Kovács László: Az új Ptk. hitel- és számlaszerződésekről szóló szabályainak lényege - I. (CH, 2018/10., 5-8. o.)

A régi Ptk. XLIV. Fejezete A bank- és hitelviszonyokat szabályozta, ennek helyébe az új Ptk. Hatodik Könyvének XX. Címe alatt a hitel- és számlaszerződések új szempontok szerint történt szabályozása lépett. Bevezetőként csak annyit: az új Ptk. figyelmen kívül hagyta a hitelintézetek jogállását, csupán az ügyfelek egymásközti viszonyának szabályozásával foglalkozik; az egyes szerződéstípusok leginkább jellemző feltételeit határozta meg, ezek tartalmában főként a feleknek kell megállapodniuk; számos részletszabály mibenlétét közjogi szabályok - esetünkben a 2013. évi CCXXXVII. törvény (az új Hpt.) - foglalják magukban.

1. A régi Ptk. a hitel- és kölcsönszerződést együtt, egy fejezetben, míg az új Ptk. a hitelszerződést a LII., a kölcsönszerződést pedig az LIII. Fejezet alatt külön szabályozta.

A régi Ptk. 522. §-a csak a bankhitelszerződésről rendelkezett, 523. §-a pedig megkülönböztette a pénzintézet és más természetes vagy jogi személy által adott kölcsönt. Az új Ptk. azonban nem tartalmaz ilyen megkülönböztetést, ezért szükséges figyelembe venni, hogy hitel-, illetve kölcsön nyújtására ki és hogyan jogosult.

a) Az új Hpt. 3. §-ának (1) bekezdése határozza meg a pénzügyi szolgáltatás eseteit. Ezek közé tartozik a hitel- és a pénzkölcsön nyújtása, de csak üzletszerű végzése esetén. Az üzletszerű tevékenység definiálása a Hpt. 6. §-ának 116. pontja szerint ez: "ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység." Az ilyen pénzügyi szolgáltatásokra a Hpt. 7. §-ának (2) bekezdése szerint csak a pénzügyi intézmények (hitelintézet, pénzügyi vállalkozás) jogosultak.

b) Figyelembe véve a hitel- és kölcsönszerződés intézményének célját és rendeltetését, az új Ptk. 8:1. §-ának (1) bekezdése 4. pontja szerint a vállalkozásnak minősülő természetes vagy jogi személy hitel- vagy kölcsönszerződést észszerűen gazdasági tevékenysége körében köthet. Például a megrendelő az áru gyártójának vagy a vállalkozónak a megrendelt termékek előállításához szükséges költségek biztosításához a kezdeti

- 5/6 -

időszakban hitelszerződést, akkor pedig, ha már bekövetkezik a fizetési kötelezettség, kölcsönszerződést köthet. Indokolt lehet az is, hogy szorosan, hálózatszerűen együttműködő vállalkozások egymással kötnek hitel és/vagy kölcsönszerződést. Az már kizártnak látszik, hogy a vállalkozó felgyülemlett pénzvagyonából az ilyen együttműködésen felüli nyereség vagy vagyonszerzés végett nyújtson kölcsönt más vállalkozásoknak vagy fogyasztóknak.

c) A gazdasági tevékenységet nem folytató természetes személyek egymásközti kölcsönzése rendszerint eseti jellegű; e sorok írója hosszú idő óta két olyan rendszeresnek minősülő kölcsönszerződésről tud, amely szerint a kölcsönző viszonylag kisebb összegeket rövid időre magas kamattal adott több embernek kölcsön.

Az új Hpt. a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások felügyeletét és ellenőrzését igen áthatóan végzi; de az egyéb gazdálkodók stb. által üzletszerűen végzett hitelezés és kölcsönzés jogellenességével nem foglalkozik. (A régi Hpt. 175/A. §-a ezt bírsággal sújtotta.) Ez egyébként polgári jogi szempontból nem is lényeges; kérdés viszont, hogy az üzletszerűen végzett tevékenység során megkötött szerződés érvényes lehet-e és - ha nem - milyen legyen a megoldás?

Az új Ptk. 6:95. §-a a "Tilos szerződés" cím alatt semmisnek minősíti azt a szerződést, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet a jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz.

