Dr. Hans Valentin Schroll: A bíróságon kívüli kiegyezés* Ausztriában (BJK, 2002/2., 17-27. o.)[1]

1. A bíróságon kívüli kiegyezés struktúrája

A bíróságon kívüli kiegyezés a bűnelkövetők szabadságelvonás nélküli kezelésére vonatkozó új kriminálpolitikai elképzelésekről folytatott vita eredményének tekinthető. Az újfajta szankcionálási formák kialakítására irányuló erőfeszítésekben egyrészt a jelenlegi szankciók (különösen a szabadságvesztés) hatékony alternatíváinak a keresése, másrészt pedig a klasszikus büntető perben szokásos: a vád - a főtárgyalás - az ítélet egymásutániságának sommás és informális elintézési módozatokkal való felváltása áll az érdeklődés középpontjában. A kitűzött cél az, hogy kellően tisztázott tényállás esetében, elsősorban kisebb súlyú bűncselekményeknél formakényszertől mentes, egyszerűsített büntetőeljárás során, pénz- vagy szabadságvesztés büntetés helyett alternatív, túlnyomórészt tettes-orientált intézkedések alkalmazására kerüljön sor. Ugyanakkor cél az is, hogy a bűncselekmény áldozatainak jogos érdekeit az eddiginél gyorsabb kárjóvátétellel érvényesítsék, és a szükségtelen stigmatizáló hatásokat elkerüljék. Ezek a törekvések gyűjtőfogalomként a diverzió kifejezéssel foglalhatók össze.

Diverzión a büntetendő magatartásra való állami reagálás minden olyan formáját értjük, amely lehetővé teszi a büntetőeljárás lefolytatásának mellőzését vagy annak lezárását a gyanúsított bűnösségének megállapítása és formális szankcionálása nélkül, általában azzal a feltétellel, hogy a gyanúsított vállalja bizonyos kötelezettségek elvégzését.

A bíróságon kívüli kiegyezést Ausztriában kísérletképpen, 1985-től kezdve fiatalkorú bűnelkövetőkkel szemben kezdték el alkalmazni, majd 1988-ban felvették a Fiatalkorúak Bíróságáról szóló törvénybe. 1992-ben - a kísérletet kiterjesztve - ezt az eljárási formát a felnőtt korú gyanúsítottakkal szemben is bevezették. 2000. január 1-jétől a bíróságon kívüli kiegyezés a diverziós lehetőségek egyikeként bekerült az osztrák büntetőeljárásba, azzal, hogy a Fiatalkorúak Bíróságáról szóló törvényben foglaltak szerint a fiatalkorú bűntettesekkel szemben szélesebb körben alkalmazható, mint a felnőtt korúakkal szemben.

A bíróságon kívüli kiegyezés azon a feltevésen alapul, hogy a büntetendő cselekmény rendszerint társadalmi konfliktus-helyzetet is előidéz. Az ebből eredő feszültség azonban nem korlátozódik a gyanúsított és az áldozat közötti viszonyra. A konfliktus az állampolgá-rok körében is érezteti a hatását, akiknek a büntetendő cselekmény elkövetése a jogszabályok érvényesülésébe vetett hitét megingatja.

A bíróságon kívüli kiegyezés fő törekvése a jogrend helyreállítása, elsődlegesen azzal a céllal, hogy a gyanúsított belássa a terhére rótt cselekmény jogellenességét, továbbá hogy speciál-preventív jelleggel előmozdítsa jövőbeni magatartásának a megváltoztatását.

A Német Szövetségi Köztársaságban is alkalmazott tettes-áldozat közötti kiegyezés, a bíróságon kívüli kiegyezés legfontosabb, de korántsem egyetlen formája. A cselekmény jogellenességének a belátására való készség és a reparatív jellegű aktív megbánó magatartás az ismeretlenül maradt sértettek sérelmére elkövetett cselekményeknél, a nagyközönség sérelmére elkövetett bűncselekményeknél, a bagatell cselekményeknél is figyelemre méltó; ennyiben a bíróságon kívüli kiegyezés szélesebb körben alkalmazható, mint a tettes-áldozat közötti kiegyezés.

Az eljáráson kívüli kiegyezés elsődlegesen azt célozza, hogy a tettes és áldozata közötti fennálló specifikus konfliktus-helyzetet feloldja, annak érdekében, hogy elősegítse a minden oldalt kielégítő megegyezést, különösen a cselekmény következményeinek megszüntetését vagy jóvátételét.

Felnőtt gyanúsítottak esetében kiegyezés általában csak akkor jöhet létre, ha ezzel az áldozat is egyetért. Amennyiben a sértett a hozzájárulását megtagadja, akkor a bíróságon kívüli kiegyezésen alapuló eljárás-megszüntetés általában nem jöhet szóba, kivéve, ha a megtagadás olyan motívumokon alapul, amelyeket a büntetőeljárás során figyelmen kívül kell hagyni (pl. bosszúvágy). Ebben az esetben viszont más diverziós lehetőségek alkalmazhatók, mint például a pénzbírság, közérdekű munka, vagy pedig az eljárás megszüntetése próbaidő kikötésével és magatartási szabályok meghatározásával. Fiatalkorú gyanúsítottaknál törekedni kell az áldozat hozzájárulásának a megszerzésére, de ennek a megtagadása nem zárja ki a bíróságon kívüli kiegyezés alkalmazását.

A diverzió előfeltételeit, és így egyben a bíróságon kívüli kiegyezést az 1. számú ábra mutatja.

2. A bíróságon kívüli kiegyezés törvényi előfeltételei

Az osztrák Büntető Perrendtartás 90a. §-a és az azt követő szakaszok (IXa. Fejezet fordítása a mellékletben megtalálható)**, az osztrák Fiatalkorúak Bíróságáról szóló törvény 7. §-a.

A bíróságon kívüli kiegyezés előfeltételeit a felnőttek vonatkozásában a 2. számú ábra, fiatalkorúakra vonatkozóan a 3. számú ábra foglalja össze.

