A társadalmat alkotó polgárok legalapvetőbb és legtermészetesebb közössége a házasság és a család.[1] Az alkotmányi értékek között a házasság és a család intézménye az egyéb nevesített alkotmányi értékek közé sorolható, és mint ilyen orientálja az Alkotmány címzettjeinek valamennyi megnyilvánulását és fontos támpontul szolgálhat az Alkotmány egyéb rendelkezéseinek értelmezéséhez.[2] Mivel e közösségek - lévén a magánszféra fontos területei - alapvetően szociológiai és nem jogi környezetben formálódtak, nehézséget jelenthet a jogi keretek közötti interpretálásuk és alkalmazásuk. A magyar Alkotmány a házasságról és a családról lakonikusan csak annyit mond ki, hogy a Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.[3] E rendelkezés alapvetően állami célként vagy feladatként értelmezhető, ami azt jelenti, hogy a házassággal és a családdal Összefüggő kérdések körében az állam intézményvédelmi kötelezettsége az elsődleges elem. Figyelembe véve azonban a nemzetközi emberi jogi dokumentumokat, illetve a külföldi alkotmányok alapjogi fejezeteinek szabályozási megoldását, sejthető, hogy az Alkotmány említett szakasza nem pusztán állami célmeghatározást takar, hanem a védelem mellett - vagy azon belül - létjogosultságot teremt a családalapításhoz és a házasságkötéshez való jognak mint alapjognak is.
Jelen tanulmány célja az említett intézmények alapjogi szempontú vizsgálata. Ennek elvégzéséhez nélkülözhetetlen a házasság és a család intézményével összefüggő alapjogok alanyának, e jogok generációs jellegének, funkciójának, tartalmának, tartalmi elemeinek - az alanyt az alapjog gyakorlása során megillető, illetve terhelő jogoknak és kötelezettségeknek -, illetve az alapjog tárgyának, valamint a korlátozhatósága mértékének, továbbá az állam intézményvédelmi kötelezettsége tartalmának megállapítása.
A tanulmány aktualitását adja, hogy a társadalmi inikrostraktúra (a házasság és a család mint társadalmi intézmény) változása mára oly mértékűvé vált, hogy egyértelműen igényli a jogi szabályozás megváltozott értelmezését, a régi szabályozás megújítását, illetve esetenként új szabályozás kialakítását. E megállapításokat statisztikai adatok is alátámasztják.[4] Megfigyelhető tendencia, hogy mind Magyarországon, mind az Európai Unióban csökken a házasságkötések száma, amiből arra következtethetünk, hogy a házasság intézménye egyre inkább veszít jelentőségéből. Ezzel Összefüggésben értelmezhető adat, hogy a házasságon kívül született gyermekek száma ugrásszerűen nő, egyes államokban a gyermekeknek több mint fele házasságon kívül születik. Lényeges eltérés azonban, hogy míg az 1960-as években a házasságon kívül született gyermekek nagy része csupán egy szülővel - csonka családban - nevelkedett, addig a mai helyzetre az a jellemző, hogy a gyermekeket olyan szülők nevelik közösen, akik nem élnek egymással házasságban. Mindezekből az adatokból azt a következtetést vonatjuk le, hogy egyre inkább nő a házasságon kívüli együttélések száma, illetve a házasságon kívüli gyermekvállalási hajlandóság. E jelenségekre az Európai Unió legtöbb tagállama megfelelő jogi szabályozással reagált, igyekezvén biztosítani a házasságban és házasságon kívül együtt élők kapcsolatának azonos jogi megítélését, a házasságból, illetve házasságon kívül született gyermekek jogállásának egyenlőségét. A tagállamok nagy része reformokkal élt a különböző együttélési formákhoz fűződő jogkövetkezmények rendszerének átalakítása, valamint az azonos nemű párok kapcsolatának a család vagy az államilag elismert együttélési formák körébe való bevonása tekintetében is. E jogi változások egyes elemei már a magyar jogrendszerben is megjelentek, a további fejlődés elősegítése érdekében azonban indokolt e problémák alkotmányjogi, különösen alapjogi vetületű elemzése. A tanulmány a házasság és a család intézményének szabályozását a fentiekre tekintettel végzi el.
A magánélethez kapcsolódó emberi jogok - házasságkötés és családalapítás szabadsága, illetve e két intézmény védelme - alkotmányos szabályozásának története az úgynevezett klasszikus alapjogokhoz képest meglehetősen fiatal. A házasság szekularizálását az 1791. évi francia alkotmány mondta ki, és e hagyományt folytatták a konstíracionalizmus idejében elfogadott alaptörvények is. A házasság és a csa-
- 16/17 -
lád intézményének védelme, az anyaság (valamint a gyermekek jogai) védelmének alkotmányi rögzítése, illetve a nők egyenjogúságának általánossá válása a második világháborút követően - a nemzetközi egyezmények hatásaként - vált egyetemessé.[5] Mind a házasság és a család védelme, mind a gyermekek jogai vonatkozásában megjegyzendő, hogy az említett alapjogok fogalmának és tartalmának kibontása éveket vett igénybe. Ennek hatásaként figyelhetőek meg - a nemzetközi szabályozás vázlatos ismertetése után - az alább bemutatandó különbségek az egyes alkotmányok között.
