A tavalyi év végén a debreceni jogi kar egy olyan jogtudományi konferenciának adott otthont, amely hazai viszonylatban két szempontból is eltér a szokásostól. Egyrészt, a konferencián a hazai kutatók mellett előadtak az érintett terület legjelesebb európai kutatói, illetve más kontinensről érkezettek is. A másik említésre méltó eltérés, hogy a tárgyalt jogi problémát nem csupán a nálunk bevett dogmatikai, illetve politikai megközelítésben elemezték és vitatták, hanem az állt a középpontban, hogy a jogi szférán kívüli tevékenységek elemzésére kifejlesztett módszerek mennyiben alkalmazhatók a bírói ítélkezéssel kapcsolatban állandóan visszatérő kérdések megválaszolására.
1. Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetével közösen megrendezett "How to measure the quality of judicial reasoning" című konferencia célja az volt, hogy feltárja lehet-e az igazságszolgáltatás minőségét valamilyen módon mérhetővé, ellenőrizhetővé tenni. Az inspirációt az jelentette, hogy az igazságszolgáltatás minőségét illetően az eddig ismert törekvések számos külső (a bírósági rendszerbe vetett közbizalom, a bíróságok elérhetősége, a peres eljárások költsége stb.) és belső (az eljárások időtartama, az eljárások tisztességessége, a bírósági rendszer átláthatósága és számon kérhetősége stb.) szempontot figyelembe vettek, azonban az ítélkezés lényegi területén, a bírói érvelés színvonalának értékelésében nem tudunk elfogadott, bevett módszerről.
A téma tudományos jelentőségét az adta, hogy ha sikerül kidolgozni egy megbízható minőségbiztosítási szempontrendszert, az "demisztifikálhatja" a jogi érvelésre vonatkozó elméleti tudásunkat. Segítene egyértelműsíteni a "bírói bölcsesség" nehezen megragadható fogalmát, és a bírói döntés helyességének ismérveihez is közelebb kerülnénk. Másképpen fogalmazva, meghúzhatjuk azt a határvonalat, amelyen belül egy bírói indokolás színvonala egzakt módon mérhető - így az érvelés anomáliáit nem lehet "eltérő jogi álláspontként" vagy a "változó társadalmi-gazdasági körülményekre" való reagálásként prezentálni. Ezeknek a szempontoknak a keresése azért is nehezedik növekvő súllyal a jogtudomány képviselőinek vállára, mert a minőségi ítélkezés igénye egyre gyakrabban fogalmazódik meg egy olyan korszakban, amelyben a bíróságok fokozott szerepvállalását érhetjük tetten a közösségi döntéshozatal valamennyi területén.
A konferencia nyitóelőadását Zenon Bankowski, az Edinburgh-i Egyetem emeritus professzora tartotta, aki morálfilozófiai perspektívából közelítette meg a konferencia alapvető kérdését. Azt hangsúlyozta, hogy az ítélkezési színvonal értékelése - eltérően más tevékenységek megítélésétől - nem szakítható el a bíró személyiségétől és erkölcsi életétől. A bírói döntések sorozata ugyanis olyan helyzetekben hozott döntéseket foglal magában, amelyek nem oldhatók meg általános szabályok egyszerű alkalmazásával. A bírák nap, mint nap szembenéznek olyan kérdésekkel, amelyekre nincsen kész válasz, ezért hozzá kell adniuk valamit az eddig ismert világunkhoz. A helyes döntés ezekben a határhelyzetekben olyan tulajdonságokat igényel (figyelem, befogadás, intuíció), amelyek az emberi erények részét képezik. Ezek az erények pedig mélyen beágyazottak etikai és érzelmi életünkbe. A kérdés az, hogy miként lehet olyan intézményes kereteket kialakítani az ítélkezés számára, amely ezeket a képességeket figyelembe veszi és honorálja.
