A hazai felsőoktatásban a jelenleg hatályos szabályozás alapján az oktató és a kutató a hetvenedik életévének betöltéséig foglalkoztatható.[1] A hetvenedik életév betöltését követően az, aki főiskolai, illetve egyetemi tanári címmel rendelkezik és nyugdíjazására tekintettel foglalkoztatását megszüntették, emeritálható.[2] A jelenlegi szabályozás szükségessége és hasznossága sokak szerint kétséges. A probléma nem újszerű és nem is lokális. Számos európai országban merültek fel kétségek, amikre a jogalkotó és a bíróságok különféleképpen reagáltak. A kérdésről való gondolkodáshoz jó kiindulópontként és gondolatébresztőként szolgálhat a lett Alkotmánybíróság témába vágó döntésének[3] áttekintése.
1. Az ügyben a lett Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a felsőoktatási törvény[4] és a tudományos tevékenységről szóló törvény[5], vonatkozó rendelkezései - amelyek alapján az adott pozíciót 65 éves korig lehet betölteni - összeegyeztethetők-e a lett alkotmány 106. cikkével. A lett parlament (Saeima) az életkorlimitet mind a felsőoktatásról szóló, mind a tudományos tevékenységről szóló törvény tekintetében még a kilencvenes évek első felében fogadta el. Az alkotmánynak való megfeleltethetőség kérdését a lett alkotmány későbbi - 1998. október 15-i, az alkotmány emberi jogi fejezetében történt - módosítása vetette fel, amely módosítással az alkotmányban is megerősítésre kerültek a kor törekvései, mint a törvény előtti egyenlőség elve, a diszkrimináció tilalma és a munkaválasztás szabadsága. Az alkotmány 106. cikkében került megfogalmazásra a munkavállalás szabadsága mint alapjog akként, hogy mindenkinek joga van szabadon megválasztani foglalkozását és munkahelyét képességeinek és képesítésének megfelelően. Végül 2002 októberében három jeles professzor - Aldis Baums, Zigurds Markovičs és Jānis Rozenbergs - nyújtott be alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybírósághoz arra hivatkozással, hogy a felsőoktatási és a tudományos tevékenységről szóló törvények 65 éves életkorlimitet megállapító rendelkezései - amelyek egyetemi tanárokra, egyetemi docensekre és adjunktusokra egyaránt vonatkoztak - nem állnak összhangban a lett alkotmánnyal. A kérelmezők mindegyike betöltötte a 65. életévét. Érvelésük szerint a munkavállalás szabadságához való jogukat nem az alkotmány 106. cikkének megfelelően, vagyis képességük vagy képesítésük miatt korlátozták, hanem egyéb okból, történetesen az életkoruk miatt. Holott képességüket és képesítésüket egyikük se vesztette el, így joguk a munkavállalás szabadságához alkotmányos keretek között nem is lehetne korlátozható. 2002 decemberében Edmunds Lukevics, az azóta elhunyt világhírű lett kémikus, a Lett Egyetem Kémiai Intézetének volt professzora, aki ekkorra már maga is betöltötte 65. életévét szintén alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz arra hivatkozással, hogy a tudományos tevékenységről és a felsőoktatásról szóló törvények vonatkozó rendelkezései összeegyeztethetetlenek nemcsak az alkotmánnyal, hanem a Gazdasági, szociális és
- 441/442 -
kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányával[6], továbbá az Európai Szociális Chartával[7] is. Beadványában rámutatott arra, hogy a korlátozások a tudományos élet legfontosabb és legfelelősségteljesebb pozícióira vonatkoznak, illetve hangsúlyozta, hogy a világ számos ismert tudósa 65. életévének betöltését követően (is) jelentős mértékben hozzájárult a tudomány fejlődéséhez.
