Az amerikai class action rendkívül sajátos intézmény, amelynek gyakorlati jelentősége és irodalma hatalmas. A tömeges igényérvényesítés kurrenciája megnyilvánul a jogalkotásban is, mivel számos nyugat-európai ország vezetett be ilyen intézményt, valamint az Európai Unió is foglalkozott a kérdéssel és megalkotta az uniós jog által biztosított jogok megsértése tekintetében a jogsértés megszüntetésére és kártérítésre irányuló tagállami kollektív jogorvoslati mechanizmusok közös elveiről szóló 2013/396/EU Ajánlását (2013. június 11.). Ennek megfelelően a polgári perrendtartás kodifikációja során is egyik fontos jogpolitikai célkitűzés volt a kollektív igényérvényesítésnek a magyar perjogi hagyományokhoz illeszkedő kidolgozása, amelynek eredménye a 2016. évi CXXX. törvény VIII. része, azon belül a közérdekből indított per, valamint a társult per egy-egy fejezetben. A tanulmány az amerikai gyökereket mutatja be: honnan és milyen eljárásjogi háttérből indult el a tömeges igényérvényesítés koncepciója, hogy aztán hátrányos vagy illesztésre alkalmatlan vonásai elutasításával, de lényegét tekintve megérkezzen az öreg kontinensre és hazánkba is.
Mint minden jogintézmény, a class action (magyarítva: osztályos kereset) is jogtörténeti fejlődés terméke[1], amely az angol kancellári bíróság korába nyúlik vissza, célja a jogérvényesítési kényelem biztosítása volt egy olyan jogi környezetben, ahol a perek és igények kényszerű egyesítése sokszor megnehezítette, hogy csatlakozzon valamennyi anyagi érdekkel bíró fél.[2] Már az 1800-as évek második felétől a tömeges igényérvényesítés korai formáit alkalmazó számos közzétett határozat született az Egyesült Államokban, majd az 1938-as Federal Rules of Civil Procedure (F. R. Civ. P.) tartalmazott korai class action-típusokat. Ezeket a típusokat 1966-ban újraszabályozták, ezzel az osztályos kereset lényegében elnyerte mai formáját és struktúráját, bár a visszaélésszerű használat miatt 2005-ben az ún. Class Action Fairness Act, vagy CAFA által egy jelentősebb módosításon esett át.
A történeti fejlődés során az elmélet számos funkcióját azonosította a jogintézménynek és széles körben váltak ismertté annak előnyei és hátrányai is.
1. A class action elsősorban képviseleti eszköz: olyan személyek igénye érvényesítésére nyújt lehetőséget, akik az eljárásban nem vesznek részt. Amíg az egyéni perlekedésnél a saját anyagi jogi igény saját cselekmények útján történő érvényesítése történik, addig a class action során a reprezentatív fél a saját és más személy anyagi jogi igényét érvényesíti saját cselekményeivel. A képviselő tehát maga is érdekelt, saját igényét viszi a perbe, de egyben képviseli a távollévőket is, akik hozzá hasonló helyzetben állnak, "amikor a szóban forgó kérdés közös vagy általános érdeket képvisel oly nagyszámú ember tekintetében, hogy valamennyit bíróság elé állítani nem volna praktikus"[3]. A class action ilyen jellegét már 1853-ban elismerték, a Smith et al. v Swormstedt et al. ügyben: "Az egyszerűség kedvéért tehát és az igazságtalanságot megelőzve, a bíróság engedélyezi a felek egy része számára, hogy az azonos érdekű testület egészét képviselje és a határozat ugyanúgy köti majd
- 133/134 -
őket mintha mindenki a bíróság előtt lenne. Azáltal, hogy mindenki törvényes és méltányos jogai és kötelezettségei képviselő útján érvényesítve vagyon a bíróságok előtt, különösképpen amennyiben a per tárgya mindenki tekintetében közös, ott csekély a veszélye annak, hogy mindenkinek érdeke ne lenne megfelelően védve és érvényesítve."[4] A class action ezáltal alkalmas az igazságszolgáltatási gazdaságosság érvényesítésére, egyik nagyobb előnye a hatékonyság.[5]
