A Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia) 2014. január 24-i határozatával előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult az Európai Unió Bíróságához az előtte, a Holterman Ferho Exploitatie BV, a Ferho Bewehrungsstahl GmbH, a Ferho Vechta GmbH, a Ferho Frankfurt GmbH és Friedrich Leopold Freiherr Spies von Büllesheim között folyamatban lévő eljárásban a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: Brüsszel I. rendelet) 5. cikke 1. és 3. pontjainak, II. fejezete 5. szakaszának (18-21. cikk), valamint 60. cikke (1) bekezdésének értelmezéséről. A kérelmet az említett négy társaság és F. Spies mint e társaságok vezető tisztségviselője között, F. Spies vezető tisztségviselőként fennálló felelősségének megállapítására, valamint kártérítés és kamatok megfizetésének kötelezésére irányuló kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.[2]
Jelen tanulmány tárgya a Bíróság ítéletének összefoglalása, valamint az ügyben felmerült jogkérdésekhez kapcsolódóan kérdések és következtetések megfogalmazása.
Az ítélet különösen fontos abból a szempontból, ahogy arra Cruz Villalón főtanácsnok indítványában rámutatott, hogy a Bíróságnak először volt alkalma a Brüsszel I. rendelet "egyedi munkaszerződés" fogalmát értelmeznie. A főtanácsnok felidézte ugyanakkor azt is, hogy a Bíróság korábban a Shenavai-ítéletben[3] értelmezte már a Brüsszeli Egyezmény[4] 5. cikkének 1. pontját[5], és
- 5/6 -
megállapította, hogy "a munkaszerződéseket - munkaviszonyra vonatkozó egyéb szerződésekhez hasonlóan - meg kell különböztetni a többi szerződéstől, különösen a szolgáltatás nyújtására irányuló szerződésektől, mivel olyan tartós kapcsolatot hoznak létre, amely a munkavállalót bizonyos mértékben a vállalkozás vagy a munkáltató szervezeti keretei közé vonja be"[6], [7].
A C-47/14. sz. ügyben hozott ítélet jelentőségére a következők is rámutatnak. Az alapeljárásban a társaságok F. Spiesszel szemben nemcsak ügyvezetői minőségében indítottak eljárást amiatt, hogy nem megfelelően látta el ügyvezetési feladatait, illetve hogy jogellenesen járt el, hanem - e tisztségtől függetlenül - amiatt is, hogy a Holterman Ferho társasággal megkötött munkaszerződésének teljesítése során szándékos vagy tudatos gondatlansággal járt el[8]. Cruz Villalón főtanácsnok indítványában éppen ezért hangsúlyozta, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével alapvetően azt kérdezte, hogy a jelen ügyhöz hasonló ügyben alkalmazandók-e a Brüsszel I. rendelet II. fejezetének 5. szakasza (Joghatóság egyedi munkaszerződéseknél, 18-21. cikk[9]) szerinti joghatósági szabályok?[10] A Bíróság az eljárása során figyelmet szentelt annak is, hogy az alapeljárás alperese egy olyan vezető tisztségviselő, aki egyben tagja is a holdingtársaságnak. Az ítélet megismerése tanulságos abból a szempontból is, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre válaszolva iránymutatást adott a tekintetben is, hogy hol perelhető a vezető tisztségviselő akkor, ha a nemzeti bíróság - a Bíróságnak a kérdésekre adott válasza alapján - azt állapítaná meg, hogy az ügyben nem kell alkalmazni a rendelet II. fejezete 5. szakaszának rendelkezéseit, mert a társaság és az ügyvezető között fennálló jogviszony nem minősül a Brüsszel I. rendelet szerinti "egyedi munkaszerződésnek".
Az ítélet magyar viszonylatban is figyelemre érdemes. A Bíróság eljárása során hivatkozott holland nemzeti szabályokhoz hasonló a magyar jogi szabályozás is; a gazdasági társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő munkaviszonyban is elláthatja. Ismert továbbá, hogy a külföldi tulajdonosi hátterű magyarországi cégek, illetve cégcsoportok esetében arra is van példa, hogy a vezető tisztségviselő alkalmazásban a külföldi székhelyű gazdasági társaságnál áll.
