Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 141. §-a egy új, a magyar önkormányzati jogban eddig nem ismert jogintézményt, a felügyeleti bírságot vezette be.
A felügyeleti bírság kialakítása összhangban áll az Alaptörvény 34. cikk (1) bekezdésének első mondatában meghatározott azon alapelvvel, amely szerint "[a] helyi önkormányzat és az állami szervek a közösségi célok elérése érdekében együttműködnek". A fenti alkotmányos szabályozás maga is jelezte az önkormányzati és az államigazgatási szervezetrendszer közötti feladatmegosztás átalakulását. Míg a korábbi, 2012-ig hatályos alkotmányos szabályozás az önkormányzatok önállóságát helyezte a rendszer középpontjába, addig az új normák az állami szervek és az önkormányzatok együttműködésére helyezik a hangsúlyt.
Mindez, az alkotmányos szinten is megjelenő paradigmaváltás a Mötv. szabályaiban is erősen éreztette hatását. Amennyiben az új magyar önkormányzati rendszerre tekintünk, láthatjuk, hogy az önkormányzati önállóság helyett a közösségi célok elérése érdekében történő együttműködés elvére figyelemmel az állami szerveknek az önkormányzati döntések befolyásolására biztosított lehetőségei jelentős mértékben kiszélesedtek. Az állami szervek önkormányzatokra gyakorolt befolyásának növekedése elsősorban a Mötv. 2012. január 1-jétől hatályos, az önkormányzatok feletti törvényességi felügyeleti rendelkezései között érhető tetten. A Mötv. az Alaptörvény, valamint az Alaptörvény Átmeneti Rendelkezései alapján új jogintézményként bevezette az önkormányzati jogalkotás, az önkormányzati határozathozatal, valamint az önkormányzati közszolgáltatás-szervezési kötelezettség elmulasztásának pótlására irányuló aktusokat. Részben ezekhez, valamint a korábbi törvényességi ellenőrzés során felmerült egyes problémákhoz kapcsolódóan intézményesítettek egy közigazgatási bírságot, a törvényességi felügyeleti bírságot. Mivel ez jogintézmény csak 2012. január 1-jével intézményesült, ezért a vizsgálat - iránymutató joggyakorlat hiányában - alapvetően egyes, a szabályozással kapcsolatos dogmatikai kérdések feltételére irányulhat.
A Mötv. 141. §-a ezen új, egyértelműen szankciós jellegű szabályozással kapcsolatban csak annyit mond, hogy ez egy, a fővárosi és megyei kormányhivatal által kiszabható bírság, amelynek megállapítása során a kormányhivatal a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény alapján köteles eljárni.
Bár a Mötv. a bírság besorolása tekintetében egyéb szabályokat nem tartalmaz, azonban ki kell emelni, hogy ezek a rendelkezések is kellően alátámasztják, hogy a törvényességi felügyeleti bírság egy, alapvetően objektív felelősségen alapuló közigazgatási bírságnak tekinthető.
Miért is tekinthető a törvényességi felügyeleti bírság közigazgatási bírságnak?
Egyrészt azért, mert egyértelműen a Mötv. által jogellenessé minősített cselekmények közigazgatási jogsértések, azaz a közigazgatási jog szabályainak megsértését szankcionálja a törvényességi felügyeleti bírság.
Másrészt, a Mötv. 141. § (6) bekezdése kimondja, hogy a törvényességi felügyeleti bírság tekintetében a Ket.-et kell alkalmazni, így ez a közigazgatási szankció nem tekinthető szabálysértésnek. Nagy Marianna osztályozása alapján így ez a szankció egyértelműen a közigazgatási bírságok körébe sorolható.
A felelősség kérdéskörével kapcsolatban elöljáróban jelzem, hogy a Mötv. 141. § (4) bekezdésének a) és b) pontjai objektív jellegű feltételeket, míg a c) pont a felróhatóságtól független, többszörös jogsértés szubjektív jellegű elemét emelnek be a bírság kiszabása mérlegelési szempontjai közé. Ám a bírság kiszabásának nincsenek szubjektív feltételei a Mötv. 141. § (1) bekezdése alapján, azt már maga a jogsértés ténye megalapozza.