A másik általános megközelítést Arthur Dyevre vázolta fel (Leuveni Katolikus Egyetem), aki szerint nem lehet általában a bírói érvelés minőségéről beszélni, mivel jól azonosítható munkamegosztást láthatunk az alsó- és a felsőbíróságok között. Amíg az előbbiek feladata az igazságszolgáltatás a konkrét ügyekben, addig az utóbbiak döntései általános horderejűek, meghatározzák a jog további fejlődési irányát, esetenként közpolitikai jelentőségűek.
Az alsó szintű bíróságok érvelésének ezért főleg a résztvevő felek számára kell érthetőnek és meggyőzőnek lenni, a felsőbíróságok viszont inkább a jogászokhoz és a politikaformálókhoz szólnak, így az értékelésük kritériumai is mások lesznek. Mindkét típusú indokolás minőségének vizsgálatakor tekintettel kell azonban lenni a bíráskodás intézményi feltételeire, a rendelkezésre álló humán és tárgyi erőforrásokra, illetve az ítélkezéssel összefüggő ösztönző tényezőkre.
2. A szervezők a többi résztvevőt arra kérték, mutassák be, hogy az egyes jellegzetes európai jogrendszerekben milyen törekvések figyelhetők meg a bírói érvelés minőségbiztosításának területén.
Amint az várható volt, az "országjelentések" mindegyike arról számolt be, hogy az elmúlt egy-két
- 443/444 -
évtizedben a kritikai nyilvánosság kiszélesedésével egyre jobban előtérbe került a bírói indokolások minőségének problémája - akár az általános színvonalat, akár az egyes döntések körüli vitákat tekintjük. A különböző jogrendszerek és bírói testületek eltérően reagálnak ezekre a kihívásokra. A skála egyik szélső értékét Németország képviseli (erről Norman Weiss, a Potsdami Egyetem professzora számolt be), ahol a bírák a függetlenség alkotmányos elvére hivatkozva visszautasítottak bármilyen külső minőségellenőrzési rendszert, mondván a bírói ítélkezés a nem mérhető emberi tevékenységek közé tartozik. A minőség fejlesztése a bírói hatalmi ág ügye, azonban az ehhez szükséges forrásokat a kormányzatnak kell biztosítania.
A bírósági rendszeren belüli minőségellenőrzés dominál Olaszországban is - tudhattuk meg Francesco Continitől, az Igazságszolgáltatási Rendszerek Kutatóintézetének munkatársától. Azonban azt is hangsúlyozta, hogy ennek a modellnek, legalábbis annak olasz változatában, megvannak a maga hiányosságai. Példaként említette, hogy az előléptetési eljárás során egy bírói tanács értékeli a pályázó bíró ítéleteit, de 2008 és 2010 között 2300 vizsgálatból mindössze 3 esetben nem kapta meg a bíró a "teljesen pozitív" minősítést. Álláspontja szerint a kollegialitás ilyen foka formális "rituálévá" teszi a belső minőségi kontrollt. A jogtudomány képviselői bekapcsolódnak az egyes döntések körüli vitákba, azonban ennek javító hatása nehezen mérhető.
Az olasznál sikeresebb történetről számolt be Zdenek Kühn, a Cseh Legfelső Közigazgatási Bíróság bírája, egyben a Prágai Károly Egyetem oktatója, aki elmondta, hogy Csehországban az 1990-es évekhez képest érzékelhető az előrelépés az indokolások színvonalát illetően. A szocialista örökségként létező életidegen, formalista attitűdöt a bírák kezdik elhagyni, és egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a jogszabályok mögötti igazoló elvekre és a "common sense"-re a döntéshozatal és az indokolás során. Ennek a folyamatnak az egyik indukálója a cseh alkotmánybíróság és a rendes bíróságok közötti párbeszéd, mely az ott régóta létező valódi alkotmányjogi panaszok elbírálásában ölt testet. A cseh alkotmánybíróság több alkalommal is az alkotmány elveivel ellenkezőnek ítélte a mechanikus, a jogszabályok szó szerinti jelentésére támaszkodó bírói érvelést.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