Holterman Ferho Exploitatie BV (a továbbiakban: Holterman Ferho) Hollandiában székhellyel rendelkező holdingtársaság. A holdingtársaságnak három, a német jog szerint létesített leányvállalata a Ferho Bewehrungsstahl GmbH, a Ferho Vechta GmbH és a Ferho Frankfurt GmbH, mindegyikük németországi székhellyel rendelkezik. 2001. április 25-i határozatával a Holterman Ferho legfőbb szerve a Németországban lakóhellyel rendelkező német állampolgárt, Friedrich Leopold Freiherr Spies von Büllesheimet (a továbbiakban: F. Spies) választotta meg e társaság igazgatójának, aki ekkor már ügyvezetője és cégjegyzésre jogosult képviselője is volt a három német leányvállalatnak. 2001. május 7. napján a Holterman Ferho és F. Spies német nyelven készült megállapodást kötöttek, amely megerősítette F. Spies igazgatói kinevezését, továbbá megállapította e tekintetben jogait és kötelezettségeit. F. Spies a Holterman Ferho igazgatójaként e társaság vezető tisztségviselője is volt, tevékenysége a Holterman Ferho német leányvállalatainak igazgatására korlátozódott, mely társaságoknak egyúttal ügyvezetője és cégjegyzésre jogosult képviselője is volt. A Holterman Ferho-nak ő volt az egyetlen alkalmazottja és minden esetben kizárólag Németországban végezte munkáját. F. Spies tagja is volt Holterman Ferho-nak (kisebbségi tulajdonosként 15% társasági részesedéssel), a társaságban F. L. G. J. Holterman volt a többségi tulajdonos, aki a Holterman Ferho társaságban egy másik társaság útján szintén látott el ügyvezetési feladatokat.[11] F. Spiesnek a Ferho Frankfurttal 2005. december 31. napjával, a Holterman Ferho-val, a Ferho Bewehrungsstahllal és a Ferho Vechtával pedig 2006. december 31. napjával szűnt meg a szerződése.[12]
A feladatainak ellátása során elkövetett állítólagosan súlyos kötelezettségszegések miatt a négy társaság megállapítási és kártérítési keresetet indított F. Spies-szel szemben a Rechtbank Almelo előtt. Az említett társaságok elsődlegesen azzal érveltek, hogy F. Spies nem megfelelően látta el ügyvezetői megbízatását, és ezért a BW (holland Polgári Törvénykönyv) 2:9. cikke értelmében a társaságokkal szemben felelősséggel tartozik, hivatkoztak továbbá arra is, hogy munkaszerződésének teljesítése során a BW 7:661. cikke szerinti szándékos vagy tudatos gondatlansággal járt el. A négy társaság másodlagosan azzal érvelt, hogy F. Spies feladatainak ellátása során elkövetett kötelezettségszegései a BW 6:162. cikke szerinti jogellenes cselekmény-
- 6/7 -
nek minősülnek.[13] F. Spies pedig arra hivatkozott, hogy a holland bíróságok nem rendelkeznek joghatósággal a jogvita elbírálására.[14]
A Rechtbank Almelo megállapította, hogy az ügy elbírálására sem a Brüsszel I. rendelet 5. cikkének 1. pontja, sem e cikk 3. pontja alapján nincs joghatósága. A Gerechtshof te Arnhem mint fellebbviteli bíróság helybenhagyta a Rechtbank Almelo ítéletét. Fontos kiemelni, hogy a Gerechtshof te Arnhem a joghatóságát már az egyes kereseti kérelmekre tekintettel vizsgálta. Az ügyvezetési kötelezettségek megszegésére alapított igények kapcsán akként foglalt állást, hogy erre vonatkozóan a rendelet nem tartalmaz különös joghatósági rendelkezéseket, ezért a 2. cikk (1) bekezdésében szereplő általános szabályt[15] kell alkalmazni, ekként F. Spies kizárólag valamely német bíróság előtt perelhető. Ami a Holterman Ferho-nak F. Spiesszel 2001. május 7. napján kötött, majd megszűnt szerződése nem megfelelő teljesítésére alapított kérelmét illeti, a Gerechtshof te Arnhem ezt a szerződést a Brüsszel I. rendelet 18. cikkének (1) bekezdése szerinti "egyedi munkaszerződésnek" minősítette, és rámutatott, hogy a Brüsszel I. rendelet 20. cikkének (1) bekezdése értelmében a munkáltató kizárólag annak a tagállamnak a bíróságai előtt indíthat eljárást, ahol a munkavállaló lakóhelye található.