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata[6] 16. cikkelye a házasságkötés szabadságát, a házastársak egyenjogúságát, valamint a család szerepét határozza meg.[7] A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya[8] (továbbiakban: PPJNE) 23. cikke ugyanezeket az elemeket emeli ki, hozzátéve a gyermek védelmét a házasság felbontása esetén.[9] A Gazdasági Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya[10] (továbbiakban: GSZKJNE) a házasságkötés szabadságának és a család jelentőségének kiemelése mellett - jellegénél fogva - kitér a család állami védelmére és segítésére, valamint a család gyermekért viselt felelősségére és az anyák különleges védelmére.[11] Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (továbbiakban: EJEE)[12] 8. és 12. cikkelye a magán- és családi élet tiszteletben tartásáról, valamint a házasságkötés szabadságáról rendelkezik, a Hetedik Kiegészítő Jegyzőkönyvének 5. cikke pedig a házastársak egyenjogúságát mondja ki.[13] Az Európai Szociális Karta[14] (továbbiakban ESZK) 16. cikke megemlíti a család kiemelkedő szerepét a társadalomban, valamint rendelkezik a család védelmének kötelezettségéről, 17. cikke pedig az anyaság védelmét juttatja kifejezésre.[15]
A nemzetközi dokumentumoknak négy közös eleme emelhető ki: egyrészt kimondják, hogy a család a társadalom természetes és alapvető egysége, másrészt az államok kötelezettségévé teszik a család védelmét, harmadrészt alapvető emberi jogként deklarálják a szabad párválasztáson alapuló házasságkötés szabadságát, végül biztosítani kívánják a házasfelek egyenlőségét a házassággal összefüggő jogaik és kötelezettségeik tekintetében. A házasságkötés szabadságának részletes meghatározását az egyezmények a nemzeti jog hatáskörébe utalják, így nem foglalnak állást abban a kérdésben, hogy a házasságkötéshez való jog csak a férfi és nő között kötendő házasságra vonatkozik-e vagy esetleg kiterjeszthető az azonos neműek közötti házasság megkötésére is. Mivel az egyezmények általában a "férfiak" és "nők" házasságkötéshez való jogának kategóriáját használják, nem dönthető él egyértelműen, hogy itt a férfiak és nők egymás közötti vagy általános értelemben vett házasságkötéshez való jogáról van-e szó. A GSZKJNE például egyáltalán nem tesz említést a nemekről, általános megfogalmazásban használja a házasságkötéshez való jogot. A nemzetközi szabályozás színterén megemlíthető továbbá a házasság és a család védelmének, tiszteletben tartásának realizálása az 1979. december 18-án New Yorkban elfogadott, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény[16] keretében.
Az Európai Unió Alkotmányáról szóló Szerződésben (továbbiakban: EASZ) az említett nemzetközi szerződésekhez képest a témakör egyes vonatkozásaiban részletesebb, más aspektusaiban általánosabb rendelkezések találhatók. Az általános tartalmú rendelkezésekre példa a magánélet és a családi élet tiszteletben tartásáról szóló 7.[17] illetve a házasságkötéshez és a családalapításhoz való jogról rendelkező 9. cikkely.[18] Ez utóbbi azért, mert a házasságkötéshez és a családalapításhoz való jogot az e jogok gyakorlását szabályozó nemzeti jogszabályok szerint rendeli (csak) biztosítani. A 9. cikkellyel kapcsolatban említést érdemel az is, hogy az EASZ - az idézett nemzetközi jogforrásokhoz hasonlóan - nem tartalmazza a házasságkötéshez való jog azon feltételét, hogy ez csak a férfiak és nők közötti házasságra vonatkozik. Az EASZ más tekintetben viszont többletjogosítványokat ad a család számára, erre példa a családról és munkáról szóló 33. cikkely, amelyben deklarálja, hogy a család jogi, gazdasági és szociális védettséget élvez; illetve a család és a munka összeegyeztetése érdekében mindenkinek joga van a védelemre az anyasággal összefüggő okból történő elbocsátás ellen, valamint joga van szülési és gyermeknevelési szabadságra, ha gyermeke születik, vagy gyermeket fogad örökbe.
Az európai alkotmányok áttekintése során lényegében háromfajta szabályozási képlet bontakozik ki.