A bíróságon kívüli kiegyezésnek alapvető előfeltétele a kellően tisztázott tényállás, vagyis a rendőrség nyomozati eredményei, vagy a kiegészítő bírósági nyomozati intézkedések az elítélés magas fokú valószínűségét kell, hogy prognosztizálják. Amennyiben kétely marad a gyanúsított bűnösségét illetően, úgy elsősorban a tényállás tisztázására kell törekedni; az eljáráson kívüli kiegyezés nem a rendőrség nyomozati munkáját van hívatva kiegészíteni és tökéletesíteni.

A törvényszéki ügyész (magyar viszonylatban megyei ill. fővárosi ügyészségi ügyészről van szó)** által kezdeményezett eljáráson kívüli kiegyezés a felnőtt gyanúsított általi elkövetés esetén olyan bűncselekményekre korlátozódik, amelyek elbírálása nem tanácsülésben eljáró bíróság (ülnök vagy esküdt bíróság) hatáskörébe tartozik. Általánosságban tehát diverzióra azon bűncselekményekkel kapcsolatosan kerülhet sor, amelyekkel szemben a törvényi fenyegetettség legfeljebb ötévi szabadságvesztés.

A következőkben olyan bűncselekmények szerepelnek példaként, amelyek esetében a diverzióra a büntetési tételkeret felső határának szemszögéből még lehetőség van:

- testi sértés, még abban az esetben is, ha a sérülésnek súlyos következményei vannak;

- lopás, a betöréses lopás esetében is;

- kényszerítés és veszélyes fenyegetés;

Kábítószeres bűncselekmények esetében léteznek ugyan, speciálisan erre kialakított diverziós formák; elméletileg azonban az ilyen ügyekben is lehetséges a bíróságon kívüli kiegyezés, amennyiben az elkövetés nem nagy mennyiségű kábítószerre irányult.

Ezzel szemben a fiatalkorú elkövetőknél a törvényszéki ügyész általi diverzió olyan bűncselekmények esetében megengedett, amelyek - fiatalkorúakkal szemben kiszabható - büntetési tétele az ötévi szabadságvesztést nem haladja meg (felnőttek esetében ez a legfeljebb tízévi szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett bűntetteknek felel meg).

A felnőttek esetében a bíróságnak módjában áll, hogy - ugyanolyan feltételek mellett, mint ami a törvényszéki ügyészre vonatkozik - diverzió lehetőségével éljen. Fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények esetében azonban a bíróság az absztrakt büntetési tételtől függetlenül jogosult arra, hogy bíróságon kívüli kiegyezést kezdeményezzen. Eltekintve attól, hogy a bíróságok - mivel a törvényszéki ügyészségek messzemenően kihasználják a diverziós eljárási elintézési lehetőséget - ezzel csak nagyon ritkán élnek, a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények vonatkozásában, a bűnösségi és megelőzési előfeltételekre tekintettel rendkívül ritkán adódnak diverziós esetek az öt évet meghaladó absztrakt büntetési keretben (ami a felnőttekre vonatkozóan a büntetőjogi szabályok szerinti tételeket tekintve tíz éves felsőhatárt jelent).

Ezen túlmenően még az is szükséges, hogy a gyanúsított bűnössége még ne minősüljön súlyosnak. Ennek vizsgálatánál (esetleg kiegészítő nyomozati cselekmények révén) a büntető feljelentés iratanyaga alapján a megvalósítás jellegében és az eredményben megnyilvánuló jogellenséget ugyanúgy figyelembe kell venni, mint az általános büntetés kiszabási szempontokat. Minél inkább megfontolt (volt) az elkövetés, minél súlyosabbak az elkövető terhére rótt következmények, minél nagyobb súlyt kap az elkövetés helytelen motivációja, annál magasabb a bűnösség foka. Mégis, rögzíteni kell: átlagos bűnösség nem gátolja a diverziót; csak a magatartás - a hasonló cselekményekkel való összehasonlítás eredményeként - átlagot meghaladó bűnösségtartalma esetében áll fenn a kizáró ok diverziós eljárás lefolytatására.

A bíróságon kívüli kiegyezés azonban semmiképpen nem megengedett, ha a cselekmény halált eredményezett. Így különösen nem kerülhet sor az eljáráson kívüli kiegyezésre, ha gondatlanságból elkövetett emberölésről van szó. Az uralkodó szakmai álláspont szerint ez a kizáró ok a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények esetében is alkalmazandó.

Mindemellett sem a gyanúsított személyében rejlő speciális prevenciós okok (büntetett előélet, bűnhalmazat, a konkrét ügyet megelőző diverzión alapuló eljárás-megszüntetés paraméterei) nem feltétlenül zárják ki az eljáráson kívüli kiegyezést, sem pedig a fokozottan figyelembe veendő generális prevenciós mérlegelések (amelyek ép tömeges bűncselekmények esetében nem csupán egyetlenegy bűncselekmény gyakoriságára alapozhatók) nem teszik feltétlenül szükségessé a büntetőeljárás lefolytatását vagy a bűnösség kimondását.

Az osztrák Büntető Perrendtartás 90g. § (1) bekezdése szerinti eljárásnak továbbá előfeltétele, hogy

- a tettes kész a tettével kapcsolatos felelősséget vállalni és szembe nézni annak okaival,

- ezzel egyidejűleg kész a cselekménnyel esetleg járó következményeket a körülményeknek megfelelő módon jóvátenni, így különösen a cselekménnyel okozott kárt megtéríteni, vagy a cselekmény következményeinek rendezésében egyéb módon közreműködni, és

- ha ez szükséges, olyan kötelezettségeket vállalni, amelyek igazolják azt a készségét, hogy az olyan magatartásoktól, amelyek a cselekmény elkövetéséhez vezettek, a jövőben tartózkodni fog.