[16] A Gerechtshof te Arnhem szerint mivel F. Spies lakóhelye Németországban van, a holland bíróságoknak nincs joghatóságuk az e kérelem tekintetében benyújtott keresetek elbírálására. A Gerechtshof te Arnhem álláspontja szerint ez az érvelés helytálló a jogellenes károkozással vagy jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel kapcsolatos olyan igényekre is, amelyek Brüsszel I rendelet 18. cikke szerinti értelmében vett "egyedi munkaszerződésekre" vonatkozó kérelemmel összefüggőek. E kereseti kérelmek ekként nem alapozhatják meg a holland bíróságok joghatóságát, mivel a Brüsszel I. rendeletnek a Joghatóság egyedi munkaszerződéseknél cím alatt található rendelkezései (II. fejezet 5. szakasz) az 5. cikk 1. és 3. pontjában szereplő szabályoktól eltérő különös szabályokat állapítanak meg.[17]
A négy társaság a Gerechtshof te Arnhem ítéletével szemben felülvizsgálati kérelemmel fordult a Hoge Raad-hoz, és ahogy azt a főtanácsnoki indítvány kiemelte, kizárólag a Holterman Ferho által F. Spiesszel szemben indított keresetek tekintetében. Felülvizsgálati kérelmükben azt kifogásolták, hogy a Gerechtshof te Arnhem tévesen alkalmazta a jogot, illetve hogy nem megfelelően indokolta ítéletét. Ezek a kifogások a Brüsszel I. rendelet 5. cikkének 1. pontja a) alpontja és 3. pontja, 18. cikkének (1) bekezdése, valamint 20. cikkének (1) bekezdése egymással összefüggésben is értelmezett rendelkezéseinek értelmezésére és alkalmazására vonatkoztak. A négy társaság különösen azt kifogásolta, hogy a Gerechtshof te Arnhem megállapította, hogy a holland bíróságok nem rendelkeznek joghatósággal, amennyiben kérelmük azon alapul, hogy F. Spies nem tett eleget ügyvezetőként az őt terhelő kötelezettségeknek.[18]
A Hoge Raad álláspontja szerint annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy a holland bíróságok rendelkeznek-e joghatósággal az ügy elbírálására, egyfelől a Brüsszel I. rendelet II. fejezetének 5. szakaszában (18-21. cikk) előírt, másfelől pedig az e rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontjában és 3. pontjában meghatározott joghatósági szabályok közötti kapcsolat vizsgálatát teszi szükségessé. Hoge Raad szerint még konkrétabban a kérdés az, hogy a Brüsszel I. rendelet 5. szakasza kizárja-e az említett 5. cikk 1. pontja a) pontjának és 3. pontjának alkalmazását a jelen ügyhöz hasonló esetben, amikor is valamely társaság az alperessel szemben nemcsak ügyvezetői minőségében indít eljárást amiatt, hogy nem megfelelően látta el ügyvezetői feladatait, illetve hogy jogellenesen járt el, hanem - e tisztségétől függetlenül - amiatt is, hogy az említett társasággal megkötött munkaszerződésének teljesítése során szándékos vagy tudatos gondatlansággal járt el.[19] E körülmények között a Hoge Raad felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
"1) Úgy kell e értelmezni a 44/2001/EK rendelet II. fejezetének 5. szakasza (18-21. cikk) szerinti rendelkezéseket, hogy azok kizárják az említett rendelet 5. cikke 1. pontja a) alpontjának vagy 5. cikke 3. pontjának alkalmazását a jelen ügyhöz hasonló olyan ügyben, amelyben az alperest nemcsak ügyvezetőként, feladatainak nem megfelelő ellátása vagy jogellenes cselekmény miatt, hanem e tisztségtől függetlenül, az alperes és a társaság között létrejött munkaszerződés teljesítése keretében elkövetett szándékos vagy tudatos gondatlanság miatt is felelősségre vonja a társaság?
