A jogerős végzés alapjául szolgáló tényállás szerint a bántalmazó 2011. június 16-án ittas állapotban a házastársi közös lakásban bántalmazta anyósát, P. I.-nét, valamint a feleségét, V. S.-nét és a lányát, V. G.-t. A bántalmazó agresszív magatartása miatt a rendőrséget kihívták, és a rendőrkapitányság határozatával elrendelte V. S. ideiglenes megelőző távoltartását V. G. és V. S.-né vonatkozásában. A határozat P. I.-né tekintetében rendelkezést nem tartalmazott.
Az ideiglenes megelőző távoltartást elrendelő határozat meghozatalát követően a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvény (a továbbiakban: Hketv.) 14. §-ának (1) bekezdése alapján a rendőrség hivatalból kezdeményezte a bíróságon V. S.-né és V. G. bántalmazottak és V. S. bántalmazó közötti megelőző távoltartás elrendelése iránti nemperes eljárást.
Az eljárásban a megyei főügyészség a Hketv. 13. § (5) bekezdése alapján fellépett, indítványozta, hogy a bíróság 30 napra rendelje el a megelőző távoltartást V. S.-né, V. G., valamint P. I.-né vonatkozásában, ugyanis a bántalmazó a hozzátartozók közötti erőszakot P. I.-né vonatkozásában, sérelmére is megvalósította.
Az elsőfokú bíróság végzésével V. S. bántalmazóval szemben 2011. június 17. napjától kezdődően 30 nap időtartamra elrendelte a megelőző távoltartást, melynek hatálya alatt a bántalmazó köteles a bántalmazottaktól, V. S.-nétól és V. G.-től magát távol tartani, velük közvetve vagy közvetlenül érintkezésbe nem léphet, telefonon vagy levelezés útján kapcsolatot nem vehet fel, nem tarthat fenn. Köteles a házastársi közös ingatlant elhagyni, oda 30 napig nem térhet vissza.
Az elsőfokú bíróság a rendőrségi iratok és a felek személyes meghallgatása alapján megállapította, hogy V. S. bántalmazó 2011. június 16. napján elkövetett cselekményével a bántalmazottak testi és lelki egészségét súlyosan és közvetlenül veszélyeztető cselekményt valósított meg. Erre tekintettel elrendelte a megelőző távoltartást, melynek időtartamát 30 napban határozta meg.
A végzés ellen az eljárás során fellépő főügyészség élt fellebbezéssel, melyben a határozat megváltoztatását, P. I.-né bántalmazott vonatkozásában is érdemi határozat hozatalát kérte, ahogyan már az elsőfokú eljárás során is.
A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Álláspontja szerint a főügyészség fellebbezése nem volt megalapozott. Megállapította, hogy jelen esetben a rendőrség által kezdeményezett, megelőző távoltartásra irányuló nemperes eljárást ideiglenes megelőző távoltartás iránt indított rendőrségi eljárás előzte meg. A rendőrség vonatkozó határozata ellen fellebbezésnek nincs helye, annak bírói felülvizsgálatára kerülhet sor, közigazgatási nemperes eljárásban. Jelen esetben azonban a határozat bírósági felülvizsgálatát nem kérték, így P. I.-né bántalmazott sem kifogásolta, hogy vele szemben a rendőrség az ideiglenes megelőző távoltartást nem rendelte el.
A Hketv. 13. §-ának (5) bekezdése szerint az ügyész a megelőző távoltartás elrendelésére irányuló nemperes eljárásban felléphet, ennek lehetőségéről az eljáró bíróság haladéktalanul értesíti az ügyészt. A nemperes eljárásokról szóló 1958. évi 5. tvr. 17. §-ának (3) bekezdése értelmében az ügyész fellépésére a Pp. szabályait kell alkalmazni. A Pp. 9. §-ának (1) bekezdése szerint az ügyész - a felek rendelkezési jogának tiszteletben tartása mellett - keresetet indíthat, ha a jogosult jogainak védelmére bármely okból nem képes. Nem indíthat az ügyész keresetet olyan jog iránt, amelyet csak jogszabályban meghatározott személy vagy szervezet érvényesíthet.