Az előfeltételek meghatározásakor nem csupán az képezi megfontolás tárgyát, hogy a kiegyezés mértéke miképp viszonyul a cselekményhez és annak következményeihez, hanem a fiatalkorú teljesítőképességét is figyelembe kell venni. Ebből következően a teljes körű helyreállítás nem elengedhetetlen feltétele az eljárás megszüntetésének. Sokkal kedvezőbb egy diverziós konfliktus kezelés tekintetében, ha a gyanúsított erejéhez képest a kárt igyekszik kiküszöbölni, vagyis megteszi az első komoly lépéséket a kár helyrehozatalához.

A keletkezett kár anyagi jellegű jóvátétele a tettes-áldozat kiegyezésének leglényegesebb alkotóeleme. Ezen túlmenően, egyéb kiegyezésnél indirekt és jelképes gesztusok is elképzelhetők. Különös súlyt kap ezzel összefüggésben az, ha a gyanúsított bocsánatot kér az áldozattól egy békéltetési megbeszélés keretében. Ennek során az áldozat a gyanúsított tudomására hozhatja a cselekmény folytán elszenvedett sérelmeit, fájdalmát. Egy ilyen bocsánatkérés vagy önmagában, vagy pedig egy átfogó kiegyezés részeként az eljárás megszüntetésének megfelelő kiinduló pontját adja.

3. Az eljárás tényleges lefolyása

A bírósági eljárást kikerülő konfliktus-rendezés menetét a 4. számú ábra mutatja be.

A bíróságon kívüli kiegyezés alkalmazása körében elsődleges döntéshozóként a törvényszéki ügyész jár el, akinek kötelessége a rendőrség által hozzá küldött büntető feljelentéseket a diverziós eljárás vonatkozásban megvizsgálni. Számos bíróság eljárási illetékességi körzetében alkalmazzák azt a gyakorlatot, hogy a törvényszéki ügyész a pártfogó felügyelet képviselőivel, a fiatalkorúak szociális gondozóival és a fiatalkorúak ügyeit tárgyaló bírákkal rendszeresen egyezteti azokat a kritériumokat, amelyek szerint egy-egy esetet a konfliktust rendező személyhez utal. Az egyeztetés eredményeként a részt vevő személyek jól érzékelhetik a minden egyes eset sajátosságai függvényében jelentkező elhatárolást, az eljárásnak (a hatóság részéről jelentkező) reagálás-mentes megszüntetését, az eljáráson kívüli kiegyezést, az eljárás ideiglenes megszüntetését és az eljárásnak formai ítélettel történő befejezését illetően. A törvény erejénél hivatott döntéshozó az eljáráson kívüli kiegyezésre utaláskor, elsődlegesen tehát a törvényszéki ügyész, de akár a bíró is - ha a feljelentés dacára a Büntető Perrendtartás 90b. §-a szerinti eljárás megszüntetését lehetségesnek tartja -, mindazonáltal egyedüli felelősséggel hozza meg döntését, mintegy a büntető hatalom reagálása megnyilvánulási formájaként és indokolja azt meg. Kétségtelen viszont, hogy a döntéshozatalkor az egyeztetésen részt vevő beszélgető partnerek sokrétű nyilatkozataira is támaszkodhat, és azzal a biztonságérzettel járhat el, hogy az ügy akkori állása figyelembevételével bizonyára a legjobb utat választotta. Jelentős, további pozitív hatása az ilyen megbeszéléseknek a bírák, törvényszéki ügyészek és szociális gondozók közötti munkalégkör javulása.

Amennyiben a törvényszéki ügyész a bíróságon kívüli kiegyezés mellett dönt, akkor a konfliktus elrendezése érdekében a feljelentést a Pártfogó Felügyelet és Szociális Munka Egyesületében, a külön erre a célra létesített hivatalhoz terjeszti be.

Jogi szempontból még az a körülmény hangsúlyozandó, hogy a gyanúsított önként jut arra az elhatározásra, hogy a mediációra hajlandónak mutatkozzék. A bíróságon kívüli kiegyezés, mint konfliktus-kezelés nem más, mint a gyanúsítotthoz intézett ajánlat arra, hogy az utólag megnyilvánuló pozitív magatartása révén eljárási helyzetét döntő mértékben megjavítsa. Az eljárásban való önkéntes részvétel nem csupán az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. szakasza (2) bekezdésében rögzített ártatlanság vélelmének elvéből ered (mely Egyezménynek Ausztriában, a jogi hierarchiában elfoglalt rangsora az Alkotmánnyal egyenlő), hanem éppen hogy lényeges feltétel a kiegyezés létrejöttéhez.

Általában a konfliktus rendezése a tettes-áldozat közötti kiegyezésként következik be. Ebből következően az áldozatot is be kell vonni, és fel kell kérni arra, hogy a kiegyezés folyamatában részt vegyen. Leggyakrabban sor kerül a konfliktust részeseinek találkozójára, amikor is az emiatt így is elnevezett konfliktust rendező személy, mediátor jelenlétében tisztázzák a nézeteltérést és a kölcsönös igényeket. Ha a kiinduló helyzet komplikált, kiváltképp családi és élettársi kapcsolatok esetében, egy további közvetítő is bevonható, aki az áldozat oldaláról segít a kapcsolat létrehozásában. Amint arra az előbbiekben már utalás történt, annak érdekében, hogy a sértett helyzetét eljárásjogilag biztosítsák és rögzítsék szükséges, hogy a szándékolt kiegyezéshez az áldozat is hozzájáruljon.

Nem szükséges a kiegyezés sikeréhez az, hogy az áldozat anyagi jogi igénye teljes mértékben rendeződjék. Sokkal inkább, egy létrehozott részletfizetési terv az első részlet teljesítésével összekötve, vagy pedig csupán egy bocsánatkérés elegendő lehet, amit a gyakorlatban sok áldozat a kiegyezés leglényegesebb elemének tekint. Komplexebb kártérítési igények esetében (fájdalomdíj, a tett még be nem látható következményeivel kapcsolatos felelősség stb.) szükség szerint szakértő bevonására is sor kerülhet, polgári jogi ügyekkel vagy gyámügyekkel foglalkozó bírót is bekapcsolnak, akiknek a közreműködésével bírói egyezség fogalmazható és köthető meg.

