The representation of the rights of nationalities enshrined in the constitution plays a prominent role in the political arena, where there are many solutions and approaches, but there is still no unified comprehensive institutional system that enables the representation of the interests of minorities. In this study, I evaluate the three-decade experience of the representation of the interests of minorities, especially the Roma, from the point of view of the Roma community. I will present the question of the development of the legal regulation of the civil sector, as well as reveal its practical practical experience. I want to envision the possibilities of Roma ethnic NGOs, paying particular attention to the role of NGOs in promoting the political and social participation of Roma ethnicities.
A nemzetiségek alkotmányban rögzített jogainak képviselete kiemelt szerepet tölt be a politikai arénában, amelyre számos megoldási javaslat és szemlélet létezik, azonban még mindig nincs egy egységes átfogó intézményi rendszer, amely valódi lehetőséget biztosítana a kisebbségek érdekeinek képviseletére. Jelen tanulmányban a kisebbségek, különösen a romák érdekképviseletére vonatkozó három évtizedes tapasztalatait értékelem kifejezetten a roma közösség szempontjából. Bemutatom a civil szektor jogi szabályozás kialakulásának kérdéseit, valamint feltárom a tényleges működés gyakorlati tapasztalatait. Vizionálni kívánom a roma nemzetiségi civil szervezetek lehetőségeit kiemelt figyelmet fordítva a civil szervezetek szerepére a roma nemzetiségek politikai és társadalmi részvételének előmozdításában.
Kulcsszavak: civil szervezet, roma, érdekképviselet, alkotmányjog
A cigány közösségek érdekképviselete Magyarországon jelentős kihívásokkal szembesül, miközben az élet minden területén aktív szereplői a társadalomnak. A politikai és civil szektorban egyaránt léteznek olyan mechanizmusok és szervezetek, melyek célja a roma közösségek mindennapjainak segítése, a közösségszervezés támogatása és a szociális-gazdasági helyzetük javítása.
- 214/215 -
A kisebbségi önkormányzatok, civil szervezetek és alapítványok olyan intézmények, amelyek fontos szerepet töltenek be a roma közösségek életében, azonban a mindennapi gyakorlat során számos problémával és nehézséggel kell szembenézniük. A roma nemzetiségi önkormányzat, mint a legfontosabb érdekképviseleti intézmény elsődleges feladata a nemzetiségi közösségek érdekképviseletének előmozdítása, valamint a demokratikus közéletben való kollektív részvétel lehetőségének biztosítása. A nemzetiségi önkormányzatok tevékenysége gyakran kulcsszerepet játszik a roma közösségek jogainak és szükségleteinek érvényesítésében, azonban számos esetben hiányosságok mutatkoznak az önkormányzatok működésében és a roma közösségek bevonásában. Elmondható, hogy a törekvések ellenére az önkormányzat nem képes betölteni a neki szánt feladatkört, konfliktusokkal terhelt a működése és nem tudnak egy letisztult helyzetet teremteni. Magyarországon számos roma civil szervezet működik, amelyek különböző területeken tevékenykednek és a roma közösségek érdekeit képviselik. A roma civil szervezetek, egyesületek és alapítványok létfontosságúak a roma közösségek érdekeinek védelmében és fejlesztésében. Ezek a szervezetek széles körű tevékenységet folytatnak, ideértve a jogi segítségnyújtást, az oktatást, az egészségügyi ellátást, a lakhatást és a munkaerő-piaci integrációt. Ugyanakkor a civil szektorban is tapasztalhatók problémák, például a finanszírozási hiányosságok, az erőforrások elégtelensége és a hatékony együttműködés hiánya más szervezetekkel és az állammal. A romák érdekképviselete Magyarországon elengedhetetlen az esélyegyenlőség és a társadalmi befogadás előmozdításában. Bár a politikai és civil szektorban is léteznek intézmények és szervezetek a roma közösségek támogatására, a mindennapi tapasztalatok alapján számos probléma és kihívás merül fel.
Jelen tanulmány célja, hogy áttekintést nyújtson arról, hogyan befolyásolják a civil szervezetek a roma társadalmat Magyarországon. Kiemelt figyelmet fordít arra, hogyan segítik elő az érdekképviseletet a politikai színtéren, és milyen módon járulnak hozzá a roma közösségek jogainak érvényesítéséhez. A publikáció azt vizsgálja, hogy a civil szervezetek milyen mértékben serkentik a roma közösségek részvételét a politikában, valamint milyen jogszabályi háttere van az érdekképviseleti tevékenységnek.
