A tanulmány kiindulva abból, hogy az Európai Unió nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a vállalatnál képviselettel rendelkező szakszervezetek munkavállalói érdekvédelmet ellátó tisztségviselői mellett élvezzenek felmondásvédelmet a munkáltatóval szemben az üzemi tanács tagjai is, a szerzőpáros a kontinentális európai jogrendszerekkel összehasonlítva foglalkozik ez utóbbi téren fennálló magyar szabályozással. Ennek során kimutatja, hogy a magyar szabályozás az üzemitanács-tagok vonatkozásában mennyire nem kielégítő és a 2012. évi új munkatörvénykönyvvel ezen a téren visszalépés következett be a korábbi munkajogi kódexhez képest.
He study is based on the European Union's strong emphasis on ensuring that, in addition to the employees' advocates of the trade unions represented at the company, the members of the works council also enjoy the protection of the employer against the employer, the authors deal with the Hungarian regulations in the latter field compared to the continental European legal systems. In doing so, it shows how unsatisfactory the Hungarian regulations are for the members of the works council, and with the new labor law of 2012, there was a setback in this area compared to the previous labor law code.
A témaválasztás aktualitását az adja, hogy 2023-tól - jelenleg is - folyamatban van az üzemi tanácsok működését, az üzemi tanács tagjait megillető védelem szintjét is érintő 2002/14/EK irányelv[1] (a továbbiakban: Konzultációs irányelv) valamint a 2009/38/EK irányelv[2] módosításának és kiegészítésének előkészítő egyeztető folyamata, melyben az érdekképviseletek delegáltjai is részt vesznek. Az említett irányelvek magukba foglalják mindazokat az elvárásokat, követelményeket az uniós tagállamokkal szemben - az Európai Unió jogából fakadóan - melyek a munkavállalói képviselőkre, így azon belül az üzemi képviselőkre, tanácstagokra is vonatkoznak. Lényeges elem volt már a 2002/14/EK irányelv megalkotás során is, hogy az érintettek megfelelő védelmet élvezzenek feladatellátásuk során, amely megfelelő garanciák beépítése mellett biztosíthatja a rájuk ruházott feladatok színvonalas és személyüket érintő külső befolyásoló tényezőktől mentes ellátását. A jelen írás elsődleges célja, hogy az általános nemzetközi összehasonlításon túl bemutassa az irányelv jelenlegi hazai érvényesülését és azokat a problémákat, melyek a üzemi tanács tagjainak munkajogi védelmét jelentik.
Magyarország, amikor 1992. évi XXII. törvényével a kontinentális nyugat-európai államok mintájára - szakítva a szovjet-szocialista munkajogi szabályozás megoldásával - a korábbi hatályon kívül helyezésével új jogszabályt alkotott (a továbbiakban: 1992. évi MT.), átvette a nyugati demokráciák többsége által ismert üzemi tanács intézményét is. A nyugat-európai munkajogban - ellentétben a szovjet szocialistával - nemcsak a munkáltató és a munkavállaló között létesülő fölé-alárendeltségű úgynevezett individuális munkajogviszony volt és van most is szabályozva, hanem az úgynevezett kollektív munkajogviszony is, amelyen belül a szakszervezetek feladata, hogy országos, sőt most már európai szinttől lefelé kiegyenlítse a munkáltatói oldalnak kiszolgáltatott gyengébb munkavállalói oldal helyzetét egészen az egyes vállalatok szintjéig. Ezt a kiegyenlítést a kollektív munkajog által szabályozott ágazatonként létesített országos és területi bizottságok, és ezen kívül az államok többségében létesített valamennyi országos ágazati bizottságot nemzeti, illetve országos munkaügyi/gazdasági-szociális tanácsok biztosítják, mely utóbbiakban az országos szakszervezeti és munkáltatói szövetségeken kívül az államot képviselő munka-, és szociális ügyekért felelős minisztérium
- 27/28 -
is helyet foglal, amelyben háromoldalú megállapodások, kollektív szerződések jönnek létre. E háromoldalú megállapodások alapján az egyes gazdasági ágazatok országos és területi bizottságaiban jönnek létre a szakszervezeti és a munkáltatói szövetségek között az országos és a területi szintű kollektív (tarifa) szerződések, amelyek alapját képezik az egyes munkáltatók és a vállalatnál érdekvédelmi képviselettel rendelkező egy, vagy több szakszervezet között létesülő kollektív szerződésnek.[3] A munkáltatóval, illetve a vállalatvezetéssel a vállalatnál képviselettel rendelkező egy vagy több szakszervezet tagsága választja meg a saját szakszervezetének a bizalmiját, amely a vállalatnál dolgozó szakszervezeti tagok, a megkötött vállalati kollektív szerződés alapján pedig a nem szakszervezeti tag munkavállalók érdekeinek a képviseletében is fellép a munkavállalóval szemben, mely konfliktusok komoly ütközéshez vezethetnek a munkáltatóval szemben, különösen akkor, ha a megegyezés hiánya miatti szembenállás sztrájkhoz, vagy kizáráshoz vezet. Ezért a szakszervezeti tagok által megválasztott vállalati szakszervezeti tisztségviselőnek jellemzően minden állam munkajoga a munkáltató részéről történő felmondással szemben védelmet biztosít.
Ez alapvetően azt jelenti, hogy felmondással a munkáltató csak akkor élhet a szakszervezeti képviseletet ellátó úgynevezett védett munkavállalójával szemben, ha ahhoz a felettes szakszervezet, vagy szakszervezeti szövetség előzetesen hozzájárul.[4] Ennek következtében az úgynevezett védettként bejelentett szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyát érdekvédelmi tevékenysége miatt sem közvetlenül, sem áttételesen nem lehet megszüntetni, ha a munkáltató ilyen szándéka kimutathatóan vagy valószínűsíthetően érdekvédelmi tevékenységével összefüggő konkrét, vagy általában fennálló körülményre vezethető vissza.
Míg a szakszervezet országos szinttől lefelé, egészen a vállalati szintig általános munkaügyi érdekvédelmi tevékenységet, munkaügyi politikát folytat Nyugat-Európában, addig a vállalatok üzemeinél az érdekvédelmi tevékenységet az üzemi tanács látja el.[5] Az üzemi tanács feladata, hogy az egyes vállalatok üzemein belül oszlik meg, ugyanis a legtöbb vállalatnál - főként a nagyobb üzemméretűeknél - több, többnyire különböző munkafázist végző üzem működik. Azt pedig, hogy az egyes üzemekben az ott dolgozó munkavállalóknak milyen problémáik vannak, az üzem dolgozói által megválasztott és annak bizalmát élvező üzemi tanács képes a munkáltatóval rendezni. Ide tartoznak a munkavállalók személyi, munka- és pihenőidő beosztási, bérügyi problémái. Ezen kívül olyan kérdések is, hogy mennyire felel meg a munkahely a konkrét üzem-higéniai, egészségügyi és munkavédelmi követelményeknek, megfelelő-e a világítás, a hőmérséklet, a mozgástér, esetleges pihenő-kondicionáló helyiségek, stb. Az ezekkel kapcsolatos munkavállalói érdekvédelmet, valamint az üzemi munka-, és szabadságolási rend kialakítását az üzemi tanács tudja a munkáltatóval együtt, vagy vele megtárgyalva kialakítani.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