A kiegyezés létrejöttével a konfliktust rendező személy megküldi első jelentését a törvényszéki ügyésznek, és csatolja az esetleges igazolásokat a megtérítési intézkedésekről, bocsánatkérésről vagy egyéb aktív megbánás tanúsításáról. Ezzel kívánják biztosítani azt, hogy az eljárás megszüntetése tárgyában döntést hozó személy is elfogadja elvi alapon a létrejött kiegyezési megállapodást.

Mindazonáltal az is elérendő a kiegyezés során, hogy a gyanúsított a cselekvési magatartását revideálja, kiváltképp azon magatartásán változtasson, amely a cselekményhez vezetett, annak érdekében, hogy a jövőbeni konfliktus szituációk elkerülhetők legyenek. A magatartás kedvező irányú megváltoztatásának biztosítékaként a konfliktust rendezőnek feladata a gyanúsított ellenőrzése. Amennyiben a gyanúsított magatartása alapján joggal tételezhető fel, hogy ígéretét betartja, úgy a szociális gondozó pozitív zárójelentést készít a törvényszéki ügyész részére.

Amennyiben a kiegyezés - a konfliktust rendező személy szemszögéből megítélve - sikeres volt úgy, a költség-hozzájárulás gyanúsított által megfizetését követően a törvényszéki ügyész kötelessége, hogy az osztrák Büntető Perrendtartás 90g. §-a szerinti döntést meghozza az eljárás lefolytatásának mellőzése tárgyában. A szociális gondozó pozitív zárójelentése rendkívül magas valószínűségi fokot jelent a kiegyezés céljának megvalósulását illetően ahhoz, hogy a törvényszéki ügyész az eljárás megszüntetése mellett döntsön.

A diverziós alapon nyugvó eljárás befejezésekről 2000. január 1-je óta vezetnek külön nyilvántartást. Ez a nyilvántartás csupán a törvényszéki ügyészségek és bíróságok részére hozzáférhető és feladata annak biztosítása, hogy a diverziós elintézési módozatot egy további jogellenes magatartás jelentkezése esetén, az újabb eljárást érintő döntés során a mérlegelés körébe bevonják.

4. A bíróságon kívüli kiegyezés mérlege

A bíróságon kívüli kiegyezés, mint új diverziós eszköz sikerei eredményezték azt Ausztriában, hogy ez a jogintézmény 2000. január 1-je óta általános jelleggel mind a felnőttek (az osztrák Büntető Perrendtartás 90a. §-a és azt követő szakaszai), mind a fiatalkorúak vonatkozásában (az osztrák Fiatalkorúak Bíróságáról szóló törvény 7. §-a alkalmazási lehetőségei révén) törvényben került rögzítésre.

A diverziós törvény azonban a bíróságon kívüli kiegyezés mellett más, Ausztriában legalább is, a felnőtteknél eddig nem ismert diverziós eszközöket (mint pl. pénzbírság, közérdekű munka stb.) is megteremtett. Az ilyen természetű, szélesebb "reagálási paletta" alapján az elmúlt évben megállapítható volt, hogy a bíróságon kívüli kiegyezés alkalmazásának gyakorisága csekély mértékben csökkenő irányzatú.

A büntetőeljárásnak a bíróságon kívüli kiegyezés útjára való utalások alakulását illetően az alábbi diagramok adnak számot:

A statisztika a fiatalkorúak vonatkozásában a bíróságon kívüli kiegyezésre való utalások számában 1995-ig terjedően emelkedést mutat. 1998 óta enyhe csökkenés tapasztalható. A felnőtteknél állandó emelkedik az odautalások száma.

Az odautalások túlnyomórészét a vádhatóság eszközli. A kerületi bíróságok viszonylatában (lényegében megfelel a Német Szövetségi Köztársaságban az elsőfokú bíróságoknak, magyar viszonylatban a helyi bíróságoknak* tehát a kerületi ügyészek, a törvényszékeknél [lényegében egybeesnek a német törvényszékkel, magyar viszonylatban megyei (fővárosi) bíróságokkal*] a törvényszéki ügyészek gyakorolják. A bíróságok csak kivételesen utalnak ügyeket a bíróságon kívüli kiegyezés kategóriájába. Ezzel összefüggésben egy a bíróság részéről történő odautalásnál fennforgó bizonytalansági tényezőt is meg kell említeni, mégpedig, hogy a törvényszéki ügyész a bíróságnak az eljárást ily módon megszüntető határozatával szemben jogorvoslattal élhet!

Az odautalások arányát a döntéshozók szerinti megosztásban a következő diagramok mutatják:

5. Összegezés

A bíróságon kívüli kiegyezés sikertörténete, amint ezt a 2000. évre vonatkozó első jelentések mutatják, a járulékos diverziós lehetőségek bevezetése után is (pénzbírság, közérdekű munka, próbaidő kikötése meghagyásokkal és pártfogó felügyelet bíróság általi elítélés nélkül is) nyilvánvalóan folytatódik. Engedjék meg, hogy egy német politikus teljesen más összefüggésben elhangzott szavait idézzem:

["És ez így a helyes."]

Melléklet

Az osztrák Büntető Perrendtartásról szóló törvény IXa. Fejezete

(hatályos 2000. január hó 1. napjától)

"IXa. Fejezet A büntetőeljárás lefolytatásának mellőzése pénzösszeg megfizetésére, közérdekű munka teljesítésére, próbaidő leteltére és a bíróságon kívüli kiegyezésre tekintettel (diverzió)

I. Általános rendelkezések

90a. § (1) Az ügyésznek jelen fejezet rendelkezései szerint kell eljárni, és a büntetendő cselekmény miatt a büntetőeljárás lefolytatását mellőzni kell, ha a kellően tisztázott tényállás alapján megállapítást nyert, hogy a feljelentésnek a büntetőeljárás 90. §-a szerinti visszaküldésére nem kerülhet sor, de büntetés alkalmazása

1. pénzösszeg megfizetésére (90c. §), vagy

2. közérdekű munka teljesítésére (90d. §), vagy

3. próbaidő meghatározására pártfogó felügyelettel és kötelezettségek teljesítésével (90f. §), vagy

4. bíróságon kívüli kiegyezésre (90g. §)

tekintettel nem tűnik szükségesnek abból a célból, hogy a gyanúsítottat vagy más személyeket büntetendő cselekmények elkövetésétől visszatartson.