- 215/216 -
Az Alaptörvény alapján minden egyénnek joga van szervezetek létrehozásához és azokhoz való csatlakozáshoz. Ez a jog alapvető fontosságú a társadalmi részvétel és az egyéni szabadságjogok gyakorlása szempontjából. A szervezetek létrehozásának és csatlakozásának lehetősége lehetővé teszi az emberek számára, hogy közösségi célokat hajtsanak végre, érdekeiket képviseljék, és együttesen lépjenek fel egy adott ügy érdekében. Ez az alapelv alapvetően hozzájárul a demokratikus társadalmak működéséhez, elősegítve a sokszínű vélemények és érdekek kifejezését és érvényesítését. A szervezetek létrehozásának és csatlakozásának szabadsága tehát kulcsfontosságú az egyének jogainak és a demokratikus intézmények stabilitásának biztosításában.[3] Az egyesülési jog kollektív módon gyakorolható szabadságjog, és számos más jog levezethető belőlük. Az egyesülési jog alapvető fontosságú a társadalmi szervezetek létrehozásához és azokhoz való csatlakozáshoz, mint például a szakszervezetek vagy a politikai pártok. Ezek a társadalmi szervezetek a demokrácia és a társadalom önszerveződésének megnyilvánulási formái, amelyek gyakorlásának kereteit a törvényalkotó határozza meg. Az egyesület létrehozásával kapcsolatos szabályokat a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) tartalmazza. A Ptk. alapján az egyesület olyan jogi személy, amelyet a tagok közös, tartós céljának folyamatos megvalósítására hoznak létre, és rendelkezik nyilvántartott tagsággal. Az egyesület létesítése általában egy alapszabályban meghatározott cél köré szerveződik, és ezek a célok lehetnek kulturális, közösségi, sport, vagy akár szakmai jellegűek is. Az egyesületek általában tagjai önkéntesen csatlakoznak, és a tagok közötti kapcsolatokat a Ptk. és az egyesület saját szabályzatai határozzák meg.[4] Az egyesület létrehozásának és működésének részletes szabályait a Ptk. és egyéb vonatkozó jogszabályok határozzák meg, biztosítva ezzel az egyesületek szervezeti és jogi kereteit.
A pluralisztikus és részvételi demokrácia sokféle módon lehetőséget teremt a társadalmi és gazdasági szereplőknek, ideértve a civil/nonprofit szervezeteket is, hogy részt vegyenek a társadalmi közös szükségletek kielégítésében. A civil/nonprofit szervezetek számos területen tevékenykednek, melyek egymást kiegészítő, de önállóan is értelmezhetőek:
- részt vesznek a helyi és országos közügyek alakításában, aktuális ügyek megvitatásában,
- közreműködnek jogszabályok létrehozásában,
- aktívan részt vesznek az önkormányzati munkában,
- 216/217 -
- segítenek tervezni és megvalósítani települési, területi és nemzeti fejlesztési programokat, valamint menedzselnek beruházásokat és projekteket,
- fontos szerepet vállalnak közfeladat-ellátásban és közszolgáltatás-nyújtásban,
- segítenek közösségek építésében és formálásában,
- kommunikációs csatornaként működnek, hídszerepet töltve be, és képviselik az érdekeket, artikulálják a véleményeket, részt vesznek konzultatív mechanizmusokban és védelmezik a jogokat.[5]
A civil szervezetek jogi szabályozásának számos kihívással kell szembenéznie, mivel a jogszabályok nem mindig tudnak lépést tartani a gyorsan változó társadalmi és gazdasági környezettel. Ezért az alkalmazkodó képesség hiánya nehézségeket okozhat a civil szervezetek számára az új kezdeményezések létrehozásában vagy a működési modelljük módosításában. Gyakran túlzott adminisztratív követelmények nehezítik a civil szervezetek működését. A számos engedélyeztetési folyamat és a bürokratikus eljárások időigényesek és költségesek lehetnek, ami megnehezítheti a szervezetek hatékony működését. Sok civil szervezet anyagi források hiányában küzd, ami korlátozza a tevékenységeiket és a közösségi szolgáltatásaikat. A finanszírozási forrásokhoz való hozzáférés hiánya vagy a pénzügyi támogatás korlátozottsága jelentős akadály lehet a szervezetek számára. Ezen problémák kezelése érdekében fontos a jogi keretek folyamatos felülvizsgálata és fejlesztése, valamint az átláthatóságra és a párbeszédre való nyitottság. A civil társadalom életképességének és hatékonyságának növelése érdekében az állami és nemzetközi szintű intézkedések összehangolása is kulcsfontosságú.
