A kriminológia mint a bűnözés törvényszerűségeinek feltárására és magyarázatára szolgáló tudomány egyik jelentős múlttal és egyre bővülő jelenkori szakirodalommal rendelkező kutatási területe a társadalmi-gazdasági változások és a kriminalitás összefüggéseinek vizsgálata.
Nem meglepő a tárgykör iránti kitüntetett figyelem a kriminalitást társadalmi jelenségnek tekintő kutatók részéről, hiszen a változások mindig együttjártak, illetve együttjárnak a bűnözés korábbi jellemzőinek módosulásával, ugyanakkor a bűnözés paramétereinek alakulása barométere a változásoknak és azok tartalmának. Ráadásul a kriminológia kialakulása, a XIX. század első harmada óta eltelt időszak visszatérően "produkálja" ennek a tudományos témának a kutatásához szükséges társadalmi tényeket, így legutóbb a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján a "létező szocializmus" rendszerének összeomlását.
Ennek a tanulmánynak a célja részben az, hogy áttekintést adjon a tárgykör szakirodalmában megtalálható azon művekről, elméletekről, kutatási eredményekről, amelyek leginkább relevánsak lehetnek a volt szocialista országokbeli átalakulás kriminalitásra gyakorolt hatásának értelmezésére, elemzésére vonatkozóan, röviden ismertesse az említett államokbeli bűnözés legfontosabb megváltozott mennyiségi és minőségi jellemzőit, részben pedig az, hogy az elméleti megállapítások és a vonatkozó adatok alapján kriminológiai szempontból értelmezze a hazai rendszerváltozás és kriminalitás összefüggéseit.
1. A történelmi korszak-, illetve társadalmi formációváltás kriminalitásra gyakorolt hatását feldolgozó művek közül feltétlenül kiemelésre érdemes J.J.Tobias, valamint F. von Liszt egy-egy munkája.
Az ipari forradalomnak a korabeli gazdasági-társadalmi viszonyokra, és ezen belül a bűnözésre gyakorolt hatásával foglalkozik Tobias a "Urban Crime in Victorian England" c. könyvében.[1] A szerző rávilágít arra, hogy a XVIII. század derekától a XIX. század közepéig tartó folyamat következtében megváltozott a társadalmi munkamegosztás, átalakult a gazdaság és ezekre a tényekre visszavezethetően az emberek életmódja. A változások befolyásolták a bűnözést is. Ezzel kapcsolatban Tobias megállapítja: .....szinte bizonyos, hogy a hirtelen népességnövekedés a gazdasági és a társadalmi környezet lassabb változása mellett több alkalmat teremtett a bűnelkövetésre és gyengítette számos akadályozó tényezőjét a bűnözésnek."[2]
A XIX. sz. végi kriminalitás korabeli ugrásszerű növekedésére keresett magyarázatot Franz von Liszt több kriminológiai tárgyú előadásában. Az organikus társadalom-elméleten és történelmi analízisen alapuló következtetése szerint a bűnözés "szükségszerű és elkerülhetetlen velejárója az adott viszonyoknak."[3] A hirtelen emelkedés
A Tanulmányok Vígh József 70. születésnapjára e. kötetben (Budapest: ELTE Állam- és Jogtudományi Kar. 2000. Szerk.: Tauber István) megjelent cikk Jogtudományi Közlöny számára készült változata. (szerk.)
- 317/318 -
pedig olyan történelmi periódusokban figyelhető meg, hangsúlyozza Liszt, amikor alapvető változások következnek be egy társadalomban. Így például a középkor végén, azaz a terménygazdálkodás pénzgazdálkodássá változása idején ugyanúgy növekedett a bűncselekmények száma, mint a XIX. század utolsó szakaszában, a világgazdaságra való átmenet, a gazdasági verseny kialakulása periódusában. Ezekben az időszakokban Liszt szerint elsősorban azok követnek el bűncselekményeket - és ebből származik a hirtelen emelkedés -, akik nem tudnak lépést tartani a változásokkal.
