Az északi országok, azaz Svédország, Norvégia, Dánia, Finnország és Izland de facto élettársakra vonatkozó szabályozását tárgyalja John Asland, Margareta Brattström, Göran Lind, Ingrid Lund-Andersen, Anna Singer és Tone Sverdrup munkája, amely Nordic Cohabitation Law címmel 2015-ben jelent meg az Intersentia gondozásában. Az angol nyelvű kötet a 2015 tavaszáig bekövetkező jogi változásokat veszi tekintetbe, s a 2014-ben skandináv nyelveken publikált változat alapján készült. A szerzők svéd, norvég és dán egyetemek oktatói-kutatói, a finn és az izlandi szabályozás, illetve joggyakorlatra vonatkozó részek összeállításában finn, illetve izlandi kollégáik is részt vettek. A teljes kötet a hat szerző társszerzőségében jelent meg, így - bár az egyes fejezeteket a szerzők egyenként is jegyzik - valamennyiük által deklaratív módon közösen elfogadott és vállalt könyvről van szó.
A kötet célja kettős. Egyrészt az északi országok élettársi szabályozásának átfogó áttekintését és elemzését adja, amely valamennyi gyakorló jogásznak, bírónak, ügyvédek hasznos lehet; ugyanakkor az északi régió jogalkotása iránt érdeklődő politikusok, kodifikációs szakemberek számára is lényeges információkat nyújt. Ez utóbbi elsősorban az északi országok számos jogterületen gyakorolt együttműködéséből adódik, s miután ezek az országok nemcsak nagyon hasonló jogi kultúrával rendelkeznek, hanem a lezajló demográfiai változások is hasonlók, erős az egyébként eltérő élettársi szabályozások és gyakorlatok közötti kölcsönhatás. Ahogyan arra a szerzők bevezetőjükben utalnak, nemcsak az északi országok szerezhetnek hasznos tapasztalatokat a másik jogi megoldásainak tanulmányozása révén, hanem a nem északi államok számára is jelentős lehet az északi országokban tapasztalható párhuzamos megoldások és bizonyos részterületeken eltérő szabályok tanulmányozása. (A szerencsétlen magyar terminológiai megoldásokra tekintettel indokolt újból kiemelni és hangsúlyozni, hogy a kötet csak a ténylegesen fennálló, de facto élettársi kapcsolattal, azaz a magyar jogban élettársi viszonyként szabályozott kapcsolattal foglalkozik, és nem érinti - minthogy nem is élettársi viszony - azt a jogi konstrukciót, amelyet a magyar jog bejegyzett élettársi kapcsolatként ismer.)
A kötet elsősorban az élettársak vagyoni viszonyaival foglalkozik, ugyanakkor tartalmaz elemző fejezeteket is. Az élettársi kapcsolatok szabályozásának fejlődésével, alakulásával foglalkozó fejezet részletes bemutatását adja annak, hogy az említett országokban milyen demográfiai változások alapján és milyen értékek elfogadása mentén fogadtak el élettársi vonatkozású rendelkezéseket. A demográfiai elemzések elsősorban a házasodási korhatár kitolódásával, a nem házasságban élő szülőktől származó gyermekek számának gyarapodásával, továbbá az élettársi kapcsolatok számának növekedésével foglalkoznak, s bár különböző kutatások eredményeinek összevetésére kerül sor, a tendenciák hosszú évek óta egyértelműen jelezték és jelzik a változás irányát az északi országokban.
