"Bűnügyi Tudományi Közlemények" Miskolci Egyetem, Miskolc, 2002.
2002 májusában immár harmadik alkalommal látott napvilágot a Miskolci Egyetem Bűnügyi Tudományok Intézetének kiadványa, a Bűnügyi Tudományi Közlemények. A kiadványsorozat Lévay Miklós intézetigazgató egyetemi tanár, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja szerkesztésében aktuális tanulmányokat közöl a hazai és nemzetközi büntetőjog területéről. A most megjelent, harmadik tanulmánykötetet a szerzők Horváth Tibor Professor Emeritus, a Miskolci Egyetem nagy szaktekintélyű tanára 75. születésnapjára állították össze. A szerzők és a szerkesztők ezzel a kötettel kívánják kifejezésre juttatni tiszteletüket Horváth professzor iránt, aki egyben a miskolci bűnügyi tudományi műhely alapítója. A kötet szerzői a Miskolci Egyetem Állam-és Jogtudományi Karán végezték tanulmányaikat, itt szerezték diplomájukat, azaz mindannyian a Jubiláns tanítványai. A szerzők továbbá a Kar doktori programjának, illetve doktori iskolájának, ezen belül pedig a Dr. Horváth Tibor vezette, a Bűnügyi tudományok fejlődési tendenciái c. intézeti programnak volt vagy jelenlegi doktorjelöltjei. A szerzők tanulmányaik megírásához széles körű kutatásokat folytattak a külföldi jogirodalomban is, ily módon a nemzetközi jogirodalomról készült gazdag lábjegyzetek nagy segítséget nyújthatnak az egyes témákban elmélyedni szándékozóknak.
Ábrahám Márta Az osztrák büntetőeljárás reformjainak egyes kérdéseiről ír. A törvénymódosítás létjogosultságát az adja, hogy a törvényalkotó szándékával ellentétben a közvetlenül a bíró által folytatott nyomozás
- 315/316 -
vezéreszméje nem érvényesülhet. A nyomozást a rendőrség tényleges dominanciája jellemezi, az ügyész szerepe a vádemelésre korlátozódik. A szerző részletesen elemzi a "fékek és ellensúlyok" rendszerét kikristályosító törvénytervezetet, melynek sarkalatos pontja a sértetti pozíció megerősítése és a bírósági vizsgálat eltörlése. A tanulmány a rendőrség, az ügyészség és a bírói testület kapcsolatát elemezve rávilágít a törvénytervezet anomáliáira.
Fogarassy Edit A büntető törvények visszaható hatályáról c. munkájában a "nullum crimen sine lege", "nulla poena sine lege" alapelvekből kiindulva elemzi a ténylegesen csak a második világháborút követően elfogadottá vált, a súlyosabb büntető törvény visszaható hatálya tilalmának elvét, kialakulásának és megszilárdulásának elméleti és történeti hátterét, valamint az elv nemzetközi jogban betöltött szerepét. A munka Angyal Pál 1916-ban megjelent, máig egyedülálló monográfiájára támaszkodik, melyben a szerző a visszaható erő büntető anyagi jogi érvényesülését dolgozta fel.
Gula József szerint az elmúlt évek gazdasági, társadalmi és jogi változásai hűen nyomon követhetők a gazdasági bűncselekmények alakulásán. A gazdasági bűncselekmények körében felmerülő jogalkalmazási és jogalkotási problémákról szóló értekezés hangsúlyozza a büntetőjog ultima ratio szerepét, azaz, a gazdaság büntetőjogi eszközökkel való befolyásolásának minél szűkebb körre történő korlátozását. Ellenkező irányba hat ugyanakkor a kialakuló új piacgazdasági jogintézmények védelmének igénye, melyek - összhangban az európai jogharmonizációs folyamattal - növelik a jogalkotásra nehezedő nyomást. A szerző felsorolja a gazdasági bűncselekmények szabályozására alkotott keretdiszpozíciók előnyeit, de rámutat - a jog érvényesülésének, a jogkövető magatartásnak egyik alapvető feltételeként - a keretet kitöltő rendelkezések relatíve stabil voltának igényére is. A szerző logikus folyamatában mutatja be az egyes gazdasági bűncselekmények kerettényállásainak módosítását.
