https://doi.org/10.59851/gj.34.5-6.3
A médiaágazatban egyre inkább érezhető a mesterséges intelligenciához kapcsolható megoldások hatása. Tanulmányunkban azt tárgyaljuk, hogy mennyiben hasonlít ez a jelenség az Internet elterjedésének korszakára, és ebből milyen szakpolitikai és jogalkotói következtetések vonhatók le. Elemzésünket a médiaágazat helyzetéből kiindulva folytatjuk le, de nemzetközi jógyakorlatokon keresztül alkotmány-, polgári- és büntető jogi megfontolásokat is bemutatunk. Így jutunk el oda, hogy a szakpolitika központi kérdése jelenleg az kellene, hogy legyen, hogy az "MI-jelenséget" hogyan kezelje rendszerszinten és koherens módon. Erre végkövetkeztetésként azt a választ adjuk, hogy a társadalmat és gazdaságot átfogó rendszer mesterséges intelligenciára reflektáló módozata egy MI-doktrína kialakítása kellene, hogy legyen, ez képes ugyanis egyedül biztosítani azt a stabil keretrendszert, amely mentén egy gyorsan változó technológiai környezetben a felmerülő piaci hiányosságokat kezelő helyzetekre mindenki számára megnyugtatóan lehet reagálni.
Kulcsszavak: mesterséges intelligencia, szabályozás, doktrínaalkotás, kodifikáció
The impact of artificial intelligence (solutions) is increasingly felt in the media sector. In our paper, we examine the extent to which this phenomenon resembles the era of the Internet's proliferation and what policy and legislative conclusions can be drawn from this. We conduct this analysis starting from the status quo in the media sector, but we also present constitutional-, civil-, and criminal law considerations through the lens of international good practices. Our conclusion is that the central question for public policy at present should be how to address the "AI phenomenon" in a systematic and coherent manner. We propose that the approach for such a system encompassing society and the economy that takes artificial intelligence into account should be the development of a national AI doctrine, as this alone can provide the stable framework within which everyone can respond in a reassuring manner to situations arising from market shortcomings in a rapidly changing technological environment.
Keywords: artificial intelligence, regulation, doctrine, legal codification
A médiaágazat a gazdaság azon területei között van, amelyet a mesterséges intelligencia (-rendszerek, -megoldások, -alkalmazások) megjelenése és ezek egyre elterjedtebb használata gyors ütemben és alapvetően formál át. A térnyerés egyaránt vonatkozik a médiában feltűnő tartalom mennyiségére, a tartalomelőállítás költségeire: a mesterséges intelligencia-megoldásokat használó szolgáltatások (a továbbiakban: MI-eszközök, MI-megoldások, MI-szolgáltatások) érezhetően megnövelték a tartalomelőállítás sebességét, ezzel párhuzamosan az audiovizuális tartalom elkészítésének időigénye hetekről és napokról órákra, percekre csökkent. A tartalmak előállításának költségei az MI-eszközökkel ugyanilyen drámai módon csökkennek.