(2) A jelen fejezet szerinti eljárásra akkor kerülhet sor, ha

1. a büntetendő cselekmény nem esik ülnök- vagy esküdtbíróság hatáskörébe,

2. a gyanúsított bűnössége nem tekintendő súlyosnak és

3. a cselekmény nem okozott halált.

90b. § A bíróságnak értelemszerűen alkalmazni kell e fejezetnek az ügyészre vonatkozó rendelkezéseit, és hivatalból üldözendő büntetendő cselekmény miatt az előzetes vizsgálat megindítását vagy a vádemelést követően az eljárást, az ügyészre vonatkozó feltételek szerint a főtárgyalás befejezéséig végzéssel meg kell szüntetni.

II. A büntetőeljárás lefolytatásának mellőzése pénzösszeg megfizetése után

90c. § (1) A 90a. § szerinti előfeltételek fennállása esetén az ügyész a büntetendő cselekmény miatt a büntetőeljárás lefolytatását mellőzheti, ha a gyanúsított az állam javára egy meghatározott pénzösszeget fizet.

(2) A pénzösszeg nem haladhatja meg azt az összeget, amely 180 napi tételnek megfelelő pénzbüntetés megfizetéséből és elítélés esetén, a bűnügyi költségek megtérítéséből [389. § (2) és (3) bekezdés, 391. § (1) bekezdés] eredő kötelezettségnek felel meg. A pénzösszeget a (4) bekezdés szerinti közlés kézbesítésétől számított 14 napon belül kell megfizetni. Ha ez a gyanúsítottat méltánytalanul súlyosan érintené, akkor részére legfeljebb hat hónapi halasztás vagy ezen időtartamon belüli részletfizetés engedélyezhető.

(3) Ha ez lehetséges és célszerű, az eljárás lefolytatásának mellőzését a pénzösszeg megfizetése után ezen túl, attól is függővé kell tenni, hogy a gyanúsított legfeljebb hat hónapban meghatározandó időtartamon belül a cselekményből eredő kárt jóváteszi, és ezt haladéktalanul igazolja.

(4) Az ügyésznek tájékoztatni kell a gyanúsítottat arról, hogy a vele szemben büntetendő cselekmény miatt lefolytatandó büntetőeljárás mellőzésére kerülhet sor, ha egy meghatározott pénzösszeget megfizet, és az adott esettől függően a kár jóvátételét meghatározott összeg erejéig teljesíti. Ezen túlmenően az ügyésznek a gyanúsítottat a 90j. § értelmében, továbbá a fizetési halasztás feltételeiről [(2) bekezdés] ki kell oktatni, amennyiben ezt nem hivatalból helyezi kilátásba.

(5) Ha a gyanúsított a kirótt pénzösszeget megfizette, illetőleg az esetlegesen megállapított kárjóvátételt teljesítette, az ügyész mellőzi a büntetőeljárás lefolytatását, kivéve ha az eljárás megindításáról vagy lefolytatásáról a 90h. § szerint utólag határoz.

III. A büntetőeljárás lefolytatásának mellőzése közérdekű munka teljesítése után

90d. § (1) A 90a. §-ban meghatározott feltételeinek fennállása esetén az ügyész a büntetendő cselekménnyel kapcsolatos büntetőeljárás lefolytatását ideiglenesen mellőzheti, amennyiben a gyanúsított kifejezetten kinyilvánította hajlandóságát, hogy legfeljebb hat hónapban meghatározandó időtartam erejéig hajlandó ingyenesen közérdekű munkát végezni.

(2) A közérdekű munka juttassa kifejezésre a gyanúsított azon hajlandóságát, hogy elismeri, hogy a cselekedetéért felelősséggel tartozik. A közérdekű munka szabadidőben, közérdekű létesítménynél - annak beleegyezésével - teljesítendő.

(3) Ha ez lehetséges és célszerű, akkor a fentieken túlmenően az eljárás lefolytatásának mellőzése a közérdekű munka teljesítése után attól is függővé tehető, hogy a gyanúsított egy legfeljebb hat hónapban meghatározandó időtartamon belül, a cselekményből eredő kárt jóváteszi, vagy más módon közreműködik a tett következményeinek rendezésében, és ezt haladéktalanul igazolja.

(4) Az ügyésznek közölnie kell a gyanúsítottal, hogy vele szemben büntetendő cselekmény miatt büntetőeljárás lefolytatását tervezik, amely azonban egyenlőre elmarad, ha a gyanúsított kijelenti, hogy meghatározott időn belül hajlandó meghatározott természetű és mennyiségű közérdekű munkát teljesíteni, és adott esetben a cselekmény következményeinek a jóvátételében közreműködni. Az ügyésznek ennek során a gyanúsítottat a 90j. § értelmében ki kell oktatni; az ügyésznek arra is van lehetősége, hogy szociális munkában jártas személyhez forduljon a közlés és kioktatás megtétele érdekében, továbbá azért, hogy ez a személy közhasznú munkát közvetítsen. (a pártfogó felügyeletről szóló törvény 29b. §-a). Az intézmény [(2) bekezdés] a gyanúsítottnak vagy a pártfogónak igazolást ad a teljesített közérdekű munkáról, amely igazolást haladéktalanul be kell mutatni.

(5) A közérdekű munka teljesítését és a cselekmény következményeinek az elhárításában való esetleges közreműködést követően, az ügyész végleg mellőzi a büntetőeljárás lefolytatását, amennyiben az eljárás a 90h. § szerint utólag nem kerül megindításra vagy lefolytatásra.

