"Az új Ptk. hatálybalépése előtt is nagyon komoly gondok és működési zavarok jellemezték a civil szervezetek budapesti nyilvántartásba vételét. (...) Remélhetőleg a mostani törvényjavaslat módosításai a kívánt hatást legalább részben kiváltják."
A civil szervezetek és a cégek nyilvántartásával összefüggő eljárások módosításáról és gyorsításáról szóló (T/12722. sz.) törvényjavaslatról Csehi Zoltán professzor urat, az Európai Unió Bírósága idén kinevezett törvényszéki bíráját kérdeztük, aki az új Ptk. egyesületről szóló részének alapkoncepcióját megalkotta, és ügyvédként is számos tapasztalatot szerzett a civil szervezetek budapesti nyilvántartásba vételi eljárásáról.
Az új Ptk. kodifikációs munkálataiban Ön is részt vett, és ha jól tudom, az egyesületről szóló rész eredeti normaszövegét Ön írta. A Ptk. előkészítése során menynyire vették figyelembe az egyesülési jogról, a közhasznú szervezetek jogállásáról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvényt (Ectv.), valamint a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvényt (Cnytv.)?
Az új Ptk. egyesületi rész első munka-tervezetét én írtam, de ezt a szöveget a kodifikációs bizottság számos helyen lényegesen módosította, mivel a kodifikációban részt vevő bírók az akkori státus quo-t, lényegében a bírói jogot kívánták kodifikálni. A kodifikáció egyik utolsó előtti fázisában, a szöveg-koherencia megteremtése során, még további jelentős változások történtek, melyeket én sem tudtam mindig követni. De az alapkoncepció tőlem származik, végig törekedtem arra, hogy a szabályok összhangban legyenek a jogi személyekre vonatkozó általános szabályokkal és az egyesületi jog modern európai megoldásaival, a magánautonómia alapvető magánjogi elvével, valamint nem utolsó sorban alkotmányos követelményekkel. A legelső szöveget még 2004-ben készítettem, akkor még szó sem volt új civil törvényről, majd a kormányváltás után a civil törvény munkálatai viharos gyorsasággal haladtak, a civil törvény tervezetét egyeztettük az új Ptk. akkori szövegével, és többszöri egyeztetés eredménye a Ptk. és a civil törvény egyesületi és alapítványi szabályainak a kialakult együttese. A civil törvény munkálataiban és tartalmának meghatározásában nem vettünk részt, végül az együttműködés eredményeként maradt a civil törvényben a civil társaság, de az egyesület és az alapítvány anyagi jogi szabályai mind a Ptk.-ba kerültek. Az eljárási, nyilvántartási kérdésekkel csak annyiban foglalkoztunk, hogy az új Ptk.-ban szabályozott jogi személyek egységes nyilvántartása megvalósulhasson, és az állam felügyeleti tevékenységét egyéb anyagi jogi szabályok segítsék. Ebbe az utóbbi körbe tartozik a nonprofit szervezetek vezető tisztségviselőinek a kizárására és összeférhetetlenségére vonatkozó előírások kötelező beiktatása, valamint az egyesületek esetében az egyesület vezetése által, az egyesületi vagyon terhére az egyes taggal kötött ügyletek feltárásának a kötelezettsége. Ha jól értem, a mostani módosítások egy része néhány nagyon fontos új szabály hatályon kívül helyezésére is irányul.
Látható volt-e már a Ptk. előkészítése során, hogy a civil szervezetek nyilvántartási bejegyzése és változásbejegyzése a korábbi szabályozáshoz képest lényegesen bonyolultabbá vált?
Nem volt látható, mert nem volt ilyen cél, sőt, jól ismerve az új Ptk. előtti kritikus állapotokat, amelyeket én Budapesten tapasztaltam, kifejezetten a nyilvántartási és változásbejegyzési anomáliák felszámolására törekedtünk az anyagi jogi szabályok megalkotásával is, amint előbb arra már utaltam.
Az Ön véleménye szerint mi okozta a legnagyobb problémát a civil szervezetek nyilvántartásához kapcsolódóan?