A képviseleti jelleg szoros összefüggésben áll olyan alkotmányos garanciákkal, mint a tisztességes eljáráshoz való jog: az amerikai joghatósági szabályok értelmében a személyes joghatóság (in personam jurisdiction) alapján indított per nem kötelező valamely félre, akit a kereset megfelelő közlésével nem értesítették az eljárásról, ezáltal féllé téve őt.[6] A Legfelső Bíróság e döntésében azonban egy kivételt tett, mivel a "class" vagy más képviseleti jellegű eljárás köthet valakit függetlenül attól, hogy az in personam joghatósági követelményeknek megfelel-e, ha a tagokat megfelelően képviselték. "...[L]étezik egy elismert kivétel, amely szerint bírói gyakorlat által pontosan nem meghatározott mértékben a döntés egy »class« vagy »képviseleti« perben, ahol az osztály néhány tagja félként szerepel, kötheti az osztály tagjait vagy a képviselteket, akik egyébként félként nem szerepeltek. [...] Minden ilyen esetben, mindaddig, amíg elmondható, hogy az osztály jelenlevő tagjai a jogállamiság általánosan elismert szabályai szerint ok szerint vannak feljogosítva az eljárásban való részvételre, feltételezhetjük [...], hogy az az ilyen eljárás védelmet nyújt a személyesen ugyan nem szereplő, de képviselt felek számára is; ez pedig kielégíti a tisztességes eljárás és az egyenértékűség követelményét."[7]
Habár a class action (CA) képviseleti jellegű jogintézmény, mindazonáltal eljárásjogi eszköz, s ekként nem alapíthat, módosíthat vagy sérthet anyagi jogokat.[8] Emiatt csak az olyan képviselő lehet feljogosítva a csoport nevében való perlekedésre, aki maga is osztozik a közös érdekben; megfelelő legitimációja (standing) van.[9] Anélkül, hogy valódi - a csoportra jellemző, tipikus - igénnyel rendelkező "class representative" lenne, class action sem létezik.
A CA reprezentatív jellege megmutatkozik az egyesítéshez való viszonyában is: a CA határozottan nem az ügyek egyesítése. Valójában éppen ellenkezőleg; akkor van rá eleve lehetőség, ha az ügyek egyesítése valami miatt nem megfelelő eszköze az eljárásnak, és ennek következményeképpen a hiányzó feleket nem kell értesítéssel a bíróság elé állítani az eljárás során.[10] Ennek jelentős további következménye van az eljárás tisztességességére, mivel ezeket a tagokat a classhez lehet "csatolni" tudtuk nélkül, mindazonáltal a class action alkotmányossága mégsem kérdéses az USA-ban. Rubinstein rámutatott egy cikkében, hogy a kis értékű követelések érvényesítésére szolgáló class action egyáltalán nem az önkéntes csoportszerveződés rendje szerint képződik, nem a jogosultak egyesítik egy perbe a követeléseiket, hanem egy külső személy - a reprezentatív felperest képviselő jogi képviselő szervezi meg a csoportot és egyből jelentkezik is képviseletére. A csoport létrejöttére és működésére pedig a kötelező csoportképzés jellemzői irányadóak (ha a bíróság befogadja a class actiont), mert ezzel tudja elkerülni a jogalkotó, hogy a csoport tagjainak érdektelensége miatt ne essen szét, vagy létre se jöjjön ez a különös csoport.[11]
A Legfelső Bíróság szerint ez az eszköz "nem arra hivatott, hogy csak azoknak nyújtson »class« (csoportos) képviseletet, akik aktív résztvevői vagy egyáltalán tudatában vannak az eljárásnak a perben azt a bírósági végzést megelőzően, hogy a per »class action-ként« fog lefolyni vagy sem. [...] A potenciális tagok csupán passzív kedvezményezettjei a képviseletükben indított keresetnek. Egészen addig, amíg az osztályt és annak korlátait létre nem hozzák, illetve a tagságról értesítést nem küldenek, egy tagnak sincs arra vonatkozó semmilyen kötelezettsége, hogy a perről tudomást vegyen, vagy bármi kötelezettséget gyakoroljon azzal kapcsolatban annak érdekében, hogy profitáljon az ügy végső kimeneteléből. Következésképp még azok az állított tagok is, akik nem voltak tudatában az érdekükben folyó eljárásnak vagy bizonyíthatóan nem támaszkodtak ezen eljárási intézményre, az elévülés velük szembeni későbbi bekövetkezése nem zárja ki az class actionben és a végső ítéletben való részvételt."[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
