A fogyasztói hitelekről szóló 2008/48/EK irányelv átültetési határidejének lejártát követően az európai intézmények megvizsgálták a tagállamok átültetési gyakorlatát. Általános tendencia, hogy az irányelvek átültetési határidejének lejártát követően az illetékes parlamenti szakbizottság átfogóan megvizsgálja az átültetést megvalósító tagállami rendelkezéseket, majd erről jelentésben számol be az Európai Parlamentnek.
Közben az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) is egyre több ügyben érintette a fogyasztói hitelezés témakörét. 2013-ra "kérdés-özön" érkezett a Bírósághoz a közép- és dél-európai tagállamokból[1] arra keresve a választ, hogy a pénzintézetekkel kötött hitel- és kölcsönszerződésben hogyan kell megítélni a tisztességtelen általános szerződési feltételeket, az egyoldalú szerződésmódosítást, a devizahitelezésből adódó sajátosságokat vagy más problémákat. Jelen tanulmány célja rávilágítani azokra a kritikus területekre, amelyek a bekövetkezett pénzügyi válság miatt működési zavarokat okoznak a fogyasztói hitelezés területén. Ezek elsődlegesen a szabályozás működésének hiányosságaiból, a hitelközvetítők és hitelnyújtók gyakorlatából és a hitelfelvevők pénzügyi kultúrájának alacsony szintjéből erednek.
Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy növekvő igény mutatkozott a lakóingatlanokra vonatkozó hitelezés uniós szabályozására, tekintettel arra a tényre, hogy a fogyasztói hitelekről szóló irányelv erre a területre nem vonatkozik. A válság különösen hátrányosan érintette azokat az adósokat, akik lakásukat devizahitelből vásárolták. A devizahitelezés specifikumai nincsenek uniós szinten szabályozva, ugyanakkor - elsősorban a kelet-európai - tagállamokban a kérdés széles körű társadalmi problémát okoz és a gazdaságra is jelentős hatással van.
A fogyasztói hitelekről szóló irányelvnek egy hosszan elhúzódó gazdasági és pénzügyi válság idején kellett volna a fogyasztók érdekeit szem előtt tartva működni. Ahogyan a tanulmányból kiderül, az irányelv lényeges pontjai nem állták ki a próbát.
Az irányelv nem vonatkozik olyan hitelmegállapodásokra, "amelyek fedezete ingatlan alapú jelzálog, vagy azok ingatlanokra alkalmazott más hasonló biztosíték, vagy földterület vagy meglévő vagy tervezett épület tulajdonjogának megszerzését célozzák"[2]. Az irányelvben megfogalmazott teljes jogharmonizáció miatt[3] a tagállamok nem vezethettek be az irányelvben meghatározottaktól eltérő rendelkezéseket, vagyis a szigorúbb tagállami szabályozás ezen a területen kizárt. Annak azonban nincs akadálya, hogy a tagállamok a jelzáloghitelezésre is kiterjesszék az irányelv hatályát, ahogyan ezt több tagállam, így Magyarország[4] is tette. Az Európai Parlament Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottsága a fogyasztói hitelekről szóló 2008/48/EK irányelv végrehajtásáról szóló jelentésében[5] (a továbbiakban: Jelentés) megállapította, hogy mindez nem okozott következetlenségeket a tagállamokban. A Bíróság ugyanerre a következtetésre jutott a C-602/10. számú ügyben[6] és kimondta, hogy az irányelvvel nem ellentétes az a belső jogba átültető nemzeti intézkedés, amely a tárgyi hatálya alá vonja az olyan hitelmegállapodásokat, amelyek tárgya ingatlanfedezetű jelzáloggal biztosított hitel nyújtása, noha e szerződések az irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében kifejezetten ki vannak zárva az irányelv hatálya alól.