A roma önszerveződés hivatalosan a rendszerváltás utáni időszakra datálódik, azonban álláspontom szerint a nemzetiségi autonómiára való törekvés jelei már korábban az 1957-ben létrehozott Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetség (MCKSZ) megalapítása során is megfigyelhető volt. Az első olyan szervezet volt Magyarországon, amely kifejezetten és kizárólag a cigányság problémáit vette górcső alá és intézkedéseket kezdeményezett azok megoldására. Az MCKSZ értelmiségiek és aktív közösségi vezetők összefogásával jött létre, akik felismerték, hogy a cigányoknak saját érdekeik védelmére és az igazságosság ér-
- 217/218 -
vényesítésére van szükségük. A szervezet célja az volt, hogy a cigányokat sújtó szegénységet, elnyomást és társadalmi kirekesztést felszámolja, valamint előmozdítsa az egyenlőséget és az esélyegyenlőséget a társadalomban. Az MCKSZ tevékenységei között szerepelt a társadalmi tudatosság növelése, a kulturális identitás erősítése, valamint a diszkrimináció elleni harc. A cigányszövetség nemcsak a problémákra hívta fel a figyelmet, hanem konkrét intézkedéseket is kezdeményezett, mint például oktatási programok indítása, munkalehetőségek teremtése, illetve a cigány közösségek jogi és politikai képviseletének elősegítése. Így elmondható, hogy az MCKSZ az etnikai kisebbségek érdekérvényesítésének egyik korai példája Magyarországon, és a nemzetiségi politika alapjainak lerakásában is fontos szerepet játszott. Ezáltal nemcsak a cigány közösségek életében, hanem az ország egészének társadalmi és politikai kontextusában is mérföldkőnek tekinthető, amely segítette az esélyegyenlőség és a pluralizmus elveinek megerősítését.[6]
Noha jelen tanulmány nem a kisebbségi önkormányzati rendszer jogintézményét kívánja részleteiben feltárni, azonban kulcsfontosságú szerepe van a roma önszerveződés szervezeti bázisának kialakulásában. A nemzetiségek önszerveződése Magyarországon hosszú történeti folyamat eredményeként alakult ki, melynek során a kisebbségi közösségek jogainak elismerése és védelme fokozatosan fejlődött. Az elmúlt évszázadokban a nemzetiségi csoportok Magyarországon változó sorsúak voltak, és a politikai-gazdasági rendszerek változásaiknak megfelelően különböző szintű jogi és társadalmi elismerést kaptak.
Magyarországon az 1990-es évek első harmadára tehető a roma önszerveződés szervezeti rendszerének kezdete, amikor megindultak a legkülönbözőbb helyi roma szervezetek és kisebbségi önkormányzatok létrehozása. A nemzetiségi önkormányzatok széles körű jogokat biztosítottak a kisebbségi közösségeknek, például az oktatás, a kulturális tevékenységek és más területeken. Ennek eredményeként Magyarországon jelenleg egy olyan rendszer működik, amely a nemzetiségi közösségek jogait és autonómiáját védi és támogatja a demokratikus keretek között. A Nektv. legkiemelkedőbb vívmánya az autonómia lehetősége volt, vagyis az önkormányzatiság intézményének létrehozása. A törvény értelmében az egyes kisebbségek községekben, városokban és a főváros kerületeiben
- 218/219 -
kisebbségi települési önkormányzatokat vagy közvetett, vagy közvetlen módon létrejövő helyi kisebbségi önkormányzatokat, valamint országos kisebbségi önkormányzatokat hozhatnak létre az e törvényben meghatározottak szerint. A törvény elfogadásakor a hangsúly a kisebbségi önkormányzati rendszer létrehozására összpontosult, így kevésbé került előtérbe a működés feltételeinek részletes kidolgozása. Ezenkívül a törvény végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok hiánya is nehezítette annak hatékony alkalmazását.[7] 2005-ben a 1993. évi Nektv. jelentős módosításokon esett át, melynek célja az volt, hogy fejlessze és modernizálja a kisebbségi és etnikai közösségek jogi védelmét és támogatását. A reform számos fontos változást hozott a törvényben, ami segített felhívni a figyelmet a jogi szabályozás hiányosságaira és azok megoldásaira. A módosítás változást jelentett a kisebbségi önkormányzati képviselők választásának jogi szabályozásában is egyaránt. Az új szabályozás alapján az aktív és passzív választójogot azok a kisebbségi közösségek tagjai gyakorolhatták, akik rendelkeztek az adott kisebbségi önkormányzati területen állandó lakhellyel vagy tartózkodási hellyel és a kisebbségi törvényben meghatározott kisebbséghez tartozik, a kisebbséghez tartozását vállalja és kinyilvánítja, magyar állampolgár, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választójoggal rendelkezik, és a kisebbségi választói jegyzékben szerepel.