90e. § (1) A közérdekű munka legfeljebb napi 8 órát, hetente 40 órát vagy összesen 240 órát tehet ki, a gyanúsított ugyanakkorra eső iskolázására, továbbképzésére vagy szakmai tevékenységére is tekintettel kell lenni. Nem megengedett az olyan közérdekű munka, amely a gyanúsított személyiségi jogaiba vagy életvitelébe indokolatlan beavatkozást jelentene.

(2) Az ügyészség vezetőjének jegyzéket kell vezetni azokról az intézményekről, amelyek alkalmasak arra, hogy ott közérdekű munkát teljesítsenek, amely jegyzék szükség szerint kiegészítendő. A jegyzékbe a betekintést kérelemre mindenkinek biztosítani kell.

(3) Ha a gyanúsított a közérdekű munka teljesítése során az intézménynek vagy kezelőjének kárt okoz, megtérítési kötelezettségére az alkalmazottak felelősségéről szóló törvény (Hivatalos Közlöny 80/1965. sz.) rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni. Ha a gyanúsított harmadik személynek okoz kárt, rajta kívül az állam is felel a polgári jog szabályai szerint. Az intézmény vagy annak kezelője ebben az esetben a károsulttal szemben felelősséggel nem tartozik.

(4) Az állam csak pénzbeli kártérítést nyújt. Az állam azzal az intézménnyel vagy annak kezelőjével szemben, ahol a közérdekű munkát teljesítették, visszkereseti igényt támaszthat, amennyiben ezeket vagy szerveiket szándékosság vagy súlyos gondatlanság terheli, kiváltképp a felügyelet vagy irányítás területén. A gyanúsított és az állam közötti viszonyra az alkalmazottak felelősségéről szóló törvény (80/1965. sz. Hivatalos Közlöny) rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.

(5) Amennyiben a gyanúsított a közérdekű munka telesítése során balesetet szenved vagy megbetegszik, a büntetés-végrehajtásról szóló törvény 76-84. §-ait kell értelemszerűen alkalmazni.

IV. A büntetőeljárás lefolytatásának mellőzése próbaidő eltelte után

90f. § A 90a. § előfeltételeinek fennállása esetén, egy évtől két évig terjedhető próbaidő eltelte után, az ügyész a büntetendő cselekmény miatt a büntetőeljárás lefolytatását ideiglenesen mellőzheti. A próbaidő a büntetőeljárás ideiglenes mellőzéséről szóló határozat kézbesítésével veszi kezdetét.

(2) Ha ez lehetséges és célszerű, a büntetőeljárás ideiglenes mellőzése továbbá attól is függővé tehető, hogy a gyanúsított kifejezetten kijelenti, hogy a próbaidő alatt bizonyos kötelezettségeknek, amelyek utasításokként közölhetők, eleget tesz (Büntető Törvénykönyv 51. §) és vállalja, hogy vele pártfogó felügyelő foglalkozzon (Büntető Törvénykönyv 52. §). A kötelezettségek megállapítása körében különösen az a kötelesség kerül előtérbe, hogy a gyanúsított a keletkezett kárt erejéhez mérten jóvátegye, vagy egyéb módon működjön közre a cselekmény következményeinek rendezésében.

(3) Az ügyésznek közölni kell a gyanúsítottal, hogy büntetendő cselekmény miatt a büntetőeljárás lefolytatása meghatározott próbaidő elteltéig mellőzésre kerül, továbbá kioktatja a 90j. §-ban foglaltakról. Adott esetben az ügyésznek arról is tájékoztatnia kell a gyanúsítottat, hogy a büntetőeljárás ideiglenes mellőzésének a feltétele, hogy kifejezetten hajlandónak mutatkozzék arra, hogy bizonyos kötelezettségeket teljesítsen és vállalja, hogy vele pártfogó felügyelő foglalkozzon [(2) bekezdés]. Ebben az esetben az ügyész egy szociális tevékenységben tapasztalattal bíró személyt kereshet meg a tájékoztatás és kioktatás közlésére, továbbá abból a célból, hogy a gyanúsítottat a vállalt kötelezettségek teljesítése során támogassa (a pártfogó felügyeletről szóló törvény 29b. §).

(4) A próbaidő elteltét és az eseti kötelezettségek teljesítését követően, az ügyész végleg mellőzi a büntetőeljárás lefolytatását, amennyiben az eljárást a 90h. § szerint utólag nem kell megindítani vagy lefolytatni.

V. A büntetőeljárás lefolytatásának mellőzése bíróságon kívüli kiegyezés után

90g. § (1) A 90a. § feltételeinek fennállása esetén az ügyész büntetendő cselekmény miatt a büntetőeljárás lefolytatását mellőzheti, ha a tettes kész arra, hogy a tettével kapcsolatos felelősséget vállalja, és szembe nézzen annak az okaival, ha a cselekménnyel esetleg járó következményeket - a körülményeknek megfelelő módon - jóváteszi, így különösen a cselekménnyel okozott kárt megtéríti, vagy a cselekmény következményeinek rendezésében egyéb módon közreműködik. Továbbá amennyiben ez szükséges, olyan kötelezettségeket vállal, amelyek igazolják azt a készségét, hogy az olyan magatartásoktól, amelyek a cselekmény elkövetéséhez vezettek, a jövőben tartózkodni fog.

(2) Ha a sértett erre hajlandó, őt be kell vonni a bíróságon kívüli kiegyezésbe. A kiegyezés létrejötte az ő hozzájárulásától függ, kivéve, ha hozzájárulását olyan okokból tagadja meg, amelyek figyelembevétele a büntetőeljárás során nem indokolt. A sértett jogos érdekeit mindenképpen figyelembe kell venni (90i. §).

(3) Az ügyész megkereshet egy békéltetőt, hogy a sértettet és a gyanúsítottat a bíróságon kívüli kiegyezés lehetőségéről, továbbá a 90i. és 91j. §-okban foglaltak értelmében kioktassa, és hogy a kiegyezésre irányuló törekvéseiket beindítsa és támogassa (a pártfogó felügyeletről szóló törvény 29a. §-a).

