A megszerzéssel elkövetett kábítószer birtoklása bűntettének befejezett alakzatát valósítja meg, akinek az általa megvásárolt kábítószert az eladó postán feladja, akkor is, ha azt a hatóság még a kézbesítése előtt lefoglalja.
Címszavak: kábítószer birtoklása - kísérlet - befejezettség.
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt a külföldön tartózkodó feladótól kábítószernek minősülő kannabiszt rendelt. A kannabiszt tartalmazó levélküldemény importküldeményként érkezett Magyarországra. A levélküldemény a terhelt magyarországi lakcímére volt címezve. A küldemény 2019. január 30. napján érkezett meg a Magyar Posta Zrt. Nemzetközi Posta Kicserélő Központba, ahol azt a vámhatóság lefoglalta. A küldemény 4 db műanyag tasakot és azokba csomagolt zöld színű növényi ágvégződést, barna színű növényi őrleményt, barna színű gyantaszerű anyagot tartalmazott. Ezek kábítószer-hatóanyagtartalma meghaladta a csekély mennyiség felső határát, annak 119,7%-a, de nem érte el a jelentős mennyiség alsó határát.
A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a kábítószer birtoklása elkövetési magatartásai közül a "megszerzés" fordulatot értelmezte, tekintettel arra, hogy a terhelt védekezése - egyebek mellett - arra irányult, hogy ő a repülőtéren lefoglalt kábítószereket nem birtokolta, mivel azok felett nem szerzett tényleges fizikai uralmat. A birtoklással kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy az csak a bűncselekmény nevében szerepel, a törvényi tényállás elkövetési magatartásait önállóan és egymáshoz való viszonyukban kell értelmezni, és a tényleges birtoklásnak csak az egyes magatartások vonatkozásában lehet jelentősége. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 178. § (1) bekezdése pedig a kábítószer birtoklásának elkövetési magatartásaként a kábítószer termesztését, előállítását, megszerzését, tartását, az ország területére behozatalát, kivitelét vagy azon átszállítását rendeli büntetni (Indokolás [43]-[44]).
Míg a másodfokú bíróság a vádlott felelősségét a kábítószer behozatala miatt állapította meg, addig a Kúria ezzel nem értett egyet. A kábítószert ugyanis nem a terhelt hozta be Magyarországra, hanem a postai küldemény országhatárokon átívelő kézbesítésében részt vevő - és a Btk. 20. § (1) bekezdése szerint tévedésben lévő - személyek. Ehhez képest a terhelt célja valójában a rendelésben szereplő kábítószer megszerzésére irányult. A megszerzés pedig a kábítószer feletti rendelkezési jog létesítését jelenti. A rendelkezési jog tipikusan - de nem kizárólagosan - ugyan a kábítószer birtokbavételével jár együtt, de a tényleges birtokállapot létrejötte nélkül is megszerzi a kábítószert az elkövető, ha rendeltetésének meghatározása a hatalmában áll. Ha tehát az elkövető az általa külföldön megvásárolt (hatalmába került) - külföldön megszerzett - kábítószert Magyarországra szállíttatja, terhére a kábítószer birtoklásának a megszerzéssel megvalósult fordulata állapítandó meg. Ilyen esetben ugyanis a megszerzés előbbre hozott büntetőjogi védelmet jelent az országba történő behozatalhoz képest, hiszen a Btk. területi hatálya a magyar állampolgár külföldön elkövetett, a kábítószer megszerzését jelentő magatartására is kiterjed [Btk. 3. § (1) bekezdés c) pont]. Amíg tehát ez esetben a kábítószer megszerzése már külföldön végbemegy, addig Magyarország határának átlépését megelőzően a behozatal mint elkövetési magatartás még kísérleti szakba sem lép (Indokolás [48]-[51]).
Az elbírált ítéleti tényállás szerint az elkövető a fizikai valójában külföldön lévő kábítószer felett úgy szerezett rendelkezési jogot, hogy az ténylegesen nem került birtokába, és a kábítószer feletti birtokállapot létesítéséhez harmadik személy közreműködését vette igénybe. A megszerzés ilyen esetben nem a birtokos személyéhez, hanem a rendelkezési joghoz tapad: a vázolt szituációban a kábítószert nem a futár szerzi meg, hanem a futárt utasításokkal ellátó és a kábítószer felett rendelkező kereskedő. A megszerzéshez segítséget nyújtó megbízott pedig a kábítószer Magyarországra szállítása során az országhatár átlépésével tettesi magatartást, mégpedig a Btk. 178. § (1) bekezdés V. fordulata szerinti behozatalt fejti ki. Azaz, ilyenkor a megbízó terhére a kábítószer megszerzése, a megbízott terhére pedig a kábítószer országba történő behozatala róható fel, feltéve, hogy utóbbi tisztában volt vele, hogy kábítószert hoz be az országhatáron (Indokolás [51]-[52]).
A Kúria érvelése szerint a terhelt a konkrét esetben külföldről, ismeretlen személytől vásárolta meg a kábítószert, a polgári jog szabályai szerint távollévővel kötött szerződés útján. A megrendelés leadásával a kábítószer megszerzését célzó cselekménye kísérleti szakba lépett, amely a kábítószer tulajdonjogának - annak részjogosítványaként a vele való rendelkezés jogának - átszállásával vált befejezetté. Mivel pedig a terhelt az adott ügyben nem megbízottat, hanem postai szolgáltatást vett igénybe a kábítószer Magyarországra juttatásához, a tulajdonjog rá történő átszállásához megkívánt birtokbaadás sem a megbízott kezeihez történő teljesítéssel, hanem a postai küldemény feladásával (és nem a küldemény címzettnek való kézbesítésével) ment végbe. Ezen az sem változtat, hogy a postai szolgáltatásról szóló 2012. évi CLIX. törvény (továbbiakban: a
- 677/678 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