Általában a közép- és kelet-európai fiatal alkotmányos demokráciák - továbbá az olasz, illetve az új svájci alkotmány - alkalmazzák azt a szabályozási módszert, amely alapján a házasságra és/vagy a családra (illetve a gyermekek jogaira) vonatkozó alaptételeket közvetlenül az alkotmányban szabályozzák. Léteznek tehát olyan alaptörvények, amelyek a házasságra és a családra vonatkozóan is tartalmaznak rendelkezéseket, sőt ezeken túl, államcélokat is megfogalmaznak.[19] A házasságra és a családra vonatkozó rendelkezések deklarálják ezen intézményeknek az alkotmányos elismertségét, jelentőségét és védelmét, az államcélok pedig általában az anyák, illetve a terhes nők védelmét fogalmazzák meg. Olyan alkotmányok is talál-
- 17/18 -
hatók, amelyek - az említett államcél deklarálásán kívül - csak a család védelmét határozzák meg;[20] és olyanok is, amelyek államcélt nem, csak az egyik[21] vagy mindkét intézmény[22] elismerését, védelmét tartalmazzák.
Az elemzett alkotmányok másik érdekessége az alkotmány szerkezetében rejlik. A házasságra és a családra vonatkozó rendelkezések a kelet-közép-európai államok alkotmányaiban ugyanis - alapjogként! elismerésüket megerősítendő - az alapjogi fejezetekben találhatók, annak is két részében. A horvát, a szlovák, a cseh és a lengyel alkotmányokban a családra vonatkozó alkotmányi rendelkezések általában az alapvető emberi jogok és szabadságjogok elnevezésű fejezetben kerültek megfogalmazásra, míg az államcél meghatározása és a házasságról szóló rendelkezések - ha vannak - a gazdasági, szociális és kulturális jogokat tartalmazó másik fejezetben lelhetők fel.[23] A svájci alkotmány esetében a harmadik fejezet a szociális célokról szól, és az államcélként meghirdetett gyermekek és ifjúság támogatása itt került meghatározásra.[24]
A nyugat-európai demokráciák esetében megfigyelhető, hogy a házassághoz, családhoz való jog (illetve a gyermekek jogai) egyes aspektusát fogalmazzák meg, vagy kizárólag a magánélet védelméről rendelkeznek. Ez utóbbi megoldást alkalmazza a holland alkotmány.[25] A magánélet védelmének deklarálásán túl a finn alaptörvény a gyermekek jogairól is tartalmaz rendelkezéseket.[26] A belga alkotmány a házasságot a vallásszabadság kontextusában szabályozza,[27] a "privacy" védelmi körében pedig nem a magánélet védelmét, hanem a családi élet védelmét garantálja.[28]
A harmadik szabályozási megoldás a legritkább, ugyanis például a francia és a lett alkotmányban a vizsgált intézmények egyes aspektusai jogként való elismerése vagy intézményi védelme sem szerepelnek.
A nemzetközi, illetve uniós szabályozást alapul véve összefoglalóan megállapítható, hogy a házassághoz és a családhoz való jog tekintetében a nemzetközi szerződések rendelkezései csak az alapvető szabályokat (minimumokat) határozzák meg, a megfelelő belső, nemzeti szabályok megalkotása a szerződésben részes államok kötelezettsége. A nemzetközi dokumentumok a család és a házasság védelmének bizonyos aspektusait alapvető jogként is kezelik.[29]
Az alkotmányok elemzése révén a szabályozási modelleken kívül az a lényeges tapasztalat szűrhető le, hogy - hasonlóan a nemzetközi dokumentumokhoz[30] - az alaptörvények általában nem határozzák meg sem a házasság, a család fogalmát, sem ezek tartalmi elemeit. Ezek kibontása nagyrészt a törvényhozó hatásköre, valamint a hazai alkotmányértelmező fórum, illetve a luxemburgi és a strasbourgi bírói szervek feladata.
