A fiatalkorú elkövetők és a velük szemben folytatható büntetőeljárás, az annak során alkalmazható jogkövetkezmények, jogintézmények, és az ezekkel foglalkozó igazságszolgáltatás rendszere nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon aktuális kérdés, és a társadalom széles körét foglalkoztató téma. A fiatalkorúakkal szemben alkalmazható szankciórendszerben elsősorban a javítóintézetek azok, melyek megpróbálják azon kettős szerepet érvényre juttatni, hogy a velük szemben alkalmazott joghátrányok (büntetések, intézkedések) a nevelésüket is szolgálják, azt elősegítsék. Gyakori viták tárgya, hogy egyáltalán alkalmazzanak-e szabadságelvonással járó jogkövetkezményt a fiatalkorú elkövetőkkel szemben, ha igen, akkor milyen legyen azok végrehajtása.
Az első magyar büntető törvénykönyv, a Csemegi-kódex[2] (1878 évi V. törvény) a fiatalkorú elkövetőkre vonatkozóan nem tartalmazott eltérő rendelkezést, a 16. életévüket betöltött elkövetők egyáltalán nem részesültek megkülönböztetésben, a 12-16 életév közötti fiatalkorúakra enyhébb szabadságvesztés-büntetési nemek voltak kiszabhatóak. A büntetések azonban a felnőttekkel egy intézetben, ugyanakkor tőlük elkülönítve kerültek végrehajtásra.[3]
A javítóintézeti nevelés, mint új jogintézmény megfogalmazásra került a kódexben. Eszerint, aki tizenkettedik életévét már betöltötte, de a tizenhatodikat még nem, "ha cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem bírt, azon cselekményekért büntetés alá nem vehető", viszont javítóintézetbe elhelyezhető, de húszéves korától tovább nem tartható ott.
Az I. Büntetőnovella,[4] az 1908. évi XXXVI. törvénycikk a fiatalkorú elkövetőkre eltérő büntetőjogi szabályozást fogalmazott meg. Az intézkedések körében a dorgálást, próbára bocsátást és a javító nevelést határozta meg.[5] A kísérleti kihelyezés - jelenlegi szabályozás szerinti ideiglenes elbocsátás - jogintézményét is megemlíti a Novella. Ennek lényege, hogy amennyiben a fiatalkorú legalább egy évet eltöltött az intézetben, és úgy ítélték meg, hogy a javulás útjára lépett, a felügyelő hatóság javaslatára az igazságügyi miniszter kétévi próbaidőre szabadon bocsáthatta. Abban az esetben, ha a próbaidő sikeresen eltelik, végleges szabadulására kerül sor. Szabályszegés esetén - feltéve, hogy az elkövető a huszonegyedik életévét még nem töltötte be - a visszahelyezés is elrendelhető.
Az 1920-as években a fiatalkorúak érdekeit szem előtt tartó igazságszolgáltatás háttérbe szorult.[6]
Az 1940-es évek végén az I. Büntetőnovellát és a fiatalkorúak bíróságáról szóló törvényt hatályon kívül helyezték, és megszületett az 1951. évi 34. számú törvényerejű rendelet a fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogi és büntetőeljárási rendelkezésekről (továbbiakban: Ftvr.), mely a korábbi szabályozáshoz képest több esetben is visszalépést jelentett.[7] Az Ftvr. a fiatalokra vonatkozó anyagi és eljárásjogi szabályokat egy jogszabályba foglalta, a fiatal elkövetők intézeti elhelyezésének két formáját szabályozta, a javító nevelést és a gyógypedagógiai intézeti elhelyezést.
Az 1954. évi 23. számú törvényerejű rendelet[8] a fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogi rendelkezések módosításáról (to-
- 64/65 -
vábbiakban: Fn.) az Ftvr.-t módosította, így a nevelést szolgáló, azt elősegítő intézkedések előtérbe kerültek, igaz kisebb súllyal, mint korábban. Ettől függetlenül ugyanakkor az elítélteknek az intézetekben végzett munka jellege szerint történt a csoportra bontása.[9]
Az 1961. évi V. törvény a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről[10] a fiatalkorúak büntetőjogában az intézkedések elsődlegességét fogalmazta meg a büntetésekkel szemben. A nevelő intézkedések a bírói megrovás, a próbára bocsátás és a javítóintézeti nevelés voltak. Javítóintézeti nevelést a bíróság akkor rendelt el, "ha a fiatalkorú eredményes nevelése csak intézeti elhelyezéssel biztosítható". Az intézeti nevelés továbbra is határozatlan időtartamú maradt, de legalább egy évig tartott, ahogy fennmaradt a kísérleti kihelyezés intézménye is. Az intézetből történő elbocsátással kapcsolatban is változott a rendelkezés, míg korábban a huszonegyedik életév volt a korhatár, a törvénykönyv ezt a tizennyolcadik életév betöltésére szállította le.
Az 1978. évi IV. törvény (régi Btk.) a korábbi rendelkezésekhez képest nem hozott lényegi változást, a nevelési cél maradt továbbra is előtérben a fiatalkorúakkal szemben kiszabható joghátrányok körében, a változás a javítóintézeti nevelést illetően annyiban állt, hogy a tizenkilencedik életévét betöltött fiatalt kellett elbocsátani.
A javítóintézeti nevelés végrehajtásának részletszabályait az 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.)[11] szabályozta, amely a fiatalkorúakkal kapcsolatban is tartalmazott külön rendelkezéseket.
A 2012. évi C. törvény (Btk.) alapjaiban szintén nem változtatott a fiatalkorúakkal szemben kiszabható intézkedések rendszerén, így a javítóintézeti nevelés lényegi szabályozásán sem, csupán annak maximális időtartamát a korábbi 3 évről 4 évre emelte, valamint rögzítette, hogy amennyiben az elkövető az ítélet meghozatalakor betöltötte a huszadik életévét, nem rendelhető el az intézkedés.
A javítóintézeti nevelés végrehajtásának részletes szabályozását a Btk. hatálybalépését követően a büntetések, intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési eljárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (továbbiakban: Bv. tv.) rögzítette.
A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában (1966) rögzítésre került, hogy a bírósági eljárásnak a fiatalkorú személyek vonatkozásban tekintettel kell lennie az életkorra és a rehabilitációra.
Az 1985. november 29. napján kelt ENSZ közgyűlési határozat ("Pekingi Szabályok") fiatalkorúak igazságszolgáltatásában alkalmazandó általános minimumkövetelményekről szerint az elsődleges cél a prevenció, a "fiatalkorú személyes szabadságát csak gondos mérlegelés alapján lehet korlátozni, és ennek a lehetséges minimumra kell szorítkoznia."[12]
Az 1989. november 20. napján, New Yorkban kelt Egyezmény a Gyermekek jogairól Magyarországon az 1991. évi LXIV. törvénnyel került kihirdetésre. Az egyezmény a mai napig a legátfogóbb szabályozást nyújtja a gyermekeket megillető jogok terén, és rögzíti a gyermekek mindenekfelett álló érdekének alapelvét.
Az 1990. december 14. napján elfogadott ENSZ közgyűlési határozat a szabadságuktól megfosztott fiatalkorúak védelmének szabályairól ("Havannai Szabályok") rögzíti, hogy szabadságvesztés kiszabására legvégső esetben és ekkor is a lehető legrövidebb időtartamban kerülhet sor.
Az 1990. december 14. napján elfogadott ENSZ közgyűlési határozat a fiatalkori bűnözés megelőzéséről ("Rijádi Iránymutatások") kimondja, hogy a megelőzést kell előtérbe helyezni a fiatalkorú bűnelkövetőkkel szemben.