Hasonlóképpen, tartalom-demokratizálódási szempontból egyik pozitív hozadéka az MI-alapú technológiák elterjedésének, hogy a nem professzionális tartalomkészítők is képesek magas technikai színvonalú audiovizuális anyagok elkészítésére.[1] Ennek egyik hatása, hogy a médiatér egyre meghatározóbb jelenségévé válik az olyan szintetikus tartalom, amely formájában valósághű, tartalmában viszont végletesen hazug is lehet. A hiteltelen, hamis tartalom széles körben való megismerése pedig demokrácia-deficitet is eredményezhet. Más oldalról ugyanakkor, a tartalom-demokratizálódás oda is vezethet, hogy míg a tartalom maga szélesebb körben terjed, az alkotók láthatósága csökken, és ezzel akarva-akaratlanul együtt jár az offline környezetre jellemző alkotói védelem sorvadása is.[2]
A mesterséges intelligencia a médiában egyszerre hordoz komoly veszélyeket és lehetőségeket. Ugyanaz az MI-technológiai megoldás, amely a mélyhamisítást (deepfake-et)[3] kitermeli, az oktatásban a szemléltetés forradalmát hozhatja el, úgy, hogy - különösen a nemzetközi szervezetek körében kialakult vélemények szerint - egyben a fenntartható gazdaságra vonatkozó gondolkodást is segíti[4]. Ugyanaz az MI-asszisztens, amely személyre szabottan segít kiszűrni a hírfogyasztásban a felesleges zajt, másik oldalon a véleménybuborékokat ("AI echo chambers") szorosabbra zárhatja[5]. Mindezekkel együtt, már jó ideje ismert, hogy a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy a jövőben az MI egyszerre fog jótékony és destruktív tényezőként is hatni, azonban a társadalomban ezek a hatások szélsőségesen és egyenlőtlenül oszlanak majd el.[6] A tájékozottabb, vagyonosabb, stabil tudással rendelkező felhasználók megtalálják az igényes médiafogyasztáshoz szükséges MI-asszisztenseket és az igényeiknek megfelelő tartalomszolgáltatásokat, és ezeket valószínűleg meg is tudják fizetni - számukra tehát az MI az egyéni információs helyzetük javulását hozza; míg a szegényebb, képzetlenebb, kevésbé stabil médiaismeretek-
- 17/18 -
kel rendelkezők, és ezért kiszolgáltatottabb felhasználók nem lesznek képesek az érdekeiket megfelelően érvényesíteni: marad tehát számukra az audiovizuális szemét és a kontroll nélküli propaganda. Az ebbe a csoportba tartozók azokhoz az eszközökhöz sem fognak hozzájutni, amelyek kényelmesen juttathatnák őket hiteles információhoz. Magyarország digitális alapkészségekre vonatkozó helyzetét ismerve ez különösen aggasztó.[7]
Bár az MI használata a médiában folyamatos kihívást jelent, a szabályozó mégis ismerős helyzetben érezheti magát. A mesterséges intelligencia megjelenése és terjedése napjaink médiájában ugyanis nagyon hasonló kérdéseket vet fel azokhoz, amelyek a kilencvenes évek végén, illetve a kétezres évek elején az Internet megjelenését és terjedését kísérték.
A szakpolitika központi kérdése ebben a helyzetben az kellene, hogy legyen, hogy ezt a változást hogyan kezelje rendszerszinten és koherens módon. Csakis a társadalmat és gazdaságot átfogó rendszer mesterséges intelligenciára reflektáló módozata - műfaját tekintve: egy doktrína - képes egyedül biztosítani azt a stabil keretrendszert, amelynek tartóoszlopai mentén egy gyorsan változó technológiai környezetben a felmerülő piaci hiányosságokat kezelő helyzetekre mindenki számára megnyugtatóan lehet reagálni. A feltett kérdésre adandó válasznak pedig azon vezérelv mentén kellene kialakulni, hogy a részletszabályokat az egységes doktrína mentén, és kizárólag ott alkossa meg, ahol az indokolt. Ez a folyamat azonban több lépésű és összetett: kiindulópontja a lex lata vizsgálata és az MI-jelenség értékelése, amelyet a szisztematizálás, jogi nyelv kialakítása, kategóriák megalkotása, kodifikáció és előzetes, tényalapú hatásvizsgálat, majd a funkcionális beépülés követ.
A mesterséges intelligenciához kapcsolódó részletszabályozás egyrészt formailag friss, másrészt formailag és tartalmilag jelenleg is változik. A vonatkozó magyar szabályozás alapvető jellemzője a szűk mozgástér: a mesterséges intelligencia európai alapjogszabálya az "AI Act"-ként és "MI-rendeletként" is hivatkozott mesterséges intelligenciáról szóló rendelet[8] Magyarországon - mint minden más tagállamban - külön implementáció nélkül is közvetlenül hatályos és alkalmazandó. A nemzeti szabályozás számára nagyobbrészt a fennmaradó szabályozási hézagok kitöltése és a régebbi jogszabályok módosítása marad.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