[8] Új elemként jelent meg a választói névjegyzék, ami regisztrációhoz kötött, azonban az akkor visszhang alapján az új választási szabályok szerintük nem küszöbölik ki a visszaéléseket, inkább csak megbonyolítják a rendszert.[9] A kritika arra irányult, hogy az eredeti elképzelésekkel ellentétben nem a konkrét közösség állította össze és kezelte a választói névjegyzéket, hanem általában a jegyző. A kritikusok véleménye szerint a jegyző, aki általában nincs kellően tájékozva a kisebbségi kérdésekben, nem képes megfelelően eldönteni, hogy egy adott személy az adott kisebbséghez tartozik-e vagy sem. Mindazonáltal az első, már az új szabályokkal megtartott 2006. évi választások után világossá vált, hogy a kritikusoknak igazuk volt. A "szimpátia szavazók" helyett megjelentek a "szimpátia regisztrálók", mivel semmi nem akadályozta meg a joggal való visszaéléseket.
A 1990-es évek második felében felmerült egy fontos kérdés, hogy nem lett volna-e előnyösebb támogatni a nemzetiségi közösségeket civil szervezetekként az egyesülési jogról szóló törvény hatálya alatt, ahelyett, hogy az intézményrend-
- 219/220 -
szer közjogiasítására és a helyi önkormányzati rendszerhez való kapcsolódásra összpontosítottunk volna. Egyrészt az anyagi feltételek biztosítása fontos szempont lehetett, másrészt az állami beavatkozás kockázata is figyelembe vehető volt ebben a döntésben.[10]
Az 2010-es években jelentős változások következtek be a nemzetiségi önkormányzatok területén Magyarországon. Az alkotmány strukturális módosításával együtt fontos volt a kisebbségi önkormányzatokról szóló törvény módosítása is. Ennek eredményeként átalakultak a kisebbségi önkormányzatok jogi keretei és feladatai. Számos fontos fejlemény történt ebben az időszakban, ami alapvetően befolyásolta a kisebbségi önkormányzatok szerepét és működését Magyarországon. Az új alkotmány továbbra is biztosítja a helyi és országos önkormányzatok létrehozásának jogát, valamint az oktatási és kulturális jogokat, beleértve a saját nyelven való névhasználatot is. A 2010 utáni jogalkotás tekintetében egyik meghatározó szempontként tekinthetünk arra, hogy a kormányzat nem a civil szervezeteket részesíti előnyben az érintett felek bevonása során a lényeges döntések meghozatalába, hanem inkább olyan, korábban nem ismert politikai megoldásokat helyez előtérbe, mint például a nemzeti konzultáció. Ennek keretében minden választópolgár több alkalommal névre szóló kérdőívet kapott, mely tartalmazott válaszlehetőségeket.[11]
A roma civil szervezetek létrehozásának elősegítésében kulcsszerepet játszott a Soros Alapítvány 90-es évek első felében nyújtott támogatása. Az említett alapítvány által nyújtott támogatások, melyek gyakran kisebb összegek formájában jutottak el a szervezetekhez, egyfajta "expanziós" logikát követtek: azáltal, hogy minél több szervezet megalakulását ösztönözték, elősegítették a roma közösségek érdekeinek hatékonyabb képviseletét és erősítették az önszerveződést.[12] A bejegyzett cigány/roma civil szervezetek tevékenység szerinti besorolásának megoszlása jelentős betekintést nyújt abba, hogy a roma közösségek hogyan próbáltak megfelelni a saját szükségleteiknek és problémáiknak a civil
- 220/221 -
szektoron keresztül. A sokszínűség, amely a cigány/roma civil szervezetek tevékenységei között megfigyelhető, tükrözi a roma közösségek sokoldalú igényeit és kihívásait. Az elmúlt évek során olyan cigány/roma civil szervezetek jelentek meg, amelyek különféle területeken tevékenykedtek. Voltak olyanok, amelyek nemzetközi vagy jogvédő tevékenységet folytattak, az emberi jogok védelme és az etnikai megkülönböztetés elleni harc terén. Más szervezetek szakmai és gazdasági érdekképviseletre összpontosítottak, például munkaerő-piaci integrációs programokat szerveztek vagy mikrohitel lehetőségeket biztosítottak a roma vállalkozóknak. Ugyanakkor voltak olyan cigány/roma civil szervezetek is, amelyek politikai vagy szociális tevékenységet végeztek. Ezek a szervezetek az esélyegyenlőség előmozdítására, a kirekesztés elleni küzdelemre és a társadalmi integráció elősegítésére törekedtek. Nagy számban lettek bejegyezve oktatási és kulturális tevékenységgel foglalkozó civil szervezetek is, amelyek célja a roma fiatalok oktatásának támogatása, a kulturális örökség megőrzése és a roma identitás erősítése volt.