Mindezek miatt minősíthető a törvényességi felügyeleti bírság objektív jellegű közigazgatási jogi bírságnak. A következőkben ennek a bírságnak a főbb tényállási elemeit tekintem át.
A törvényességi felügyeleti bírság kiszabásának alapjául szolgáló tényállásokat a Mötv. 141. §-ának (1) bekezdése határozza meg. Ezek szerint a törvényességi felügyeleti bírság kiszabására az alábbi esetekben kerülhet sor:
- ha a jegyző a kormányhivatal felhívása ellenére a megadott határidőn belül nem tesz eleget a jegyzőkönyv megküldési kötelezettségének;
- ha a polgármester, a jegyző határidőben nem tesz eleget a kormányhivatal információkérésre irányuló megkeresésének;
- ha a törvényszék megállapítja, hogy a helyi önkormányzat jogalkotási, határozathozatali, feladat-ellátási (közszolgáltatási) kötelezettségének nem tett eleget és a bíróság által tűzött határidő eredménytelenül eltelt;
- ha a kormányhivatal kezdeményezése alapján a képviselő-testület nem folytatja le határidőben a polgármester, valamint a polgármester a jegyző ellen a fegyelmi eljárást.
Amennyiben az egyes tényállásokat tekintjük, két fontosabb csoportot különíthetünk el azokon belül. A következőkben ezt a két csoportot tekintem át.
Az első csoportba sorolható a Mötv. 141. § (1) bekezdésének a)-b) és d) pontja szerinti tényállások köre. Amennyiben ezekre az esetekre tekintünk, kiemelhetjük, hogy megvalósulásuk esetén az önkormányzat a Mötv. előírásai ellenére nem működött együtt olyan kérdésekben a megyei, fővárosi kormányhivatallal, amely annak feladatai ellátáshoz szükséges.
Az a) pontban meghatározott esetben a bírságot akkor szabják ki az önkormány-
- 6/7 -
zatra, ha a jegyző nem tett eleget a jegyzőkönyv megküldésével kapcsolatos kötelezettségének. A 2012. december 31-éig hatályos, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 17. § (2) bekezdés második mondata, valamint a Mötv. 52. § (2) bekezdése alapján a jegyző a testületi ülés jegyzőkönyvét az ülést követő 15 napon belül köteles megküldeni a fővárosi és megyei kormányhivatalnak. Mind az Ötv. és az ahhoz kötődően megszületett társulási törvény, mind a Mötv. rögzíti, hogy a bizottság, részönkormányzat testülete és a társulás esetében is megfelelően alkalmazni kell ezt a szabályt. A jegyzőkönyv megküldése kiemelten fontos a kormányhivatal számára, hiszen a törvényességi felügyeleti eljárás alapdokumentuma a jegyzőkönyv. Gyakorlatilag a jegyzőkönyv, valamint az abban foglalt döntések elemzésével végzi a törvényességi felügyelet vizsgálati szakaszát. Így ha a jegyzőkönyv nem, vagy késve érkezik, akkor a kormányhivatal nem tudja megfelelően ellátni a tevékenységét.
A Mötv. szerint azonban önmagában a 15 napos határidő elmulasztása nem alapozza meg a bírság kiszabását: az a) pont szerint erre akkor kerülhet sor, ha a határidőt az önkormányzat a kormányhivatal felhívása ellenére elmulasztotta. Így ez az eset gyakorlatilag azt szankcionálja, ha a kormányhivatal külön felhívása ellenére nem tett eleget a jegyző a törvényi kötelezettségének.