A házasság és a család elismerése és védelme általában mint államcél vagy alapelv jelenik meg: több alkotmány és nemzetközi dokumentum kimondja, hogy a család a társadalom természetes alapegysége, a nemzet fennmaradásának és haladásának alapköve.[31] Ezzel összefüggésben nyilvánvaló társadalmi értékként kiemelik az anyaságot és az apaságot.[32] Ezen túl, a házassággal és a családdal összefüggő alapjogok kettős - szabadságjogi és szociális jogi - jellegűek, ezért a nemzetközi dokumentumok és az alkotmányok szabályozási koncepciója alapvetően két rétegű szabályozásra törekszik. A szabadságjogi elemek közé a házasságkötés szabadsága, valamint a családalapítás szabadsága tartozik. Előbbivel összefüggésben az alaptörvények mindenekelőtt a házasságkötés szabadságát ismerik el, amelyet meghatározott életkortól kezdve alapvető emberi jogként deklarálnak. Szinte minden európai alkotmányban fontos kritérium, hogy házasságra csak férfi és nő léphet, valamint az, hogy a házasságot csak a házasulandók szabad és teljes beleegyezése alapján lehet megkötni. Ezzel összefüggésben kiemelésre kerül rendszerint az is, hogy a házasság a házastársaknak erkölcsi és jogi egyenlőségén alapul, jogaik és felelősségük is egyenlő egymás közötti, valamint a gyermekeikkel való kapcsolataikban a házasság tartama alatt és felbontása esetében.[33] Végül megemlíthető e körben a - privacy-hez képest szubszidiárius jellegű - magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog is.[34]
Szociális jogi életnek, valamint állami kötelezettségek körében az alkotmányok kimondják, hogy az állam védi és támogatja a házasságot, valamint megteremti a védelem megvalósításához szükséges feltétéleket?[35] Ez a védelem különösen szociális, jogi és gazdasági eszközökön keresztül valósul meg. Az állam különböző intézkedésekkel támogatja a családi élet gazdasági, jogi és szociális védelmét is (mint például a szociális és családi juttatások, pénzügyi intézkedések, a családok lakhatásának biztosítása, a fiatal házasoknak nyújtott kedvezmények és egyéb megfelelő eszközök). Egyes államokban az alkotmány kiemelten kezeli a sokgyermekes családokat, ezekre különös gondot fordít.[36] Két külön nevesített védelmi esetet érdemes még megemlíteni: több állam kimondja a terhes nők védelmét, illetve biztosítja a nők - anyák - számára a család és munka összeegyeztethetőségének megteremtését.[37]
a) Az Alkotmány a házasságról és a családról az I. fejezet egyetlen rendelkezésében, illetve a XII. fejezet ugyancsak egyetlen szakaszában rendelkezik. Az alkotmányi előírások elhelyezkedése tehát eltér a többi
- 18/19 -
közép-európai alkotmányoknál megfigyelhető koncepcionális elgondolásoktól. A két említett rendelkezés mellett találhatók a témához érintőlegesen csatlakozó rendelkezések is, amelyek azonban nem igazán adnak eligazodást a házasság és a család alkotmányjogi intézményének elemzéséhez. Tekintettel e lakonikus szabályozásra, a házasság és a család intézményére vonatkozó rendelkezések elemzésekor indokolttá válik felhasználni a nemzetközi és az európai alkotmányi tapasztalatokat. Ennek oka továbbá az is, hogy az európai alkotmányok körében felismert szabályozási megoldás közül az alapjogi és alkotmányfejlődés által kijelölt útnak azt a modellt lehet elfogadni, amely a család védelméről (és esetlegesen a házasság jelentőségéről), illetve a gyermekek jogai biztosításáról rendelkezik. Ez annak ellenére igazolható, hogy az e témakörhöz kapcsolódó állami célok, illetve a házasságra vonatkozó rendelkezések alkotmányba való felvétele nagymértékben az állam - és az alkotmányozó - ez irányú felfogásától függ.
A házasság és a család védelmére vonatkozó rendelkezéseket az Alkotmány több helyen tartalmazza, ezen túlmenően más törvényekben és ágazati jogszabályokban - a polgári jog és a családjog területén - is találhatók erre vonatkozó előírások.
b) Az Alkotmány 15.§-a szerint a Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.[38] A vizsgált alkotmányok és dokumentumok alapján ez nagyjából megfeleltethető az előbb említett alapelvi és államcélt meghatározó rendelkezéseknek. A rendelkezés értelmezése mégis problematikus lehet, és ebben az alkotmánybírósági gyakorlat sem ad igazán eligazodást. Igaz, hogy a testület már a korai ítélkezése során kifejtette, hogy a családra és a házasságra vonatkozó alapvető szabályok az alapjogok és kötelezettségek közé tartoznak, így alapjogi védelemben részesülnek,[39] e meghatározás azonban nem ad választ arra a kérdésre, hogy a 15. §-t hogyan kell értelmezni. A 15. §-t alapelvként lehet felfogni annyiban, amennyiben a társadalmi viszonyok alapintézményeként fogalmazza meg a házasságot és a családot, és állami célként is értelmezhető a védelem deklarálása miatt. Feltehető továbbá az is, hogy e megfogalmazásában az alkotmányozó mindkét intézményt - társadalmi jelentőségére tekintettel - értékként kezeli[40] Bármelyik értelmezés esetében leszögezhető, hogy a házasság és a család alapvető és klasszikus társadalmi intézményként szabadságjogi elemeket is magában foglal, vagyis bár ezek az Alkotmányban nem szerepelnek expressis verbis, a 15. §-ból egyértelműen levezethetők. E kiterjesztő értelmezésre természetesen nem lenne szükség, ha az Alkotmány e tekintetben nem lenne ilyen szűkszavú.