Az 1990-ben elfogadott ENSZ minimumszabályok a szabadságelvonással nem járó intézkedésekről ("Tokiói Szabályok") azon garanciális elvekről rendelkezik, amelyek a szabadságvesztés-büntetéssel nem járó szankcióval sújtott fiatalkorúak védelmét szolgálják.[13]
A fiatalkorúakkal szemben a jogalkotó az általánostól eltérő szabályokat alkotott a büntető anyagi, eljárási és végrehajtási jog területén is, miután esetükben életkorukból adódóan erkölcsi, értékrendi és az értelemfejlettségi szintjükben történő változások húzódnak meg.[14]
Így a büntetőjogi felelősségre vonás általános elvei ugyanúgy vonatkoznak a fiatalkorúakra, de ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a törvény az életkor meghatározásán kívül egyéb feltétel(eke)t fogalmazzon meg arra vonatkozóan, hogy mikor büntethető egy fiatalkorú.[15]
A Btk. 15. § a) pontja nevesíti a büntethetőségi akadályok között a gyermekkort. A törvény 16. §-a értelmében "Nem büntethető, aki a büntetendő cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be, kivéve az emberölés [160. § (1)-(2) bekezdés], az erős felindulásban elkövetett emberölés (161. §.) a testi sértés [164. § (8) bekezdés], a hivatalos személy elleni erőszak [310. § (1)-(3) bekezdés], a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak [311. §, ha a 310. § (1)-(3) bekezdése sze-
- 65/66 -
rint minősül], a hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy támogatója elleni erőszak [312. §, ha a 310. § (1)-(3) bekezdése szerint minősül], a terrorcselekmény [314. § (1)-(2) bekezdés], a rablás [365. § (1)-(4) bekezdés], és a kifosztás [366. § (2)-(3) bekezdés] elkövetőjét, ha a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, és az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással."[16] Eszerint fő szabályként a büntethetőségi korhatár a 14. életév betöltése, ez alól a törvény kivételként határozza meg a kiemelt tárgyi súlyú, magas büntetési tétellel fenyegetett, fentebb felsorolt bűncselekményeket. Ezen bűncselekmények tekintetében az elkövető már a 12. életévének betöltése esetén is büntethető, ugyanakkor ehhez még további feltétel is szükséges, mégpedig az, hogy az elkövető képes legyen tettei következményeit felismerni.
Jól látható, hogy a korábbi szabályozással szakítva a jogalkotó a büntethetőségi korhatár leszállítása mellett döntött, és a korábbi alsó korhatárt a 14. életév helyett a 12. életévben határozta meg. A korhatár leszállítását a közvélemény vegyes érzelmekkel fogadta, ugyanakkor a magyarországi speciális alsó korhatár nem kirívó nemzetközi viszonylatban sem, hiszen Hollandiában szintén a 12. életév betöltéséhez kötik a büntethetőséget, míg Angliában a 10 éves gyermek is felelősségre vonható.[17]
A fiatalkorúak büntetőjogi felelősségre vonásának feltételrendszere két speciális elemet tartalmaz: a büntethetőségi korhatárt, illetve a belátási képességet a 12. és 14. életév közötti elkövetők esetében.
A büntethetőségi korhatár meghatározására hatással van a gyermek- és fiatalkorúak bűnügyi fertőzöttsége mellett a többi országban alkalmazott gyakorlat is, valamint azt is figyelembe kell venni, hogy az adott társadalomban a gyermek mikortól éri el a felelősségre vonáshoz szükséges erkölcsi és pszichikai érettséget. Ezeken túlmenően befolyásoló tényezők a gyermek érdeke, a társadalom védelme, a különböző nemzetközi egyezmények, és az egyes ajánlások rendelkezései is.[18]
A fiatalkorúak igazságszolgáltatása kapcsán a nevelési, avagy az igazságszolgáltatási modell érvényesül. A nevelési modellben a fő cél a rehabilitáció, így az elkövető személyiségére helyeződik a fő hangsúly, míg az igazságszolgáltatási modellben az elkövetett, jogellenes cselekmény áll a középpontban, cél pedig a társadalomba történő visszailleszkedés elősegítése. Az, hogy adott államban mely modell érvényesül, befolyásolja a büntethetőség korhatárát is, így például a nevelési modellt képviselő országokban a korhatárt általában magasabban határozzák meg.[19]
A Btk. 105. §-a határozza meg a büntetőjogi értelemben vett fiatalkorú fogalmát. A törvény értelmében "fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem". Ugyanakkor a Bv. törvény a büntetés-végrehajtás szempontjából a 18. életévét betöltött, de a 21. életévét meg nem haladott személyt is fiatalkorúnak tekinti.[20]
Alanyi oldalon különbséget kell tenni gyermekkorú, fiatalkorú és kiskorú között, miután megítélésük jogi szempontból eltérő. A gyermekkorú személy nem vonható büntetőjogi felelősségre, fogalmilag nem követhet el bűncselekményt, de ez nem zárja ki, hogy intézkedéseket foganatosítsanak gyermekkorúval szemben, így elkobzást vagy elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét. A fiatalkorú, mint a bűncselekmény elkövetője büntetőjogi felelősséggel tartozik a jogellenes cselekményéért, vele szemben a Btk.-ban meghatározott jogkövetkezmények elsődlegesen intézkedést, amennyiben az nem célravezető, akkor büntetést kell kiszabni. Ugyanakkor a Btk. 106. § (3) bekezdése alapján szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazni vagy szabadságelvonással járó büntetést kiszabni csak akkor lehet, ha az intézkedés vagy a büntetés célja más módon nem érhető el. Kiskorúnak minősül polgári jogi szempontból minden természetes személy, aki a 18. életévét nem töltötte be. A büntetőjogban is megjelenik a kiskorú fogalma, úgy, mint a bűncselekmény passzív alanya, sértettje.
A büntetőjogi felelősségre vonás feltételrendszerének másik eleme a belátási képesség. A Btk. nem határozza meg sem a beszámítási képesség, sem a belátási képesség fogalmát, azonban a kóros elmeállapotra vonatkozó rendelkezések[21] a beszámítási képesség fogalma negatív meghatározásának tekinthetők. A beszámítási képességhez ennek alapján két elemre van szükség: egyrészt, hogy az elkövető cselekményének következményeit felismerje, másrészt ennek a felismerésnek megfelelően cselekedjen, vagyis akarati képességgel rendelkezzen. A beszámíthatóság olyan testi, pszichikai állapot, amely által a személy képes felismerni cselekménye erkölcsi, társadalmi megítélését, és ennek tudatában cselekszik.[22]
A beszámítási képesség, mint a büntetőjogi felelősségre vonás feltétele a fiatalkorúak tekintetében különösen nagy jelentőséggel bír, ugyanis ahhoz, hogy egy fiatalkorút büntetőjogi felelősségre lehessen vonni, a törvényben meghatározott életkor elérésén kívül megfelelő érettséggel, belátási képességgel kell rendelkeznie.[23]
A belátási képesség az értelmi, erkölcsi és szellemi érettségből tevődik össze. Az érettség a személy normákhoz történő viszonyulási képességét jelenti, hogy azokat a mindennap életben alkalmazni tudja-e. Aki belátási képességgel nem rendelkezik - feltételes felelősséget hoz létre ezzel a kitétellel a jogalkotó - és a 12. életévét betöltötte, gyermekkorára tekintettel nem büntethető, de ettől az általa elkövetett cselekmény büntetendőnek számít. A belátási képesség bizonyítása a vádhatóságra hárul.[24]
A legfőbb ügyész helyettes körlevelében rögzíti, hogy a belátási képesség vizsgálatához egyesített igazságügyi elmeorvos szakértői és pszichológus szakértői véleményre van szükség,
- 66/67 -
amely vizsgálatba be kell vonni szakkonzulensként gyermekpszichiátert is. A szakértőt a megalapozott gyanú közlését követően haladéktalanul ki kell rendelni belátási képesség vizsgálatához Amennyiben a 12. életévét betöltött, de 14. életévét be nem töltött fiatalkorú esetén a beszámítási képessége kizárt, akkor a belátási képességet nem szükséges vizsgálni, viszont amennyiben a beszámítási képesség korlátozott, az a belátási képességet nem zárja ki. A belátási képességről való döntéshozatal a szakértői vélemény mellett a többi felmerült adat együttes értékelésével lehetséges.[25]
A Btk.105. § (2) bekezdése értelmében: "E törvény rendelkezéseit a fiatalkorúakra a jelen fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni".[26]
A fiatalkorúval szemben alkalmazható szankciók közül a büntetés a tett és a bűnösség arányos, megtorló reakciója, míg az intézkedés megelőző, nevelő jellegű. A Btk. 106. § (1) bekezdése rögzíti ezen célt, erre figyelemmel a fiatalkorú elkövetőkkel szemben a büntetőeljárás célja az olyan szankció kiszabása, amely a fentebb írt speciális prevenciót és a nevelést célozza meg, valamint a fiatalkorú védelmét tartja szem előtt.