A Mötv. új szabályozásában - az államigazgatást képviselő kormányhivatal és az önkormányzatok hatékonyabb együttműködése érdekében - a Mötv. 133. §-a alapján a kormányhivatal a helyi önkormányzat feladat- és hatáskörébe tartozóan az érintettől információt, adatot kérhet, konzultációt kezdeményezhet, amelyeknek az érintett a megadott határidőn belül köteles eleget tenni. Mindezen túl a Mötv. az információkérés körébe sorolja azt az esetet is, amikor a kormányhivatal javaslattal élhet a helyi önkormányzat működésére, szervezetére, döntéshozatali eljárására vonatkozóan. Ezt a javaslatot a helyi önkormányzat képviselő-testülete köteles megtárgyalni és arról döntést hozni. A javaslat elutasításának indokát a helyi önkormányzat köteles a kormányhivatallal ismertetni.
A Mötv. 141. § b) pontja ezen esetek közül azt kívánja szankcionálni, amennyiben a polgármester, valamint a jegyző nem tett eleget az információkérésre irányuló megkeresésnek. Azaz a Mötv. e körben is elsősorban a törvényességi felügyelet vizsgálati szakaszának lefolytatásához kapcsolódó, törvényben meghatározott kötelezettségek elmulasztását szankcionálja.
A Mötv. 132. § (1) bekezdés i) pontja szerint a kormányhivatal - amennyiben azt észleli, hogy a fegyelmi eljárás megindításául alapul szolgáló vétkes kötelezettségszegésre került sor - a törvényességi felügyeleti eljárás keretében az önkormányzat képviselő-testületénél fegyelmi eljárást kezdeményezhet a polgármester ellen, míg a polgármesternél a jegyző ellen.
Amennyiben a fenti kezdeményezést követően a testület vagy a polgármester nem folytatja le az eljárást sem, abban az esetben a Mötv. 141. § (1) bekezdés d) pontja lehetővé teszi a bírság kiszabását.
Természetesen a fegyelmi eljárás lefolytatása nem jelenti azt, hogy a képviselő-testületnek vagy a polgármesternek meg is kell állapítania a fegyelmi felelősséget. A Mötv. 132. § (1) bekezdés i) pontjára figyelemmel a testület, illetve a polgármester kötelezettsége az eljárásnak - a Mötv. alapján alkalmazandó, a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) szabályai szerinti - lefolytatására terjed ki. Amennyiben ez elmarad, akkor nyílik lehetőség a bírság kiszabására.
Így ebben az esetben is egyfajta együttműködési kötelezettség megszegése vonja maga után a szankció alkalmazását.
A törvényességi felügyeleti bírság alkalmazásának másik köre az, amikor az Alaptörvény Átmeneti rendelkezései 28. cikk (3) bekezdésére figyelemmel a törvényszék megállapította, hogy a helyi önkormányzat jogalkotási, határozathozatali, feladat-ellátási (közszolgáltatási) kötelezettségének nem tett eleget és a bíróság által tűzött határidő eredménytelenül eltelt. Azaz ebben az esetben egyfajta speciális végrehajtási bírságként működik a törvényességi felügyeleti bírság, hiszen annak alkalmazására akkor nyílik lehetőség, amennyiben a bíróság által megállapított kötelezettségének nem tett eleget az önkormányzat. Így ezzel a bírsággal tulajdonképpen a bíróság döntésének végrehajtását kívánják elérni. Ez a funkció pedig a végrehajtási bírság alapvető célja.
Ennek a speciális végrehajtási bírságnak az alkalmazása körében kérdésként merül fel, hogy az mely esetekben alkalmazható. Figyelemmel arra, hogy a Mötv. 141. §-a a törvényszék által megállapított aktuspótlás esetén rendeli alkalmazni a bírságot, így ki kell emelni, hogy az a Mötv. 140. §-a alapján az önkormányzat határozathozatali és közszolgáltatási kötelezettségének elmulasztása esetén alkalmazható. Bár a Mötv. 141. § (1) bekezdés d) pontja e körben szól a jogalkotási kötelezettség elmulasztásáról is, azonban arra a Mötv. 137. §-a alapján nem a törvényszék, hanem a Kúria rendelkezik feladat- és hatáskörrel. Ráadásul a Mötv. 138. §-a - az Alaptörvény 32. cikk (5) bekezdésével összhangban - speciális szankciót határoz meg a jogalkotási kötelezettség elmulasztása esetére: a rendeletet az önkormányzat nevében a kormányhivatal vezetője adja ki, amelyet ráadásul az adott választási ciklusban csak a kormányhivatal vezetője módosíthat. Így ebben az esetben felesleges egy végrehajtási bírság alkalmazása. Ezért álláspontom szerint a jogalkotási kötelezettség elmulasztása esetén nincs lehetőség törvényességi felügyeleti bírság kiszabására.
