Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Állam és Jogelméleti Tanszéke szervezésében 2012. november 7-én Szuverenitás és integráció címmel került sor arra a konferenciára, amely napjaink számos jogelméleti és gyakorlati problémáját állította előtérbe. A nemzetállami és uniós jogalkotás konfliktusáról, a szuverenitásfogalom történeti és természeti alapjairól éppúgy szó esett a rendezvényen, mint e kategóriának egyes európai és hazai jogfilozófusok oeuvre-jében elfoglalt helyéről. A problémákat sokoldalúan bemutató, az ellentmondásokat szellemesen feltáró referátumok egyúttal sajátos logikai rendszert is alkottak az integrációval összefüggő mai kihívásoktól kezdve egészen a szuverenitásfogalom legelvontabb, tisztán jogelméleti aspektusaiig.
1. A konferencia nyitóelőadását az eseménynek aktualitást, sőt ötletet adó, frissen megjelent, Csoportkép Laokoónnal - A magyar jog és az alkotmánybíráskodás vívódása az európai joggal című kötet[1] szerzője, Vörös Imre egyetemi tanár, volt alkotmánybíró tartotta. Az előadó többek között a cseh, a német és a francia alkotmánybírósági gyakorlat ismertetésével engedett betekintést a nemzeti jogrendszerek európai uniós joghoz való viszonyának problematikájába. A referátum rámutatott a cseh koncepciónak az állami szuverenitás helyett a népszuverenitást előtérbe helyező tendenciájára, a német gyakorlat óvatos, a saját állami entitást oltalmazó alapállásának fokozatos árnyalódására, a szervesebb integrációt mindinkább igenlő elmozdulásaira, a francia és az uniós praxisnak az "együttműködő alkotmányosság" elve alapján fennálló sajátos kapcsolatára, amelyben a dogmatikai és a diplomáciai szempontok elegánsan egészítik ki egymást. Vörös Imre a nemzetállami szuverenitások és az uniós joghatóság kapcsán különösen szellemes módon, az közlekedőedények működésével tette szemléletessé a tényt, hogy "a szuverenitás nem vész el, csupán átalakul".
Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke előadásában a szuverenitásfogalom történeti - a kategória kialakulásától egészen napjainkig tartó - változásairól szólt. Referátumában filológiai igényességgel tért ki a szuverenitás kifejezésének Geoffrey Chaucer Canterbury mesék című művében való felbukkanására, a fogalomnak Machiavelli, majd Bodin munkái nyomán való további gazdagodására, illetve a XVII. századtól napjainkig tartó szellemi folyamatra, amelyben a szuverenitás fogalma egyre árnyaltabb és összetettebb formát öltött. Paczolay professzor rámutatott többek között arra is, hogy a szuverenitás leginkább mint hatalomigazoló elv ragadható meg, tehát mint olyan entitás, amely így sajátos, köztes helyet foglal el a Sein és a Sollen terrénuma között, ám részben átfogva egyúttal mindkét terület bizonyos vonatkozásait is.
Szabadfalvi József egyetemi tanár, a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának Dékánja a szuverenitás fogalmának a magyar jogelméleti hagyományokban megjelenő interpretációját tárgyalva elsősorban Somló Bódog és Moór Gyula szuverenitás-koncepcióján mutatta be a hazai jogfilozófia hozzájárulását e nemzetközi jogi szempontból is kitüntetett jelenség megismeréséhez. Előadásában - amelyben a XIX-XX. századi európai szuverenitásértelmezésekre is kitért - részletesen méltatta Irk Albert elméleti munkásságát, melyben fontos szerep jutott a modern nemzetközi jog szerint értelmezett nemzetközi jogi jogközösség koncepciójának. Szabadfalvi professzor felidézte Somló filozófiájának pozitivista, austini indíttatását éppúgy, mint neokantiánus fordulatának következményeit, valamint Moór Gyulának a somlói hagyománnyal szembeni óvatos kritikai törekvéseit is, melyek nem maradtak következmények nélkül Moór szuverenitáskoncepciójára nézve sem.
A délelőtti előadásokat Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkárának előadása zárta, amelynek középpontjában a szuverenitás értelmezésének XXI. századi kihívásai álltak. Az államtitkár előadásában röviden vázolta a szuverenitás modern értelmezésének főbb problémáit, rámutatva többek között az európai értékrend plurálissá válására, valamint fokozatos elmozdulására egy úgynevezett értéksemlegességet preferáló ideológia felé. Hangsúlyozta, hogy eközben töretlenül jelen vannak közgondolkodásunkban Európa tradicionális értékei is, amelyek képviselete változatlanul legitimnek tekinthető. Az integrációból adódó, vitákkal, konfliktusokkal járó dön-
- 529/530 -
tések meghozatalával kapcsolatban leszögezte, hogy noha az együttműködés szükségessé teszi a célok közös meghatározását, és e célok tiszteletben tartását a nemzetállamok részéről, azonban a nemzetállamokat továbbra is megillető szuverenitás elvéből következően a nemzeti kormányoknak az eszközök megválasztásában szabad kezük van.
2. Karácsony András egyetemi tanár, az ELTE stratégiai ügyek rektor-helyettese előadásában a szuverenitás problémájának Carl Schmitt politikai filozófiájában való szerepét elemezte. Hangsúlyozta, hogy miközben Schmitt a szuverenitás, a legfőbb hatalom belső oldalának természetét vizsgálta, a weimári köztársaság alkotmányos viszonyai között arra a következtetésre jutott, hogy korának Németországában egyfajta kettős szuverenitás érvényesül. A törvényhozó hatalom ugyanis egyfelől jogosult bizonyos döntések meghozatalára az egyszerű többségi elv alapján, másfelől azonban el kell gondolnunk egy "másik" szuverént is, aki azonban az egyszerű többség által hozzáférhetetlen kérdésekben határozhat - minősített többséggel. Mindez Schmitt szerint nem növeli a demokráciát, ami vagy van, vagy nincs, csupán bizalmatlanságot fejez ki a többséggel szemben, és végül is, a demokrácia ellenében hat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