Esetünkben kétségtelen, hogy a pénzügyi intézménynek (hitelintézetnek, pénzügyi vállalkozásnak) nem minősülő természetes vagy jogi személy által üzletszerűen kötött hitel- vagy kölcsönszerződés jogszabályba ütközik.

A rendszerváltozás előtt a bírósági gyakorlat nem tett különbséget abban, hogy a szerződés polgári jogi, közigazgatási stb. jogszabályba ütközött-e. A gyakorlatban a közigazgatási szabályok megsértése túlnyomó részben az ún. "kontárszerződések" megkötésével történt. Az 1993. évben a Legfelsőbb Bíróság ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy más jogágakban előírt szankciók megsértése önmagában nem zárja ki az annak megsértésével megkötött polgári jogi szerződés érvényességét. Ennek megfelelően érvényesnek fogadta el a kontár szerződéseket.

A bírósági gyakorlatnak ezt az álláspontját továbbra is el kell fogadni. A Legfelsőbb Bíróság a BDT 98. sorszám alatt közzétett határozatában kifejtette, hogy a pénzügyi tevékenységről szóló törvénybe ütköző jogosulatlan tevékenység önmagában nem teszi a polgári jogi szerződést érvénytelenné. Ezt az értelmezést továbbra is el kell fogadni.

Más kérdés, hogy milyen a szerződés tartalma. Ezt illetően - véleményem szerint - szigorúan kell megítélni, ha a Hpt.-nek az ügyfél (és különösen a fogyasztó) javára szóló rendelkezéseit a kölcsönadó kijátszotta, vagy más módon sértette meg az adós érdekeit.

1.1. Az új Ptk. 6:382. §-a szabályozza a hitelszerződést. A régi Ptk. 522. §-ához képest ennek a jogintézmények a rendeltetését és tartalmát egyértelműbben határozza meg. Eszerint a hitelező meghatározott összegű hitelkeret rendelkezésre tartására köteles, egyszersmind köteles arra, hogy ennek erejéig az adóssal kölcsönszerződést, kezességi vagy garanciaszerződést, vagy egyéb "hitelműveletet" kössön. (Ilyen lehet például a fizetési megbízás vagy óvadék.) Az adós a hitelkeret rendelkezésre tartásáért díj fizetésére köteles.

E § (2) bekezdése szerint a hitelező "a hitelműveletre vonatkozó szerződés" megkötésére - az adós felhívására - a hitelszerződésben meghatározott feltételek teljesülése esetén köteles. Úgy vélem e feltételek legfontosabb eleme az lehet, hogy a hitelszerződésnek tartalmaznia kell a megkötendő szerződés lényeges feltételeit a 6:63. § (2) bekezdésében foglaltak szerint, továbbá azoknak a körülményeknek, kockázatoknak leírását, amelyek a szóban forgó jogügyletek megkötését indokolttá vagy kétségessé teszik.

A hitelezés rendelkezésre tartásának időtartama csak határozott lehet. E § (3) bekezdése szerint az adós a szerződést bármikor, bármilyen indokolás nélkül felmondhatja, a hitelező azonban csak a (4) és (5) bekezdésben meghatározott okokból. Ezek a következők.

Először: az adós körülményeiben bekövetkezett lényegesen kedvezőtlen változás. Ilyenkor a hitelező biztosíték adását követelheti meg, és ha ennek nem tesz az adós eleget, helye van a felmondásnak. Sőt, felszólításra nincs is szükség, ha nyilvánvaló, hogy az adós nem képes biztosíték adására. Ugyanez a helyzet, ha az adós a hitelszerződésen alapuló fedezet elvonásával veszélyeztetné a megkötni szándékolt szerződés teljesítését (például a kölcsön visszafizetését).

Habár az új Ptk. nem használja az azonnali hatályú felmondás fogalmát, a "rendes felmondás"-nak az adósé sem tekinthető, ezért mindkettőjük felmondási nyilatkozata a 6:5. § (1), illetve (2) bekezdése által meghatározott időpontban (a szóbeli közlés tudomásulvételekor, a címzettnek való kézbesítéskor) válik hatályossá.