A Mötv. 141. §-a így alapvetően az önkormányzat együttműködési kötelezettségét, valamint kötelező határozathozatali és közszolgáltatási kötelezettségének - azaz az önkormányzati feladatok ellátásának rendjét - kívánja elősegíteni a bírság alkalmazásával.
A Mötv. részletesen meghatározza a bírságért való felelős szervezet kérdését, azonban csak közvetve, a tényállások, a Mötv. 141. §-ának eljárási szabályai, valamint az eljárás során alkalmazandó Ket. alapján állapítható meg, hogy ez a felelősség milyen jellegű.
A Mötv. szintén részletesen szabályozza a bírság mértékét, valamint a kiszabás során alkalmazandó főbb szempontokat.
A Mötv. 141. § (1) bekezdése alapján a bírságot a helyi önkormányzatra, mint jogi személyre szabhatja ki a kormányhivatal. Amennyiben a bírság kiszabásának eseteire tekinthetünk, abban az esetben láthatjuk, hogy az a)-b) és d) pontok esetén a szankcionált jogsértést konkrét, egyszemélyi tisztségviselő, vagy - a polgármester ellen lefolytatott fegyelmi elmulasztása tekintetében - a képviselő-testület követte el. Így logikusnak tűnhet, hogy a bírság megfizetésére a jogsértést elkövető személyeket is kötelezzék. Bár a Mötv. javaslata még a fentiek szerinti szabályt tartalmazott, azonban a törvény parlamenti vitája során kikerültek azok a szabályok, amelyek alapján a polgármesterre és a jegyzőre is kiszabhatta volna a kormányhivatal a bírságot.
A Mötv. hatályos rendelkezései alapján így valamennyi jogsértés esetében a helyi önkormányzat, mint jogi személy felel. Ez a szabály természetesen nem azt jelenti, hogy a polgármester és a jegyző végső soron ne tartozna felelősséggel a bírság által védett szabályok betartásáért. Amennyiben ugyanis a jegyző vagy a polgármester jogsértése esetén bírságot szabnak ki, akkor a Kttv. szerinti kártérítési felelősség megállapítására kerülhet sor. Igaz, hogy a Kttv. szerinti kártérítési felelősség enyhébb, mint a Mötv. szerinti, hiszen - miként később bemutatom - a Mötv. alapján a bírság objektív jellegű felelősségi forma, addig a Kttv. szerinti kártérítési felelősség felróhatóságon (az adott helyzetben általában elvárható magatartás mércéjén) alapuló, szubjektív felelősségi forma, míg a törvényességi felügyeleti bírság objektív jellegű, közigazgatási bírság.
Bár a Mötv. explicite nem mondja ki, de a szabályozást áttekintve egyértelmű,
- 7/8 -
hogy a törvényességi felügyeleti bírság egy objektív jellegű, közigazgatási bírság.
Az objektív, azaz nem a jogsértő felróhatóságán alapuló jellegét a bírságnak egyrészt alátámasztja az, hogy a Mötv. 141. § (1) bekezdése a bírság kiszabásának feltételéül kizárólag a jogszabálysértő magatartást jelöli meg, s nem kívánja meg ahhoz a felróható elkövetést. Azaz a bírság megállapításának kizárólag objektív feltételei vannak, a szubjektív oldal hiányzik.
