Felvetődhet a kérdés, hogy milyen kapcsolat lehet a felszámolás és a közbeszerzés között, hiszen úgy tűnik első ránézésre, hogy a két jogterület elég messze áll egymástól. Ennek ellenére komoly hatása van a felszámolási eljárásnak a közbeszerzési eljárásokra, elég ha csak arra gondolunk, hogy a közbeszerzési eljárásban nem tehet ajánlatot az, aki felszámolás alatt áll.
Ha kitekintve Európára azt vizsgáljuk meg, miként kerül szabályozásra az a helyzet a közbeszerzés kapcsán, amikor az egyik gazdálkodó szervezet ellen fizetésképtelenségi (felszámolási) eljárás van folyamatban azt látjuk, hogy teljesen más a megoldás, ha mindezt az Európai Unió tagállamai valamelyikében kiírt közbeszerzési eljárás kapcsán nézzük, és más, ha az Unión kívüli országban. Miért? A válasz egyszerű. Az Unióba történő belépéssel a tagországok viszonylatában - közbeszerzési tekintetben - eltűnt a külföldi- belföldi reláció. Nincs jelentősége annak, hogy éppen amelyik országban van a gazdálkodó szervezet székhelye, ugyanolyan feltételekkel tehet ajánlatot egy osztrák cég egy francia ajánlatkérő által kiírt közbeszerzési eljárásban, mint egy magyar, angol, szlovák vagy finn társaság.
Vajon ez azt is jelenti, hogy például egy Európai Unión kívüli macedón közbeszerzési eljárásban a fentiek már nem irányadóak? Meddig terjed az Unió "vonzereje"? Tud-e - a jogszabályokat illetően - az Európai Uniótól teljesen független, befolyásoltságtól mentes lenni egy nem tagállam? Vagy ahhoz, hogy gazdasági értelemben fel tudja venni a versenyt az Európai Unióban működő társaságokkal, nem tudja megkerülni, hogy az uniós jog beszivárogjon a nemzeti jogszabályokba?
A közösségi jog szintjén a közbeszerzési jogot meghatározó közösségi jogi jogforrás az Európai Közösséget alapító Római szerződés, a rendeletek valamint az irányelv. A közbeszerzési eljárások vonatkozásában az első meghatározó irányelv a Tanácsnak a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 92/50/EGK irányelve (1992. június 18.) volt. Ezt követte a Tanács az árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 93/36/EGK irányelve (1993. június 14.), és ezzel szorosan összefügg a Tanács az építési beruházásokra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 93/37/EGK irányelve. A fenti három irányelv gyakorlati alkalmazása során derült ki, hogy nem érték el kívánt céljukat, ezért átdolgozásuk vált szükségessé. Így született meg majd 10 év után az Európai Parlament és a Tanács az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/18/EK irányelve (2004. március 31.)
Az irányelv 2. szakasz 45. cikke, amely a minőségi kiválasztás kritériumait határozza meg, kimondja, hogy
"A közbeszerzési eljárásban való részvételből kizárható minden gazdasági szereplő, aki, illetve amely:
a) csődeljárás vagy felszámolási eljárás alatt áll, végelszámolás alatt áll, a hitelezőkkel csődegyezséget kötött, üzleti tevékenységét felfüggesztette, vagy a nemzeti törvények és rendeletek szerinti hasonló eljárás következtében bármely hasonló helyzetben van;
b) csődeljárás, bírósági felszámolási eljárás, végelszámolási eljárás, csődegyezség vagy bármilyen, a nemzeti törvények és rendeletek szerinti hasonló eljárás alanya."
