A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény, továbbá az ezekkel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCVII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) jelentős változásokat hozott a törvényességi felügyeleti hatáskörben elrendelt megszűnések szabályozásában.
A 2012. március 1-je előtt hatályos előírások szerint - ha a cégek működésében valamely súlyos, orvosolhatatlan, vagy a bírósági intézkedések ellenére sem orvosolt működési rendellenesség állt fenn, a cégbíróság a céget megszűntnek nyilvánította (bizonyos esetekben ex lege megszűnését megállapította) és ha nem volt fizetésképtelenségről információja, a céget a jogutód nélküli megszűnésre kötelezés mellett kényszer-végelszámolás alá helyezte.
Miután az érintett cégek igen nagy százaléka vagyontalan volt, ez az eljárás a költségvetésnek vitathatatlanul komoly megterhelést jelentett. A felszámolói névjegyzékből kijelölt profi végelszámoló ugyanis némi kutatás után az ügyet felszámolásba fordította át, de közben a végelszámolói működése nyomán díjkövetelése támadt, majd felszámolóként (a kirendeléstől függően a volt kényszer-végelszámoló vagy más felszámoló) ugyancsak díjkövetelést jelentett be.
Ez értelemszerűen dupla terhelést jelentett a költségvetés számára, mivel az "üres" cégek esetében e díjkövetelésnek más fedezete nem volt, és így a jogalkotó olyan megoldásra törekedett, amely az államot kevésbé terheli. Ilyen indokok játszottak szerepet a Módtv. vonatkozó rendelkezéseiben, melyek a kényszer-végelszámolás jogintézményének megszüntetését célozták, bevezetve helyette egy másik, az állam számára kevésbé költséges megszüntetési procedúrát, a kényszertörlési eljárást.
A Ctv. Módtv. -vel megállapított 116. § (1) bekezdése értelmében a cégbíróság kényszertörlési eljárás megindítását rendeli el, ha
- a törvényességi felügyeleti hatáskörben eljárva a céget megszűntnek nyilvánítja. Ebbe a körbe tartozik a Ctv. 87. § (2) bekezdésében szabályozott számviteli törvény szerinti beszámoló letétbe helyezését elmulasztó cég megszűntnek nyilvánítása, és a Ctv. 90. § (3) bekezdése szerinti ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárásban történő megszűntnek nyilvánítás esete is.
- Kényszertörlés elrendelése a jogkövetkezmény akkor is, ha a cég az általános szabályok szerint indult végelszámolást három év alatt nem fejezte be, és elmulasztotta a törlési kérelem határidőn belüli előterjesztését.
- Ugyancsak kényszertörlésre kerül sor, ha a cég az egyszerűsített végelszámolásról az általános szabályok szerinti végelszámolásra történő áttérést annak ellenére sem hajtotta végre, hogy ennek törvényi feltételei bekövetkeztek.
- Kényszertörlés elrendelése a jogkövetkezménye annak is, ha a cég jogutód nélküli megszűnését előidéző ok következett be, és végelszámolás lefolytatásának nincs helye. Idetartozik például az az eset, ha a közkereseti társaság tagjainak száma egy főre csökken valamilyen okból, és a cégbírósághoz az ettől számított 6 hónapon belül további tagot nem jelentenek be [2006. évi IV. tv. - Gt. - 105. § (1) bekezdés]. Kényszertörlés lehet a következménye, ha a Gt. 110. § (1) bekezdése értelmében a betéti társaságból valamennyi beltag vagy valamennyi kültag kiválik, és az utolsó ilyen tag tagsága megszűnésétől számított 6 hónapos jogvesztő határidő alatt a betéti társaságként történő tényleges működés feltételeit nem teremtik meg (átalakulással, ha ehhez elegendő számú beltag vagy kültag maradt, vagy a hiányzó beltag vagy kültag valamilyen módon való pótlásával) és ezt a cégbírósághoz be nem jelentik az arra megszabott módon.
A kényszertörlési eljárás szabályaiba a kényszer-végelszámolás jó néhány előírását átemelték [például a Ctv. 116. § (2)-(5) bekezdésének szabályait], de az eljárás alapvető jellegzetessége, hogy a cég megszüntetésére irányuló eljárásban az ezt levezénylő, és a cég vagyoni viszonyainak alapos rendezését biztosító személyt (amilyen a kényszer-végelszámoló volt, vagy a felszámoló lenne) nem rendel ki a bíróság, hanem néhány, a jogalkotó által fontosabbnak vélt ponton a cégbíróság köteles eljárni a maga szegényes eszközeivel, az eljárás pedig a megnyugtató eredmény hozatalára (vagyis a cégnek az üzleti életből való rendezett kivezetésére) alkalmas felszámolásra csak akkor fordítható át, ha a cégbíróság úgy ítéli meg, hogy a cég fellelhető vagyona a felszámolási költségek fedezésére elegendő.