c) A házasság és család vonatkozásában az említett szociális jogok vagy állami kötelezettségek az alaptörvény 67. § (1) bekezdésében (a gyermeknek joga van a fejlődéséhez szükséges védelemre a családja, az állam és a társadalom részéről) és a 66. § (2) bekezdésében foglalnak helyet. Utóbbi alapján a Magyar Köztársaságban az anyáknak a gyermek születése előtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani. Látható, hogy az európai mintákhoz képest az Alkotmány e vonatkozásban is alig tartalmaz garanciális és alapjogot keletkeztető rendelkezéseket.
d) A vizsgált intézményekkel kapcsolatban érintőlegesen - tekintettel a korábban említett nemzetközi szabályozási elemekre - megemlítendő a 66. § (1) bekezdés is, amely szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében. Ez alapozhatja meg az általában alkotmányi szintre emelt, vagy nemzetközi dokumentumban szabályozott házastársak egyenjogúságának követelményét. Hasonlóképpen kapcsolódik a témához az az alkotmányi rendelkezés, amely kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban a szülők, gondviselők kötelesek kiskorú gyermekük taníttatásáról gondoskodni (70/J. §).
e) E jogok tekintetében is megjelenik az állam intézményvédelmi kötelezettsége, amely e téren erőteljesebbnek tűnik, mivel maga az Alkotmány nyilvánítja ki azt, hogy a Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét. Az alkotmányi védelemnek ki kell terjednie a tartalmi elemekre, és az Alkotmány 15. és 16. §-ai szerint ezt az állami szerveknek kell biztosítaniuk.[41] Vizsgált szabadságjogok védelmet nyújtanak az állam, illetve mások illetéktelen beavatkozása ellen. Az állam feladata tehát a jogok zavartalan és szabad gyakorlásához szükséges feltételek biztosítása. A házasságkötés és a családalapítás tehát alapvetően az állam tartózkodását követelik meg. A házasságkötés és a családalapítás szabadságával és e két intézmény védelmével kapcsolatban a jogalkotónak azonban pozitív kötelezettségei is vannak, amelynek lényege, hogy e joggyakorlást megkönnyítőfoltételeket megteremtse, azaz kimunkálja az intézmény védelmének garanciáit.[42] A pozitív kötelezettség másik aspektusának, így a családok és a házasság (anyagi) védelmének megvalósítása az adott társadalom teljesítőképességének függvényében, gyakorlati költségvetési szempontok szerint történik.[43] Ez viszont nem jelent parttalan kötelezettséget, az államnak tehát nem kell bármit megtenni annak érdekében, hogy a családi élet zavartalanságát biztosítsa.[44]
De lege ferenda javaslatok a házasság és a család védelmével összefüggésben több tekintetben is meg-
- 19/20 -
fogalmazhatók. Egyrészt a házasság és a család védelmének alkotmányi megjelenítése irányában, másrészt az élettársi kapcsolat megítélése szempontjából. Az előbbit illetően utalnánk a tanulmány korábbi megállapítására, miszerint a házassággal és a családdal összefüggésben jelentkező jogok több csoportba sorolhatók, így megkülönböztethető szabadságjogi és szociális jogi oldal. A magyar Alkotmány a házasság és a család védelmének kimondásával a házassághoz és a családhoz fűződő jogokat elsősorban a szociális jogi oldalról közelíti meg, mivel az állami védelem jelentőségét hangsúlyozza. Feltétlenül szem előtt kell azonban tartani, hogy e jogtárgyakhoz jelentős szabadságjogi aspektusok is kapcsolódnak, amelyeket a magyar alkotmányi szabályozás expressis verbis nem tartalmaz. Ez a hiányosság a közeljövőben feltétlenül orvoslást igényel, tekintettel arra, hogy a házassággal és a családdal összefüggő szabadságjogi részjogosítványok a magánélet védelmének lényeges részét, sőt az emberi élethez és méltósághoz való jogból levezethető személyiség szabad kibontakoztatásához való jog fontos aspektusát képezik. Az élettársi kapcsolat tekintetében pedig a társadalmi viszonyok átalakulásának aktuális tendenciája az, amely változtatásokat sürget. Megállapítható továbbá, hogy a társadalom alapsejtje - a korábbi házasságon alapuló családhoz képest - egyre inkább a jelenleg jobbára csak informális kereteket jelentő élettársi kapcsolaton alapuló család. Ez a trend felveti az élettársi kapcsolat (esetleg alkotmányi szintű) formalizálásának, valamint a házassághoz hasonló joghatásainak problémáját is.