A szankciórendszert illetően büntetések és intézkedések kerülnek meghatározásra, ugyanakkor az általános szabályokhoz képest eltéréssel. A Btk. 106. § (2) bekezdése értelmében az intézkedések elsőbbséget élveznek a büntetésekkel szemben, így "Fiatalkorúval szemben büntetést akkor kell kiszabni, ha intézkedés alkalmazása nem célravezető". Ezen jogszabályhely második fordulata kiemeli azon elkövetői kört, akik az elkövetéskor a 14. életévüket nem töltötték be, ugyanis a fentebb már részletezett feltételek fennállása esetén - meghatározott bűncselekményi kör és belátási képesség megléte - velük szemben csak és kizárólag intézkedés alkalmazásának van helye.
A bíróság a súlyosító és az enyhítő körülmények együttes és gondos értékelése és mérlegelése, a fiatalkorúnak az elkövetés után és az eljárás alatt tanúsított magatartása, személyi, családi körülményeinek vizsgálata, törvényes képviselőjének nyilatkozata, valamint a környezettanulmány alapján döntheti el azt, hogy konkrét esetben elegendő-e intézkedés alkalmazása, avagy szükséges a büntetés kiszabása.[27]
Az ENSZ Gyermekek Jogairól szóló 1989. évben született New York-i Egyezmény - melyet Magyarország az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdetett ki - megfogalmazta, hogy szabadságelvonással járó szankció csak végső esetben alkalmazható. Ez a rendelkezés először az 1978. évi IV. törvényben került bele, majd a jelenleg hatályos Btk. 106. § (3) bekezdésében is megfogalmazást nyert.
Így Magyarországon az Egyezménnyel összhangban került rögzítésre a fiatalkorúakkal szemben alkalmazható szankciók sorrendje, így elsődlegesen mindig azt kell szem előtt tartani, hogy a szabadságelvonással nem járó szankciók - megrovás, próbára bocsátás, jóvátételi munka - a tárgyi oldalt és az alanyi oldalt is nézve, képesek-e elérni a törvénynek a fiatalkorúakkal szemben megfogalmazott célját, azaz a nevelést. Amennyiben a válasz nemleges, abban az esetben kerülhet sor a szabadságelvonással nem járó büntetések - pénzbüntetés, járművezetéstől eltiltás, közérdekű munka - kiszabására a törvényben írt egyéb feltételek fennállása esetén. Amennyiben akár az elkövetés módjára, annak jellegére, minősítő körülményekre, szabadságelvonással járó szankció alkalmazása válik szükségessé, ez esetben is elsődlegesen a kifejezetten csak a fiatalkorú elkövetőkre alkalmazható szabadságelvonással járó intézkedést - javítóintézeti nevelést - kell elrendelni, és csak abban az esetben, végső eszközként kerülhet sor szabadságelvonással járó büntetés - fiatalkorúak fogháza, fiatalkorúak börtöne - kiszabására, amennyiben az intézkedés nem lenne célravezető.[28]
A fiatalkorú terhelttel szemben alkalmazható legenyhébb intézkedés a megrovás - legelőször az 1908. évi XXXVI. törvénycikkben jelent meg dorgálás néven -, amely erkölcsi jellegű elítélést jelent, a jogalkalmazó ügyészség vagy bíróság a helytelenítését fejezi ki és felhívja az elkövetőt, hogy tartózkodjon bűncselekmény elkövetésétől.[29]
A próbára bocsátást a gyakorlatban főként a rövid tartamú büntetések helyett alkalmazzák, mely intézkedést az 1978. évi IV. törvény tett általánossá, és a hatályos törvény változtatás nélkül átvett. A Btk. 116. § (1) bekezdése értelmében "fiatalkorúval szemben próbára bocsátásnak bármely bűncselekmény esetén helye van", a bíróság nagyobb tárgyi súlyú ügyben is alkalmazhatja, ha alkalmasnak találja a nevelési célok elérésére. Ekkor a bíróság megállapítja a vádlott bűnösségét a vád tárgyává tett bűncselekményben, azonban a büntetés kiszabását elhalasztja, amely a Btk. 119. § (1) bekezdés b) pontjában kötelezően előírt pártfogó felügyelet alkalmazása mellett sok esetben lehetővé teszi a fiatalkorú helyes irányú fejlődését. A Btk. 116. § (2) bekezdésében a próbára bocsátás időtartalmát a jogalkotó az általános szabályokhoz képest rövidebb, egy évtől két évig terjedően határozza meg, mely években és hónapokban is történhet. Abban az esetben, ha a fiatalkorú elítélt a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi, ha a próbaidő alatt bűncselekményt követ el, továbbá, ha a próbára bocsátás előtt elkövetett bűncselekmény miatt a próbaidő alatt ítélik el, a próbára bocsátás megszüntetésének és javítóintézeti nevelés elrendelésének, avagy büntetés kiszabásának van helye. [30]
A Btk. 117. §-a alapján jóvátételi munka fiatalkorúval szemben akkor írható elő, ha az ítélet meghozatalakor a 16. életévét betöltötte és emellett a Btk. 119. § (2) bekezdésére figyelemmel a pártfogó felügyeletet is kötelezően el kell rendelni. Egyébként az általános szabályok alkalmazandók ezen intéz-
- 67/68 -
kedésnél. A jóvátételi munka esetében a terhelt ellenszolgáltatás nélkül végez a társadalom számára hasznos tevékenységet, a munkavégzés egy éven belüli igazolása esetén az elkövető büntethetősége megszűnik.
A pártfogó felügyelet tekintetében az általános szabályoktól eltérően - mérlegelés és kötelező eset - a fiatalkorúak esetében a Btk. 119. §-ában sorolja fel az elrendelés kötelező eseteit a fiatalkorú helyes irányú személyiségfejlődése érdekében. A pártfogó felügyelet célja az, hogy a fiatalkorú elkövető folyamatos ellenőrzésével és irányításával újabb bűncselekmény elkövetését előzze meg, továbbá a fiatalkorú társadalmi beilleszkedését elősegítse. A pártfogó felügyelet járulékos intézkedés, mind büntetés, mind pedig egyéb intézkedés mellett alkalmazható. A pártfogolt köteles a pártfogóval rendszeresen tartani a kapcsolatot, a megjelölt időpontokban nála jelentkezni, a személyi körülményeiben bekövetkezett változásról (pl. lakcím vagy tartózkodási hely, munkahely, iskola, családi körülmények tekintetében történt változások) a szükséges tájékoztatást megadni, mert amennyiben ennek nem tesz eleget, az ügyészség indítványa alapján a pártfogó felügyelet szabályainak megszegése miatt a próbára bocsátás megszüntetésére és büntetés kiszabására kerülhet sor.