Korunk társadalmi rákfenéje a szervezett bűnözés, a pénzmosás, mely végső soron önmagát táplálja, amennyiben a pénzmosás eredményeként keletkező tiszta pénz a szervezett bűnözés létét, továbbgyűrűzését biztosítja. A bűncselekményekből származó vagyon elrejtésére, eredetének leplezésére irányuló cselekmények pönalizálása nemzeti és nemzetközi jogi szinten egyaránt nagy feladatot ró a jogalkotókra. A pénzmosás témakörében két tanulmányt is találhatunk a kötetben.
Jacsó Judit az Osztrák büntetőtörvénykönyv pénzmosásra és vagyonelvonásra vonatkozó rendelkezéseit ismerteti. A nemzetközi bűnügyi együttműködés
- 316/317 -
és nemzeti törekvések (az osztrák példa) is abba az irányba mutatnak h°gy a szervezett bűnözés elleni harcot leghatékonyabban a pénzmosás illetve a vagyonelkobzás szabályainak tökéletesítésével lehet felvenni Ausztria a vagyonelkobzás szabályozásának egységesítését célzó dokumentumot, az Európa Tanács 1990. november 8-án kelt "Pénzmosásról, a bűncselekményekből származó dolgok felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról" szóló egyezményét 1997-ben ratifikálta. Ugyanakkor az 1996-os büntető novellával már a ratifikáció előtt az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban alakította ki a bűncselekményből származó jövedelem elvonásának törvényi feltételeit. A szerző e novella alapján ismerteti az illegálisan szerzett vagyon elkobzásának lehetőségeit, elemzi az előremutató osztrák szabályozást.
Sántha Ferenc tanulmánya a pénzügyi szektor felhasználása útján elkövetett pénzmosás tárgykörében az Európai Közösségek Tanácsának égisze alatt született Irányelvre, ill. ezzel összefüggésben az egyes nemzetek jogi megoldásira koncentrál. A pénzmosás leküzdésének zálogaként elsősorban a "belső, nemzeti intézkedések összehangolását és a szoros koordinációt" emeli ki a tanulmány, mint az Irányelv legfontosabb felhívását. Az egyes tagországok az Irányelv keretein belül eltérő megoldásokat alkalmaznak, melyek azonban nem illeszkednek következetesen a harmonizáció követelményeihez. A potenciális elkövető ily módon kiválaszthatja azt az országot, amely a cselekmény elkövetéséhez a legkedvezőbb feltételeket nyújtja, s tevékenységét erre a területre koncentrálhatja.
Kígyóssy Katinka Mireille Delmas-Marty és Christine Lazerges francia jogtudósok munkáiból kiindulva elemzi az egyes kriminálpolitikai modelleket. Az antiszociális cselekmények halmaza nem csupán a bűncselekményeket foglalja magában, hanem minden olyan cselekményt, melyek a társadalomra veszélyesek, a közrend megzavarására alkalmasak. A kriminálpolitika - álláspontja szerint - nem szorítkozik a büntetőjog, a büntető eljárásjog, ill. a kriminológia területére, hanem egy globális terv, egy átfogó stratégia kidolgozására törekszik. A szerző az állam és a szélesebb értelemben vett társadalom (család, iskola, szakmai kör, egyéb közösség) bűncselekményekre, ill. deviáns attitűdökre adott lehetséges válaszai nyomán felvázolja az egyes társadalmi-állami cselekvési terveket, azaz kriminálpolitikai módszereket.
