A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK tanácsi rendelet (R./Rendelet) az Európai Unió tagállamai vonatkozásában az elsődlegesség elve alapján szabályozza a polgári és kereskedelmi ügyekben felmerülő határon átnyúló jogvitákra a tagállami bíróságok joghatóságát (bizonyos esetekben még az illetékességet is), valamint a határozatok elismerését és végrehajtását. Ezt azt jelenti, hogy a Rendelet az Unióban az érintett tárgyi hatály tekintetében ("polgári és kereskedelmi ügyek") "felsőbbrendű" jogforrásnak minősül a tagállami nemzetközi polgári eljárásjogi normákkal szemben a határon átnyúló jogviták során az eljáró tagállam "kijelölése" kérdésében. A Rendelet által meghatározott tárgyi hatály a polgári és kereskedelmi ügyek széles körét öleli fel, amely alól azonban a rendelet több ponton is kivételeket határoz meg (R. 1. cikk, R. 71-72. cikk).
Ilyen kivételnek minősül a R. 71. cikke, amely meghagyja a polgári és kereskedelmi ügy tárgyi hatálya alá eső, vagyis a Rendelettel párhuzamos "hatókörű", de bizonyos szempontból mégis speciális jogterületeken a tagállamok által a Rendelet hatályba lépése előtt kötött egyezmények prioritását.[1] A R. 71. cikk (1) bekezdése szerint "e rendelet nem érinti azokat az egyezményeket, amelyeknek a tagállamok részesei, és amelyek egyes különös jogterületeken a joghatóságot, valamint a határozatok elismerését és végrehajtását szabályozzák."[2] A lex specialisnak minősülő egyezmények Rendelettel szembeni elsőbbsége a szabályozott jogterületek különlegességében keresendő, amely a Rendelet keretei között kevésbé érvényesülne.[3] Az Európai Bíróság többször hangsúlyozott álláspontja szerint a R. 71. cikke arra irányul, hogy betartassa azokat a szabályokat, amelyeket a tagállamok egy különös jogterület sajátosságainak figyelembevételével maguk alakítottak ki, vagyis a R. 71. cikkének szabálya az ellen szól, hogy az Unió a tagállamok helyére lépjen a különös jogterületeken kötött egyezmények részes feleként.[4] A Rendelet nem sorolja fel, hogy melyek azok a tárgyi hatálya alá eső, speciális jogterületeken megalkotott nemzetközi egyezmények, amelyek a Rendelettel szemben elsőbbséget élveznek, a Jenard-jelentés azonban tizenöt, míg a Schlosser-jelentés több, mint húsz ilyen egyezményt tesz közzé példálózó jelleggel.[5]
Tesauro főtanácsnoknak a Tatry-ügyben elfoglalt álláspontja szerint a R. 71. cikk (1) bekezdésében foglalt szabály a tagállamok között régóta kiforrott megállapodások közötti különös koordinációs rendelkezés.[6] A Rendelet ezen utaló passzusa alkalmazhatóságának azonban több feltétele is van.
1. A R. 71. cikk (1) bekezdésének megfogalmazásából - amelynek értelmében a Rendelet "nem érinti" a különös egyezményeket - az következik, hogy a jogalkotó a szabályok összeütközése esetén ezen egyezmények alkalmazását írta elő.[7] A R. 71. cikkének (1) bekezdése azonban egyértelművé teszi azt is, hogy a Rendelet tárgyi hatálya mellett a szabályozási körnek is egyeznie kell ahhoz, hogy a különös jogterületen megalkotott nemzetközi egyezmény megelőzze a Rendelet alkalmazhatóságát. Az ügy "első bírája" számára csak azok a - szabályozott tárgy tekintetében - speciális nemzetközi egyezmények bírnak jelentőséggel, amelyek az ügy érdemét érintő döntési kompetenciát (compétence directe) határolják be, ezzel szemben azok az egyezmények figyelmen kívül maradnak, amelyek csak az érdemi döntés elismerésére és végrehajthatóságára vonatkozó joghatóságot (compétence indirecte) szabályozzák.[8] Más szóval a speciális joghatósági szabályok csak a döntés érdemi vizsgálatánál jönnek figyelembe, míg az érdemi döntés elismerésére és végrehajtására irányuló eljárásban vagy a különös egyezményben erre megállapított külön joghatósági szabályokat vagy a Rendelet szabályait kell alkalmazni.