"A külön magatartási szabályok körében csak olyan meghatározása célszerű, amelyek fiatalkorútól a társadalmi körülményekhez képest is elvárhatóak, betarthatóságuk ellenőrizhető, ugyanakkor nem sértik a fiatalkorú személyhez fűződő jogait."[31]
A Btk. 63. § (1) bekezdésében meghatározott további intézkedések, így az elkobzás, vagyonelkobzás, elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele, a kényszergyógykezelés és a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló törvény szerinti intézkedések tekintetében nem kerültek a fiatalkorúakra vonatkozó külön szabályok meghatározásra, így ezen eljárásoknál az általános szabályokat kell alkalmazni.
A törvény az Általános Részben szabályozott büntetések közül a szabadságvesztés, elzárás, közérdekű munka, pénzbüntetés, kitiltás és kiutasítás szabályait határozta meg az általános szabályoktól eltérően a fiatalkorú terheltek esetében, míg a foglalkozástól eltiltás [melynél a Btk. 52. § (3) bekezdésének alkalmazása különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető], a járművezetéstől eltiltás és a sportrendezvények látogatásától való eltiltás az általános szabályok szerint alkalmazható.[32]
A javítóintézeti nevelés a Btk. XI. fejezetében meghatározott speciális szankció, mely kizárólag fiatalkorú elkövetővel szemben rendelhető el. A Btk. 108. § (1) bekezdése alapján, "Fiatalkorúval szemben intézkedésként javítóintézeti nevelés is alkalmazható".[33] Ezen intézkedés szabadságelvonással jár, miután a fiatalkorú egy zárt intézetbe kerül, melynek célja a nevelés. A szabadságelvonással járó büntetés mellett szükséges volt ezen szabadságelvonással járó intézkedés bevezetése, miután a két jogintézmény teljesen más célt szolgál. A fiatalkorúak fogháza, fiatalkorúak börtöne jogintézmények strukturális felépítése, szemléletrendszere és célja is egyértelműen különbözik a javítóintézetektől.
A javítóintézeti nevelés elsősorban azon fiatalkorú elkövetők részére megfelelő joghátrány, akiknek személyi körülményeire és az általuk elkövetett cselekmény jellegére, az eredményes nevelésük érdekében az intézeti elhelyezés, és az ott megvalósuló nevelés szükséges és egyben elégséges is. A Btk. 120. § (1) bekezdése rögzíti, hogy "Javítóintézeti nevelést a bíróság akkor rendel el, ha a fiatalkorú eredményes nevelése érdekében intézeti elhelyezése szükséges". A törvény kizárja a javítóintézeti nevelés mellett szabadságvesztés, elzárás vagy közérdekű munka kiszabását.
A nevelés körében célként[34] a fiatalkorú bűnelkövető társadalmi beilleszkedésének elősegítése említhető meg, ennek érdekében pedig enyhíteni kell a beilleszkedési zavarokat, rendezni kell a pszichés állapotot, biztosítani kell számára, hogy iskolázottságát, szakmai képzettségét fejleszthesse, de az egészséges életmódra felkészítés és a hiányos erkölcsi normák megismertetése, elfogadtatása is rendkívül fontos elemei a nevelésnek. A javítóintézetben többek között lehetőség van kábítószer-függőség gyógyító kezelésen való részvételre is, akár az intézeten kívül is, a pártfogó felügyelő együttműködésével.[35] A nevelés eredményeként a cél az, hogy a fiatalkorú az eltöltött időnek köszönhetően helyes irányba fejlődjön, és a társadalom hasznos tagjává váljon.
A jogalkotó azt nem írja elő, hogy milyen bűncselekmények esetén van helye javítóintézeti nevelés elrendelésének, így ez az adott ügyben az alanyi és tárgyi oldalt nézve, a speciális és generális prevenció szem előtt tartásával a bírói mérlegelés körébe tartozik. A törvény ugyanakkor előírja, hogy nem rendelhető el javítóintézeti nevelés azzal szemben, aki az ítélet meghozatalakor a huszadik életévét betöltötte.[36] Ezen kizáró oknak a Bv. tv. 382. § (1) bekezdésében foglaltak miatt van jelentősége, ugyanis "Ha a fiatalkorú a huszonegyedik életévét betöltötte, az igazgató a javítóintézetből elbocsátja".
A javítóintézeti nevelés határozott tartamú intézkedés, elrendelése esetén a fiatalkorú vádlott bűnösségének megállapítására is sor kerül, legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama pedig négy év, mely években és hónapokban állapítható meg. Figyelemmel kell lenni a javítóintézeti nevelés elrendelése során az előzetes fogva tartás idejére, ugyanis a Btk. 125. § (1) bekezdése értelmében az előzetes fogva tartás és az olyan bűnügyi felügyelet teljes idejét, amelynek során a bíróság a terhelt számára előírta, hogy lakást, egyéb helyiséget, intézményt, vagy ahhoz tartozó bekerített helyet engedély nélkül nem hagyhat el, be kell számítani az intézkedésbe. A javítóintézeti nevelés esetében az ideiglenes elbocsátás a szabadságvesztés-büntetésből
- 68/69 -
történő feltételes szabadságra bocsátáshoz hasonló jogintézmény, melyről az ítéletben szintén rendelkezni kell. A javítóintézeti nevelésből való ideiglenes elbocsátásnak akkor van helye, ha a fiatalkorú a javítóintézeti nevelés tartamának felét, de legalább egy évet eltöltött az intézetben, és alaposan feltehető, hogy az intézkedés célja az intézeten kívül, pártfogó felügyelet elrendelése mellett is elérhető.
A javítóintézeti nevelésből történő ideiglenes elbocsátás tartamára a Btk. 119. § (1) bekezdés d) pontja kötelező pártfogó felügyeletet ír elő. A jogalkotó rendelkezik az ideiglenes elbocsátás tartamáról is, amely megegyezik a kiszabott intézkedés még hátralévő tartamával, de legalább egy év. Abban az esetben, ha az ideiglenes elbocsátás időtartama eredményesen eltelt, a javítóintézeti nevelés megszűnik.