Mindezek a szervezetek és tevékenységeik kiemelkedő fontossággal bírnak a roma közösségek számára, hiszen segítik őket az esélyegyenlőség elérésében, az identitás megőrzésében és a társadalmi beilleszkedésben.
Az elmúlt 30 év során, különösen a rendszerváltás után, a cigány etnikummal kapcsolatos politikai képviselet és mozgalmak terén változatlan kihívásokkal nézünk szembe Magyarországon. Bár a cigány közösség évszázadok óta jelen van az országban, és számos kulturális és társadalmi gazdagságot hordoz, a politikai színtéren való hatékony és szervezett képviselet hiánya észrevehető. A rendszerváltást követő évtizedekben nem alakult ki olyan cigány etnikai párt, amely komolyan vehető politikai erővé vált volna, és a romamozgalom is elmaradt az érdemi változások terén. Ennek hátterében számos tényező állhat, beleértve a társadalmi kirekesztés és diszkrimináció mélyen gyökerező problémáit, valamint a politikai intézmények és pártok hagyományos szerkezetének és működésének korlátait. A cigányság politikai képviseletének hiánya további kihívást jelent a társadalmi egyenlőtlenségek kezelésében és az esélyegyenlőség előmozdításában. Ezen a háttéren a cigány etnikum politikai aktivizmusának és képviseletének hiánya kihívást jelent a demokratikus társadalom számára, és arra ösztönöz, hogy mélyebb megértést és proaktív intézkedéseket hozzunk létre a cigány közösség jogainak és érdekeinek hatékonyabb védelmére és előmozdítására. A cigány etnikum politikai szerepvállalása és képviselete kulcsfontosságú a társadalmi összetartozás és a demokratikus értékek támogatásában, és az elmúlt évtizedek tapasztalatai arra ösztönöznek bennünket, hogy ezen a területen további erőfeszítéseket tegyünk.
Magyarországon számos emberi jogi civil szervezet és jótékonysági egyesület működik, amelyek vállalják a roma nemzetiség érdekeinek képviseletét a hát-
- 221/222 -
rányos szociális helyzetük miatt. Ezek a szociális szervezetek fontos szerepet játszanak a roma közösség érdekeinek érvényre juttatásában, bár legtöbbjük nem nyújt közvetlen jogi képviseletet az érintetteknek. Ugyanakkor kiemelkedő jelentőségűek azok a szervezetek, amelyek nemcsak a romáknak nyújtanak szolgáltatásokat, hanem a romák és a többségi csoportok közötti konfliktusokat is kezelik és konszenzust építenek.[13]
Több sikeres roma civil szervezet létezik, azonban a pécsi Khetanipe Romano Centro Egyesület hosszú évek óta elkötelezett a roma közélet fejlesztése és a kisebbségi jogok védelme iránt. Célja, hogy roma és nem roma civil szervezetekkel, valamint állami intézményekkel együttműködve, foglalkozzon a társadalmi és egyéni problémák kezelésével. Ennek alapja az önkéntes munkán alapuló programokon keresztül történő tevékenység, melyek az alábbi területeket ölelik fel:
- Gyermek- és ifjúsági oktatás támogatása.