2. Természetes az is, hogy a különös területen megalkotott egyezmény csak a szabályozási körében "szorítja ki" a Rendelet alkalmazhatóságát. A R. 71. cikk (1) bekezdésének "nem érinti" szövegezése azt az értelmezést támasztja alá, hogy a Rendelet és a különös területen elfogadott egyezmény egymáshoz való viszonya sohasem alternatív, hanem mindig kumulatív jellegű a speciális egyezmény egyértelmű elsőbbsége mellett.[9] E kérdéssel összefüggésben az Európai Bíróság a Tatry-ügyben kifejtette, hogy ha egy tagállam részese egy olyan egyezménynek, amely különös területen szabályozza a joghatóságot, akkor ez az egyezmény csak azon kérdések tekintetében zárja ki a Brüsszeli Egyezmény (Rendelet) alkalmazhatóságát, amelyeket a speciális egyezmény szabályoz, de azokban nem, amelyekre nem vonatkozik. Így például amennyiben egy speciális egyezmény tartalmaz joghatósági szabályokat ugyan, de nem rendezi a perfüggőséget vagy az összefüggő eljárásokat, akkor ebben a kérdésben az Egyezmény (Rendelet) alkalmazandó.[10] Más szóval a Rendelet háttérjoga, hézagpótlója a speciális egyezmény szabályainak.
A Rendelet szemszögéből nézve viszont ki kell emelni azt is, hogy a Rendelet kimondottan rögzíti azokat az eljárásjogi területeket, amelyeket átenged a különös egyezmény szabályozási körébe. E területek a joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása. Vitatott volt azonban, hogy a tagállamok között hatályban lévő speciális egyezmény perfüggőségre vonatkozó rendelkezései is figyelembe vehetők-e, hiszen azt sem a Brüsszeli Egyezmény 57. cikke, sem a R. 71. cikke kifejezetten nem utalja a speciális egyezmények hatókörébe. Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Európai Bíróság) a TNT kontra AXA ügyben tisztázta ezt a kérdést, és kimondta, hogy a R. 71. cikkének utaló rendelkezésébe bele kell érteni a perfüggőségi szabályokat is, hiszen a Rendeletnek - a (15) preambulum-bekezdése alapján - hangsúlyozott célja a párhuzamosan folyó eljárások elkerülése.[11]
3. A R. 71. cikke alkalmazhatóságának elvi korlátját dolgozta ki az Európai Bíróság a TNT kontra AXA ügyben. Az Európai Bíróság kifejtette, hogy a R. 71. cikkének nem lehet olyan terjedelme, amely ütközik azon jogrendszer alapjául szolgáló elvekkel, amelynek maga is részét alkotja. Ennek megfelelően a R. 71. cikke alapján más speciális egyezmény alkalmazhatósága az egyéb feltételek fennállása esetén is csak akkor jöhet szóba, ha ez az alkalmazás nem sérti az Unión belüli polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés alapjául szolgáló azon elveket, amelyekre a R. (6), (11), (12) és (15) preambulum-bekezdése hivatkozik, nevezetesen a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok szabad mozgásának elvét, a joghatósággal rendelkező bíróság előreláthatóságának elvét és a jogalanyok számára biztosítandó jogbiztonság elvét, az igazságszolgáltatás megbízható működésének elvét, a párhuzamos eljárások lehetősége elkerülésének elvét és az igazságszolgáltatás iránt az Unióban táplált kölcsönös bizalom elvét (favor executionis).[12] Ez az értelmezés megfelel az Európai Bíróság azon állandó ítélkezési gyakorlatának, amelynek értelmében a tagállamok által harmadik államokkal kötött egyezmények a tagállamok közötti jogviszonyokban nem alkalmazhatók az uniós jog célkitűzéseinek sérelme esetén.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
