Előzetesen megjegyzendő Pethőné azon megállapítása, hogy a vizsgált ügyekben az eljárt bíróságok elsősorban a peres iratokhoz becsatolt okiratok, a felek személyes előadása alapján állapították meg a tényállást. Több esetben sor került tanúk meghallgatására is. A bíróságok azonban csak elvétve rendeltek ki könyvszakértőt. Az alperesek az ügyek elenyésző részében tettek eleget a bizonyítási kötelezettségüknek. Több ügyben bizonyítási indítványuk sem volt.
Juhász[2] utal rá, hogy az ellenkérelem tartalmát mindig a kereseti kérelemben, a keresetlevélben felhozott tényállítások és bizonyítékok határozzák meg. A vezető tisztségviselő a Pp. 179. § (1) bekezdése és 199. §-a alapján köteles ellenkérelmét előterjeszteni. Kiemeli, hogy érdemi ellenkérelmükben a vezető tisztségviselők gyakran hivatkoznak a követelés elévülésére, a társaságot ért kár bekövetkeztének, magatartásuk és a kár közötti okozati összefüggés, magatartásuk felróhatósága, a társaság jognyilatkozatáról való határozathozatal-beli részvételük, a károkozáskor vezető tisztségviselői státuszuk hiányára stb. hiányára, illetve a kár összegszerűségét is vitatják. Ez különösen annak bizonyítását igényli, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a jogelőd az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá a cég legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében. Elméletben e tények állítására, azokra vonatozó bizonyítás indítványozására való jog megilleti a vezető tisztségviselő jogutódját is.
A vezető tisztségviselő halála esetén a hagyatékába tartozó iratok a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: He.) 20. § (1) bekezdés d) pontja alapján várhatóan nem kerülnek leltározásra, mint ingó vagyontárgyak, hiszen e rendelkezés szerint csak azt a hagyatékban lévő ingó vagyont kell leltározni, amelynek értéke a törvényben megállapított öröklési illetékmentes értéket meghaladja. Ez az összeg pedig az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 16. § (1) bekezdés d) pontja szerint háromszázezer forint. Ezen értelmezést erősíti meg az a körülmény, hogy a He. 28. § (1) bekezdése szerint, ha a rendelkezésre álló adatok alapján az örökhagyó a halálakor közjegyző, ügyvéd, önálló bírósági végrehajtó, igazságügyi szakértő, gyám, gondnok vagy bizalmi vagyonkezelő volt, ennek tényét, valamint azoknak a vagyontárgyaknak, iratoknak a jegyzékét, amelyek az örökhagyó e tevékenységével kapcsolatosak és a leltárban nem szerepelnek, jegyzőkönyvben kell feltüntetni. Egyéb esetben tehát azokat nem kell feltüntetni. Kérdés, hogy mi történik az iratokkal. Azoknak, mint ingó dolgoknak dologi jogi sorsa az lesz, hogy az örökösre vagy a dologi hagyományosra száll át a felettük fennálló tulajdonjog. Ez azonban korántsem jelenti, hogy egyáltalán birtokukba kerülnek az iratok és, ha mégis, úgy e személyeket, mint tulajdonosokat iratmegőrzési kötelezettség nem terheli, így azokat szabadon megsemmisíthetik, ha ennek időpontjában nem volt elvárható tőlük, hogy tudjanak a megállapítási perről. Ha igen, akkor a Pp. 265. § (2) bekezdés c) pontja alapján beállhat velük szemben a felperes bizonyítási szükséghelyzete, ha - egyebek közt - valószínűsíti, hogy a bizonyítás sikerességét az ellenérdekű fél (jogutódja) neki felróhatóan hiúsította meg.