2) a) Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén úgy kell e értelmezni a 44/2001/EK rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontjában szereplő »egy szerződés vagy egy szerződéses igény« fogalmát, hogy e fogalom egy, a jelen ügyhöz hasonló olyan ügyet is magában foglal, amelyben valamely társaság e társaság ügyvezetői minőségében eljáró személyt von felelősségre az e személyre a társasági jog értelmében háruló feladatok megfelelő ellátására vonatkozó kötelezettségének megsértése miatt?
b) A 2. a) kérdésre adandó igenlő válasz esetén úgy kell-e értelmezni a 44/2001/EK rendelet 5. cikke 1.
- 7/10 -
pontjának a) alpontjában szereplő »a [keresettel] vitatott kötelezettség teljesítésének helye« fogalmát, hogy ez azt a helyet jelenti, ahol az ügyvezető ellátta vagy el kellett volna látnia a társasági jog értelmében rá háruló feladatokat, amely főszabály szerint az említett rendelet 60. cikke (1) bekezdésének b), illetve c) pontja értelmében vett központi ügyvezetésének helye vagy az üzleti tevékenység fő helye?
3. a) Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén úgy kell-e értelmezni a 44/2001/EK rendelet 5. cikkének 3. pontjában szereplő »jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben« fogalmát, hogy e fogalom egy, a jelen ügyhöz hasonló olyan ügyet is magában foglal, amelyben valamely társaság e társaság ügyvezetői minőségében eljáró személyt von felelősségre az e személyre a társasági jog értelmében háruló feladatok nem megfelelő ellátása vagy jogellenes cselekmény miatt?
b) A 3. a) kérdésre adandó igenlő válasz esetén úgy kell e értelmezni a 44/2001/EK rendelet 5. cikkének 3. pontjában szereplő »[az] a hely[...] [...], ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet« fogalmát, hogy ez azt a helyet jelenti, ahol az ügyvezető ellátta vagy el kellett volna látnia a társasági jog értelmében rá háruló feladatokat, amely főszabály szerint az érintett társaságnak az említett rendelet 60. cikke (1) bekezdésének b), illetve c) pontja értelmében vett központi ügyvezetésének helye vagy üzleti tevékenységének fő helye?"[20]
A Bíróság a válaszadás előtt előzetesen megjegyezte, hogy önmagában az a körülmény, hogy a felperes a keresetlevelében több felelősségi jogalapot megjelölt, nem elegendő annak megállapításához, hogy egy ilyen kereset a Brüsszel I. rendelet minden egyes, hivatkozott rendelkezésének a hatálya alá tartozhat. Ez ugyanis csak akkor van így, ha - hivatkozva analógia útján a Brogsitter ítélet 24. pontjára[21] - a felrótt cselekmény az e rendelkezésekből eredő kötelezettségek megszegésének tekinthető, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.[22] A Bíróság tehát egyértelműen utalt arra, hogy ilyen esetben a nemzeti bíróságnak szükséges tisztáznia, hogy milyen kötelezettségek megszegését állítja felperes, mi a kereset tárgya, s ezt követően kell döntenie abban a kérdésben, hogy az adott perbeli igény a Brüsszel I. rendelet mely rendelkezésének hatálya alá tartozik.
1. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés
Az eljárás során F. Spies a kérdéssel kapcsolatban akként érvelt, hogy a Brüsszel I. rendelet 18-21. cikkei a jelen ügy körülményei között kizárják a rendelet 5. cikkének alkalmazását, "különösen, ha az igazgató munkaszerződés által meghatározott feladatai a társasági jog értelemben vett ügyvezetői minőségével kapcsolatos feladatok teljesítésére korlátozódnak (kiemelés a szerző: F. Spies előadásából az tűnik ki, hogy az igazgatói munkakörre megkötött munkaszerződés szerint a munkakörébe a vezető tisztségviselői feladatok ellátása tartozott): amennyiben az igazgató, ügyvezetői minősége mellett, a társaság alkalmazásában is áll, az említett rendelet 18-21. cikke szerinti különös szabályokat kell alkalmazni"[23]. A német kormány egyező álláspontja szerint a hivatkozott rendelet kellően világosan fogalmaz, és maga a munkaszerződés fennállása - függetlenül attól, hogy társasági jogi jogviszony is fennállhat - megalapozza a 20. cikk (1) bekezdése szerinti joghatóság alkalmazását, s ez összhangban is van a különös szabályok által követett, a gyengébb fél védelmére irányuló céllal.[24]
