Réti Mária, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Agrárjog Tanszékének egyetemi docense a szövetkezeti jog elismert hazai szaktekintélye. Közel húsz éve oktat és kutat e jogterületen, számos magyar és idegen nyelvű publikáció szerzője e témakörben. A szerző most arra vállalkozott, hogy tankönyvi színvonalú, elméleti megalapozottságú, mintegy 400 oldalt kitevő egyetemi jegyzettel segíti a hallgatókat a tananyag elsajátításában, továbbá hozzájárul a szakmai publikum szövetkezeti jogi tárgyú ismeretei bővítéséhez. A szerző a munkájával ugyanakkor segíti a jogalkotásban közreműködőket és előmozdítja a jogalkalmazás homogén, átlátható voltát a szövetkezeti jog területén.
A munka - átfogó, mind a magyar mind a nemzetközi szövetkezeti jogra kiterjedő kutatómunka eredményeképpen - a szövetkezeti szabályozással kapcsolatos történelmi, társadalmi, közgazdasági és jogi ismereteket komplexen tartalmazza azzal a célkitűzéssel, hogy az olvasó megalapozott, tiszta képet kapjon e társas vállalkozási forma sajátosságait illetően. Határozottan állítható tehát, hogy e kiadvány mind tankönyvként, mind a szakma számára írt tudományos forrásként a magyar szövetkezeti jogi irodalom jelentős alkotása.
A hét fejezetre bontott, jól tagolt könyv két koherens részből áll. Az első rész a szövetkezeti szabályozás nemzetközi és hazai viszonylatú fejlődéstörténetével, annak tendenciáival, illetőleg e társas vállalkozási forma specifikumaival kapcsolatos tudnivalókat tartalmazza kimagasló szakmai igényességgel. A második rész a szövetkezetekre irányuló hatályos általános és ágazati magyar, továbbá az Európai Unióban irányadó szabályozást dolgozza fel.
Az I. fejezetben "A szövetkezeti szabályozás fejlődéstörténetéről" címszó alatt a szerző sokrétűen/szerteágazóan mutatja be azt a szövetkezet jogi természetét meghatározó gazdasági-társadalmi-szellemiségi környezetet, amelyben a kooperáció, mint sajátos gazdasági tartalmat hordozó társas vállalkozási forma létrejött. A gazdasági környezet témakörben Réti Mária egyrészről elemzi - közgazdasági szempontokat is figyelembe véve - a piaci szereplők magatartását versenypiaci viszonyok között, másrészről elénk tárja a kapitalizmus megjelenésének kedvezőtlen hatásait a gazdaságra, majd ezekből a tételekből következtet logikusan a szövetkezet, mint speciális szervezeti-jogi keret kialakulásának gazdasági szükségességére. E társas vállalkozási forma specifikumainak, illetőleg a piacgazdaságban betöltött szerepének megértése céljából a szerző szükségesnek tartja a szövetkezeti és a gazdasági társasági forma összehasonlítását.
Külön kihangsúlyozandó érdeme a könyv szerzőjének, hogy saját gondolatain kívül az európai és magyar szövetkezetelmélet, szövetkezeti jogi és közgazdasági tárgyú irodalom egyes, elismert és nagy tekintélyű képviselőnek munkáit elemzően feldolgozza. A forrásmunkák elemzése alapos, világosan érthető. E tekintetben különösen értékesek például Kuncz Ödön, Ihrig Károly és Czettler Jenő munkáit tárgyaló részek. A szerző saját álláspontját az említett forrásmunkákra támaszkodva fogalmazza meg akként, hogy erőteljesen alkalmazza a jog-összehasonlító módszert, következtetései levonása előtt. Mindezekből adódóan, noha a szerző elsősorban a szövetkezetre, mint önálló jogintézményre vonatkozóan állapít meg gazdasági és jogi természetű specifikumokat - a jog-összehasonlító módszer következtében - más társas vállalkozásoknak, szervezeteknek is rámutat a sajátos jegyeire.
