"A jövő jogászainak fel kell készülnie arra, hogy a következő két évtizedben sokkal radikálisabban fog megváltozni a jog világa, mint az elmúlt két évszázadban."[1]
Mindannyian tudjuk és tapasztaljuk a mindennapokban, hogy a digitalizáció felforgatta az életünket. Internet nélkül szinte már el sem tudjuk képzeli a mindennapjainkat, hiszen online levelezünk, vásárolunk, intézzük a pénzügyeinket, tartjuk a kapcsolatot ismerőseinkkel vagy tervezzük meg a nyaralásunkat. Egészen a közelmúltig az informatikai forradalom hatása meglehetősen szerény volt a jogtudomány területén, ez azonban véleményem szerint gyorsan meg fog változni. A nagy adatok és az intelligens technológiák számos területen kombinálódnak annak érdekében, hogy csökkentsék az emberi beavatkozás szükségességét, így a jövőkutatók egyetértenek abban, hogy néhány év múlva minden szakma alapja a digitalizáció lesz. A munkavégzés nagy része automatizált, digitalizált lesz. A legtöbb jövőkutató azonban azzal is egyetért, hogy az alapvető emberi értékek felértékelődnek, hiszen olyan tulajdonságokat, mint a kreativitás, empátia, együttműködés, érzelmek, nem lehet digitalizálni.[2]
A tanulmány hipotézise, hogy a technológia és a gyorsuló fejlődés miatt már nem elegendő a hagyományos bírói készségek elsajátítása, hanem szükséges olyan jogászi képességek fejlesztése, melyek képessé teszik a szakembert arra, hogy önállóan tudja megtalálni a szakmai válaszokat a munkavégzése során, vagyis kompetenciával rendelkezzen a változások kezeléséhez.
A tanulmány célja, hogy a magyar és a nemzetközi szakirodalmat vizsgálva választ keressen arra kérdésre, hogy milyen lesz a jövő bírósága, a vitarendezés módja, és választ keressen arra is, hogy a jövő bíráinak munkájuk ellátásához milyen képességeiket kell fejleszteni, figyelembe véve azt, hogy a munkafolyamataik melyik része digitalizálható, és melyik része nem.
Az általam használt kutatási módszer a kompiláció, szekunder kutatás. Vagyis ez a tanulmány mások által létrehozott eredményeket, következtetéseket szintetizál, olyan elemzés, amely a szakirodalomban fellelt releváns információkat egészíti ki saját elgondolásokkal, saját véleménnyel, és ennek szintézise ad megoldást a kutatási problémára.
Dolgozatomat elsősorban gondolatébresztőnek szánom, elsődleges célom a figyelemfelhívás: ne gondoljuk azt, hogy a mesterséges intelligencia bevonása a bírói munkába valamilyen távoli, futurisztikus elképzelés, hiszen a mesterséges intelligencia már (sokszor észrevétlenül) itt van velünk, és a bírói munkában való megjelenése véleményem szerint csak idő kérdése.
"A mesterséges intelligencia valójában annyira áthat mindent, hogy gyakran nem is tartjuk ezeket az automatizált rendszereket Ml-nek. Egy szakmai vicc szerint, ha egy gép meg tud csinálni valamit, amit korábban csak ember tudott, akkor azt a feladatot már nem is tekintjük az intelligencia jelének."[3]
Az utóbbi években tanúsított rohamos fejlődésnek köszönhetően a mesterséges intelligencia (továbbiakban: MI) mára az egyik leggyakrabban használt kifejezéssé vált. A jövőkutató szakértők szerint a "legalapvetőbb eddigi társadalmi struktúrákat felfordító"[4] hatások következnek a MI elterjedéséből.