A Holterman Ferho írásbeli észrevételeiben pedig akként érvelt, hogy a munkaszerződésből fakadó kötelezettségek megsértésével kapcsolatos kereseteket illetően a rendelet 18-21. cikke szerinti különös joghatósági szabályok alkalmazandóak, azonban F Spiesnek a Holterman Ferho vezető tisztségviselőjeként végzett feladatai elmulasztásával kapcsolatos kereset elbírálásához az 5. cikk 1. pontját kell alkalmazni olyan módon, hogy e tekintetben holland bíróságok rendelkeznek majd joghatósággal, mivel az említett társaság letelepedési helye Hollandiában található. A Holterman Ferho kifejtette továbbá, hogy a társaság letelepedési helye az a hely, ahol a kereset alapjául szolgáló kötelezettséget a hivatkozott rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontja értelmében teljesíteni kellett.[25]
A Bizottság szerint elsőként azt kell meghatározni, hogy a felekre irányadó szerződés a hivatkozott rendelet alapján "egyedi munkaszerződésnek" minősül-e; ennek megállapításához pedig az egyik feltétel a munkavállalónak a munkáltatóval szembeni alárendeltségi viszonya.[26] A főtanácsnoki indítvány is utalt arra, hogy a vitatott kérdés éppen ez az alárendeltségi viszony, tehát, hogy a Holterman Ferho F. Spies felett irányítási, utasítási joggal rendelkezett-e? A Bizottság vitatta e feltétel fennállását, míg F. Spies a tárgyaláson hivatkozott arra, hogy a Holterman Ferho társasággal kötött szerződés megállapítja, hogy a legfőbb szervnek alárendelten, annak utasításai alatt állt.[27] ■
- 10 -
JEGYZETEK
[1] A Bíróság C-47/14. sz. ügyben hozott ítélete a Brüsszel I. rendelet 5. cikke 1. és 3. pontjainak, II. fejezete 5. szakaszának (18-21. cikk), valamint 60. cikke (1) bekezdésének értelmezéséről.
[2] C-47/14. sz. Holterman Ferho Exploitatie BV és társai kontra F.L.F. Spies von Büllesheim ügyben 2015. szeptember 10-én hozott ítélet [ECLI:EU:C:2015:574] (a továbbiakban: Ítélet) 1-2. pont.
[3] C-266/85. sz. Hassan Shenavai v Klaus Kreischer ügyben 1987. január 15-én hozott ítélet [ECLI:EU:C:1987:11] 16. pont. Hivatkozza: Pedro Cruz Villalón főtanácsnok indítványa a C-47/14. sz. Holterman Ferho Exploitatie BV és társai kontra F.L.F. Spies von Büllesheim ügyben [ECLI:EU:C:2015:309] (a továbbiakban: Főtanácsnoki indítvány) 24. pont, továbbá Ítélet 39. pont.
[4] A tagállamok 1968. szeptember 27-én kötötték meg a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló Brüsszeli Egyezményt, amelyet az új tagállamok csatlakozási egyezményei módosítottak. A Brüsszel I. rendelet az 1968. évi Brüsszeli Egyezmény helyébe lépett. A Brüsszeli Egyezmény továbbra is alkalmazandó az EU-tagállamoknak azon területei tekintetében, amelyek az egyezmény területi hatálya alá tartoznak, és amelyekre e rendelet az Európai Unió működéséről szóló szerződés 355. cikke alapján nem terjed ki.
[5] "A valamely szerződő államban lakóhellyel rendelkező személy más szerződő államban perelhető: 1) ha az eljárás tárgya szerződés vagy szerződéses igény, akkor a kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt;" A Brüsszeli Egyezmény nem tartalmazott önálló rendelkezést az "egyéni munkaszerződésekre". A Bíróság azonban az 5. cikk (1) bekezdésének értelmezése során következetesen tekintettel volt a gyengébb fél védelmének követelményére, s ekként az "egyéni munkaszerződésekre" vonatkozóan lényegesen más joganyag bontakozott ki, mint az egyéb szerződések tekintetében. A bírói jogfejlesztés az Egyezmény 1989-es, San Sebastiánban aláírt módosításával emelték normaszintre. (Spanyolország és Portugália csatlakozása alkalmazásával 1989. május 26-án aláírt egyezmény, OJ L 285., 1989. 10. 03., 1. o.). A Brüsszel I. rendelet pedig a Brüsszeli Egyezményhez képest megszorító rendelkezést tartalmaz, a munkavállaló ugyanis csak a lakóhelye szerinti állam bíróságai előtt perelhető. Lásd: Köblös Adél: Joghatóság egyedi munkaszerződéseknél. In: Wopera Zsuzsa - Wallacher Lajos (szerk.): Polgári eljárásjogi szabályok az Európai Unióban. Complex, Budapest, 2006. 104., 108. o.