A gyermekjóléti szolgálat közbenjárásával az elbocsátás időpontja előtt a javítóintézet feladata, hogy előkészítse és megszervezze a növendék családjához való visszatérését. Amennyiben erre nincs lehetőség, akkor önálló életének megkezdésében segítséget nyújtanak, a lakhatás megszervezésére is kiterjedően.[37]
A Btk. 121. § (3) bekezdése írja elő az ideiglenes elbocsátás megszüntetésének kötelező és mérlegelésen alapuló eseteit. Az ideiglenes elbocsátás megszüntetésének további esetét a Bv. törvény szabályozza, mely a pártfogó felügyelet magatartási szabályainak súlyos megszegését határozza meg. Amennyiben az ideiglenes elbocsátás megszüntetésre kerül, a javítóintézeti nevelést folytatni kell, azonban annak tartamába az ideiglenes elbocsátáson töltött idő nem számít bele. A javítóintézeti nevelés át is változtatható szabadságvesztés-büntetésre, melyet a Btk. 122. §-a szabályoz. Az átváltoztatás szabályait akként rögzíti a jogalkotó, hogy mindig a javítóintézeti nevelésből még hátralévő időt kell átváltoztatni úgy, hogy egynapi szabadságvesztésnek kétnapi javítóintézeti nevelés felel meg.[38]
A Kúria 60. számú BK véleménye szerint a javítóintézeti nevelés alatt álló fiatalkorúval szemben felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása nem célravezető. Helyette ismételt szabadságelvonással járó intézkedés (javítóintézeti nevelés) alkalmazása lehet indokolt. Ha a fiatalkorú a végrehajtásban felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt újabb bűncselekményt követ el, nincs akadálya annak, hogy a bíróság - az összes körülmény mérlegelése alapján - a fiatalkorú javítóintézeti nevelését rendelje el.[39]
A végrehajtás rendjére a 2013. évi CCXL. törvényben (Bv. tv.), illetve az 1/2015. (I. 14.) EMMI rendeletben meghatározott intézeti rend irányadó. Az egyes javítóintézetek belső életének rendjét a házirend tartalmazza, amelynek megállapítása az igazgató hatáskörébe tartozik, érvényességéhez szükséges a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter jóváhagyása.
Tekintettel arra, hogy polgári jogi értelemben a javítóintézetbe bekerülő fiatalkorú terheltek kiskorúnak számítanak, törvényes képviselőjük gondozási és nevelési joga a végrehajtás alatt szünetel, és e jogokat ezen időszak alatt a javítóintézet igazgatója gyakorolja. Ezen túlmenően ugyanakkor a törvényes képviselőt megfelelő tájékoztatással kell ellátni, mely kötelezettség a törvényes képviselő oldaláról is fennáll a fiatalkorú korábban felmerült problémáival, esetleges gyógykezelésével kapcsolatban.
A feladat középpontjában a nevelés áll, mely több elemből tevődik össze, így a fiatalkorú iskolai, szakmai képzettségének fejlesztése, bővítése a megfelelő szakemberek segítségével, másrészt a pszichés állapotának normalizálása, amely a jövőbeni jogkövető magatartáshoz járul hozzá. A javítóintézeti nevelés keretein belül kiemelkedő szerepet játszik a fiatalkorú elkövetők egyéni és csoportos fejlesztése, korrekciós foglalkoztatása.
A Bv. tv. 350. § (5) és (6) bekezdése rögzíti, hogy a teljes körű ellátás keretében a javítóintézetnek biztosítani kell a fiatalkorú nevelését, gondozását és felügyeletét, valamint munkafoglalkoztatásáról és megfelelő szabadidős tevékenységről is gondoskodnia kell.
A javítóintézetbe kerüléskor a fiatalkorúról a nevelőnek a nevelési cél elérése érdekében egyéni nevelési tervet kell készítenie. A nevelési terv elkészítése során figyelemmel kell lenni többek között a bekerüléskor készített szakértői, pszichológiai, pedagógiai vizsgálatokra, a családi viszonyokról kapott információkra, valamint a fiatalkorú bekerülést követően tapasztalt viselkedésére, illetve az egyéni beszélgetések során szerzett információkra. A javítóintézeti nevelés végrehajtása során kötelező a nemek szerinti elkülönítés, valamint a 16. életévüket betöltött és nem betöltött fiatalkorú elítélteket külön lakóegységben kell elhelyezni. A javítóintézeti nevelés tartama alatt a fiatalkorút megillető jogok közül vannak, amelyek ugyanúgy megilletik, de bizonyos jogait csak korlátozással gyakorolhatja (munkához való jog, tulajdonhoz való jog), és vannak olyanok is, amelyek szünetelnek (szabad mozgáshoz, elektronikus ügyintézéshez való jog).[40]
A nevelésbe vett fiatalok esetében biztosított a gondozását ellátó gyermekotthonnal, és így a gyermekvédelmi gyámmal történő ellenőrzés nélküli kapcsolattartás is.
A javítóintézeti nevelés eredményességéhez szükséges a törvényes képviselő együttműködése, miután több esetben a fiatalkorú a szabadítását követően a családjához tér vissza. A nevelés összetettségéből és annak céljából - társadalomba történő visszailleszkedés segítése - adódik továbbá, hogy nemcsak a javítóintézet és a család együttműködése, hanem a gyámhatóság, a pártfogó felügyelői szolgálat, illetőleg az egyéb szociális és karitatív szervezetek közreműködése is nélkülözhetetlen.[41]
A jogok mellett a fiatalkorú elítéltet számos kötelezettség is terheli, melyek célja elsősorban a helyes irányú fejlődés elősegítése. [42]
A Bv. törvény javítóintézeti nevelésre vonatkozó rendelkezéseiből látható, hogy az intézkedés elsődleges célja az, hogy
- 69/70 -
az ott eltöltött idő alatt a szabálykövetést megtanulják, az iskolai tanulmányaikat folytassák, avagy befejezzék, esetlegesen szakmát tanuljanak, melyre a szabad életben nem volt lehetőségük, avagy azt szökéseik miatt nem tették meg.
"A javítóintézeti nevelés egyrészt büntetőjogi intézkedés, joghátrány, melyet a bűncselekmény elkövetője szenved el, másrészt a gyermekvédelmi rendszer részét képező intézmény."[43]
Magyarországon a javítóintézetek egyrészt a bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélt fiatalkorúak számára jelentenek szabadságelvonással járó szankciót, másrészt céljuk a bekerült, kedvezőtlen családi és szociális háttérrel rendelkező fiatalok korrekciós nevelése annak érdekében, hogy a fiatalkorú az intézetben eltöltött idő alatt elsajátított szabályrendszer, és jogkövető magatartás alapján a társadalom hasznos tagjává váljon.
Az Aszódi Javítóintézet pedagógia programjában a következőképpen fogalmazzák meg a javítóintézeti nevelés célját: "Növendékeink egyéni és kiscsoportos fejlesztése, korrekciós nevelése kriminalizálódásuk csökkentése, társadalmi beilleszkedési zavaraik megszüntetése, oldása, oktatása, munkafoglalkoztatása, szakmai, tanfolyami képzése, személyiségállapotuk figyelembevételével a társadalomba történő visszairányítása, igény és lehetőség szerinti utógondozása, kulturális szintjének emelése."[44]
A javítóintézeti nevelés végrehajtása során a nevelési-oktatási szükségletek azok, amelyekre leginkább kell összpontosítani, ugyanis az intézetbe került fiatalok az átlaghoz képest hátrányosabb helyzetben vannak, alapvető hiányosságokkal küzdenek, emiatt cél az, hogy a benttartózkodásuk során a tanulmányaikat minél hatékonyabban tudják folytatni, iskolai végzettséget szerezzenek, és esetlegesen szakmát is kitanuljanak. Emellett a mentálhigiénés szükségletek, a szociális jellegű szükségletek, és az egészségügyi szükségletek szem előtt tartása is fontos.[45]
Magyarországon jelenleg öt javítóintézet működik, ezek között különbség van a tekintetben, hogy letartóztatottakat, avagy jogerősen elítélteket fogadnak-e be, valamint a nemek szerint is van differenciálás. 1884-től működik az aszódi intézet, mely csak jogerősen elítélt fiúkat fogad, a Szőlő utcai intézetben kizárólag letartóztatott fiúk tartózkodhatnak, a Debreceni, a Rákospalotai, valamint a 2015-től működő Nagykanizsai intézetbe egyaránt kerülhetnek jogerősen elítéltek és letartóztatottak is, azzal a különbséggel, hogy Rákospalota csak lányokat fogad, a másik két intézet pedig fiúkat és lányokat is egyaránt.
