Dr. Rab Henriett: Szükség van-e magánnyugdíj típusú rendszerekre az öregkori biztonság elérése érdekében?[1] (MJO, 2018/2., 72-73. o.)

Dr. Farkas Zsuzsanna[2] a Magánnyugdíj intézményének vizsgálata a közép-kelet európai országok tükrében címen a GlobeEdit Kiadó gondozásában 2018-ban megjelent monográfiájában arra vállalkozott, hogy bemutassa a nyugdíjbiztosítási ág kiegészítő pilléreit, azon belül is a magánnyugdíj intézményét. Ennek érdekében a szerző részletes elemzés alá vette a kiegészítő nyugdíjrendszerek rendszertanából, dogmatikai alapjaiból kiindulva a magánnyugdíjrendszer megoldásokat, azok strukturális lehetőségeit. Mindezen elméleti háttérből kiindulva - már az olvasó számára is egy szakkérdésekre fókuszáló szemüveget biztosítva - tér a szerző a magánnyugdíj latin-amerikai, majd speciálisan kelet-közép-európai megoldási módozatainak, azokon belül az egyes országok gyakorlatában megjelenő különbségek elemző bemutatására. Magyarország viszonylatában, ahol a kiegészítő nyugdíj - sőt kifejezetten a szerző által kiemelt magánnyugdíj - rendszere a 2010-es évek óta perifériára szorult, mondhatnánk, hogy a téma a továbbiakban nem tekinthető időszerűnek, ám véleményem szerint mégis aktuális a kérdéssel foglalkozni, levonni a konzekvenciákat, tekintettel arra, hogy a hazai nyugdíjreform nem zárult még le, továbbá a magánnyugdíj rendszerének különböző alternatívái még mindig járják a fejlődési pályájukat a világ más országaiban.

A szerző munkája erre figyelemmel hiánypótló jellegű, hiszen a hazai jogi szakirodalomban a kiegészítő/magán nyugdíjrendszerek összefoglaló bemutatására, a modellek és jogi szabályozásuk különbségeinek összevetésére eddig még senki sem vállalkozott. A hazai viszonyokra figyelemmel ezen tapasztalatok megismerése jogalkotást alakító hatással is bírhat, tekintettel arra, hogy a nyugdíjrendszer átalakítása a magánnyugdíj pillér "eltörlését" követően a mai napig nem fejeződött be.

A szerző által megfogalmazottan: "Az értekezésem kiinduló hipotézise az volt, hogy a kezdetben Latin-Amerikában, majd később a Világbank közreműködésével a közép-kelet európai országokban bevezetett új típusú nyugdíj modell, azaz magánnyugdíj intézmény minősíthető-e az állami nyugdíjrendszereket kiegészítő rendszernek." Ezen cél egy igen különleges vállalásnak tűnik, melynek teljesítése érdekében a szerző számos szempont alapján összefoglalta a magánnyugdíjrendszerek sajátosságait, rendszerezte az összegyűjtött információkat. További célkitűzése volt a szerzőnek: "azon kérdés eldöntése, hogy a fent leírtak tükrében az új típusú magánnyugdíj modell egyáltalán minősíthető-e kiegészítő rendszernek, illetőleg a magánnyugdíj intézmények működése megfelel-e a velük szemben felállított követelményeknek. A vizsgálat további célja volt, hogy az egyes közép-kelet európai országok által a pénzügyi és gazdasági válság hatására a magánnyugdíj modell területén alkalmazott jogi intézkedések létjogosultságát és következményeit értékelje."

Farkas Zsuzsanna művében választ is adott az általa feltett kérdésekre és mivel kellő ismerettel, jártassággal és szintetizálási képességgel rendelkezik a témában, véleményét és következtetéseit indokaival alá is támasztotta, melyeket a recenziómban igyekeztem meg is jeleníteni. A monográfiában a szerző számos összefoglaló táblázatot, ábrát készített, illetve vett át, ezekhez külön jegyzéket készített, mely nagyban segíti az áttekinthetőséget és a táblázatok, ábrák felhasználhatóságát az olvasottak kiegészítésére. Mindezt olvasóként is a mű rendkívüli előnyének tartom.

Általánosságban megállapítható, hogy a szerző egy jól felépített logikai ív mentén halad végig a kiegészítő nyugdíjrendszerek elméleti hátterén és a magánnyugdíj kérdésének különböző aspektusain. A könyvben követhető a szerző logikája, mely alapvetően lényegretörő és tárgyilagos, számos a szerzőtől származó hozzáadott információt, mélyebb elemzést, értelmezést tartalmaz. Ennek summázása a már dicsért - mellékletekben található - összehasonlítás.

Az alapvetés keretében a szerző néhány tisztázó megállapítást is tett. Ismerteti, hogy a magánnyugdíj intézményektől mit vártak a bevezető államok, és hogy a bevezetést követően teljesültek-e a várományok. Ennek ismertetését követően a magánnyugdíj modell latin-amerikai megjelenése körében közérthetően és a téma iránt érdeklődők számára lényegretörően, de kellő részletességgel is egyben országonként mutatja be a specialitásokat. Ekörben a szerző által hivatkozott irodalom kellő rálátást biztosít számunkra az egyes országok által működtetett rendszerekre.

Ezt követően a szerző jól kidolgozott szempontrendszer szerint rendezte a magánnyugdíjreformok elemei mentén a mintát adó latin-amerikai és a számunkra közelebbről is ismert közép-kelet európai országokat. Sőt továbblépve a végrehaj-

- 72/73 -

tott reformok módszerei és eredményei szerint is csoportosította az alkalmazott megoldásokat. Megállapításait tovább is gondolta, egyrészt az eredmények körében a következtetések levonásával, másrészt a mellékletek körében elhelyezett összehasonlító táblázatok révén. Ennek elvégzésével a szerző felhasználható tudományos eredményeket tudott a jogalkotás és jogtudomány számára kimutatni (8-10. melléklet).[3]

Annak érdekében, hogy ne "időutazásra" kerüljön sor, a szerző kellő hangsúlyt fektet munkájában a magánnyugdíj-pénztárak gazdasági recenziók hatására bekövetkezett átalakításainak részletes elemzésére is. Ennek során szintén követi a korábbi logikát, és először a latin-amerikai országok esetében végbemenő változások, majd a kelet-közép-európai országok körében bekövetkezett reformokat mutatta be. Jól áttekinthetővé teszi a rendszerezést az eredeti reform és a gazdasági recesszió hatására megszületett átalakítások külön fejezetben rögzítése. A szerző igyekszik naprakészen foglalkozni a kérdéssel, ehhez számos, egyébként az interneten elérhető forrást is felhasznál a szakirodalmi hivatkozások mellett.