A felszámolás alatt álló cég iratait illetően Csőke[3] a Cstv. 31. § (1)-(3) bekezdéséhez fűzött magyarázatában kiemeli, hogy - többek között - teljességi nyilatkozatot kell tenni az átadott vagyontárgyakról és iratokról, és a vezető tisztségviselőnek a felszámoló által kért tájékoztatást meg kell adni a felszámolás előtti tevékenységről, s egyebekben is elő kell segítenie a felszámoló munkáját. Előírja a törvény azt is, hogy az iratokat is irattározásra alkalmas módon kell átadni. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.083/2011/9. számú végzésében kifejtette, hogy a felszámolónak a felszámolás megkezdésétől kezdődően szigorú kötelezettsége van arra vonatkozóan, hogy az adós vagyonának nyilvántartására szolgáló iratokat átvegye (Cstv. 31., 33. §), az azokban történt változást - mint az adós törvényes képviselője - átvezesse, és mindezek alapján elszámoljon a vagyon változásáról (Cstv. 52. §). Ha a felszámolás megindulásának időpontjában az adós vezetője a tevékenységet lezáró mérleget és a vagyon átvételéhez szükséges iratokat nem, vagy nem teljeskörűen adja át, úgy ezt a felszámolónak rögzítenie kell - esetleg az ebből eredő intézkedéseket meg kell tennie [Cstv. 33. § (4) bekezdés] -, és ennek figyelembevételével kell az eljárást lefolytatnia. Az átvett, illetve a felszámolás során keletkezett iratok irattározásra történt átadásakor [Cstv. 53. § (3) bekezdés] a felszámolónak pontos és részletes iratjegyzéket kell készítenie, s ennek alapján kell az iratokat átadnia. Amennyiben a felszámoló nem tud elszámolni arról, hogy az irattároló társaság részére milyen iratokat adott át, ez az ő felelősségi körébe tartozik. A perbeli bizonyítás során ez az ő és célszerű pertársaságbeli pertársai terhére eshet.
Fontos továbbá, hogy a Cstv. 53. § (1) bekezdése sze-
- 1/2 -
rint a felszámoló a gazdálkodó szervezet a) történeti értékű iratait az illetékes levéltárnak adja át, b) működése során keletkezett maradandó értékű irattári anyagát a területileg illetékes levéltárnak nem fertőzött állapotban, irattári rendben, ügyviteli segédleteivel, levéltári tárolásra alkalmas és a tartalomnak megfelelően feliratozott savmentes dobozokban (vagy az iratanyag jellegének megfelelő más tárolóeszközökben), továbbá a levéltári anyagot legalább raktári egységenként (dobozonként, illetve egyéb tárolóeszközök szerint) felsoroló jegyzékkel (átadás-átvételi jegyzékkel) együtt köteles átadni. Az átadás költségei az átadót terhelik. Az a) pontban említett iratokkal kapcsolatban elvégzendő feladatok átruházhatóak, a felelősség azonban az iratok levéltárba kerüléséig a felszámolót terheli. A felszámoló továbbá c) minősített adatot tartalmazó iratait a felülvizsgálatra jogosult minősítő részére köteles jegyzékbe foglalni és a jegyzék megküldésével a minősítés felülvizsgálatát kezdeményezni. A Cstv. 53. § (3) bekezdése alapján az irattári anyag fennmaradó részének selejtezéséről, illetőleg jogszabályban meghatározott ideig történő őrzéséről a felszámoló gondoskodik.
Az alperesi jogutód bizonyítását könnyíti, hogy a Pp. 320. § (3) bekezdése alapján a perben részt nem vevő felszámolót jelölheti meg annak érdekében, hogy a bíróság a szemlére vonatkozó szabályok alkalmazásával vele szemben intézkedjen első körben a fent említett iratjegyzék beszerzése, majd az abban megjelölt okiratok beszerzése iránt. További bizonyítási nehézség esetén elérhető lehet az alperesi jogutód számára a Pp. 286. §-ára hivatkozás lehetősége, amely alapján a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet is kötelezheti a tanú nevének és idézhető címének a bejelentésére, ha a bizonyító fél valószínűsíti, hogy az általa nem ismert tanút az ellenfél ismeri vagy ismernie kell.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