a) Az esetleges alkotmányrevízió vagy új Alkotmány alkotása esetén a házassággal és a családdal kapcsolatosan mindenképpen indokolt továbbra is a házasság és a család védelmének kimondása. Kiegészítésként a házasság és a család védelme mellett nevesített védelmi tárgyként szerepelhetne az anyaság és az apaság, mint sajátos társadalmi és jogi viszony.[45]
b) A vonatkozó alkotmányi rendelkezések egyik legfontosabb sajátossága, hogy az alapjogi fejezet a házasság tekintetében egyáltalán nem, a család tekintetében pedig csak részaspektusokat, tartalmi elemeket tartalmaz (66. §). Ezzel függ össze, hogy hiányzik a házasság(kötés)nek és a család(alapítás)nak az újabb európai alkotmányok által megfogalmazott szabadságjogi része. A házasság és a család védelmének szabadságjogi elemeire figyelemmel tehát jelentős kiegészítésékkel kellene számolni egy esetleges alkotmányreform esetén. Tekintettel a két intézmény egymás közti viszonyára, fontos kiemelni annak jelentőségét, hogy a házasságkötés és a családalapítás szabadsága külön rendelkezésekben szerepeljen. A felelősen dönteni tudó személyt a házasságkötés joga és a családalapítás szabadsága önrendelkezési jogából fakadóan illeti meg.[46] E döntési képességgel összefüggésben megemlíthető az alapjog gyakorlásának képessége. Kifejezetten rögzítést érdemelne a házasságkötés szabadsága, vagyis az, hogy meghatározott kort elér természetes személy (szűkebb körben, opcionálisan: férfi és nő) szabad elhatározás alapján házasságot köthet. Ez a rendelkezés nagyobb összhangot biztosítana a relevánsnak tartott nemzetközi dokumentumokkal, amelyek mindegyike kiemelt fontosságúnak tartja a szabad párválasztáson és házassági szándékon alapuló házasságkötés deklarálását.[47] A családalapítás szabadsága szintén alkotmányi szintű rögzítést igényel.
c) Az Alkotmány szerkezetével kapcsolatban felmerülő probléma is ezzel kapcsolatos. Indokolt lenne ugyanis újragondolni a családra és a házasságra vonatkozó rendelkezések elhelyezését. Ezt a házassággal és a családdal összefüggő jogok kettős jellege indokolja. A házasságkötés szabadsága és a családalapítás szabadsága egyértelműen a szabadságjogok kategóriájába tartoznak, a család védelmét deklaráló rendelkezések pedig - tekintettel arra, hogy a privacy sajátos esetét testesítik meg[48] - szintén a személyes szabadságjogok körébe sorolhatók. Ezzel szemben a családtámogatással, anyák védelmével összefüggő államcélokat megfogalmazó szabályok tipikusan azon jogok közé tartoznak, amelyek támogatási mértéke az állam teherbíró képességétől és gazdaságpolitikájától tehetők függővé, és így - a többi alkotmányhoz hasonlóan - a (gazdasági és) szociális jogokról szóló rendelkezések közé kellene beilleszteni. ■
JEGYZETEK
[1] 4/1990. (III. 4.) AB határozat, ABH1990. 30.
[2] Ádám Antal: Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás. Osiris Kiadó, Budapest 1998. 66-67. o.
[3] Az Alkotmány 15. §
[4] A következő megállapításokhoz felhasznált statisztikai adatok a KSH 2004-ben kiadott, 15+10 - Rómától Athénig című statisztikai elemzésére támaszkodnak.
[5] Ficzeréné dr. Sirkó Alexandra: A házassági-családi viszonyokból eredő jogok és kötelességek alkotmányos szabályozása. Magyar Jog 1995. 8. sz. 474-475. o.
[6] Kihirdette az 1956. évi I. törvény
[7] Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 16. cikk (1). Mind a férfinak, mind a nőnek a házasságra érett kor elérésétől kezdve joga van fajon, nemzetiségen vagy valláson alapuló korlátozás nélkül házasságot kötni és családot alapítani. A házasság tekintetében a férfinak és a nőnek mind a házasság tartama alatt, mind a házasság felbontása tekintetében egyenlő jogai vannak. (2) Házasságot csak a jövendő házastársak szabad és teljes beleegyezésével lehet kötni. (3) A család a társadalom természetes és alapvető alkotó eleme és joga van a társadalom, valamint az állam védelméhez.
[8] Kihirdette az 1976. évi 8. tvr.
[9] PPJNE 23. cikk 1. A család a társadalom természetes és alapvető egysége, és joga van a társadalom és az állam védelmére. 2. A házasságkötésre alkalmas korban levő férfiak és nők házasságkötési és családalapítási jogát el kell ismerni. 3. Házasságot csak a házasulandók szabad és teljes beleegyezése alapján lehet kötni. 4. Az Egyezségokmányban részes államok megfelelő lépéseket tesznek annak biztosítására, hogy a házasfelek jogai és kötelességei a házasság fennállása alatt és felbontása esetén egyenlőek legyenek. A házasság felbontása esetén rendelkezni kell a gyermekek szükséges védelméről.
- 20/21 -
[10] Kihirdette az 1976. évi 9. tvr.