Miskolci László a rendőrség által provokált bűncselekmények common-law jogrendszerű országokban történő megítélését taglalja. A bűnözés módszereinek változását nemcsak az anyagi- és eljárásjognak, hanem - prevenciós célzattal - a kriminalisztika tudományának és a nyomozó ha-
- 317/318 -
tóság gyakorlatának is követnie kell. A látens bűncselekmények felderítésének módszere a titkos rendőri tevékenység, melynek legvitatottabb formája, a beugratás fogalmát illetően kialakult nézetekről, a common law jogrendszerű országok gyakorlatáról, a jelenség jogi kezeléséről és a körülötte, mint büntethetőséget kizáró ok körül kialakult vitákról kaphatunk áttekintést.
M. Nyitrai Péter A saját állampolgár kiadatása mellett és azzal szemben támasztható érvek rendszerét vonultatja fel. A kontinentális államok kiadatási joga és gyakorlata a múlt századtól kezdődően alapelvként fogalmazta meg a saját állampolgár kiadatásának tilalmát. Ez a felfogás ellentétes az angolszász államok egymás közötti gyakorlatában máig érvényesülő elvvel, mely szerint a bizonyítási nehézségek kiküszöbölése érdekében az elkövetés helye szerinti megkereső állam részére még a saját állampolgárt is ki kell adni. Az érvek és ellenérvek részletes elemzésétől a tanulmány logikus eszmefuttatással jut el az európai elfogatóparancs és az azzal kapcsolatos új kiadatási procedúra életbe lépéséig.
Soós Ildikó a pozitivista kriminológia hazai törvényhozásra gyakorolt hatását elemzi, az 1908. évi Büntető Novella tükrében. A tanulmány a XIX. század század első harmada büntetőjogi irodalmának, szellemi irányzatainak keresztmetszetét nyújtja - Lombroso kriminál-antropológiájától a Tarde-i kriminálszociológiáig, a tettes büntetőjogi iskolától a közvetítő iskoláig. Kitekintést ad a legnevesebb magyar jogtudósokra, akiknek munkásságához fűződik a klasszikus bűnösségfogalom gyökeres átalakulása. Áttekintést kapunk a kor viharos jogvitáinak alapjául szolgáló eszméiről, melyek közül a fiatalkorúakkal szemben alkalmazható büntetőjogi szankciók, a végrehajtás módja, a "patronage" intézménye, a halálbüntetés kérdése, a pénzbüntetés, a szabadságvesztés felfüggesztésének célszerűsége ma is vitaindító erővel bír.
Széles Nóra a társas bűnelkövetési alakzatok fejlődéstörténetét vázolja, s kitekintést ad a legújabb büntető anyagi jogi jogszabály-módosításra is, a bűnszövetség és a bűnszervezet fogalmát illetően. A módosított fogalmak az - Európai Uniós csatlakozási tárgyalások nyomán - egyre fontosabbá váló szervezett bűnözés elleni fellépés büntetőjogi kísérleteinek eredményeként jöttek létre. A szerző kritikusan szemléli az új fogalmi elemeket - összevetve azokat a nemzetközi ajánlásokkal, egyezményekkel -; felteszi a kérdést: mi értelme van nem működő fogalmak magyar jogba történő interpretálásának, illetve a nem "euro-
- 318/319 -
konformnak" minősített büntetőjogi meghatározások meggondolatlan módosításának.
A kötet gazdag jogdogmatikai, jogtörténeti kitekintést ad, de a kritikus elgondolások, a jogalkotó számára használható elképzelések sem hiányoznak a sorok közül. Átfogó és sokszínű tanulmány-gyűjtemény, melynek szerzői nemcsak egykori tanítványként, hanem doktorjelöltként is kapcsolatba kerültek Horváth professzorral, akitől a magyar büntetőjogi gondolkodás értékeinek tiszteletét, az újonnan felmerülő problémák megismerése, elemzése iránti fogékonyságot és tudományos alaposságot tanulhattak. Jómagam, aki szintén a Miskolci Egyetem Állam-és Jogtudományi Karán végeztem osztom a szerzők Horváth professzor iránti nagyrabecsülését, és meggyőződésem, hogy a szakmai közönség a kiadvánnyal igazán értékes és érdekes tanulmánykötethez jut.■
- 319 -
Visszaugrás