Szintén az objektív jelleget támasztja az is alá, hogy egyes esetekben nem a tényleges jogsértést elkövető személyeket - elsősorban a polgármestert és a jegyzőt -, hanem magát a helyi önkormányzatot, mint jogi személyt szankcionálják.
Ki kell emelni, hogy az Alkotmánybíróság döntései - így a legutóbbi, e témakörben hozott 60/2009. (V. 28.) AB határozata alapján "önmagában nem alkotmányellenes, hogy objektív alapú szankcionálással próbálja meg a jogsértőket jogszerű magatartásra bírni" (Nagy Marianna). A Mötv. mindezen túl semmilyen mentesülési okot sem határoz meg. Ennek okaként azt jelölhetjük meg, hogy a jogsértés alapvetően fontos önkormányzati kötelezettségekhez kapcsolódik, amelyekről az önkormányzatnak, mint szervezetnek gondoskodnia kell. Mivel a bírság címzettje nem természetes személy, hanem jogi személy (azon is belül, egy közigazgatási szerv), ezért ettől a szervezettől elvárható, hogy ezeket a szabályokat betartsa.
E körben azonban problematikus lehet a Mötv. 141. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott szabály alkalmazása. A fenti rendelkezés alapján ugyanis törvényességi felügyeleti bírsággal lehet sújtani azt az önkormányzatot, amely a törvényszék döntése ellenére nem látja el kötelező közszolgáltatás-szervezési feladatait. Azonban erre a jogsértésre gyakran azért kerül sor, mivel az önkormányzatok nem rendelkeznek megfelelő anyagi erővel valamennyi kötelező feladat ellátására. Ebben az esetben, amennyiben az önkormányzat önhibáján kívüli hátrányos helyzete miatt képtelen a közszolgáltatás biztosítására, erősen kérdéses, hogy mennyiben igazolható, s legfőképpen mennyire lehet hatékony bírság kiszabása, amely csak tovább ronthatja az önkormányzat azon anyagi helyzetét, amely miatt a fenti jogsértő helyzet is előállt.
A Mötv. 141. § (2) bekezdése a bírság mértékével kapcsolatban széles körű mérlegelési lehetőséget biztosít a fővárosi és megyei kormányhivatalnak akkor, amikor rögzíti, hogy annak legkisebb összege esetenként a köztisztviselői illetményalap, legmagasabb összege esetenként a köztisztviselői illetményalap tízszerese, azaz 2012-ben legalább 36 500 forint, legfeljebb 365 000 forint.
Amennyiben a bírság mértékére tekintünk, láthatjuk, hogy azt alapvetően egy egyéni, természetes személy általi felelősségre modellezték, hiszen ez az összeg nagyjából összemérhető a természetes személyeket fenyegető közigazgatási bírságokkal, s jóval alacsonyabb a jogi személyek jogsértéseivel kapcsolatban felmerülő szankciók mértékénél. Éppen ez a szabályozás szintén problémákat vethet el, amelyek a bírság alkalmazásának hatékonyságát ronthatják. Míg egy kisebb önkormányzat számára ez a bírság akár kellő visszatartó erőt is jelenthet, addig ez az összeg egy nagyobb, olykor több milliárdos költségvetéssel működő önkormányzat számára nevetségesen alacsonynak is tűnhet. Így a bírság represszív hatása és kényszerítő ereje is kérdésessé válhat.
A bírsággal kapcsolatos eljárásban a Mötv. 141. § (6) bekezdése alapján a Ket.-et kell megfelelően alkalmazni, így elvileg felmerül a bírság kiszabása során a Ket. 94/A. §-ában meghatározott - egyébként anyagi jellegű - szabályok alkalmazása is. Figyelemmel arra, hogy a Ket. 94/A. §-a szerint az ott meghatározott elvektől jogszabály eltérhet, így a kormányhivatalnak a bírság kiszabása során a Mötv. 141. § (4) bekezdésében meghatározott szempontokat kell mérlegelnie, így a jogellenes kötelezettségszegés súlyát, a helyi önkormányzat költségvetési helyzetét, és az előző bírságok számát és mértékét.