Három további fejezet foglalkozik az élettársak vagyoni viszonyaival, ezeket követően pedig egy fejezetben kerül áttekintésre az, hogy az élettársak szülőként milyen jogokkal rendelkeznek.[1] Részletesen elemzik az egyes szerzők egyrészt azt, hogy a fennálló élettársi kapcsolatban a feleknek milyen vagyoni jogaik és kötelezettségeik vannak, különös tekintettel a tulajdonszerzésre, az élettársak közötti megállapodásokra, ajándékozási szerződésekre, hitelfelvételekre. Szintén részletesen mutatják be és elemzik azt, hogy az élettársak hogyan rendezhetik vagyoni helyzetüket a kapcsolat élők közötti megszüntetése esetén, illetve milyen kompenzációs igényeket érvényesíthetnek egymással szemben. Akár fennálló élettársi kapcsolatról, akár volt élettársakról van szó, az egyes fejezetek nemcsak az élettársak egymás közötti viszonyait érintik, hanem harmadik személyekkel szembeni viszonyaikat is, továbbá mind a vitás kérdések megegyezéssel, mind hatóság, illetve bíróság általi rendezését. Önálló fejezet tekinti át azt, hogy a túlélő élettárs milyen jogi pozícióval rendelkezik az egyes északi országokban; a fejezet szerzője foglalkozik a - szűk körben lehetséges - törvényes öröklés, valamint a végintézkedés alapján történő öröklés mellett a túlélő élettárs által a másik fél örököseivel szemben bíróság előtt érvényesíthető vagyoni igényekkel.[2]
Noha a szerzők nyilvánvalóan arra törekedtek, hogy világosan elhatárolják az egyes fejezetekben tárgyalt kérdéseket, azok óhatatlanul érintkeznek, így az alább részletesen tárgyalt témák tekintetében ez pontosan
- 44/45 -
megfigyelhető. Noha az első fejezet foglalkozik az élettársak egyes országokban alkalmazott definíciójával, ez később, a vagyoni joghatások tárgyalásánál is előkerül, ahogyan nem válaszható el tökéletesen az élettársak vagyoni viszonyainak megítélése a kapcsolat fennállása alatt, s a kapcsolat megszüntetése esetén. Jó példa erre az élettársak közötti előzetes megállapodás, amelyet az élettársak kötnek meg, de már a kapcsolat megszüntetése esetére. Hasonló a helyzet az öröklési jogi, illetve végrendeleti kérdésekkel. Ezeket teljes egészében önálló fejezet tárgyalja, ugyanakkor a részben sajátos végrendelkezési szabályok miatt jelentőséghez jutnak az élettársak tulajdoni viszonyainak, illetve a vagyonukkal való rendelkezési lehetőségeik taglalása során. A fentiek eredményeként egyes résztémák kissé különböző szemszögekből is megvilágításra kerülnek.
A kötet utolsó egységei a fentiek alapján általánosabb kérdéseket tárgyalnak, így az északi országok élettársi szabályozásai közötti eltéréseket emelik ki, s azt elemzik, hogy a fennálló szabályozási megoldások mennyiben felelnek meg az északi országokban mérhető valódi társadalmi igényeknek.[3] Jogalkotási és jogtudományi szempontból minden kétséget kizáróan leginkább figyelemreméltó az északi országok közös élettársi szabályozási tervezete, melyet a szerzők indokolással közölnek. Ez a szabályozási tervezet kitérne az élettársi viszony definíciójára, a vagyonmegosztásra, a vagyoni viszonyok rendezésére, az öröklésre, a közösen lakott lakás és a közösen használt háztartási tárgyak jogi helyzetére, valamint az élettársak egymás közötti szerződéseire.
Az északi országok jogrendszerei különböző módon rendezik azt, hogy kiket kell élettársaknak tekinteni, s számos országban a különböző jogágak eltérő megközelítéseket követnek.[4] Ez utóbbi Lind szerint részben a teljes jogrendszerre kiterjedő holisztikus szemlélet hiányára vezethető vissza, s azt eredményezte, hogy nem egy esetben az élettársakként együttélő személyek nem számíthatták ki előre azt, hogy mely jogterület milyen joghatásokat fog vonatkozásukban megállapítani. Döntő az élettársi fogalom tekintetében az, hogy milyen jellegű szabályozás vonatkozik rájuk, hiszen vannak olyan északi országok, ahol már évek óta kifejezetten átfogóbban rendezik az élettársak viszonyait, még ha nem is mindenre kiterjedően (így elsősorban Svédországban és részben Norvégiában). Más országokban, így például Dániában nincs még csak részben átfogó élettársi szabályozás sem.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