[11] GSZKJNE 10. cikk Az Egyezségokmányban részes államok elismerik, hogy 1. a lehető legszélesebb körű védelmet és segítséget kell nyújtani a családnak, amely a társadalom természetes és alapvető egysége, különösen a családalapítás tekintetében és addig, amíg a család felelős az eltartott gyermekek gondozásáért és neveléséért. Házasság csak a házasulandók szabad beleegyezése alapján köthető; 2. az anyának a gyermek születése előtt és után ésszerű időtartamra külön védelmet kell biztosítani. Ez alatt az idő alatt a dolgozó anyáknak fizetett szabadságot, vagy megfelelő társadalombiztosítási szolgáltatásokkal együtt járó szabadságot kell biztosítani;
[12] Kihirdette az 1993. évi XXXI. törvény
[13] EJEE 8. cikk - Magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog: 1. Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák. 2. E jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges. 12. cikk - Házasságkötéshez való jog: A házasságkötési korhatárt elért férfiaknak és nőknek joguk van a házasságkötésre és a családalapításra, az e jog gyakorlását szabályozó hazai törvények szerint. EJEE Hetedik Kiegészítő Jegyzőkönyv 5. cikk - Házastársak egyenjogúsága: A házasság fennállása alatt és a házasság felbontását követően a házastársak jogai és polgári jogi felelőssége egymás és a házasságból származó gyermekeik viszonylatában egyenlő. E cikk nem képezi akadályát annak, hogy az államok a gyermekek érdekében szükséges intézkedéseket tegyenek.
[14] Kihirdette az 1999. évi C. törvény
[15] ESZK 16. cikk A család joga a szociális, jogi és gazdasági védelemhez: A család, mint a társadalom alapvető egysége, teljes körű fejlődéshez szükséges feltételek biztosítása érdekében a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy olyan intézkedésekkel támogatják a családi élet gazdasági, jogi és szociális védelmét, mint például a szociális és családi juttatások, pénzügyi intézkedések, a családok lakhatásának biztosítása, a fiatal házasoknak nyújtott kedvezmények és egyéb megfelelő eszközök. 17. cikk Az anyák és gyermekekjoga szociális és gazdasági védelemhez: Az anyák és gyermekek szociális és gazdasági védelemhez való joga tényleges megvalósulásának biztosítására a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy megteszik az e célt szolgáló megfelelő és szükséges intézkedéseket, beleértve a megfelelő intézmények és szolgáltatások létrehozását vagy fenntartását is.
[16] Kihirdette az 1982. évi 10. tvr.
[17] Mindenkinek joga van ahhoz, hogy tiszteletben tartsák magánéletét és családi életét, otthonát és kapcsolattartását.
[18] EASZ II-69. cikk A házasságkötéshez és a családalapításhoz való jog: A házasságkötéshez és a családalapításhoz való jogot, az e jogok gyakorlását szabályozó nemzeti törvények szerint, biztosítani kell.
[19] Vö. az olasz alkotmány 29. és 31. §-aival (államcélként itt a családalapítás elősegítése is megjelenik), a 2000. január elsején hatályba lépett svájci alkotmány 11., 13., 14., 19. §-aival, valamint a szociális célokat meghatározó, 3 fejezetben található 41. § (1) bekezdésének c), f), és g) pontjaival, illetve a horvát alkotmány 35., 61., és a 62. §-aival, a lengyel alkotmány 47. és 48. §-aival, valamint a 71. és 72. cikkelyével, a szlovák alkotmány 19. § (2) bekezdésével, 41. cikkely (1) és (2) bekezdésével.
[20] Vö. a cseh alkotmány 10. § (2) bekezdésével, és a 32. § (1) és (2) bekezdésével.
[21] Vö. az észt alkotmány 26. cikkelyével és a 27. cikkely (2) bekezdésével, amelyek a család jelentőségét és a családi élet sérthetetlenségét deklarálják.
[22] Vö. a szlovén alkotmány 53. cikkelyével.
[23] A cseh alkotmányban a releváns fejezetek elnevezése a következő: "Alapvető emberi jogok és szabadságjogok" részcím, amely az "Emberi jogok és alapvető szabadságok" címet viselő második fejezetben található, illetve "Gazdasági, szociális és kulturális jogok", amely a negyedik fejezetet alkotja. A horvát alkotmányban a következő elnevezések vannak: "A Személyi és politikai szabadságjogok és jogok", illetve "A Gazdasági, szociális és kulturális jogok" amelyek a III. Emberi jogok és az állampolgár alapvető szabadságjogai cím alatt találhatók. A szlovák alkotmányban az elnevezések a következők szerint alakulnak: "Alapvető emberi jogok és szabadságjogok", illetve "A Gazdasági, szociális és kulturális jogok", amelyek az Alapvető jogok és szabadságjogok címet viselő második fejezetben találhatók. A lengyel alkotmány felépítése - ilyen tekintetben - a következő: "Személyi szabadságok és jogok", illetve "Gazdasági, szociális és kulturális szabadságok és jogok".