Miután az irányelvek átültetése nemzetállamonként különböző - az államok saját jogi környezetükhöz igazítva illesztették be az uniós jogot, saját jogintézményeiket használva az eljárások kialakításánál - ez több problémát is felvet, elsősorban azért, mert az Európai Unió létrejöttével és abban történő belépéssel mind több országban tűnt el a jelentősége a külföldi - belföldi megkülönbözetésnek. Kérdés - figyelemmel az országokon átívelő szerződésekre, fizetésképtelenségi eljárásokra -, hogy nem lenne-e szerencsésebb mégis elsődleges jogforrás (rendelet) szintjén egy egységes szabályt megalkotni. Ezzel el lehetne kerülni azt a helyzetet, hogy bizonyos szabályozás, jogintézmény az egyik tagállamban létezik, a másik tagállamban viszont említést sem tesznek róla.
Ugyanakkor megfontolandó, hogy a tagállamok fejlettségbeli különbsége miatt mégiscsak az irányelv a megfelelő jogi eszköz. Az irányelv, ugyan bír kötelező erővel a tagállamok felé, hiszen át kell emelni a nemzeti jogba, de azt már minden tagállam maga dönti el, hogy azt miként illeszti a saját jogrendszerébe, és főleg milyen eszközökkel kívánja elérni az irányelvben lefektetett célokat. Óriási különbségek lehetnek abban a tekintetben, hogy az átültetett szabályok terjedelmesek, részletezettek, kidolgozottak, vagy csak az általános rendelkezéseken túl elnagyolva, a részletekbe nem menve szabályoznak egy-egy jogterületet.
Az egyes országok fejlettségét nem csak gazdasági, társadalmi szempontból lehet megítélni, hanem a jogszabályok fejlettsége alapján is. Természetesen van kölcsönhatás közöttük, hiszen hiába emelnek át egy uniós rendelkezést szóról-szóra az adott ország jogába, ha nem lehet megvalósítani a benne foglalt célt, akkor nem végrehajtható, mert az ország nem áll a megfelelő fejlettségi szinten, nem áll készen a befogadásra. Ezért érdekes annak vizsgálata, hogy amelyik tagállam hogyan tudta saját jogrendszerébe átemelni a rendelkezéseket.
Megállapítható, hogy az Unió tagállamai közül az irányelv rendelkezései szó szerint átvételre kerültek Belgium, Finnország, Görögország, Hollandia, Málta nemzeti jogszabályaiba, Ciprus, Litvánia és Svédország pedig apróbb eltéréssel ültette át a rendelkezéseket a nemzeti jogba. Érdekes, hogy több országban egy-egy jogintézményt elhagyva kerültek szabályozásra a kizáró okok. A végelszámolási eljárás, mint kizáró ok fennállta például nem szerepel Csehország, Írország, Németország, Szlovákia és Szlovénia nemzeti jogában. Az irányelv 2. szakasz 45. cikkének b) pontjában foglalt rendelkezések pedig egyáltalán nem kerültek átvételre Ausztriában és Németországban. A csődegyezség megkötése nem kizáró ok Ausztriában, Csehországban, Észtországban, Franciaországban és Szlovákiában.
Érdekes, a többiektől eltérő, egyedi megoldásokat találhatunk az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Lengyelországban és Romániában:
Egyesült Királyság:
- "… alkalmatlan a pályázó a következő esetekben:
Ha csődeljárás folyik ellene, vagy bármilyen fizetési meghagyást adtak ki ellene, köztartozása van;
- …. Fizetésképtelen a pályázó, vagy vagyonelkobzást rendeltek el."
Franciaország:
"Azok a természetes illetve jogi személyek, akik felszámolási eljárás, csődeljárás alatt állnak, illetve akiket hasonló eljárás alá vontak bármely más ország szabályozása szerint, ki vannak zárva a közbeszerzési eljárásból. Azoknak pedig, akiknek ügyei bíróság előtt vannak, vagy ezzel azonosnak minősülő eljárás alatt állnak bármely ország szabályozása szerint, bizonyítaniuk kell, hogy üzleti tevékenységüket a teljesítés egész időtartama alatt jogosultak folytatni."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