(4) A békéltetőnek tájékoztatni kell az ügyészt a kiegyezéses megállapodásról, és annak teljesítését ellenőrizni kell. Zárójelentést készít, ha a gyanúsított a kötelezettségeinek legalább olyan mértékben eleget tett, hogy egyéb magatartása figyelembevételével feltehető, hogy a megállapodásnak a jövőben is eleget tesz, vagy már nem lehet számítani arra, hogy kiegyezés jöjjön létre.

VI. A büntetőeljárás utólagos megindítása vagy lefolytatása

90h. § (1) A gyanúsított elleni büntetőeljárás nem csupán ideiglenes mellőzését követően ezen Fejezet alapján [90c. § (5) bekezdés, 90d. § (5) bekezdés, 90f. § (4) bekezdés és 90g. § (1) bekezdés], a büntetőeljárás csak a rendes újrafelvétel előfeltételeinek fennforgása esetén indítható meg vagy folytatható le. Ilyen mellőzés előtt a büntetőeljárást mindenesetre meg kell indítani vagy le kell folytatni, ha a gyanúsított ezt igényli.

(2) Ha az ügyész a gyanúsítottnak javasolta, hogy egy pénzösszeget fizessen meg [90c. § (4) bekezdés], közérdekű munkát teljesítsen [90d. § (4) bekezdés], vagy vállaljon magára próbaidőt és esetleges kötelezettségeket [90f. § (3) bekezdés], illetőleg az ügyész a büntetendő cselekménnyel kapcsolatos büntetőeljárás lefolytatását ideiglenesen mellőzte [90d. § (1) bekezdés, 90f. § (1) bekezdés], akkor a büntetőeljárást megindítja vagy lefolytatja, ha

1. a gyanúsított a pénzösszeget, az esetleges kár-jóvátétellel együtt, vagy a közérdekű munkát az esetleges kárjóvátétellel együtt nem teljes mértékben vagy nem kellő határidőben fizeti meg vagy teljesíti,

2. a gyanúsított a vállalt kötelezettségeket nem kellő mértékben teljesíti, vagy következetesen kivonja magát a pártfogó felügyelő befolyása alól, vagy

3. a gyanúsítottal szemben a pénzösszeg megfizetése, vagy az esetleges kárjóvátétel teljesítése, vagy a közérdekű munka teljesítése, vagy az esetleges kiegyezés, avagy a próbaidő eltelte előtt más büntetendő cselekmény miatt büntetőeljárás indul. Ebben az esetben az eljárás utólagos megindítása vagy folytatása lehetséges, mihelyt a gyanúsítottal szemben az új vagy újabban kiderült büntetendő cselekmény miatt vádat emeltek, úgyszintén a vádemelést követő egy hónapon belül, még abban az esetben is, ha időközben a pénzösszeget megfizették, a közérdekű munkát teljesítették, a kiegyezés megtörtént vagy a próbaidő letelt. Az utólag megindított vagy lefolytatott büntetőeljárást azonban az egyéb előfeltételek fennállása esetén meg kell szüntetni, ha az újabban indult büntetőeljárás nem a bűnösséget megállapító határozattal fejeződött be.

(3) A büntetőeljárás megindítása vagy lefolytatása mégis mellőzhető, ha ezt a (2) bekezdés 1. pontjában megjelölt esetekben különleges okok megalapozzák, a (2) bekezdés 2. és 3. pontjaiban foglalt esetekben pedig akkor, ha a büntetőeljárás megindítása vagy lefolytatása annak érdekében, hogy a gyanúsítottat büntetendő cselekmények elkövetésétől visszatartsa, nem szükséges. Egyebekben a (2) bekezdésben felsorolt esetekben az eljárás megindítása vagy lefolytatása az 1-3. pontokban foglaltakon kívül csak akkor megengedett, ha a gyanúsított az ügyész ott említett javaslatát nem fogadja el.

(4) Ha a gyanúsított azért nem képes arra, hogy a pénzösszeget hiánytalanul vagy határidőben megfizesse, vagy pedig a vállalt kötelezettségeket maradéktalanul vagy határidőben teljesítse, mert a pénzösszeg nagysága, vagy a kötelezettségek jellege vagy terjedelme szempontjából lényeges körülményekben bekövetkezett jelentős változás folytán ez őt méltánytalanul súlyosan érintené, akkor az ügyész az összeg nagyságát vagy a kötelezettséget indokolt mértékben módosíthatja.

(5) A gyanúsított által vállalt kötelezettségek és azon fizetések, amelyek teljesítésére vállalkozott a büntetőeljárás utólagos megindításával vagy lefolytatásával tárgytalanná válnak. A pártfogó felügyelet megszűnik, a 197. § hatálya azonban változatlan marad. A gyanúsított által ezzel összefüggésben elvégzett teljesítményeket azonban a büntetés esetleges kiszabásakor figyelembe kell venni. Ha a gyanúsítottat felmentik vagy az eljárást vele szemben egyéb okból megszüntetik, akkor részére a 90c. § alapján teljesített pénzösszegeket vissza kell fizetni, más teljesítményeket nem kell visszatéríteni.

VII. A sértett jogai és érdekei

90i. § (1) A jelen Fejezet szerinti eljárás esetén a sértett érdekeit állandóan vizsgálni és amennyiben ezek jogosak, a legnagyobb mértékben támogatni kell. Annak érdekében, hogy meglehessen ítélni, hogy a kár jóvátétele vagy egyéb kiegyezés lehetséges és célszerű-e, az ügyész indokolt esetben megfelelő nyomozást rendel el. A sértettnek jogában áll, hogy az eljárásba bizalmi személyt bevonjon. Amint csak lehetséges, a sértettet átfogóan ki kell oktatni jogairól, és tájékoztatni kell az áldozatvédelmi intézményekről. A büntetőeljárás mellőzését elrendelő határozat meghozatala előtt a sértettet meg kell hallgatni, ha ez érdekei érvényesítése érdekében indokolt.

