UK/Dublin, Clarus Press et alii, 2012
2012. február 17-én a Magyar Tudományos Akadémia biztosított impozáns környezetet az ez év első napján hatályba lépett alaptörvény angol nyelvű kommentárjának ünnepélyes bemutatásához. A rendezvényt számos diplomata, vezető politikus, alkotmánybíró és egyetemi oktató tisztelte meg jelenlétével.
Rétvári Bence (államtitkár, karunk egykori hallgatója) a bemutatott könyvvel ösz-szefüggésben kiemelte, hogy annak tárgyát, az Alaptörvényt ugyan a politika írta, ám annak későbbi sorsa a jogászokon (jogtudósokon, alkotmánybírákon, köztisztviselőkön) múlik. Az Alaptörvény megszületését övező vitákra visszautalva állította, hogy maga is tudatában van a politikai értékválasztások vitatható jellegének. Ami azonban nem vitatható, tette hozzá Rétvári Bence, az az, hogy a rendszerváltást követő összes kormányzat napirenden tartotta az alkotmányozás kérdését. A jelenlegi kormányzat - az alkotmányozásra kapott felhatalmazás alapján - mindössze érvényre juttatta ezt a politikai akaratot, meghozva egyúttal a szükséges értékválasztásokat. Mint ismert, az Alaptörvénnyel ösz-szefüggésben azonban számtalan félreértés adódott. Ezek közül maga is idézett néhányat. Annak ellenére, hogy az nyilvánvalóan a jogtudomány alkotása, egy idegen nyelvű kommentár azzal a haszonnal kecsegtethet a politika számára, hogy a külföld (így első sorban az Európai Unió) ennek segítségével árnyaltabb képet alkothat a Magyarországon végbemenő jogalkotási és alkotmányozási folyamatokról.
- 178/179 -
Máthé Gábor (a Magyar Jogászegylet korábbi elnöke, Corvinus Egyetem) jogtörténészként az európai jogfejlődés ívébe illesztette be az Alaptörvényt. Armin von Bog-dandy (Max Planck Intézet, Heidelberg) nyomán úgy látja, hogy Európában kialakult egy olyan jogi tér [Justizraum], amely történetileg a ius communéból, mint joggyakorlatból és jogtudományból eredt. A magyar jog minden kétséget kizáróan ebbe a térbe tartozik. Ez a tér sajátos a tekintetben, hogy a nemzeti szuverenitás eszménye az azt korlátozó tényezők ellenére mind a mai napig fennmaradt. Egy nemzet alkotmányának megszületése ilyen értelemben válhat egyszerre és elvitathatatlanul európai és nemzeti teljesítménnyé.
Varga Zs. András a kötet vezető szerkesztőjeként (tanszékvezető egyetemi docens, PPKE JÁK, a Legfőbb Ügyész helyettese) kiemelte, hogy a fejezetről-fejezetre haladó szerzők ugyan a hatályos szövegre koncentráltak, de sokak számára ismertek voltak az Alaptörvény-tervezetek is. Így igaz, hogy ugyan a politikai vitában nem vettek részt, mégis bizonyos szövegváltozatok az alkotmányozási folyamat titkaiba belelátó szerzők szívéhez inkább közelebb álltak, míg mások - esetenként maga a megszövegezett változat - már kevésbé. Ez az elfogulatlan hozzáállás tette lehetővé, hogy éppen akkora távolságot tartsanak a jogi korpusztól, mint amennyit a jogtudomány igényel. A kommentárírás módszertanával összefüggésben elmondta, hogy a közös munka során kettős összehasonlítást végeztek. Egyfelől a korábbi alkotmánnyal és az ahhoz kötődő értelmezési hagyománnyal vetették össze az Alaptörvény szövegét, másfelől pedig az európai sztenderdekkel. Ezekből az alkotmányos ius commune-t alkotó sztenderdekből átemeltek vitathatatlan és vitatható megoldásokat is. Összességében azonban a leglényegesebb az az elv - szögezte le mintegy lezárásként Varga Zs. András -, hogy nem egy nemzetnek kell hozzáigazodnia az alkotmányhoz, hanem az alkotmánynak a nemzethez.
Patyi András (rektor, Nemzeti Közszolgálati Egyetem) úgy vélte, szükséges volt, hogy a számtalanszor módosított 1949-es "sztálininak" nevezett alkotmány (az előadó szemléletes hasonlatával élve: ez volt a magyar jogrendszer "70-es trolibusza") helyébe végre egy új alapnorma lépjen. A kommentárírásra utalva Joseph Story-t idézte fel, aki közel fél évszázaddal az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának megszületése után már önálló műben közölte azokat a jogtudományi nézeteket és precedenseket, amelyek rávilágítottak az alkotmányozó atyák szándékára. Ez a jelen kommentár feladata is, hiszen a szövegmagyarázat segíti az olvasót abban, hogy megértse az alkotmá-nyozó hatalom szándékát. Egy alaptörvény értéke azonban annak a függvénye, hogy azt a közigazgatás mennyiben érvényesíti - elevenítette fel a kommentár méltatója Concha Győző gondolatát. Ugyancsak tanulságos, ha az Alaptörvény történeti alkotmányra való utalásával összefüggésben nem feledkezünk meg arról a bölcsességről, amit Coke főbírótól örököltünk: az ősi szerzőket azért érdemes tanulmányozni, mivel belőlük sarjadnak ki az újak.
A rendezvény házigazdája Kis Norbert (Nemzeti Közigazgatási Intézet korábbi vezetője) volt, aki a könyvbemutató záróakkordjaként az Alaptörvényt a jelenleg is hatályos De Gaulle-féle francia alkotmányhoz hasonlította: ennek megszületését is heves viták kísérték ugyan, de az értelmezés és az alkalmazás révén a korábban polémiákat kavaró szöveg elfogadottá vált és az évtizedek folyamán letisztult. Megjegyezte továbbá, hogy a korszellemnek megfelelően a kommentár e-book formátumban is elérhető a Nemzeti Közigazgatási Intézet honlapján.■
Visszaugrás