Maga a fogalom John McCharty amerikai informatikustól származik, aki megalkotta a "mesterséges intelligencia" kifejezést az első, a témának szentelt konferencián 1956-ban. Ő úgy gondolta, hogy az intelligencia foka arányos a benne rejlő logikával, azaz egy program akkor tekinthető értelmesnek, ha az kellőképpen széles körű következtetéseket von le a neki mondottakból és saját korábbi tudásából.[5]
A mesterséges intelligencia kutatások, azonban már korábban, az 1950-es években megjelentek. Alan Turing 1950-ben jelentette meg később híressé vált írását, Computing Machinery and Intelligence (Számítógépek és intelligencia) címmel, amiben elsőként írja le a Turing-tesztet, amivel el lehet dönteni, hogy egy gép gondolkozik-e.
1965-ben megjelenik az első chatbot, amely az ELIZA névre hallgat. Megalkotója, Joseph Weizenbaum azzal a céllal készítette, hogy egy beírt mondatra az értelmes választ imitáljon, és így részt tudjon venni egy emberrel való párbeszédben. 1972-ban megjelenik az első mesterséges intelligencia általi orvosi diagnózis. 1997-ben a Deep
- 561/562 -
Blue nevű sakkszámítógép hat játszmában legyőzi a történelem legerősebbnek tartott sakknagymesterét, Garri Kaszparovot.
A nagy áttörést az okostelefonok 2000-es évekbeli felemelkedése hozta, hiszen a beszédfelismerés funkcióját felhasználó, hang alapú keresés olyan digitális asszisztenseket dobott a piacra, mint az Apple Sirije, a Microsoft Cortanája vagy az Amazon Alexája. Csak ki kell mondani a megfelelő varázsigét "Hey Siri!" és a telefonunk máris hívja a férjünket/feleségünket, megmondja a várható időjárást, vagy azt, hogy hol van a legközelebbi vietnámi étterem.
2015 után a MI óriási száguldásnak indul. 2016-ban a kutatók olyan mesterséges intelligenciát hoznak létre, ami saját nyelvet használ, ezt fejleszteni is képes, ha szükség van rá, ehhez pedig semmilyen instrukcióra nincs szüksége. 2017-ben a világon először kap egy MI humanoid robot, aki a Sophia névre hallgat, állampolgárságot Szaúd-Arábiában. 2019-ben megjelent az első robotláb, ami megtanítja magát járni. Napjainkban egyre elterjedtebbek az ún. wearable tech, vagyis a viselhető technológiák, melyeknek elsődleges célja az egészségmonitorozás. Ide tartoznak vérnyomásfigyelő, kalóriát számláló, alvást segítő okosórák, a menstruációs fájdalmat csökkentő ruhák, vagy az ánuszfelismerő okosvécék, amelyek vizelet- és székletminták azonnali és rendszeres elemzésével végzik a mindennapi egészségmonitorozást.[6]
A Magyarországi MI Stratégia megfogalmazása szerint a mesterséges intelligencia az emberi intelligencia valamely részének leképezésére alkalmas szoftver, amely képes támogatni vagy autonóm módon ellátni észlelési, értelmezési, döntési vagy cselekvési folyamatokat. Egy technológia, amely speciális képességekkel rendelkezik, mégis kiemelt figyelem kíséri mind gazdasági, mind társadalmi szinten.[7]
A MI kifejezés gépek mögött futó programokra utal, amelyek segítségével a gépek az emberi gondolkodásból származó döntéseket tudnak utánozni, vagyis a MI a gépek emberhez hasonló képességeit jelenti. Ezek alapja a statisztika, vagyis a nagy adathalmazokban fellelhető összefüggések és tipikus mintázatok megkeresése. Nem meglepő tehát, hogy a big data (nagy mennyiségű, gyorsan változó adatok) technológiák nagymértékben szaporodnak és rohamosan fejlődnek.
A MI lehetővé teszi a technika számára, hogy érzékelje környezetét, foglalkozzon azzal, amit észlel, problémákat oldjon meg, és konkrét cél elérése érdekében tervezze meg lépéseit. A számítógép nemcsak adatokat fogad (már előkészített vagy összegyűjtött adatokat érzékelőin, például kameráján keresztül), hanem fel is dolgozza azokat és reagál rájuk. Ezek a rendszerek képesek viselkedésük bizonyos fokú módosítására is, a korábbi lépéseik hatásainak elemzésével és önálló munkával.[8]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
