Amint ez a Reflexiók-ból is kiderül, a vita lényege, hogy szerintünk a fizetésképtelenségi eljárásokban gazdasági tartalma alapján különbséget kellene tenni formális és tényleges tulajdonjog között; a tulajdon csődjogi kezelése nem kellene, hogy automatikusan kövesse a dologi jogi tulajdon alakulását. Ezzel szemben, a Reflexiók szerzői szerint "sem polgári jogi, sem csődjogi megközelítésben nincs formális dologi jogi tulajdon és gazdasági tulajdon, csak a részjogosítványok korlátozhatják a tulajdonjogot". Úgy gondoljuk, hogy ez az álláspont a polgári jogi megközelítés tekintetében téves, ezért indokolt lenne, hogy a különbség a csődjogban is megjelenjen.
A fiduciárius biztosítékoknak az elmúlt két évtizedben kibontakozott gyakorlata, az ezzel kapcsolatos bírói gyakorlat és jogirodalmi vita egyértelműen megmutatta, hogy vannak olyan esetek, amikor a tulajdonszerzés jogcíme és gazdasági háttere - a tulajdonjog dologi jogi tartalmának érintése nélkül, kötelmi jogi úton - kihat a tulajdonos jogi helyzetére. Ilyen esetekben kettős helyzet alakul ki: a hitelező harmadik személyekkel szemben az átruházott tulajdonjoggal járó teljes hatalmat megszerzi, azonban tulajdonosi jogai kötelmi jogi korlátok közé szorulnak, mivel a hitelező az adóssal szemben azt vállalja, hogy meghatározott tulajdonosi jogait csak a szerződésben rögzített feltételek bekövetkezte esetén fogja gyakorolni. Ezeket az eseteket nevezzük fiduciárius tulajdonnak, amelynek két fő formája a vagyonkezelési és a biztosítéki célú tulajdon. Mindkét esetben a dologi jogi tulajdonos a külvilág felé teljes jogú tulajdonosként lép fel, azaz jóhiszemű harmadik személyek tőle tulajdonjogot vagy korlátolt dologi jogokat szerezhetnek, azonban a tulajdon átruházójával (vagy akinek érdekében a tulajdonszerzésre sor került) fennálló kötelmi jogi viszonya korlátozza, hogy mi az, amit a tulajdonnal jogszerűen megtehet. Dologi jogi értelemben tehát érvényesül az, hogy "[a] tulajdonjog a tulajdon tárgya feletti elvben legteljesebb jogi hatalmat jelenti", kötelmi jogilag azonban érvényesülnek a tulajdon célhoz kötött, jellemzően időleges jellegéből fakadó korlátok. Éppen ezeknek a korlátoknak a léte indokolja, hogy különbséget tegyünk formális jogi és
- 21/22 -
gazdasági tulajdon között. Tévesnek tartjuk a szerzők azon álláspontját, amely szerint a vizsgált szerződési konstrukciók esetén a tulajdon részjogosítványok általi korlátozásáról lenne szó. Épp ellenkezőleg: ahogy arra fent rámutattunk, a hitelező tulajdonjoga dologi jogi értelemben "teljes", korlátlan tulajdonjog, a korlátok csupán kötelmi jellegűek. Téves ezért az a megközelítés is, amely a pénzügyi lízingben a használat jogának átengedését látja, mivel ezzel épp abba a hibába esik, amelyet a Ptk. el kívánt kerülni: a pénzügyi lízing és a bérlet összemosásába. (Lásd ehhez részletesen: Vékás Lajos (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. Budapest, 2013, CompLex, 873-874. o.)
Úgy gondoljuk, a fiduciárius biztosítékok gyakorlata alapján már az 1959-es Ptk. alapján sem helytálló az az állítás, hogy polgári jogi megközelítésben "nincs formális dologi jogi tulajdon és gazdasági tulajdon", az új Ptk. alapján pedig még kevésbé áll ez meg. Az új Ptk. bevezeti a bizalmi vagyonkezelés intézményét, és ennek kapcsán szabályozza a kezelésbe adott vagyon feletti tulajdonjog tartalmát, amely világosan mutatja a fiduciárius tulajdon előzőekben jelzett kettős természetét: a vagyonkezelő jogosult a tulajdonjogból fakadó jogosultságokat gyakorolni [6:318. § (1) bek.], ugyanakkor köteles "a jogviszony bizalmi jellegéből fakadó fokozott követelményeknek megfelelően, a kedvezményezett érdekeinek elsődleges figyelembevétele mellett" eljárni [6:317. § (1) bek.]. Nem kevésbé fontos a biztosítéki célú tulajdonátruházásra bevezetett tilalom, amely ugyanakkor nem teljes körűen, hanem a törvény által nevesített egyes kivételekkel érvényesül (6:99. §). Ez a tilalom kifejezett jogalkotói válasz a fiduciárius biztosítékok gyakorlatában kialakult problémákra, a kivételek pedig nevesítik azokat az eseteket, amelyek, kellő intézményesültségükre tekintettel törvényi elismerést kapnak. E kivételek közé tartoznak egyes pénzügyi biztosítékok, a tulajdonjog-fenntartás, a pénzügyi lízing és a faktoring. A pénzügyi lízing és a faktoring szabályozásával a Ptk. kifejezetten a biztosítéki tulajdonátruházást, illetve tulajdonjog-fenntartást ismerte el, azaz azt, hogy a jogi és a gazdasági tulajdonjog különválhat; épp e biztosítéki jellegükre tekintettel írja elő a törvény a hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzés kötelezettségét. [A gazdasági és a jogi értelemben vett tulajdonjog megkülönböztetéséhez lásd részletesen Vékás Lajos (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. Budapest, 2013, CompLex, 874. o.]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