- A roma etnikai identitás erősítése.
- A különböző cigány nyelvek oktatása és támogatása.
- A roma kultúra megőrzése és népszerűsítése.
- A közösségi élet előmozdítása és támogatása.
- A roma emberek életkörülményeinek javítása.
- A roma emberek jogainak védelme.
- Drogprevenció és az egészséges életmódra való nevelés.
Az egyesület kezdetektől fogva elkötelezett a roma és nem roma közösségek közötti együttműködés mellett, célul tűzve ki a "slumosodó" városrészekben élő cigány/roma közösségek, valamint hátrányos helyzetű családok, gyermekek és fiatalok támogatását és összefogását. A Khetanipe az együttműködés és a közös erőfeszítések révén kínál megoldási lehetőségeket a cigány közösségek számára, és igyekszik segíteni a környezetükben meglévő Az egyesület szoros kapcsolatot ápol más civil szervezetekkel, valamint állami intézményekkel, hiszen abban hisznek, hogy csak közös erővel és összefogással érhetnek el tartós és pozitív változásokat a közösségek életében. Ennek érdekében folyamatosan keresnek megoldási lehetőségeket, és támogatást nyújtanak a cigány/roma közösségeknek információkkal, programokkal és más segítségnyújtási formákkal. Célja, hogy minden egyes embernek, családnak és közösségnek esélye legyen a fejlődésre és a jobb életminőség elérésére, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között élnek. Jól látható, hogy a szervezet tevékenysége igen szerteágazó és sokrétű, de arra törekszik, hogy a különböző programok egymással szerves egységben, a közös célok érdekében komplexen működjenek.[14]
- 222/223 -
Álláspontom szerint az egyesület tevékenysége nem csupán lokalizálódik, hanem határokon átívelő hatást gyakorol, példát mutatva más roma civil szervezeteknek az érintett közösségek életminőségének javítása és a kulturális identitás erősítése terén. A Khetanipe Romano Centro Egyesület elkötelezett abban, hogy a roma közösségek számára teret biztosítson, ahol hangjukat hallhatóvá tehetik, és lehetőséget kapnak a személyes és közösségi fejlődésre.
A cigány/roma civil szervezetek vizsgálata sok szempontból tanulságos és sokat elárul a közösségi élet sajátosságairól és dinamikáiról. Ezek a szervezetek jól szemléltetik a közösségen belül zajló tanulás folyamatát, hiszen gyakran az élet valós kihívásaira adnak választ, és azok megoldására irányulnak. Ezek a civil szervezetek fontos mutatói a társadalom hátrányos helyzetű tagjaira való odafigyelésnek és az önszerveződés elfogadottságának. Azáltal, hogy aktívan részt vesznek a közösség életében és problémáinak megoldásában, elősegítik az önsegítés és az önálló kezdeményezések kialakulását. Emellett kiemelkedő szerepet játszanak a romák és a nem romák közötti kapcsolatok építésében és a feszültségek, előítéletek csökkentésében. Ezek a szervezetek hozzájárulnak a kölcsönös megértés és tolerancia erősítéséhez, valamint segítenek megteremteni az együttműködés és a kölcsönös tisztelet alapjait a különböző etnikumok és kultúrák között. Összességében tehát a cigány/roma civil szervezetek nemcsak a roma közösség erősítésében és támogatásában játszanak kulcsfontosságú szerepet, hanem a társadalom egészének fejlődésében és összetartásában is. Azt mutatják, hogy az aktív közösségi részvétel és az önszerveződés milyen fontos eszközei lehetnek a társadalmi kohézió és az egyenlőség előmozdításának.[15]
A romaproblémákkal foglalkozó civil szervezetek tekintetében megfigyelhető, hogy a roma szervezetek kevésbé integráltak az országos hálózatba. Ez azt jelenti, hogy ezek a szervezetek gyakran helyi vagy regionális szinten működnek, és kevésbé vannak beágyazva az országos vagy nemzetközi civil szervezetek hálózatába.[16] Ennek számos oka lehet. Egyrészt a finanszírozási források és az erőforrások hiánya miatt sok roma civil szervezet korlátozott hatáskörrel és kapacitással rendelkezik, ami megnehezíti számukra az országos szintű tevékenységeket vagy az országos hálózatokhoz való csatlakozást. Másrészt az esetleges kommunikációs és szervezeti korlátok, valamint a kulturális és nyelvi
- 223/224 -
különbségek is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a roma szervezetek nehezebben tudnak integrálódni az országos civil társadalomba.