Az Alkotmánybíróság 1/1994. (I. 7.) AB határozata kimondta, hogy az ügyész korlátozás nélküli perbeli részvételi joga sérti a felek magán autonómiáját és a diszkrecionális indítványtételi jogosultság az önrendelkezés alkotmányos jogába való megengedhetetlen állami beavatkozást jelent. Ennek megfelelően, erre tekintettel módosult az ügyész perbeli jogállása, a fentiek szerint. Természetes személy javára akkor indokolt a keresetindítás, ha a személyi körülményei vagy más ok miatt az alapvető jogait érintő pert maga nem tudja megindítani vagy igényének érvényesítése nagyobb nehézségbe ütközik.
- 36/37 -
A másodfokú bíróság szerint azonban jelen esetben P. I.-né a rendőrségi eljárás során nem kifogásolta, hogy vele kapcsolatban megelőző távoltartást nem rendeltek el, és nem nyújtott be kérelmet sem a bírósághoz, hogy jogai védelme érdekében megelőző távoltartás iránti eljárást kezdeményezzen.
Az ügyész perbeli fellépése nem tekinthető önálló jogosítványnak, hanem az pusztán a perindítási jog "dinamikus mozzanata", azaz egy már megindult perben való részvétel, ugyanazon megfontolás alapján, amely a konkrét esetben a keresetindítás jogát is megalapozta volna.
Adott esetben a Hketv. meghatározza, hogy a megelőző távoltartás iránti nemperes eljárást ki kezdeményezheti, ezek között az ügyész nem szerepel, így csak az eljárásban résztvevő bántalmazottak jogainak elősegítése végett léphet fel az eljárásban, a felek rendelkezési jogának tiszteletben tartása mellett.
A másodfokú bíróság a fentiekre tekintettel arra a következtetésre jutott, hogy a bíróság a megelőző távoltartás iránti nemperes eljárásban nem hozhat határozatot olyan személy vonatkozásában, akitől a bántalmazó távoltartását a rendőrség az ideiglenes megelőző távoltartás során nem rendelte el. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A jogerős végzés ellen a főügyészség nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyet a Legfőbb Ügyészség oly módon tartott fenn, hogy a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte.
A felülvizsgálati kérelem értelmében a Hketv. 13. §-ának (2) bekezdése szerint a megelőző távoltartás elrendelésére irányuló eljárásra a Pp. szabályait az e törvényben foglalt eltérésekkel megfelelően alkalmazni kell. A Hketv. 13. §-ának (5) bekezdése általános, feltétel nélküli fellépési lehetőséget biztosít az ügyész számára, e tekintetben tehát eltér a Pp. 9. § (2) bekezdésében foglalt azon fellépési jogtól, amely a fellépés feltételeként a jogosult jogai védelmére képtelen állapotát, illetve ezen állapotnak a per (nemperes eljárás) folyamán történő beállását határozza meg.
A megelőző távoltartás iránti eljárás hivatalból indult, abban - törvényben biztosított jogánál fogva - az ügyész fellépett, indítványt tett, majd fellebbezett. Téves a másodfokú bíróság azon következtetése, miszerint a nemperes eljárás megindítására irányuló jogosultság hiányában az ügyész "csak a már folyamatban lévő bántalmazottak jogainak elősegítése végett léphet fel az eljárásban".
A Hketv. 14. §-ának (1) bekezdése szerint a megelőző távoltartás iránti bírósági nemperes eljárás hivatalból vagy kérelemre indul. Amennyiben azt ideiglenes megelőző távoltartásra irányuló eljárás előzte meg - ahogyan jelen esetben is - a nemperes eljárás a törvény erejénél fogva, hivatalból indul minden bántalmazott vonatkozásában, tehát nem kell egyik bántalmazottnak sem kérnie a megelőző távoltartási eljárás megindítását, valamint a bántalmazó tőle való távoltartását még akkor sem, ha az ő vonatkozásában a rendőrség a távoltartásról elmulasztott rendelkezni. Ebből következően nincs relevanciája annak, hogy a konkrét ügyben vagy az azt megelőző rendőrségi eljárásban P. I.-né kérte-e a távoltartás elrendelését, illetve kifogásolta-e, hogy vele szemben V. S. távoltartását nem rendelték el.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