2. A Saeima írásos válaszában kiemelte, hogy a vitatott normák célja nem az, hogy kizárják a 65. életévüket betöltött személyeket a felsőoktatásból és a tudományos életből, hanem hogy elősegítsék a tudomány és a művészet fejlődését a személyzet megfiatalítása által. És bár a törvény tiltja egyes pozíciók betöltését 65 évesnél idősebb személyeknek, a tilalom nem korlátozza a tudományos kutatás folytatásához való jogukat. Fennmarad a lehetősége továbbá annak is, hogy a felsőoktatási intézmények egyedi szerződéseket kössenek a tudósokkal. A Saeima hangsúlyozta, hogy míg 1997-ben 491 egyetemi tanári címet osztottak ki a lett felsőoktatási intézményekben, ez a szám 2002 végére 295-re csökkent. Meglátásuk szerint az életkorlimit eltörlése csak erősítené ezt a csökkenő tendenciát. A tudományos tevékenységről szóló törvény tekintetében a Saeima válaszában kiemelte, hogy e területen is kulcsfontosságú a fiatal szakemberek képzése, továbbá hangsúlyozta, hogy a kifogásolt normák csak egyes pozíciókra vonatkoznak, és nem korlátozzák a személyek tudományos tevékenység végzéséhez való jogát. Így a cél itt sem az idősebb generáció kizárása a tudományos kutatásból, hanem a fiatalítás a vezető pozíciót betöltő személyek tekintetében, megelőzve ezzel a tudományos szférában dolgozó személyek elöregedésének egyre gyorsuló folyamatát. Az eljárás során az Alkotmánybíróság négy lett egyetem, valamint a Lett Művészeti Akadémia, a Lett Tudományos Akadémia, a Lett Tudósok Társasága és a Tudományok Tanácsa véleményét kérte ki. A megkérdezett intézmények válaszukban munkaerőhiányról számoltak be, valamint egyetértettek abban, hogy szükség van a tudományos szférában dolgozók személyi állományának fiatalítását célzó törekvésekre, ugyanakkor meggyőződésszerűen állították, hogy az életkorlimit nem megfelelő eszköz ezen cél elérésére.
3. A bírósági szakaszban újabb érvek és álláspontok merültek fel. Így a megfelelő szakemberek pályázati úton való kiválasztásának fontossága, amely az eljárást kezdeményező felek szerint a legalkalmasabb módszer a képességek és a képesítés megfelelőségének megállapítására. Jogforrási oldalról felmerült a lett munka törvénykönyvének 7. cikkelye is, amely kimondja, hogy minden embernek - életkortól függetlenül - azonos joga van a munkavállaláshoz. A Saeima képviselője a bírósági szakaszban kifejtette azon álláspontját, amely szerint a felsőoktatási és a tudományos tevékenységről szóló törvényekbe foglalt korlátozások a tudományos reform részét képezik, illetve hogy azok - összhangban az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatával - megfelelnek az arányosság elvének, és társadalmilag szükségesek a cél eléréséhez, mely cél a tudomány fejlődésének és korszerűsítésének biztosítása, ami csak fiatal tudósok bevonásával érhető el. A meghallgatáson részt vett a Lett Tudományos Akadémia elnöke is, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a 2003. évi költségvetési tervezet alapján az összes európai uniós tagjelölt ország közül Lettországban a legalacsonyabb a tudományra szánt források összege, holott a finanszírozás kérdése kulcsszerephez kéne hogy jusson, valamint tolmácsolta a lett akadémikusok többségének azon álláspontját, mely szerint a kifogásolt normák nem járulnak hozzá a tudomány fejlődéséhez.
4. A beadványban foglaltak és az elhangzottak margóján az Alkotmánybíróság visszautalt egy korábbi ítéletére[8], amelyben kimondta, hogy az alkotmány 106. cikke védelmet nyújt a személyek számára a munkaerőpiacon való megkülönböztetés ellen, és garantálja, hogy minden ember szabadon választhassa meg a munkáját és a munkahelyét azzal, hogy ennek a jognak az érvényesíthetősége elválaszthatatlan a személy képességeitől és képesítésétől. Mindebből következően az állam nem határozhat meg korlátozó kritériumokat az alkotmány 106. cikkében megfogalmazott jogok vonatkozásában, legfeljebb olyan képességekre és képesítésekre vonatkozó követelményeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a személy az adott pozícióval járó feladatait megfelelően lássa el. Az Alkotmánybíróság ítéletében megállapította, hogy az életkorlimit ellen szól a nemzetközi gyakorlat is. Mindenekelőtt az emberi jogok fejlődése nyomán a diszkrimináció általános tilalma, amelyre számos más belső jogszabály és nemzetközi egyezmény épített. Így a Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányának 6. cikke, amely mindenki számára biztosítja a jogot, hogy jövedelmét az általa szabadon választott vagy elfogadott munkával keresse meg. Szintén az életkorlimit ellen szól az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke, amelynek értelmében az életkor alapján történő mindennemű megkülönböztetés tilos. Megjegyzendő, hogy noha az alapjogi charta 2000-ben került aláírásra, azt csak a lisszaboni szerződés emelte be az elsődleges jogforrások közé. Említésre méltó továbbá a 2000/78/EK[9] irányelv, aminek 6. cikke elképzelhetőnek tartja ugyan, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód ne jelentsen hátrányos megkülönböztetést, azonban csak akkor, ha
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
