Egy önkormányzat életében meghatározó feladat az egyes jelentősebb területeknek a koncepcionális tervezése. Ennek különböző módjai és megközelítési lehetőségei vannak úgy, hogy nem mindig van általános szabály vagy kötelező jogszabályi előírás.
A helyi önkormányzatok (települési és megyei önkormányzatok) feladataikat - hasonlóan más tudatosan működő piaci típusú szervezetekhez - különböző időtartamú tervek, programok alapján látják vagy láthatják el. A helyi önkormányzatok az államszervezet részét alkotják, azaz tevékenységük részben közhatalmi feladatok ellátásából áll, részben pedig az állami gondoskodás utolsó fázisai. Éppen ez a sajátosság az, amely alapján egy önkormányzat nemcsak, hogy készíthet terveket egyes feladatok megvalósítására, hanem jogszabályi előírás alapján esetenként készítenie is kell. Ebből kiindulva az önkormányzati tervezési feladatok két nagy csoportra osztathatóak: közhatalmi típusú és saját működést szabályozó tervezési feladatokra. A közhatalmi típusú tervezésnek a sajátossága, hogy - jogszabály rendelkezése alapján - az önkormányzat a tervezéssel a saját szervezetrendszerén kívül eső szervezetekre, természetes személyekre is joghatást kiváltó döntéseket hozhat. A helyi önkormányzatok ugyanakkor munkaszervezetek is, amelyek jogosultak, esetenként kötelesek a feladataik végrehajtását szolgáló belső terveket is készíteni. Ezek a tervek - bár közvetett hatásuk ugyan lehet - a külső szereplőkre közvetlen joghatással nem rendelkeznek (például a szervezetfejlesztési terv, a belső ellenőrzési terv stb.). A saját működést szabályozó tervezés célja, hogy az önkormányzat adott időtartamra meghatározza a szervezetrendszere számára az ellátandó feladatokat, a feladatellátással elérni kívánt célokat, az ehhez szükséges humán és anyagi erőforrásokat, szervezeti kereteket, a feladatok egymásra épülését, a végrehajtás sorrendjét és ütemezését. Ebben a cikkben a közhatalmi típusú tervezés egy-egy területére kívánok rávilágítani elsősorban azért, hogy áttekinthetővé váljék egy-egy terület jogszabályi rendezettsége vagy éppen annak mellőzöttsége. Látható, hogy egyes területek részletesen kidolgozottak, míg más esetben olyan alapvető kérdésekre sem kell választ kidolgozni, hogy mit?, mikor?, hol? és hogyan? Az az alapvető szabály - véleményem szerint - itt is érvényesül, hogy nem az elnevezés határoz meg egy tervezési fázist, hanem a tartalma, de sokszor azt is tapasztaltam - funkciók szerint sok-sok tervet, programot, koncepciót átnézve -, hogy az az elv sem érvényesül, hogy a hosszú távú tervezés a koncepcióban, a középtávú tervezés pedig a stratégiában, vagy programban manifesztálódik.
A költségvetési koncepció azon koncepciók közzé tartozik, amelynek létét jogszabályban rendezték. Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) a költségvetési rendelet előkészítése, elfogadása alcíme alatt rendelkezik az önkormányzatok főbb fiskális tervezési folyamatairól.