Az új Ptk. hatálybalépése előtt is nagyon komoly gondok és működési zavarok jellemezték a civil szervezetek budapesti nyilvántartásba vételét, számos ügyben jártam el már akkor is, egy-egy eljárás időtartama - alapvetően a bírósági ügyintézése miatt - elfogadhatatlan módon elhúzódott, és a bírói beavatkozás napi rutinját alakította ki. A nyilvántartásba vétel során az alapszabályok és alapítványi alapító okiratok absztrakt értelmezése folyt, amely végül egy sajátos egyesületi és alapítványi gyakorlatot kreált. Az új Ptk. pontosan azt a célt tűzte ki, hogy a nyilvántartást végző bíróság az alapszabály "ellenőrzése" kapcsán bizonyos kérdésekben ne szólhasson bele annak
- 5/6 -
tartalmi kialakításába. Ne a bíró írja meg az alapszabályt, hanem a törvényi kritériumoknak való megfelelését ellenőrizze csak. Így például azt a kérdést, hogy az egyesületi tagok a közgyűlés összehívását miként szabályozzák, elsősorban a tagokra bízta a szabály, a nyilvántartásba vétel során csak annyit kellett volna nézni, van-e ilyen rendelkezés az alapszabályban vagy sem. Ez a Ptk. 3:71. § szabálya, melyet sajnálatos módon a mostani Ptk-módosítás meg kíván változtatni, és visszatér a korábbi sematikus - erősen etatista - felfogásra, amely szerint minden egyesület ugyanolyan, a vagyontalan 10 fős gombfoci egyesület és a több milliós vagy milliárdos vagyonnal rendelkező, több ezer tagot számláló egyesület esetében ugyanazon szabályokkal kell a közgyűlést összehívni, és papír alapon jegyzőkönyvezni. A valós gond szerintem a nyilvántartást végzők hozzáállásában volt, akik a Ptk. mindenkori szövegét és azokat a szabályokat, amelyek szerintük fontosak voltak, hiánypótlás keretében beiratták az alapszabályokba, és nem akarták vagy nem tudták azt elfogadni, hogy egy egyesület szabályozása sajátos, egyedi elemeket is mutathat, és az a mindenkori tagság által az egyesületnek adott "alkotmánya". Nem vitatom ezen személyek jóindulatát és jóakaratát, valamint az egyesületi közrend megóvásának a felelősségét, de ameddig ez a szemlélet nem változik, hogy az alapszabályt az egyesület tagsága, nem a bejegyzést végző bírósági titkár határozza meg, nehéz lesz változtatni a gyakorlaton, amely az új Ptk. hatálya alatt is tovább él. A másik fontos szempont, a nyilvántartásba vétel időigénye, az nem várhat hónapokat, sőt, volt olyan eset, hogy több mint egy év elteltével került csak sor az új alapítvány nyilvántartásba vételére. Számomra az is kérdés, mennyire általános ez a gyakorlat, vagy csak Budapesten tapasztalhatók ezek az anomáliák. Remélhetőleg a mostani törvényjavaslat módosításai a kívánt hatást legalább részben kiváltják, de ne felejtsük el, a közelmúltban volt már arra is szabály, hogy a cégeket egy órán belül be kell jegyezni, csak a stopperórát a bejegyző bíró indította, és végül magát a szabályt is megváltoztatták. Abban sem vagyok biztos, hogy a nyilvántartásba vétel bírói munkát igényel, ez több mint luxus, hogy ha az egyesület vagy ügyvezetése megváltozik, és át kell vezetni a nyilvántartásban, nem értem mi a szerepe ebben a bíróságnak (személyzetestül és portástul) és a jogvégzett, szakvizsgával rendelkező bírónak. Egyebekben a mostani törvényjavaslat céljai nemesek és támogatandók, de például ismerve a cégek feletti törvényességi felügyelet eddigi budapesti gyakorlatát, az egyesületekre és alapítványokra alkalmazandó hasonló intézmény sikeréhez még további eljárási garanciák is szükségesek lennének.
Egyetért-e azzal, hogy a benyújtott törvényjavaslat a cégeljáráshoz hasonló mértékűre csökkentené az ügyész beavatkozási lehetőségét a civil szervezetek nyilvántartási ügyeiben is? Így például az iratokat a jövőben nem kellene kézbesíteni az ügyész részére, illetve a civil szervezetek bejegyzéséről szóló végzés ellen sem lenne önálló fellebbezési joga?
Teljes egészében egyetértek ezzel, az ügyészek több esetben azért pereltek, mert szerintük a törvény szövege nem pontos, több értelmezésre adhatott lehetőséget, és szerették volna megismerni a bíróság és az ítélőtábla véleményét. Mindezt más pénzén és más ügyén tanulva kezdeményezték az ügyészek, amely szerintem elfogadhatatlan. Alapítson az ügyész saját egyesületet és azt perelje, ha nem érti a Ptk. rendelkezését vagy más alkalmazandó szabályt és kíváncsi a bírósági értelmezésére. A minisztérium ezzel hatalmasat lép előre, lényegében több mint két évtizedes rossz hagyományt tudhatunk majd jogtörténetnek.
A törvényjavaslat szándékosan nem szól a közhasznúvá minősítésről. Ez a korábbi szabályozáshoz képest lényegesen bonyolultabbá vált. Egyetért Ön a jelenlegi rendszerrel?