A KSH adatai alapján 2023-ban javítóintézetben összesen 348 fő volt elhelyezve, közülük 215-en letartóztatásban, míg 133 jogerős ítélettel. 2023. december 31-én már csak 302 fő volt jelen, 146 személy letartóztatásban, míg 156 fő jogerős ítélettel került elhelyezésre.[46]
A 2013-ban végzett KSH felmérés alapján a jogerősen elítélt fiatalkorú elkövetők megoszlását tekintve 373 fő volt javítóintézetben elhelyezve, közülük 88%-ban voltak fiúk, 14 év alatti egyáltalán nem volt, míg legnagyobb arányban 14-17 év közöttiek voltak. A javítóintézeti elhelyezésre okot adó bűncselekmények típusát megnézve látható, hogy 2013-ban a vagyon elleni bűncselekmények elkövetése jelenik meg a legnagyobb arányban, ezt követik a személy elleni, a nemi erkölcs elleni és a közrend elleni bűncselekmények. A családi hátteret nézve látható, hogy a 2013-as adatok alapján a javítóintézeti neveltek egynegyede állt a bekerülés előtt átmeneti vagy tartós nevelésbe vétel alatt, míg háromnegyedük viszonylag rendezett családi körülmények között élt. A statisztikai adatok tükrében az is megfigyelhető, hogy az életkor előrehaladtával (leginkább 18 év fölött) egyre inkább csökken a családból bekerültek aránya és ezzel arányosan nő a gyermekvédelmi gondoskodás alatt állók száma. A javítóintézeti neveltek családi háttere szempontjából a jogerős bírói ítélettel elítéltek körében kétszer többen vannak, akik hátrányos családi helyzetűek, gyermekotthonból kerültek be, továbbá a speciális nevelési igényű fiatalok, mint a letartóztatottak esetében.[47]
A jogintézményt már a kezdetektől több kritika is érte, főként azon megközelítés alapján, hogy a prevencióra, a megelőzésre kéne a hangsúlyt fektetni. A javítóintézeti neveléssel mint intézkedéssel szemben egyrészt a kritika abban állt, hogy ezen zárt intézmények mennyire fognak tudni hatékonyan működni, és a velük szemben felállított követelménynek megfelelni, tekintettel arra, hogy olyan fiatalkorú bűnelkövetőket fogadnak be, akik a számukra előírt kötelességek teljesítését kevésbé tudják elfogadni. Másrészt a javítóintézeteknek egy árnyoldalát is látták, mégpedig abban, hogy azon fiatalok esetében, akik első bűnelkövetők, a társadalomtól elszigetelt, zárt intézményben további negatív hatásnak lesznek kitéve.
A kritikákkal szemben ugyanakkor voltak, akik továbbra is a javítóintézetek szükségességét hangsúlyozták, mégpedig azzal az érveléssel, hogy az intézet az utolsó esélyt jelenti a fiatalkorú elkövető számára ahhoz, hogy a jó irányba induljon a fejlődése, és a társadalom hasznos tagjává váljon.
Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül a javítóintézeti nevelésre ítélt fiatalkorú bűnelkövetők véleménye sem, akik az intézetben eltöltött időt nem büntetésként élik meg, hanem egy olyan helynek, ahol megkapják a szükséges támogatást ahhoz, hogy a tanulmányaikat folytassák, korábbi életvezetésükkel felhagyjanak és megtanulják a szabálykövetést, melyre a kinti életükben nem lett volna reális esélyük. Számukra mindez azt jelenti, hogy amit az intézet falain belül elsajátítottak, azt a szabadulásukat követően fogják tudni kamatoztatni, hasznosítani és ezáltal a társadalom hasznos tagjává válni. Ugyanakkor az számukra is kérdéses, hogy a későbbiekben ez mennyiben fog visszatartó erőt jelenteni attól, hogy újabb jogszabályba ütköző cselekményt kövessenek el.[48]
Véleményem szerint a javítóintézetek negatívumaként említendő, hogy a családot nem vonják be a javítóintézeti nevelésbe, nem készítik fel az intézetből elbocsátott fiatal befogadására, annak érdekében, hogy meg tudja tartani a javítóin-
- 70/71 -
tézetben elsajátított értékeket. Ez amiatt is problémát jelent, mert a javítóintézeti neveltek kikerülésük után többnyire ugyanabba a közegbe kerülnek vissza, ahol a bűnözővé válásuk elkezdődött, és emiatt a visszaesés kockázata is magas. A javítóintézetek gyengeségei között emelném ki, hogy hiányzik az intézmény működéséből egy olyan fokozatos kikerülést segítő rendszer - beleértve a pártfogói és utógondozói hálózatot -, amely a javítóintézeti neveltnek, mind elbocsátása előtt, mind azután segítséget tudna nyújtani a felmerülő problémái megoldására. [49]
Saját bírói pályafutásomat nézve - mely csaknem két évtizedes múltra tekint vissza -, a javítóintézeti nevelés elrendelésére a fiatalkorú elkövetőkkel szemben folyamatban lévő összes büntetőügy számához mérten igen kevés alkalommal kerül sor. Álláspontom szerint ennek oka egyrészt, hogy a büntetőeljárások elhúzódása okán a fiatalkorú terheltek olyan életkorban kerülnek bíróság elé - majd a bizonyítási eljárás lefolytatását követően magára az ítélethozatalra is olyan időben kerül sor -, amikor a javítóintézeti nevelés elrendelésére a törvényben írt életkori határra is figyelemmel nem kerülhet sor. Ezen tendencia azonban a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény hatálybalépésével - mely a büntetőeljárás időszerűségét helyezte előtérbe - javulni látszik. Fiatalkorú elkövetőkkel szemben javítóintézeti nevelés elrendelésére főként vagyon elleni, erőszakos (rablás, kifosztás, zsarolás) bűncselekmények elkövetése esetén kerül sor, elsősorban akkor, ha a terhelt már korábban is volt büntetve, és az nem szolgálta kellően a büntetési célokat. A büntetéskiszabás körében a bíróság minden esetben a fokozatosság elvét próbálja szem előtt tartani, ugyanakkor ennek a jogalkotó némileg gátat szabott, amikor a bűncselekmény elkövetésekor a 14. életévét be nem töltött (12-14 év közötti) terhelttel szemben kell a joghátrányt megállapítani. A jogalkalmazó ebben az esetben kötve van a törvényi előíráshoz, mely szerint a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét be nem töltött személlyel szemben csak intézkedés alkalmazható. Így például abban az esetben, amikor a fiatalkorú vádlott rablás bűntette miatt kerül elítélésre, melynél minősítő körülményként a csoportos elkövetés is fennáll, az elkövetéskor 13 éves volt, azóta sem indult vele szemben újabb büntetőeljárás, jelenlegi életvitele rendezett, hozzátartozója háztartásában él, dolgozik, igen nehéz olyan jogkövetkezményt alkalmazni, mely a büntetőeljárás célját maradéktalanul érvényre juttatja. Ugyanis megítélésem szerint ebben az esetben a cselekmény tárgyi súlyát is nézve a próbára bocsátás intézkedés, a kötelező pártfogó felügyelet mellett súlytalan joghátrányt jelent. Jelen ügyben a Btk. 120. §-ában írt javítóintézeti nevelés került elrendelésre - miután a törvény zárja ki felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását az életkorra tekintettel -, mely a speciális és generális prevenciót maximálisan szolgálta. Az intézkedés tartamának meghatározása a minimum 1 évben történt, mely alkalmas volt arra, hogy a fiatalkorú terheltnél a jelenleg fennálló pozitív folyamatot és a szabálykövetést tovább erősítse, ezáltal elősegítve azt, hogy a javítóintézetből történő elbocsátása esetén a társadalomba minél előbb vissza tudjon illeszkedni, és annak hasznos tagjává tudjon válni. Az elsőfokú bíróság ítéletét[50] a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság[51] a vádlotti, védői és a törvényes képviselő által kizárólag a joghátrány tekintetében bejelentett fellebbezés folytán felülbírálta, és azt helyes indokaira hivatkozva hagyta helyben.