Annak érdekében, hogy javuljon a helyzet, fontos lenne támogatást nyújtani ezeknek a szervezeteknek az erőforrásokhoz, kapacitásfejlesztéshez és az országos hálózatokhoz való hozzáféréshez, valamint megfelelő platformokat biztosítani a párbeszédhez és a tapasztalatcseréhez más civil szervezetekkel és intézményekkel. Ez elősegíthetné a roma szervezetek hatékonyabb működését és nagyobb befolyását a romaproblémák kezelésében és a társadalmi integráció előmozdításában.
Eiler Ferenc: Törekvések a kisebbségi önkormányzati választások reformjára 1998 és 2004 között. In: Kovács Nóra: Tér és terep. Tanulmányok az etnicitás és az identitás kérdésköréből. 2004, 209-226.
Jenei Teréz - Kerülő Judit: Cigány/roma civil szervezetek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. In: Kozma Tamás - Kiss Virág Ágnes - Jancsák Csaba - Kéri Katalin (szerk.): Tanárképzés és oktatáskutatás Debrecen. Magyar Nevelés- és Oktatáskutatók Egyesülete (HERA), 2015, 596-607.
Kállai Ernő - Törzsök Erika (szerk.): Cigánynak lenni Magyarországon. Jelentés 2004. Helybenjárás. Budapest: EÖKIK, 2005. 93-107.
Kállai Ernő: Roma nemzetiségi önkormányzatok Magyarországon: Nemzetiségi Önkormányzati és Civil Akadémia. Dunaharaszti, Homo Oecologicus Alapítvány, 2024. 1-29.
Kiss Dénes: Roma szervezetek Székelyföldön. Erdélyi Társadalom, 2017/15., 105-118.
Móré Sándor: A hazai nemzetiségi civil szervezetek és azok kapcsolata az állami szervekkel. Acta Humana, 2018/4., 71-101.
Rixer Ádám: A civil szervezetek program- és jogalkotásban való részvételének egyes kérdései Magyarországon. Debreceni Jogi Műhely, 2013/ 4, 10-26.
Sághy Erna: Cigánypolitika Magyarországon az 1950-1960-as években. Múltunk, 2008/1. 273-308.
Szabó Orsolya: A kisebbségi törvény és módosítása, avagy: a "nagyon várt, kiemelkedő jelentőségű, sanyarú sorsú torzszülött. Jelentés 2004, 108-130.
http://khetanipe.hu/ (2024. március 20.) ■
JEGYZETEK
[1] PhD-hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola.
[2] Alaptörvény, Ptk., Civil.tv.
[3] Magyarország Alaptörvénye, VIII. cikk.
[4] Ptk. 3:63. §
[6] Sághy Erna: Cigánypolitika Magyarországon az 1950-1960-as években. Múltunk, 2008/1, 273-308, 281-285.
[7] Kállai Ernő: Roma nemzetiségi önkormányzatok Magyarországon: Nemzetiségi Önkormányzati és Civil Akadémia. Dunaharaszti, Homo Oecologicus Alapítvány, 2024. 67-69.
[8] 2005. évi módosítás: 5. § (2)
[9] Eiler Ferenc: Törekvések a kisebbségi önkormányzati választások reformjára 1998 és 2004 között. In: Kovács Nóra: Tér és terep. Tanulmányok az etnicitás és az identitás kérdésköréből. 2004, 209-226, 217-220.
[10] Móré Sándor: A hazai nemzetiségi civil szervezetek és azok kapcsolata az állami szervekkel. Acta Humana, 2018/4, 71-101, 95.
[11] Móré (2018), 90.
[12] Jenei Teréz - Kerülő Judit: Cigány/roma civil szervezetek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. In: Kozma Tamás - Kiss Virág Ágnes - Jancsák Csaba - Kéri Katalin (szerk.): Tanárképzés és oktatáskutatás Debrecen. Magyar Nevelés- és Oktatáskutatók Egyesülete (HERA), 2015, 596-607, 603.
[13] Eiler (2004), 101.
[14] http://khetanipe.hu/ (2024. március 20.)
[15] Jenei-Kerülő (2015), 602.
[16] Kiss Dénes: Roma szervezetek Székelyföldön. Erdélyi Társadalom, 2017/15., 105-118, 109-113.
Visszaugrás