Sőt az sem ellentétes, hogy az átültetést megvalósító nemzeti intézkedés olyan módon határozza meg az időbeli hatályát, hogy azokra a hitelmegállapodásokra is alkalmazni lehet, amelyek ki vannak zárva ezen irányelv hatálya alól, és amelyek az említett nemzeti intézkedés hatálybalépésének időpontjában már léteztek. Mindez azért fontos, mert az irányelv átültetési határideje 2010 májusa volt, ugyanakkor még a pénzügyi válságot megelőző években sokan kötöttek lakásvásárlásra devizahitel szerződést. Az irányelv tárgyi és időbeli hatályának kiterjesztése előnyös lehet számukra, ugyanakkor veszélyes precedenst teremt. A jogszabályok visszaható hatálya gyengíti a jogbiztonságot, különösen a pacta sunt servanda elvét. Az is nyilvánvaló, hogy azokban a tagállamokban, ahol az irányelv hatályát
39/40
kiterjesztették, az gyakorlatilag valamennyi, fogyasztó által kötött hitelügyletre vonatkozik, azokra is, melyeket a fogyasztó akár évekkel korábban kötött. A fogyasztóvédelem jellegének tagállamok közötti erősen eltérő szintje a válság hatására hamar megmutatkozott és jogalkotói beavatkozást sürgetett.
Az irányelv fogyasztóvédelmi célját első lépcsőben a fogyasztók tájékoztatása körében igyekszik megvalósítani, az ún. "szerződést megelőző tájékoztatás" egységesítésével, amit az Általános Európai Fogyasztói Hiteltájékoztató (SECCI) révén kell nyújtani. Ez egy egységes formanyomtatvány, amit az irányelv melléklete tartalmaz, és amelynek célja a valamennyi tagállamban egységes, megfelelően pontos fogyasztói tájékoztatás. A Jelentés megállapítja, hogy a tagállamok általi értelmezésbeli és végrehajtásbeli különbségek folytán az Egységes Hiteltájékoztató nem vezetett a tagállami fogyasztóvédelmi szabályok kívánt harmonizációjához. A tájékoztató ugyanis annyira technikai jellegű, hogy a fogyasztók nehezen értik meg[7].
Az Európai Bizottság által 2011 szeptemberében elvégzett "SWEEP" ellenőrzés[8] rávilágított, hogy a pénzügyi intézetek megvizsgált weboldalainak 70%-a bizonyos lényeges adatokat elhallgatott a reklámanyagban, egyes fontos adatok magából a hitelajánlatból is hiányoztak, valamint a költségeket félrevezető módon tüntették fel. Úgy tűnik, végre az európai jogalkotó is belátja, hogy a részletes, átfogó előírások alkalmazása nem feltétlenül jelenti a magasabb szintű fogyasztóvédelmet. A tapasztalatlan fogyasztók esetében a túl sok információ a segítség helyett még nagyobb zavart okoz, különösen a bonyolult pénzügyi és jogi nyelvezetű környezetben. Nyilvánvalóvá vált, hogy a fogyasztói szervezetek hozzáértése és a közérdekű keresetek effektívebb védelmet tudnak megvalósítani. Megjegyzést érdemel az is, hogy az egységes tájékoztató rendelkezésre bocsátása növelte a hitelnyújtók költségeit, ami a hitel költségeiben is megjelent.
A legtöbb probléma a hitelközvetítők tevékenységének megítélése vonatkozásában merült fel. Egyértelműen abban érdekeltek, hogy minél több szerződést megkössenek, mivel ekkor kapnak jutalékot. Vagyis a kockázatok bagatellizálása, az egyszerűsítés az érdekük és nem a pontos tájékoztatás. Jelentésében a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság felszólítja az Európai Bizottságot, hogy mérje fel a tájékoztatási kötelezettségek nem teljesítésének mértékét[9]. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (a továbbiakban: EGSZB) a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokról szóló irányelv tervezetéhez fűzött véleményében[10] (a továbbiakban Vélemény) úgy látja, hogy a hitelközvetítők tevékenységének szabályozása döntő fontosságú, tekintettel az ezen a szakterületeken dolgozókkal összefüggésben tapasztalt számos problémára. A Vélemény átfogó szabályozás megvalósítását sürgeti ezen a területen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