[6] Lásd a Főtanácsnoki indítvány 24. pontját.
[7] A Bíróság a Brüsszeli Egyezmény 5. cikk 1. pontját akként értelmezte, hogy a kötelezettség teljesítésének helye az a hely, ahol a munkavállaló a munkaszerződés szerinti munkáját ténylegesen végzi; ha pedig a munkavállaló több tagállam területén végzi a munkáját, akkor az ítélkezési gyakorlatot illetően lásd: C-125/92. sz. Mulox IBC Ltd kontra Hendrick Geels ügyben 1993. július 13-án hozott ítélet [ECLI: EU:C:1993:306] 24-26. pontok, C-383/95. sz. Petrus Wilhelmus Rutten v Cross Medical Ltd. ügyben 1997. január 7-én hozott ítélet [ECLI:EU:C:1997:7] 27. pont.
[8] Lásd az Ítélet 29-30. pontjait.
[9] E szabályok alkalmazásának feltétele, hogy az alperes valamelyik tagállamban lakóhellyel rendelkezzen. Lásd: Kengyel Miklós - Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Második átdolgozott kiadás. Osiris Kiadó, Budapest, 2009. 95. o.
[10] Lásd a Főtanácsnoki indítvány 18. pontját.
[11] Lásd a Főtanácsnoki indítvány 12. pontjához fűzött 4. sz. lábjegyzetet.
[12] Lásd az Ítélet 12-17. pontját, illetve a Főtanácsnoki indítvány 11-12. pontjait.
[13] A holland polgári törvénykönyvnek "Jogellenes károkozás és a jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekmény" cím alatt található 6:162. cikke a következőt írja elő: "(1) Aki neki felróható jogellenes cselekményt követ el mással szemben, köteles megtéríteni azt a kárt, amely e másik személyt érte." Az ítéletből nem derül ki, hogy a felek beadványaikban miért hivatkoztak a szerződésen kívül okozott kárfelelősség szabályára. Lásd az Ítélet 10. pontját.
[14] Lásd az Ítélet 18-20. pontjait, illetve a Főtanácsnoki indítvány 13. pontját.
[15] "E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető."
[16] A munkavállaló lakóhelyére alapított joghatósági ok kapcsán a kommentárirodalomban utalnak arra, hogy ez a hely általában egybeesik azzal a hellyel, ahol a munkavállaló a munkáját végzi. Lásd Caelos Esplugues Mota - Guillermo Palao Moreno: Jurisdiction over individiual contracts of employment. Art 20. Rn. 2. In: Magnus, Ulrich - Mankowski, Peter (ed.): European Commentaries on Private International Law. Vol. 1.: Brussels I Regulation. Sellier, München, 2007. 341. o.
[17] Lásd az Ítélet 21-25. pontjait, illetve a Főtanácsnoki indítvány 14. pontját.
[18] Lásd az ítélet 26-27. pontjait, illetve a Főtanácsnoki indítvány 15. pontját.
[19] Lásd az Ítélet 28-29. pontjait.
[20] Lásd az Ítélet 30. pontját.
[21] C-548/12. sz. Marc Brogsitter kontra Fabrication de Montres Normandes EURL és Karsten Fräßdorf ügyben 2014. március 13-án hozott ítélet (ECLI:EU:C:2014:148) 24. pont. Hivatkozza: Ítélet 32. pontja.
[22] Lásd az Ítélet 31. pontját.
[23] Lásd a Főtanácsnoki indítvány 19. pontját.
[24] Lásd a Főtanácsnoki indítvány 20. pontját.
[25] Lásd a Főtanácsnoki indítvány 21. pontját.
[26] Lásd a Főtanácsnoki indítvány 22. pontját.
[27] Lásd a Főtanácsnoki indítvány 22. pontjához fűzött 5. sz. lábjegyzetet.
Visszaugrás