Eredetileg az öngyilkosság egyik formája társadalmi hátterének magyarázatára szolgált Émile Durkheim anómia-elmélete és az ehhez kapcsolódó társadalmi-dezorganizáció fogalma, amely elmélet, illetve fogalom aztán egyéb devianciák, így a bűnözés értelmezésére is kiterjedt.[4]
Durkheim anómia-elméletének hátterében szintén a társadalmi változások és azok hatásának elemzését találjuk. A francia szociológus ugyanis alapvetően azt vizsgálta, hogy a társadalmi munkamegosztás differenciálódása és az ezzel együttjáró olyan jelenségek, mint például az urbanizálódás, hogyan befolyásolják a társadalom integráltsági fokát. Durkheim szerint kedvezőtlenül, mert a munkamegosztás differenciálódása következtében a hagyományos társadalmi csoportok felbomlanak, a korábbi közösségi normák érvényüket vesztik. Az egyén számára nincsenek egyértelmű szabályok, orientációs pontok. Ez az emberi magatartásokat kiszámíthatatlanná teszi, aminek következménye a társadalmi rend felbomlása, az anómikus állapot. Ennek az anómiás állapotnak a megnyilvánulási jelei a különböző devianciák. Durkheim a modern társadalmak normális velejárójának tekinti a devianciákat, így a kriminalitást is. Patologikusnak akkor tartja a bűnözést és a többi deviáns magatartást, ha azok túllépnek egy bizonyos mértéket[5]
2. A társadalmi-gazdasági változások és a bűnözés összefüggéseinek úgy elméleti, mint empirikus kutatása területén új szakaszt jelent századunk hatvanas és hetvenes éveinek kriminológiája. A vizsgálatok annak elemzésére irányultak, hogy a bűnözés korabeli növekvő tendenciája és szerkezetének változása mennyiben vezethető vissza a második világháborút követő változásokra, folyamatokra. Az, hogy a kérdéskör vizsgálata az ekkor már/még kétpólusú világban nemcsak "Nyugaton", hanem "Keleten" is elfogadottá vált, elsősorban azzal magyarázható, hogy a kriminológia korabeli tudományos közössége a változások tartalmát egy olyan fogalommal jelölte, amelyet érvényesnek tekintettek saját társadalmigazdasági folyamataik tekintetében a kapitalista és a szocialista országok szakemberei is. Ez pedig a "fejlődés" fogalma volt.
A Nemzetközi Kriminológiai Társaság 1964. évi rendezvényén, majd az ENSZ 1970. évi IV., Kyotóban tartott Bűnmegelőzési Kongresszusán egyaránt ebben a kontextusban, azaz 'fejlődés és bűnözés' összefüggéseit vizsgálva foglalkoztak a résztvevők változások és kriminalitás kapcsolatával. (Ez a megközelítés uralkodó maradt, tulajdonképpen, addig, amíg a fejlődés kategóriáját újra felváltotta a "változás", majd a modernizáció fogalma.)
A fejlődés és bűnözés kérdésköre keretében tisztázandó problémák lényegét Gödöny József a témával foglalkozó, 1976-ban megjelent monográfiájában a következőképpen fogalmazta meg:
"a) A fejlődés kísérőjelenségei (az urbanizáció, az indusztrializáció stb.) potenciálisan kriminogén hatásak-e, ha igen, milyen összefüggésben és mértékben?
b) A fejlődés potenciálisan kriminogén jellegű kísérőjelenségei milyen feltételek között fejtik ki hatásukat a bűnözésre általában, továbbá a különböző társadalmi rendszerekben ?"[6]
A korabeli 'nyugati' kriminológiában az első kérdésre adott válaszként általánosan elfogadott volt az a megállapítás, hogy a második világháborút követő fejlődés - amely meghatározó elemének a gazdasági növekedést tekintették - kísérőjelenségeinek, így a már említett urbanizációnak, iparosításnak, migrációnak, továbbá a foglalkozási szerkezet átalakulásának, mint alapvetően pozitív folyamatoknak negatív következményei is vannak. Ez utóbbiak egyike a bűnözés, amelyet a kutatók a fejlődés árának tekintettek. A második problémakörrel kapcsolatos korabeli szakirodalmi megállapítások közül - a rendszerváltozás és a bűnözés összefüggéseinek magyarázata szempontjából - a francia Pinatel alábbi következtetését érdemes kiemelni:"a társadalom minden egyes típusának a bűnözés egy típusa felel meg... és a társadalmi típusok szerint a bűnözés terjedelme és formái nem azonosak."[7]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