A fentiekre figyelemmel a kisebb súlyú, illetve a jogsértést nem ismételten elkövető önkormányzatok esetében kisebb összegű bírság kiszabása indokolt, míg súlyosabb, s a jogszabályi kötelezettségeket gyakrabban megsértő önkormányzatoknál magasabb. Az önkormányzat költségvetési helyzetének figyelembevételével az előzőekben jelzett, a bírság hatékonyságát károsan befolyásoló anomáliákat kívánta kezelni a jogalkotó. Így a nagyobb önkormányzatok esetén magasabb, míg a kisebb és nehéz anyagi helyzetű önkormányzatok tekintetében alacsonyabb bírság kiszabása lehet indokolt. Azonban erre a mérlegelésre csak a Mötv. 141. § (2) bekezdésében meghatározott keretek között kerülhet sor, azaz a 365 000 forintos felső határ átlépésére egy nagyobb teherbíró képességű, a bírságolásra gyakran okot adó tevékenységet folytató önkormányzat esetében sem kerülhet sor.
A bírság kiszabásának eljárására a Mötv. 141. § (6) bekezdése alapján alapvetően a Ket.-et kell alkalmazni, így az eljárásra a Mötv.-ben rögzített kivételekkel az általános eljárási szabályokat kell alkalmazni.
Az eltérő szabályok egyrészt a bírság kiszabásának - korábban már jelzett - elvei körében, valamint elsősorban a jogorvoslati szabályok között jelennek meg.
Bár a Mötv. nem mondja ki expressis verbis, de azzal a 141. § (5) bekezdésének azon szabálya, amely szerint a bírságot kiszabó határozat bírósági felülvizsgálatának lehetőségét biztosítja, a Mötv. gyakorlatilag kizárta a kormányhivatal határozatával szembeni fellebbezést, s csak és kizárólag a bírói utat biztosította.
A bírói út során a Mötv. speciális rendelkezéseket határozott meg a kereset benyújtásával kapcsolatban. Míg annak határideje a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 330. § (2) bekezdése alapján főszabály szerint harminc nap, addig a törvényességi felügyeleti bírsággal szemben a kereset benyújtására csak tizenöt nap áll rendelkezésre a Mötv. szerint.
A Mötv. alapján ebben a perben - 2013. január 1-jét követően - nem a közigazgatási perekben általános hatáskörrel rendelkező munkaügyi és közigazgatási bíróságok, hanem a törvényszékek fognak eljárni a Mötv. 141. § (7) bekezdése alapján.
A legérdekesebb szabályokat azonban a bíróság döntési jogkörével kapcsolatban találhatjuk meg. A Pp. 339. §-a alapján - összhangban a hatalommegosztásnak az Alaptörvény C) cikkében rögzített elvével - a bíróság jogköre a közigazgatási perekben főszabály szerint kasszatórius, azaz a jogsértő döntés megsemmisítésére, illetve megsemmisítésére és a közigazgatási szerv új eljárásra utasítására terjed ki. A döntést a bíróság csak kivételesen, törvényben meghatározott esetekben változtathatja meg, így biztosítva azt, hogy a bíróság ne vonhassa magához a közigazgatási szervek döntési jogkörét.
A Mötv. 141. § (7) bekezdése szerint "[a] törvényszék a kormányhivatal döntését megváltoztathatja, a kormányhivatal új eljárás lefolytatására nem kötelezhető." Így a Mötv. nem szól arról, hogy lehetőség van-e a jogsértő határozat megsemmisítésére. Ezért elképzelhető egy olyan értelmezés is, amely szerint a kormányhivatal döntése csak megváltoztatható, de nem semmisíthető meg. Azonban amennyiben elfogadjuk azt a tételt, hogy a Mötv. csak kiegészíti a Pp. szabályait, akkor levezethető egy olyan értelmezés is, amely szerint megsemmisítésre van lehetőség.
