A késő nyolcvanas évektől kezdődően reformhullám vonult végig a volt szovjet blokk államain, ami magába foglalta az akkori jogi rendszereik széles körű újra-szabályozását. Ekkor a jogi szakmáknak maguknak is szembe kellett nézniük azzal, hogy meghatározzák jövőbeli szerepüket, és fel kellett készülniük a demokratikus államok működésével kapcsolatos elvárásokra, köztük a szabadpiac és a jogállam szabta feladatokra. A közjegyzők esetében ehhez még hozzájárult az is, hogy a szervezet többé-kevésbé vissza szeretett volna térni az ún. szocialista rendszer előtti természetéhez és funkciójához, ehhez kapcsolódóan a társadalmi szerepének meghatározásához, integrálódásához.
A nyolcvanas-kilencvenes években megindult társadalmi-gazdasági változásoknak köszönhetően hazánkban is fejlődésnek indult a civil szféra, mindez egy olyan környezetben, ahol hosszú évtizedek óta nem voltak adottak a társadalmi önszerveződés és érdekérvényesítés hagyományai, mintái. Támogató háttér, kulturális és attitűd-változások nélkül ezek az átalakulások azonban -a történelmi tapasztalatok alapján - kudarcra vannak ítélve.
A kamarák és egyéb önkormányzatisággal rendelkező érdekképviseleti szervezetekről szóló elemzések nemcsak a hazai, hanem nemzetközi vonatkozásban is elenyészőek, holott e szervezetek jelenkori hatása a társadalom más területein is megmutatkozik. Az egyes demokráciák intézményi vonatkozásainak megértéséhez elsősorban a jogi szakmák és szervezetek vizsgálata szükséges, valamint annak elemzése is fontos lehet, hogy mely jogászi csoportoknak van meghatározó szerepe a jogértelmezésben, hogyan tudnak együttműködni, és az is, hogy a jogászi szakma a "jogi mezőn" belül miként funkcionál és definiálja saját szerepét.[2] E szektorral kapcsolatos ismereteink bővítésére pedig szükség van, mivel jelentőségét nem csak az adja, hogy keretet biztosítanak az önszerveződésre, hanem egyre inkább fontos politikai és gazdasági funkcióval is bírtak, továbbá olyan stabil és kiszámítható keretét adta egy-egy foglakozási csoportnak, amire akár életpályát lehetett építeni.
A modern szervezetszociológia elméletei alapján a kamarák a társadalmak mezoszférájában[3] vagy, ha a civil szervezetek társadalmi rendszerben elfoglalt helyét vizsgáljuk a duális társadalomelméleteket fellazítva valahol egy újabb köztes szférában helyezkednek el, és e civil társadalom egyes szereplői a politikai társadalom és a gazdasági társadalom csatornáin keresztül érvényesítik sajátos érdekeiket a társadalmi alrendszerek mindegyikében.[4] Az egyes szakmákat tömörítő szervezetek - így a jogi szakmáké is - érdekeinek képviselete, valamint a társadalom-és gazdaságirányításban való részvételi igényük már alapvetően jelen volt a múlt században történt alapításuk óta. Az újonnan létrehozott kamarai szervezetek azonban számos ponton eltérnek a polgári korszakban működő kamarákétól, hiszen sokkal több szállal kapcsolódnak az államhoz, a közigazgatási struktúrához, ugyanakkor független, autonóm szervezetként is működnek különféle társadalmi, adott esetben jóléti feladatokat is ellátva. Így az újból létrehozott közjegyzői kamarák is az átvett állami feladatokon túl számos olyan jogosítványt gyakorolnak, amellyel elsősorban a tagjai, de nem utolsó sorban a tágabb jogász társadalom vagy az állampolgárok számára is hasznos tevékenységet folytathatnak. A kamarák feladatai között ismét megtaláljuk az olyan tevékenységeket is, hogy szociális és jótékonysági intézményeket hozhatnak létre, a kamara tagjai részére szakmai oktatást és továbbképzést szervezhetnek.[5]
A civil közjegyzőség kialakítása a kilencvenes évek elején nemcsak praktikus, hanem politikai prioritás is volt, szimbolikus bizonyítéka annak, hogy az ország visszatért Nyugat-Európai hagyományaihoz, ezen belül is a világháborút megelőző polgári közjegyzőség szerepéhez, hasonlóan a jogéletben, a jogtudományban betöltött szerepéhez is. Egy szervezetben a modernitás egyik jellemzője lehet többek között az is, hogy milyen a tudományos megismerés státusza, eredményeinek felhasználása a tudományos életben való részvétele azonban már erősen a szervezeti kultúra függvénye. Az, hogy egy szervezet
-611/612 -
mennyiben veszi figyelembe mindezt, nehezen mérhető.[6] Az azonban a fellelhető dokumentumok alapján látható, hogy a közjegyzői kamara a megalakulását követő évtizedben jelentősen támogatta tagjainak tudományos tevékenységét, részt vett a megújuló jogrend kiépítésében, fontos szerepet vállalt a jogi oktatásban és nemzetközi szinten is elismerté tette a kamara ez irányú tevékenységét.
A közjegyzőség számára az egyik első fontos modernizációs lehetőséget jelentették a nemzetközi szervezetek munkájában való részvétel, és ezáltal korán megismerhették az európai jogfejlődés eredményeit. A nemzetközi ügyek intézése, a nemzetközi színtéren való megjelenés a kamara tevékenységének legintenzívebb és legelfogadottabb területévé vált, hamar szoros kapcsolatot építettek ki a környező országok közjegyzőivel és a nemzetközi szervezetekkel.
A civil szervezetként működő UINL (Union International du Notariat Latin) 1948-ban alakult meg, feladata a közjegyzőség képviselete nemzetközi intézményeknél, együttműködés és részvétel a nemzetközi intézmények munkájában, jogtudományi kutatás, különösen a közjegyzőséggel kapcsolatban. Magyarországot 1992. április 28-án vették fel Carthagena-ban az UINL[7] tagjai közé. A magyar felvételi kérelem részeként ezt írták: "A Magyar Köztársaságban 1992. január 1-jével olyan közjegyzői rendszert vezettek be, ami megfelel a Nemzetközi Unió alapelveinek. A közjegyzői intézményt törvény szabályozza, a feladatkört, a pályaképet, a hivatás gyakorlását és a szakmai önkormányzatot törvény határozza meg, az okiratok készítése, őrzése és kiadmányai, valamint a közjegyzői tanúsítványok és a nyilvántartások vezetése megfelel a latin közjegyzőség követelményeinek. A közjegyző hivatását pártatlanul gyakorolja, a felek szerződéses szabadságát a törvényes keretek között tiszteletben tartja, a feleket tanácsaival segíti és a tudomására jutott információk tekintetében titoktartási kötelezettség terheli. A közjegyző a hivatását szabadon, önállóan és egyéni gazdasági felelősséggel gyakorolja, közhitelességgel bír." [8] 1994. februárjában Bécsben tartották az Unió közgyűlését, ahol az újonnan alakult kamara már mint teljes jogú tag vehetett részt, ez év júniusában pedig már Budapesten került sor az elnökség soros ülésére. "Új közjegyzőség stratégiája" címmel nemzetközi szinten is kérdőívet készítenek Csehország, Magyarország, Szlovákia, Lengyelország közjegyzőinek bevonásával.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
