A közvetlen demokrácia több évszázados "másodhegedűs" szerepkör után új erőre kapott. Az Európai Unióban ez a folyamat összekapcsolódik a demokratikus deficit leküzdésével és a polgárok Európája létrehozásával, olyan új eszközöknek teret engedve, mint a polgári kezdeményezés. Az alkotmányszerződésben megjelenő, majd a lisszaboni "reformszerződésbe" is utat találó instrumentumot azonban több kritikával, mintsem dicsérettel illették az elmúlt évtizedben. A számszerűen szinte elhanyagolható sikerességi rátával rendelkező polgári kezdeményezés új szabályozása 2020. január 1-jével lépett hatályba azzal az elsődleges célkitűzéssel, hogy az elérhetőbbé, hozzáférhetőbbé, sikeresebbé váljon. Az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság célként tűzte ki az Európai Unió demokratikus alapjainak megszilárdítását, az uniós polgárok jogainak megerősítését. Vajon a polgári kezdeményezés mennyire tudja betölteni eredeti rendeltetését a polgárok Európájában?
A közvetlen demokrácia intézménye jelentősen visszaszorult a XIX-XX. században, a parlamentarizmus szerepének erősödésével párhuzamosan. Az Európai Unióban a közvetlen demokrácia instrumentumai[1] szükséges, egyfajta demokratikus korrekciós eszközként viselkednek.[2] Egyes irodalmi álláspontok szerint az EU-ban mind a közvetlen, mind a közvetett demokrácia eszközeinek helye van, tekintettel annak sajátos intézményrendszerére és ebből eredő egyedi működési mechanizmusára.[3] Az elmúlt évtizedben újra erőre kapott a közvetlen demokrácia és világszinten egyre nagyobb elterjedtséget mutat. Egyes felmérések szerint az európai színtéren is egyre nagyobb támogatásra lel a közvetlen demokrácia, csökkentve a döntéshozatal felé irányuló bizalmatlanságot és a demokratikus deficitet.[4] Önmagában az uniós polgárság létrehozása is a "demokratikus deficit csökkentése érdekében tett erőfeszítés eredménye". Az uniós polgársághoz kapcsolódó jogok az Európai Unió Alapjogi Chartájában is megtalálhatók, azok beemelése azt a célt szolgálta, hogy az unió polgárait már megillető jogokat kodifikálják. Az uniós polgárság mint jogállás mára megtelt tartalommal és az uniós jog egyik központi elemét szolgáltatja, az Európai Unió Bíróságának kiterjedt gyakorlatával együtt.[5]
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság egykori elnöke a következőképpen fogalmazott az EU helyzetéről szóló 2012. évi beszédében: "elmúltak már azok az idők, amikor az európai integráció a polgárai hallgatólagos beleegyezésével zajlott. Európa nem válhat a technokraták, a bürokraták vagy akár a diplomaták terepévé. Európának egyre de-
- 556/557 -
mokratikusabbá kell válnia. Az Európai Parlament szerepe igen lényeges. Ezért annyira sorsdöntőek a 2014-es európai parlamenti választások."[6] Ezt a célkitűzést folytatta az Ursula von der Leyen által vezetett Európai Bizottságnak a 2019 és 2024 közötti időszakra meghatározott munkaprogramja is, kiemelten az európai demokrácia megerősítését.[7] Ennek keretében meg akarják szilárdítani az uniós polgárok döntéshozatalban és az uniós prioritások kialakításában betöltött szerepét. Első lépésként útjára bocsátották a "Conference on the Future of Europe" elnevezésű programot, amely kifejezetten a "bottom-up" kezdeményezések elveit követve a civil szervezetek és az uniós polgárok számára új, interaktív fórumként szolgál majd a prioritások és kihívások meghatározására, megvitatására.[8] Azonban kérdés, milyen eszközök alkalmazásával lehet megerősíteni az uniós polgárok döntéshozatalban való részvételét egy olyan unióban, amellyel szemben a kezdetektől fogva az egyik legélesebb kritika éppen a demokratikus deficit és a központosított döntéshozatal.
Az Európai Unió és az európai integráció korábbi formáival szemben is gyakran felmerül az úgynevezett demokratikus deficit kritikája. 1972-ben Richard Corbett, egy fiatal brit politikus használta először a demokratikus deficit kifejezést az Európai Parlament gyenge jogalkotási hatásköreinek jellemzésére.[9] A ma már széles körben elterjedt fogalmat David Marquand társadalomkutató alkalmazta az Európai Közösség intézményei gyenge demokratikus legitimációjának leírására 1979-ben.[10] A demokratikus deficit mindenképpen negatív, kritikai tartalmú kifejezés, de elfogadottsága nem egységes a szakirodalomban. A többségi álláspont szerint létező jelenségről van szó, amely kétféleképpen értelmezhető: elsősorban az uniós intézményi struktúra demokratikus volta kérdőjeleződik meg, társadalmi-pszichológiai szemszögből vizsgálva pedig az Európai Unió nem is tudja megjeleníteni a hagyományos demokrácia értékeit, mivel a szükséges szerkezeti, társadalmi előfeltételek hiányoznak.[11] A közvetlen demokrácia eszköztára csak hosszú folyamat eredményeképpen és korlátozott mértékben épült be az Európai Unió intézményi és döntéshozatali rendszerébe. Azonban az európai integrációt szemlélve - annak céljait, fejlődését, történetét - ez nem meglepő. Mégis az utóbbi évtizedekben, az Európai Parlament szerepének erősítésével, a választási rendszer reformjával és egyéb megoldásokon keresztül, fejlődött a polgárok részvételének lehetősége és annak hatása a döntéshozatalra.[12]
Jelenleg öt részvételi formát azonosíthatunk,[13] amikor az uniós polgárok lehetőséget kapnak, hogy véleményt nyilvánítsanak vagy valamilyen módon befolyásolják az uniós döntéshozatalt. A petíciós jog a Maastrichti Szerződéssel került bevezetésre, és azt a lehetőséget biztosítja, hogy bármely uniós polgár az Európai Parlamenthez fordulhasson az Európai Unió hatáskörébe tartozó kérdések kapcsán.[14] A petíciós jog számos állam nemzeti jogában is létezik, egyszerűen megfogalmazva állami vagy helyi, önkormányzati szervekhez való fordulást, panaszos beadványt jelent.[15] Az uniós petíciós jog célja, hogy az uniós polgárok az Európai Parlamenthez fordulhassanak, a jogszabályok végrehajtására vonatkozó kérdéseikkel, valamint aggályaik tisztázása érdekében. A petíciós jog alkalmas arra, hogy az uniós polgárokat érdeklő valamilyen kérdésre felhívja az uniós intézmények figyelmét. Az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek elleni panaszok kivizsgálása érdekében 1995-ben hozták létre az európai ombudsman hivatalát, amelyhez az uniós tagállamok állampolgárai és lakosai, valamint az Európai Unió területén székhellyel rendelkező vállalkozások és szervezetek fordulhatnak panaszaikkal.[16]
A már létező politikák és elfogadott jog, illetve az új prioritások véleményezésére alkalmas konzultációk széles körét hirdeti meg az Európai Bizottság.[17] Az Európai Unió értékelésére és annak előnyei felmérése a Bizottság rendszeres civil párbeszédet folytat az uniós polgárokkal. A párbeszéd előnye, hogy a meghirdetett eseményeken személyesen lehet vitába szállni a szakpolitikai döntéshozókkal.[18] Időrendi sorrendben utoljára az uniós polgári
- 557/558 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