(2) A sértettet mindenképpen értesíteni kell, ha a gyanúsított kinyilvánította készségét arra, hogy a cselekményével okozott kárt jóvátegye, vagy egyéb módon közreműködjön a cselekmény következményeinek elhárításában. Úgyszintén, ha a gyanúsított olyan kötelezettséget vállal, amely a sértett érdekeit közvetlenül érinti.

VIII. A gyanúsított kioktatása

90j. § (1) A jelen Fejezet szerinti eljárás esetén a gyanúsítottat részletesen tájékoztatni kell a jogállásáról, különösen a büntetőeljárás mellőzésének a jelen Fejezetben meghatározott feltételeiről, a hozzájárulásának a szükségességéről, azon lehetőségéről, hogy az eljárás megindítását vagy lefolytatását igényelheti és az egyéb olyan körülményekről, amelyek az eljárás megindítását vagy lefolytatását eredményezhetik [90h. § (2) bekezdés], a költségátalány fizetési kötelezettségről (388. §) továbbá a 90m. § szerinti nyilvántartásról.

(2) A 90c. § (4) bekezdése, a 90d. § (1) és (4) bekezdése, valamint a 90f. § (1) és (3) bekezdése szerinti értesítéseket és közléseket a gyanúsított saját kezéhez kell kézbesíteni. Egyebekben az ügyész által történő kézbesítések esetében is a 80. § alkalmazandó.

IX. Közös rendelkezések

90k. § (1) A jelen Fejezet szerinti eljárás előfeltételeinek a tisztázása érdekében, az ügyész vagy a bíróság az illetékes bíróságon kívüli kiegyezési szolgálat kirendeltsége vezetőjét megkeresheti abból a célból, hogy a szolgálat vegye fel a kapcsolatot a sértettel, a gyanúsítottal és adott esetben azzal az intézménnyel, ahol a közérdekű munkát teljesíthetné, képzésben vagy tanfolyamon részt vehetne. Továbbá, hogy a szolgálat mérje fel és nyilatkozzon arról, hogy a pénzösszeg megfizetése, a közérdekű munka teljesítése, próbaidő meghatározása, bizonyos kötelezettségek vállalása, pártfogó felügyelő gondoskodásának kifejtése, vagy a bíróságon kívüli kiegyezés célszerű lenne-e. Ennek érdekében maga az ügyész is eljárhat, továbbá meghallgathatja a sértettet, a gyanúsítottat és más személyeket is.

(2) A 90f. § (1) bekezdés szerinti próbaidő tartama, valamint a meghatározott pénzösszeg megfizetésére, az esetleges kár jóvátételére és a közérdekű munka elvégzésére, az esetleges bíróságon kívüli kiegyezésre vonatkozó határidők [90c. § (2) és (3) bekezdése, a 90d. § (1) és (3) bekezdése] az elévülésbe nem számítanak be [Büntető Törvénykönyv 58. § (3) bekezdés].

90l. § (1) Az ügyész e Fejezet alapján a büntetőeljárást mindaddig mellőzheti, amíg vádat nem emelt. Ezt követően a bíróságnál kell indítványozni az eljárás megszüntetését (90b. §).

(2) A jelen Fejezet szerinti bírósági határozatokat az előzetes vizsgálat során a vizsgálóbíró, a főtárgyaláson az ítélő bíróság, egyebekben az elnök, az esküdtbírósági eljárásban a főtárgyalás során azonban maga az esküdtbíróság hozza meg. A bíróság mielőtt a gyanúsítottnak a 90c. § (4) bekezdése, 90d. § (4) bekezdése, a 90f. § (3) bekezdése szerinti közlést vagy olyan határozatot kézbesíttetne, amellyel a büntetőeljárást megszünteti vagy annak megindítását elutasítja, az ügyészt meg kell hallgatnia. Az ilyen határozat a gyanúsítottnak csak azt követően kézbesíthető, hogy az az ügyésszel szemben jogerőre emelkedett.

(3) Azzal a határozattal szemben, amelyben a jelen Fejezet szerint a büntetőeljárást megszüntették, vagy annak megindítását elutasították [90c. § (5) bekezdés, 90d. § (1) és (5) bekezdés, 90f. § (1) és (4) bekezdés, 90g. § (1) bekezdés a 90b. §-al összefüggésben], az ügyész részéről az eljárás megszüntetése iránti indítvány elutasítása miatt is, a gyanúsított és az ügyész a kézbesítéstől számított 14 napon belül panaszt terjeszthet elő a felettes bírósághoz. A főtárgyalás nem tartható meg addig, amíg a panaszt el nem bírálták.

(4) Azzal a határozattal szemben, amelyben a bíróság a büntetőeljárás utólagos megindításáról vagy a lefolytatásáról dönt (90h. §), a gyanúsított és az ügyész a kézbesítéstől számított 14 napon belül panaszt terjeszthet elő a felettes bírósághoz. A büntetőeljárás utólagos megindítása vagy lefolytatása elleni panasznak halasztó hatálya van.

X. Nyilvántartás

90m. § Az ügyészségnek a büntetőeljárás e Fejezet szabályai szerinti [90c. § (1) bekezdés, 90d. § (5) bekezdés, 90f. § (4) bekezdés és 90g. § (1) bekezdés] nem csupán ideiglenes mellőzését és megszüntetését az ügyforgalmi nyilvántartásban úgy kell feltüntetni, hogy ez a körülmény számítógépes névlekérdezésnél, a mellőzés vagy a megszüntetés joghatályától számított 5 éven keresztül kimutatásra kerüljön. Ha a büntetőeljárást a 90h. § szerint utólag megindítják vagy lefolytatják, úgy ezt a jelzést törölni kell." ■

JEGYZETEK

(Az osztrák Legfelsőbb Bíróság mellett működő Főügyészség főügyészének előadása, amely elhangzott Budapesten, 2001. szeptember 12-én.)

*Der außergerichtliche Tatausgleich (ATA)

** A fordító megjegyzése