A kényszertörlési eljárás szabályozása véleményem szerint elnagyolt, és rengeteg megválaszolatlan kérdést vet fel, az alábbiakban ezek közül néhányat említek, amely mielőbbi jogszabályi rendezést igényelne.
A kényszertörlést elrendelő végzés
A Ctv. 116. § (1) bekezdésének fentiekben ismertetett szabálya szerint a cégbíróság [ha a 116. § (1) bekezdés a)-d) pontjában írtak bekövetkeztét észleli] a kényszertörlés megindítását rendeli el. A 117. § (1)be-
3/4
kezdése úgy szól, hogy a kényszertörlési eljárás megindításáról szóló végzést a cégbíróság a Cégközlönyben közzéteszi, a végzés ellen pedig fellebbezésnek és felülvizsgálatnak helye nincs.
Ha megvizsgáljuk a Ctv. 116. § (1) bekezdésének a)-d) pontjaiban ismertetett eseteit, azt tapasztaljuk, hogy az arra irányadó szabályok szerint lefolytatandó, különféle okokból bekövetkező törvényességi felügyeleti ügyek, adóhatósági vagy bírósági eljárások "utolsó stációjaként" elrendelt megszűnésről (megszüntetésről) van szó, mellyel együtt a kényszertörlési eljárás megindítását is kimondja a bíróság. Ezekben a törvényességi ügyekben megszűnés megállapítása illetve a megszüntetés elrendelése, melynek folyománya lesz a kényszertörlés, mindig fellebbezhető végzéssel történik, a jogorvoslati jog tehát e vonatkozásban nem sérül. A kényszertörlési eljárás - elkülönülve az előzményének számító törvényességi felügyeleti eljárástól - csak akkor indulhat meg, ha a törvényességi felügyeleti ügy jogerősen lezárult. Ha ez megtörtént, akkor a törvényi rendelkezés értelmében a kényszertörlési eljárás megindítása kötelező, e vonatkozásban a bíróságnak mérlegelési jogköre nincs, és azt mondhatnánk, hogy emiatt logikus a Ctv. 117. § (1) bekezdésének előírása, amely a kényszertörlési eljárás megindításáról szóló végzés elleni fellebbezést illetve felülvizsgálatot kizárja.
Ha ezt a végzést csak az előzményi, jogorvoslati lehetőséget biztosító törvényességi felügyeleti eljárás lezárultát követő "végrehajtásának" tekinthetjük, akkor elfogadható az a törvényi rendelkezés, hogy e végzés ellen jogorvoslatnak helye nincsen. Ehhez azonban véleményem szerint az szükséges, hogy a megelőző törvényességi felügyeleti eljárásban a megszüntetésről rendelkező határozatból kiderüljön, hogy a megszűntnek nyilvánítás mellett kényszertörlés elrendelésére is sor kerül, és a kényszertörléssel együtt járó rendkívül súlyos joghátrányokra (5 éves eltiltás!) való utalás sem marad el. Ha első vagy másodfokon így emelkedik jogerőre a törvényességi határozat, akkor nem látok kivetnivalót abban, ha az ennek végrehajtását jelentő, kényszertörlést elrendelő - már csak formainak számító - végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye. Ellenkező esetben azonban egy olyan súlyos szankció [a Gt. 5. § (10) bekezdése és 23. § (3) bekezdése szerinti, az egyedüli vagy legalább többségi befolyással rendelkező tag, illetve a vezető tisztségviselő eltiltása] alkalmazása történne meg az elrendelt, és lényegében visszafordíthatatlan kényszertörlési eljárás lezárultakor, amit jogorvoslat nélkül hagyni egyenesen képtelenség. A gyakorlatban ugyanis számos olyan esettel találkozunk, amelyeknél az érintett, eltiltással sújtott személyek felróható magatartása meg sem állapítható, vagy az olyan enyhe fokú, hogy rendkívül méltánytalannak tűnik a velük szemben alkalmazandó, igen súlyos joghátrány.
Mindennek ismeretében hajlok arra, hogy a 116. § (1) bekezdésének kényszertörlési eljárást megindító határozatát fellebbezhető végzésnek tekintsem, melyben az eljárással bekövetkező joghátránnyal fenyegetettségre is utalni kell, a Ctv. 117. § (1) bekezdésének jogorvoslatot kizáró szabályát pedig csak a jogerősen megindított kényszertörlés közzétételét elrendelő közzétételi végzésre értsem.
Nem igaz ugyanis az a megállapítás, hogy a törvényességi felügyeleti eljárásban elrendelt megszűnés végrehajtása történik a kényszertörlés során. A kényszertörlési eljárás egy különálló, bonyolult, sok és nagyon súlyos joghátrány generálására alkalmas eljárás, amely, ha egyszer megindult, lényegében visszafordíthatatlan, és csak a megindító határozat elleni eredményes jogorvoslattal kerülhető el a súlyos érdeksérelmek törvénysértő bekövetkezése, ha azok kiküszöbölése egyáltalán lehetséges. ■
Visszaugrás
