendőrök letartóztattak és maga a hivatal regisztrált.
A regisztráció maga egyébként igen egyszerű eljárás volt. A prostituáltakat kikérdezték fontosabb életrajzi adataikról, továbbá az életmódjukról, esetleges betegségeikről, stb. Ezt követte az orvosi vizsgálat, s végül a döntés a regisztrációról.
[13] Így pl. egyes források szerint, Franciaországban, Párizsban is, ahol a legelegánsabb Palais Royal vagy a Chateau Gonier környékén, ugyanúgy, mint a város szegényebb, elhanyagoltabb részein is voltak ilyen házak, bár ami a színvonalukat illeti, az szinte összehasonlíthatatlan.
[14] Ez a rendszer ma már nagyon kevés országban létezik, s ott is inkább a modernizált formában lelhető fel.
[15] Josephine Butler, akinek édesapja, John Grey határozottan fellépett a rabszolgakereskedelem ellen, maga is a szociális reformok jeles szószólója volt.
Butler írásaiban harcolt a nők szociális reformjáért, oktatásáért és egyenlőségéért. Leghíresebb műve a Personal Reminiscences of a Great Crusade volt, melyet 1896-ban írt.
[16] 1869-ben kezdte el kampányát a fertőző betegségekre vonatkozó törvény (Contagious Diseases Act) ellen, amelyeket annak érdekében vezettek be, hogy csökkentsék a nemi betegségeket a hadseregben. A rendőrségnek joga volt letartóztatni és kötelező nőgyógyászati vizsgálatnak alávetni azokat a nőket, akik a tengeri kikötőkben és katonai egységek közelében éltek, és akikről feltételezték, hogy prostituáltak. Butler körbeutazta az országot és a szóban forgó törvényeket kritizáló beszédeket tartott. Sokan megbotránkoztak azon, hogy egy nő nyilvánosan beszélni mer szexuális témákról. 1883-ban azonban e törvényeket felfüggesztették és három évvel később hatályon kívül helyezték.
[17] International Abolitionist Federation.
[18] Outdoor.
[19] Indoor.
[20] Purchasing Sexual Services in Sweden and the Netherlands. Justis-og Politidepartement, Amsterdam, 2004. 26.
[21] Some background information on Trafficking in Human Beings in the Netherlands, Ministerie van Justitie, Den Haag, 2003. 2-3.
[22] NICOLA, A.-ORFANO, I.-CAUDURO, A.-CONCI, N.: Study on National Legislation on Prostitution and the Traffic in Women and Children. Executed by Transcrime, for the European Parliament. 2005. 40.
[23] Self-employed.
[24] Outdoor prostitution.
[25] Tippelzonen.
[26] A Btk. 2005. jan. 1. napjától hatályos 247/a §-a.
[27] E modell azonban nem kriminalizálja, hanem programokkal segíti a prostituáltakat abban, hogy más kereső foglalkozást találjanak.
[28] Az első jelentés 2000-ben került publikálásra, "Prostitution in Sweden 1998-1999" címmel, a második pedig 2004-ben.
[29] Prostitution in Sweden, 2003. i. m. 27.
[30] 2003-ban 400-600 között volt az emberkereskedelem női áldozatainak a száma. (Ld. Prostitution in Sweden. 2003. i. m. 50.)
[31] NICOLA-ORFANO-CAUDURO-CONCI: i. m. 15-39.
[32] Cseh Köztársaság, Lengyelország, Portugália, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország.
[33] Belgium, Ciprus, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg.
[34] Írország, Litvánia, Málta, Svédország.
[35] Ausztria, Németország, Görögország, Magyarország, Lettország, Hollandia, Egyesült Királyság.
[36] NICOLA-ORFANO-CAUDURO-CONCI: i. m. 137.
[37] Combating the trafficking of women and children. i. m. point N.
[38] Bővebben lásd: FEHÉR L.: Az emberkereskedelem okai. In: Emberkereskedelem. I. Általános ismeretek és módszertan (szerk.: Fehér L.). IOM, Budapest, 2004. 25-33.
Lábjegyzetek:
[1] Fehér Lenke, Tudományos tanácsadó, MTA Jogtudományi Intézete, Budapest, 1014 Országház u. 30., E-mail: feher@jog.mta.hu
Visszaugrás