[24] Vö. 41. cikkely (19 bekezdésének f) és g) pontjával.
[25] Vö. 10. cikkellyel.
[26] Vö. 6., 10., és a gyermekek jogai vonatkozásában részrendelkezésnek minősíthető 16. cikkelyt.
[27] Belga alkotmány 21. cikkének 2. pontja szerint a polgári esküvőnek mindig meg kell előznie az egyházit.
[28] Vö. a 22. cikkely (1) bekezdésével és a 24. cikkely (1) bekezdés 2. pontjával.
[29] Ilyen különösen a "privacy" védelme keretében a családi élet tiszteletben tartása.
[30] A PPJNE meghatározását (23. cikk. 1.) sem lehet definícióként felfogni, ez sokkal inkább a társadalmi rendre vonatkozó elv.
[31] GSZKJNE 10. cikk, ESZK 16. cikk, EASZ 11-93. cikk, görög alkotmány 21. § 1. pont, horvát alkotmány 61. §, ír alkotmány 41. §, lett alkotmány 110. §, litván alkotmány 38. cikk.
[32] Vö. a portugál alkotmány 68. §-ával
[33] Vö. olasz alkotmány 29. §, szlovén alkotmány 53. cikk
[34] Vö. EJEE 8. cikk, PPJNE 17. cikk, EU Alkotmány-szerződés 67. cikk, belga alkotmány 22. cikk, cseh alkotmány 10. cikk.
[35] Vö. a görög alkotmány 21. § 1. pontjával, a horvát alkotmány 61. §-ával, az ír alkotmány 41. §-ával, a lett alkotmány 110. §-ával.
[36] Vö. a lengyel alkotmány 79. §-ával, az olasz alkotmány 31. §-ával.
[37] Vö. az EASZ 93. cikkével, az ír alkotmány 41. §-ával, az olasz alkotmány 37. §-ával.
[38] A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (továbbiakban: Jat.) 5. § e) pontja alapján az állampolgárok alapvető jogai és kötelezettségei körében törvényben kell szabályozni, különösen a házasságot és a családot.
[39]Az ügy a többszőr módosított 1954. évi IV. törvény módosításával volt kapcsolatban. 4/1990. (III. 4.) AB határozat. ABH 1990, 28,31.
[40] Az értékekről ld. bővebben Ádám Antal: Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás. Osiris Kiadó, Budapest 1998, uő: Az Alkotmányi értékek fejlődési irányairól. Jura 2002. 1. sz., uő: Kérdések és válaszok a filozófiában. Jura 2003. 1. sz.
[41] Az ombudsman 1997. évi Beszámolója 4. 5.
[42] Az alkotmánybíróság az állam intézményvédelmi kötelezettségét először a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatában állapította meg. Hokkanen ν. Finland judgement of 23 september 1994, Series A no. 299-A. Idézi Dr. Grád András: Kézikönyv a strasbourgi emberi jogi ítélkezésből. 2. Átdolgozott, bővített kiadás, HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2000. 276. o., Luke Clements-Nuala Mole-Alan Simmons: European Human Rights Taking a Case under the Convention. Sweet & Maxwell. 1999. 177. o.
- 21/22 -
[43] 54/1996. (XI. 30.) AB határozat, ABH 1996. 173. 202. Az állam nem kötelezhető olyan családi pótlék folyósítására, amely valamelyik szülőnek lehetővé tenné az otthonmaradást a gyermek nevelése érdekében. Vö. o. 11776/85, Dec. 4.3. 86, D.R. 46, p. 251. Idézi Dr. Grád András: Kézikönyv a Strasbourg! emberi jogi ítélkezésből. 2. Átdolgozott, bővített kiadás, HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2000. 276. o.
[44] Dr. Grád András: Kézikönyv a strasbourgi emberi jogi ítélkezésből. 2. Átdolgozott, bővített kiadás, HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2000. 276. o.
[45] Az anyaság védelmét az 1998-ban megalkotott alkotmánymódosítási tervezet is tartalmazza, amit - a nemek egyenjogúságánakmesszemenő biztosítása érdekében - ki kell egészíteni az apaság intézményével.
[46] 22/1992 (IV. 10.) AB határozat, ABH 1992. 102-103. 104.,
[47] Vö. PPJNE, EJEE, stb.
[48] Az Alkotmányból - a legtöbb alkotmánytól eltérően (a cseh alkotmány 10. § (2) bekezdése, az észt alkotmány 26. §, a lengyel alkotmány 47. §, a szlovák alkotmány 19. § (2) bekezdése) - hiányzik a magánélet, illetve a családi élet védelméhez való jog nevesítése. Bár az Alkotmánybíróság döntéseiben a magánélet védelmét az emberi méltósághoz való jogból vezette le, mégis szerencsésebb lenne azt külön nevesíteni.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanársegéd.
[2] A szerző egyetemi tanársegéd.
Visszaugrás