A szövetkezés gazdasági hátterének, indokainak, gazdasági lényegének ismertetését követően a szerző a XIX. század második felétől kezdődően kialakult szövetkezetek társadalmi környezetét vizsgálja, elemezve az európai szövetkezeti szabályozást. Ez a rész elsősorban Nagy Ferencz, Kautz Gyula, Galovits Zoltán műveit dolgozza fel mindenki számára érthetően. A szerző a könnyebb tanulhatóság és megértés céljából szintetizál a szövetkezetek társadalmi jelentőségével kapcsolatos egyes vélemények, elemzések ismertetését követően, s összefoglalóan kihangsúlyozza az említett elemzőknél is fellelhető ismertetőjegyét a szövetkezetnek. Az e területen levont következtetés szerint a szövetkezetnek - eltérően a gazdasági/kereskedelmi társaságoktól - a szociálpolitikai jelentősége elvitathatatlan, a kétségkívül meglévő gazdasági jelentőség mellett. Lényeges megállapítás ugyanakkor az is, hogy a szövetkezet nem kizárólag ideális célkitűzéssel kerül alapításra, jelentősen különbözik tehát más szervezetektől, így például az egyesületektől is. A szerző rávilágít arra, hogy ezen komplex szövetkezetspecifikus ismérveket juttatják érvényre az európai szövetkezeti szabályozások. Általában véve a szerző munkájából kiderül, hogy e szövetkezetspecifikus jellemvonások azok, amelyek alkalmassá tették és alkalmassá teszik jelenleg is - recesszió időszakában - e társas vállalkozási formát arra, hogy az egyes gazdaságok, társadalmak alapintézményének minősüljön.
Véleményem szerint kuriózumnak tekinthető az I. fejezet harmadik alcímszava, mely az egyes szellemi irányzatok megállapításait tárgyalja a szövetkezés gondolatáról. A jegyzet nagy szakmai igényességgel, objektíven mutatja be az egyes eszmetörténeti áramlatok felfogását a szövetkezeteket/szövetkezést illetően - álláspontom szerint kevésbé közismert források feldolgo-
-62/63-
zásával szolgálva. A különböző irányzatok ismertetését azért találom nagyon hasznosnak, mert az olvasottak ismeretében az érdeklődő levonhatja a következtetést, miszerint világnézeti felfogástól, időtől, tértől függetlenül, a szövetkezetet olyan formációnak tartották, amelynek a vállalkozások között egyedülállóan közösségszervező és közösségmegtartó szerepe is van a potenciális vagyoni előmenetelt biztosító gazdasági funkciója mellett. Összefoglalóan az elemzésből levonható általános következtetés az, hogy a szövetkezet képes vegyes motiváltságú célkitűzések megvalósítására.
A szövetkezeti szabályozás fejlődéstörténetének általános ismérveit tárgyaló részt követően az I. fejezet tartalmazza a fentieken túl az egyes európai államok szövetkezeti jogi szabályozásának fejlődéstörténetét, illetőleg ezen államok hatályos szövetkezeti jogi szabályozásának elemzését, a szövetkezeti jog európai jogrendszerekben való elhelyezkedését, különös tekintettel annak alkotmányjogi alapjaira is. Réti Mária a lényeges szempontokat kiemelve elemzi az egyes szabályozásokat, és sok esetben összehasonlítást is végez az államok szabályai között annak érdekében, hogy láthatóvá váljanak a szabályozásokban fellelhető azonosságok, melyek döntően a szövetkezetek államhatárokat átívelő speciális gazdasági tartalmára vezethetők vissza. A szerző megalapozottan mutat rá az egyes államok gazdasági/társadalmi sajátosságain nyugvó szabályozásbeli különbözőségekre is. Kiemelendőnek tartom e körben az olasz szövetkezeti szabályozásról leírtakat. Véleményem szerint ez a szabályozási modell megfontolandó a hazai szövetkezeti tárgyú szabályozás tekintetében is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