A közhasznúság azon felfogása, amely döntően az állami támogatások szabályozásáról szól, helyes, de szerintem a közhasznúságnak ez csak az egyik, de nem elsődleges aspektusa. A másik, elsődleges szempont az, hogy a civil szférát maga a civil társadalom támogassa és erősítse, ne pedig az állam. E téren még számos tennivaló lenne.
Mi a véleménye a magánjogi jogi személyek egységes nyilvántartásáról? Megteremthetőnek tartja a közeljövőben, hogy a cégnyilvántartás és a civil szervezetek nyilvántartása ösz-szevonásra kerüljön?
A több százezer céget tartalmazó cégnyilvántartásban a kb. 27 ezer alapítvány és a kb. 32 ezer egyesület minden további bonyolult szabályozás nélkül elférne, csak a két nyilvántartás felépítése sajnálatos módon párhuzamosan alakult, eltérő szervezeti megoldásokon kiindulva, különböző módon és különböző kötelezettségekkel fogtak neki a két adatbázis kiépítésének, amely eltérő megoldásokat hozott létre. Mint minden ilyen hasonló ügy, amely már az elején megkérdőjelezhető módon indul, ma már presztízs és hatalmi kérdéssé vált. Józan ésszel mindez felfoghatatlan, és egy ilyen szegény országban a közpénzek ésszerű felhasználásával megmagyarázhatatlan a dupla nyilvántartás és a dupla adminisztráció. Szerintem egy vagy két lépcsőben egy nem bírósági, egységes nyilvántartás gazdaságosan és hatékonyan létrehozható, a bírák pedig végezzenek érdemi bírói munkát.
A Szabó Imre szegedi professzor 65. születésnapjára megjelent ünnepi kötetben az egyesületi jogviták és a választottbírósági eljárás kapcsolatáról ír. Milyen újdonságokat hozott az új Ptk. az egyesületi jogviták arbitrálhatósága vonatkozásában?
Mindaz, amely korábban a sportegyesületek részére megvalósítható volt, lényegében kiterjesztésre került valamennyi egyesületre.
Az említett munkájában ezt írja: "A választottbírósági eljárás lehetősége az egyesületi ügyekben tovább erősítheti az egyesületi önállóságot, egyes esetekben pedig kifejezetten előnyös is lehet, például az egyesületi formában működő egyházak belső autonómiájának megőrzése kapcsán". Nem tart attól, hogy az egyházakra vonatkozó jogi szabályozás kiemelt társadalmi és politikai jelentősége miatt ez némi ellenállásba ütközne?
A választottbíróság sem gyógyír mindenre, hanem csak egy lehetőség, amely számos országban ismert. Ha az egyesület
- 6/7 -
azt tapasztalja, hogy nem vált be, akkor módosíthatja az alapszabályát, és a további jogvitákat az állam bírósága elé utalhatják a tagok. A választottbíróságok döntései az állam bírósága révén érvényteleníthetők, így megfelelő jogi védelem van az esetleges visszaélések megakadályozására.
Hogyan érzi magát Luxembourgban? Miként telnek napjai az Európai Unió Bírósága törvényszéki bírájaként? (Kinevezéséhez ezúton is gratulálunk.)
Dolgos hétköznapokon és hétvégéken is viszonylag nagy a munkateher, mivel számos olyan ügyet kaptam meg, amelyben jelentős volt már a késedelem. Ezen ügyeket szeretném minél előbb és minél professzionálisabb módon, lehetőleg az év végéig feldolgozni. Szűkebb kollégáim számára sem könnyű ez a fokozott üzemmód, de megértik és elfogadják ezt a hozzáállásomat a bírói feladat felfogásában.
Végül engedjen meg egy személyesebb jellegű kérdést, joghallgatóként milyen jogi pályáról álmodott? Mire a legbüszkébb eddigi karrierjéből?
Joghallgatóként a '80-as években az ELTE-n egy rendkívül ideologikus környezetben, továbbá a jelentős számú ideológiai tárgy mellett számos tárgyat nem egyetemi szinten oktató jogi karon nem sok jóra lehetett számítani a jövő jogászának, így fel sem merült bennem, hogy jogász legyek. Az utolsó évben lényegében az állásom is megvolt már, mint művészettörténész helyezkedtem volna el. A váratlan rendszerváltás és Sólyom László professzor hatása, valamint Vékás Lajos hívó szava miatt változtattam meg végül véleményemet. Arra, hogy bíró lehetek Luxembourgban, még álmomban sem gondoltam volna, még mai is nehéz ezt felfogni.
2016. november 21. ■
Visszaugrás