A Mötv. 141. § (7) bekezdése azonban kizárja az új eljárásra utasítás lehetőségét. Ez a szabály komoly jogalkalmazási problémákat vet fel. Így kérdéses, hogy a bíróság miként fog eljárni egy olyan esetben, amikor a kormányhivatal súlyos, az eljárás érdemére kiható eljárási szabályt sértett. Ilyenkor főszabály szerint a bíróság megsemmisíti a határozatot, s az eljáró szervet új eljárásra utasítja. A Mötv. 141. § (7) bekezdése azonban ezt a lehetőséget kifejezetten kizárja. Mivel az Alaptörvény és a Pp. alapján is a bíróság csak a határozat törvényességét vizsgálja, így nem járhat el érdemben a kormányhivatal helyett. Ezért ebben az esetben vagy megsemmisíti a döntést teljes egészében, amely azt eredményezheti, hogy egy eljárási hiba miatt esetleg az anyagi jogilag még indokolt bírság kiszabására sem kerülne sor, amely a bírság céljával kapcsolatban jelentene diszfunkciót. A másik lehetőség az, hogy a bíróság ezt a kérdést a megváltoztatás körében rendezné, ez azonban logikailag és dogmatikailag is ellentétes lenne a bírói felülvizsgálat funkciójával.
Mindeközben ugyanis a Mötv. kifejezetten lehetővé teszi, hogy a bíróság meg-
- 8/9 -
változtassa a hatóság döntését. Ezzel egy féloldalas helyzetet teremt: ugyanis a kasszációs jogköröket korlátozza azzal, hogy nem ad lehetőséget az új eljárásra utasításra, de teljes reformációs jogkört biztosít. Mivel a reformációs jogkörök a jogrendszerekben a kasszációs jogkörökre épülnek, ezért ez a szabályozás "féloldalas", amely az előbb jelzett jogalkalmazási problémákat is felveti. Mivel a jogintézményt eddig szűk körben alkalmazták, ezért a kérdést megnyugtatóan rendező bírói gyakorlat még nem alakult ki.
A jogalkotó a törvényességi felügyeleti bírsággal korábban szankcióval nem, vagy csak áttételesen - így 2011. december 31-éig a közszolgáltatási kötelezettség elmulasztásával kapcsolatban csak a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség Alkotmánybíróság általi megállapítására volt mód - rendelkező tényállá-sokkal kapcsolatban hozott létre egy bírságot, amely révén a fenti szabályok hatékonyabb betartását várta.
A Mötv. rövid szabályozása azonban számos, elméleti és jogalkalmazási problémát is felvet ezzel az intézménnyel kapcsolatban. Az, hogy az elmúlt nyolc hónapban nem alakult ki számottevő jogalkalmazói gyakorlat, arra utal, hogy ezzel az eszközzel viszonylag ritkábban élnek. Az, hogy a bírságot ritkán szabják ki, utalhat egyrészt arra, hogy a fenyegetés a jogsértésekkel szemben kellő visszatartó erőt jelent, de arra is, hogy a jogalkalmazási problémák miatt kevésbé veszik ezt az új jogintézményt igénybe.
Nyolc hónap egy ilyen jogintézmény történetében rövid idő. Így majd csak az elkövetkező évek adhatnak választ arra, hogy mennyiben épül be ez az új eszköz a magyar önkormányzati jogba, s mennyiben tudja hatékonyabbá tenni az önkormányzati és az államigazgatási szervek közötti együttműködést.
1. Fazekas Marianna - Ficzere Lajos (szerk.): Magyar közigazgatási jog. Általános rész. Osiris Kiadó, Budapest 2005.
2. F. Rozsnyai Krisztina: Közigazgatási bíráskodás Prokrusztész-ágyban. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2010.
3. Kilényi Géza (szerk.): A közigazgatási eljárási törvény kommentárja. CompLex, Budapest 2009.
4. Nagy Marianna: Interdiszciplináris mozaikok a közigazgatási jogi felelősség dogmatikájához. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2010. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD., adjunktus, ELTE ÁJK Közigazgatási Jogi Tanszék.
Visszaugrás