A bíróságnak ugyanakkor több esetben azt szükséges mérlegelnie, hogy a fiatalkorú elkövetőkkel szemben a büntetőeljárás célját a nagyobb tárgyi súlyú bűncselekmények elkövetése esetén a szabadságvesztés-büntetés, avagy a szintén szabadságelvonással járó intézkedés, a javítóintézeti nevelés szolgálja-e.
E körben hivatkoznék szintén a gyakorlatomban felmerült esetre, mely mind alanyi oldalról - elkövetői és sértetti kör -, mind pedig a cselekmény jellegét tekintve "nem szokványos".[52]
Az ügy szempontjából érdekességgel bír, hogy mind a vádlottak - akik a cselekmény elkövetésekor a 14. életévüket nem sokkal töltötték be -, továbbá gyermekkorú társaik, akikkel szemben az eljárás büntethetőséget kizáró okból nyomozati szakban megszüntetésre került - és a sértett is családon kívül nevelkedtek, ideiglenes hatályú elhelyezésükre került sor a Fővárosi Gyermekvédelmi Központi és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (TEGYESZ) Befogadó Otthonába, ahonnan több esetben is szökést kíséreltek meg, és ahol a bűncselekmény elkövetésére is sor került.
A bíróság a fiatalkorú vádlottak bűnösségét a Btk.194. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés a) és c) pontjára figyelemmel a (3) bekezdés szerint minősülő személyi szabadság megsértése bűntettében és a Btk. 164. § (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntettének kísérletében állapította meg.
Az ügyészi indítvány mindkét vádlott tekintetében szabadságvesztés-büntetés kiszabása volt, a bűncselekményben való részvételükre tekintettel, a belső arányosságot szem előtt tartva eltérő időtartamban. A bíróság ugyanakkor az eset összes körülményét mérlegelve, és különös tekintettel az alanyi oldalt nézve, mindkét vádlottal szemben javítóintézeti nevelést rendelt el, a cselekményben való részvételüket is figyelembe véve eltérő - 4 év és 2 év - időtartamban. Az ítélethozatalt követően a vádlottak, védőik, a törvényes képviselők, és a tárgyaláson jelen lévő II. r. vádlott édesanyja is "megköszönték" a bíróságnak az ítéletet. Az ítélet mindkét vádlott tekintetében első fokon jogerőre emelkedett.
A tárgyalásból fakadóan a közvetlenség elve alapján az is látható volt, hogy a büntetőeljárás mindkét vádlottnál maximálisan elérte a célját. Az I. r. vádlott esetében az ítélethoza-
- 71/72 -
talig - a letartóztatásban - javítóintézetben eltöltött hosszabb idő is egyértelműen pozitív változást eredményezett az élethez való hozzáállásában.
A II. r. vádlott tekintetében szintén elmondható, hogy az eljárás során pozitív irányú változáson ment keresztül, valamint az ítéletben elrendelt javítóintézeti nevelés során a zárt intézmény, a szabálykövetés, az iskolai tanulmányok ellenőrzés melletti elvégzése ezen fejlődést megítélésem szerint tovább fogja erősíteni. Ez egyebekben már részben be is igazolódott, miután a Javítóintézet jelzése alapján a II. r. vádlottnak tökéletesen sikerült beilleszkednie az intézeti rendbe, és az egész életvezetésében egy határozott pozitív irányú tendencia figyelhető meg, társaival és a nevelőkkel is maximálisan együttműködik.
Ezen ügy kapcsán megállapítható volt, hogy a 14. életévüket alig betöltött vádlottak, valamint a sértett esetében is a biztonságot nyújtó, a normakövetést tanító családi háttér nem volt meg, a "kinti életben" iskolai tanulmányaikat nem folytatták, csavarogtak, rossz társaságba keveredtek. Belesodródtak a sorozatos szökésekbe, majd az otthonban egymás előtt próbálták "az erejüket fitogtatni", és az általuk csupán "megleckéztetésnek", "jó bulinak" tűnő cselekménysorozat vezetett el a Btk.-ban meghatározott, jelentős tárgyi súlyú és magas büntetési tétellel fenyegetett bűncselekmények megvalósításához.
Megítélésem szerint a fiatalkorú vádlottak esetében a javítóintézeti nevelés maximálisan szolgálja a Btk. 106. §-ában megfogalmazott célokat, hiszen az eredményes nevelésük érdekében ezen zárt intézmény az, ami szükséges.
Álláspontom szerint ezen fiatalkorú elkövetőknél, akik korábban nem voltak büntetve, az ügyészség által indítványozott határozott idejű szabadságvesztés-büntetés kiszabása ugyanakkor jelentős kárt okozott volna, a büntetés-végrehajtási intézetbe kerüléssel, az őket ott ért negatív hatások által. A fiatalkorúak számára a szabadságvesztés-büntetés generális minimumként meghatározott egy hónap is egész életükre kiható befolyással lehet, miután amennyiben pozitív hatást vált ki, a későbbi bűncselekmények elkövetésétől visszatartja a fiatalkorút, a büntetés elérte célját, amennyiben azonban ellenkező hatást ért el, esetleg azonosulni kezd a bűnöző életmóddal, mely a személyiségfejlődésében akár visszafordíthatatlan kárt is okozhat.
Tanulmányom célja az volt, hogy röviden bemutassam a büntetőjognak - némileg kitérve az eljárási és a végrehajtási kérdésekre is - a fiatalkorú elkövetőkre vonatkozó speciális szabályozását, és e körben a javítóintézeti nevelést, annak a bírói gyakorlatban való megjelenését.
A fiatalkorú elkövetőkkel szemben érvényesíthető szankciók megítélésem szerint némileg újragondolást igényelnének. E körben különös figyelmet kéne fordítani a 12-14 életév közötti elkövetőkre, a velük szemben alkalmazható intézkedések körét célszerű lenne bővíteni, miután esetükben a próbára bocsátás és a javítóintézeti nevelés, ami kiszabható, és e két szankció között igen nagy "szakadék" található. Véleményem szerint e körben a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés a kötelező pártfogó felügyelet mellett is kellően szolgálná a büntetési célokat és egy köztes "lépcsőt" jelentene, miután nem járna szabadságelvonással, ugyanakkor a próbaidő eredményes leteltéig annak a lehetősége fennállna, és egyben kötelezettséget is róna az elítéltre a pártfogó felügyelővel való kapcsolattartásra.
Ugyanakkor a fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerének a bűnmegelőzésre is nagyobb hangsúlyt kéne fektetnie, azt az egyik alkotóelemeként kellene felfogni, amely figyelemmel van a szélesebb körben vett családi, iskolai, lakóhelyi és kortárs csoporti összefüggésekre, amelyeken belül a bűnelkövetés előfordul. Így azon fiatalkorú terhelteknél, akik rendszeresen követnek el, nagyobb tárgyi súlyú bűncselekményeket, új és hatékonyabb - de az arányosság követelményéknek megfelelő - alternatív szankciók szélesebb körét kellene kidolgozni. Így véleményem szerint nagyobb hangsúlyt kellene fordítani a szabadulást követő időszakra, az utógondozásra, a "kinti létük" nemcsak az ideiglenes elbocsátás tartamára való pártfogó felügyelet, hanem az azt követően történő figyelemmel kísérésre. Ezáltal a fiatalkorú és a családja közötti kapcsolattartás is elősegíthető lenne, és szolgálná azt a célt is, hogy őket a további bűncselekmények elkövetésétől hatékonyan visszatartsa.
"Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében" (Rudolf Steiner) ■
JEGYZETEK
[1] Farkas Henrietta Regina: A javítóintézeti nevelés jogi szabályozása Magyarországon a XIX. századtól 1978-ig. Jogelméleti Szemle, 2014/4.
[2] 1878. évi V. törvénycikk a magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről.
[3] Lőrincz József: A fiatalkorúak büntetés-végrehajtása a XX. század első felében. Börtönügyi Szemle, 2002./2. 57.
[4] 1908. évi XXXVI. tc. a büntetőtörvénykönyvek és a bűnvádi perrendtartás kiegészítéséről és módosításáról.
[5] Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része. Budapest, HVG-ORAC, 2010. 411.
[6] Kapa-Czenczer Orsolya: Fiatalkorúak reszocializációs nevelése a szabadságvesztés büntetés alatt. Doktori értekezés. Budapest, 2008. 235.
[7] 1951. évi 34. számú törvényerejű rendelet a fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogi és büntető eljárási rendelkezésekről (továbbiakban: Ftvr.).
[8] 1954. évi 23. számú tvr. a fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogi rendelkezések módosításáról (továbbiakban: Fn.).
[9] Hegedűs Judit: Fiatalkorú bűnelkövetők gyermekkora és a javítóintézetben töltött éveik pedagógiai vizsgálata. Doktori disszertáció. Budapest, 2007. 43.
[10] 1961. évi V. törvény a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről.
[11] 1979. évi 11. törvényerejű rendelet a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról (továbbiakban: Bv. tvr.).
[12] 40/33-as ENSZ közgyűlési határozat [17.1. cikk (b) pont].
[13] https://jogero.hu/dr-harsvolgyi-zsuzsanna-a-fiatalkoru-elkovetokkel-szemben-alkalmazhato-buntetesek-es-intezkedesek-rendszere (Letöltés ideje: 2024. május 31.).
[14] T/6958. számú törvényjavaslat www.parlament.hu/irom39/06958/06958.pdf.
[15] Csemáné Váradi Erika: Nemzetközi és hazai tendenciák a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatásában, PhD-értekezés, Miskolc, 2000. 12.
[16] 2012. évi C. törvény A Büntető törvénykönyvről 16. §.
[17] Belovics Ervin - Gellér Balázs - Nagy Ferenc - Tóth Mihály: Büntetőjog I. Általános rész. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest 2012., 224.
[18] Rosta Andrea: A fiatalkorú bűnözés kriminológiája és szociológiája. L'Harmattan Kiadó Budapest 2014., 99-100. o.
[19] Igaz Barbara - Kenese Attila: A gyermekbűnözők, avagy a büntethetőségi korhatár kérdései. Jogi Fórum publikáció, 2014., 7.
[20] Lajtár István - Szűcs András: Büntetés-végrehajtási jog. Patrocinium, Budapest 2015., 249. o.
[21] 2012. évi C. törvény a Büntető törvénykönyvről 17. §.
[22] Kenese Attila: A 12-14 életév közötti bűnelkövetőkkel kapcsolatos új rendelkezések gyakorlati alkalmazásnak kérdései - belátási képesség.
https://www.mabie.hu/index.php/cikkek-tanulmanyok/103-dr-kenese-attila-a-12-14-eletev-kozotti-bunelkovetokkel-kapcsolatos-uj-rendelkezesek-gyakorlati-alkalmazasanak-kerdesei-a-belatasi-kepesseg (Letöltés ideje: 2024. május 31.).
[23] Csemáné Váradi Erika: Nemzetközi és hazai tendenciák a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatásában, PhD-értekezés, Miskolc, 2000. 11.
[24] Belovics-Gellér-Nagy-Tóth: i. m. 223-225.
[25] 5/2013. (VII. 31.) LÜ h. körlevele, 1-4. pont.
[26] 2012 .évi C. törvény a Büntető törvénykönyvről 105. § (2) bek.
[27] Kasnyik Adrienn Flóra: Büntetés vagy intézkedés? - Szankciók a fiatalkorú bűnelkövetőkkel szemben https://arsboni.hu/buntetes-vagy-intezkedes-szankciok-fiatalkoru-bunelkovetokkel-szemben/ (Letöltés ideje: 2024. május 31.)
[28] Magyar Büntetőjog- Kommentár a gyakorlat számára 3. kiadás I. kötet, HVG-ORAC Lap- és könyvkiadó Kft, Budapest 2016. 339.
[29] https://jogero.hu/dr-harsvolgyi-zsuzsanna-a-fiatalkoru-elkovetokkel-szemben-alkalmazhato-buntetesek-es-intezkedesek-rendszere/ (Letöltés ideje: 2024. május 31.)
[30] 2012. évi C. törvény a Büntető törvénykönyvről 116. § (3) bekezdés.
[31] https://jogero.hu/dr-harsvolgyi-zsuzsanna-a-fiatalkoru-elkovetokkel-szemben-alkalmazhato-buntetesek-es-intezkedesek-rendszere/ (Letöltés ideje: 2024. május 31.)
[33] 2012. évi C. törvény a Büntető törvénykönyvről 108. § (1) bekezdés.
[34] 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról 344.§.
[35] Uo. 367. § (4) bek.
[36] 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 120. § (1) bekezdés.
[37] Belovics Ervin - Vókó György: A büntetés-végrehajtási törvény magyarázata. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest 2014. 416-419.
[38] Magyar Büntetőjog - Kommentár a gyakorlat számára 3. kiadás I. kötet, HVG-ORAC Lap- és könyvkiadó Kft., Budapest 2016. 359-363.
[39] Kúria 60. számú BK vélemény a felfüggesztett szabadságvesztés és a javítóintézeti nevelés együttes alkalmazásáról.
[40] 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról 353-355. §.
[41] Lajtár István - Szűcs András: Büntetés-végrehajtási jog. Patrocinium, Budapest 2015., 249-250.
[42] 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról 356. §.
[43] Lénárd Krisztina - Rácz Andrea: A javítóintézeti nevelés dezorganizációs hatásai, Kriminológiai Közlemények, 61. szám 79.
[44] Hegedűs Judit: Gyermeksorsok, életutak a javítóintézet világából, Gondolat Kiadó, Bp., 2010. 80.
[45] Uo.
[46] Javítóintézetben elhelyezettek [fő] https://www.ksh.hu/stadat_files/szo/hu/szo0020.html (Letöltés ideje: 2024. május 31.)
[47] A javítóintézeti nevelésről. Statisztikai Tükör, Központi Statisztikai Hivatal 2014/99. https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/javitointezet.pdf (Letöltés ideje: 2024. május 31.)
[48] Hegedűs. Judit: i. m. 81-83.
[49] Rácz Andrea -. Lénárd Krisztina: A javítóintézeti nevelés dezintegrációs hatásai http://epa.oszk.hu/02900/02943/00008/pdf/EPA02943_kapocs_2003_5_06.pdf (Letöltés ideje: 2024. május 31.)
[50] Pesti Központi Kerületi Bíróság, mint a fiatalkorúak bírósága 19.Fk.31.480/2017/95. számú ítélete.
[51] Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 29.Bf.6987/2019/5. számú ítélet.
[52] Pesti Központi Kerületi Bíróság, mint a fiatalkorúak bírósága 19.Fk.30.073/2019/36. számú ítélete.
Visszaugrás