A normaszöveg elég gyakran változott - aminek részletes ismertetésére nincs szükség a cikk lényege szempontjából -, de az első verziójában a következőket rendelte: a jegyző által elkészített, a következő évre vonatkozó költségvetési koncepciót a polgármester november 30-áig - a helyi önkormányzati képviselő-testület tagjai általános választásának évében legkésőbb december 15-éig - benyújtja a képviselő-testületnek.[1] A költségvetési koncepció részletes tartalmáról, megkívánt formájáról sem maga az Áht., sem az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ávr.) nem rendelkezett. Bár utóbbiban - az elfogadás eljárási szabályain túl[2] - szerepelt, hogy a jegyző a helyi önkormányzat költségvetési koncepcióját a tervezett bevételek, a kötelezettségvállalások és más fizetési kötelezettségek, és a központi költségvetésről szóló törvényjavaslat figyelembevételével állítja össze, ez mégsem tekinthető részletes tartalom-meghatározásnak. Ennek köszönhetően az önkormányzatok, (illetve a jegyzők) maguk alakították ki a költségvetési koncepcióval szemben támasztott igényeiket. A költségvetési koncepcióra vonatkozó itt ismertetett előírásokat az egyes törvényeknek a költségvetési tervezéssel, valamint a pénzpiaci és a közüzemi szolgáltatások hatékonyabb nyújtásával összefüggő módosításáról szóló 2014. évi XXXIX. törvény 64. § (1) bekezdése 2014. szeptember 30-ától hatályon kívül helyezte. Igaz, hogy ezzel a jogszabály-módosítással bekövetkezett állapotra még nem mondhatjuk azt, hogy az önkormányzat fiskális szektorára nincs tervezésre vonatkozó szabály. Egyrészről maga a benyújtott költségvetési rendelettervezet is egy rövid távú elképzelés a pénzügyi irányokról és helyzetről, másrészről a középtávú tervezésre is van előírás, hiszen az Áht. rendelkezései szerint 2012. január 1-jétől a helyi önkormányzat évente, legkésőbb a költségvetési rendelet elfogadásáig határozatban állapítja meg a saját bevételeinek, valamint az adósságot keletkeztető ügyleteiből eredő fizetési kötele-
- 14/15 -
zettségeinek a költségvetési évet követő három évre várható összegét. Ettől függetlenül azonban a költségvetési koncepció hiánya a pénzügyi elképzelések részletes irányainak meghatározását hátráltathatja. Sokkal inkább megalapozott egy költségvetési év, ha nem csupán a középtávú tervbe illeszkedik és magában a költségvetési rendeletben ölt testet.
Az önkormányzat hosszú távú fejlesztési elképzelései megjelenítésére vonatkozó előírások a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvényben (a továbbiakban: Mötv.) találhatóak. A Mötv. 116. § (1) bekezdése szerint a képviselő-testület hosszú távú fejlesztési elképzeléseit gazdasági programban, fejlesztési tervben rögzíti. A Mötv.-ben a hosszú távú fejlesztési elképzelések törvényi szabályozása megfelelő és részletes, de nem volt ez mindig így.[3]
A gazdasági programnak, fejlesztési tervnek helyi szinten meg kell határoznia mindazokat a célkitűzéseket és feladatokat, amelyek a helyi önkormányzat költségvetési lehetőségeivel összhangban, a helyi társadalmi, környezeti és gazdasági adottságok átfogó figyelembevételével a helyi önkormányzat által nyújtandó feladatok biztosítását, színvonalának javítását szolgálják. A gazdasági program, fejlesztési terv tartalmazza, különösen: az egyes közszolgáltatások biztosítására, színvonalának javítására vonatkozó fejlesztési elképzeléseket. A gazdasági program, fejlesztési terv a képviselő-testület megbízatásának időtartamára vagy azt meghaladó időszakra szól, úgy hogy a gazdasági programot, fejlesztési tervet a képviselő-testület az alakuló ülését követő hat hónapon belül fogadja el. Ha a meglévő gazdasági program, fejlesztési terv az előző ciklusidőn túlnyúló, úgy azt az újonnan megválasztott képviselő-testület az alakuló ülését követő hat hónapon belül köteles felülvizsgálni, és legalább a ciklusidő végéig kiegészíteni vagy módosítani. Hogy mi a különbség a Mötv. szemszögéből a gazdasági program és fejlesztési terv között nehezen meghatározható, az azonban biztos, hogy mindkettőnek a hosszú távú fejlesztési elképzeléseket kell tartalmaznia. Ezzel szemben viszont érdekes a Mötv. megközelítése, mert a 42. § 4. pontja szerint csak a gazdasági program elfogadását sorolja a képviselő-testület át nem ruházható hatáskörei közzé. Azt is meg kell jegyezni, hogy míg a tartalmi elvárás világos a jogalkalmazó számára, kissé képzavart teremthet a törvény alapvető rendelkezéseivel összevetve az a rendelkezés, hogy a gazdasági program vagy a fejlesztési terv elkészítéséért a helyi önkormányzat a felelős.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
