Nem vagyok ugyan a polgári jog hivatalos oktatója, mégis a római jogon keresztül egy életen át a magánjog művelésével foglalkoztam, s ma mint a Ptk. szerkesztő bizottságának tagja is érzek bizonyos felelősséget azért, hogy a magánjog újra kodifikálása minél jobban betöltse hívatását, alkalmas legyen a társadalmi viszonyok helyes kifejezésére, akár jobbítására is. Ennek okán szeretném, egyébként a szerkesztőbizottság többi tagjával eredetileg egyetértésben, kialakított álláspontomat még egyszer részletesen kifejteni, bízva abban, hogy az előadottak belső logikája meggyőzőn hathat a gondolatoktól idegenkedőkre is.
A Ptk. deliktuálisnak mondott felelősségi tétele (339. §) közismert. "A jogellenes károkozó köteles a kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható." Ez a megfogalmazás az 1953-as szerkesztők számára a vétkességi felelősség feloldására, objektivizálására született. E vonatkozásban, bár félénk, de mégis a fejlődés, az objektív kárfelelősség irányába mutató lépésként értékelendő.
Az új Ptk. szerkesztőbizottsága a tavalyi koncepció kiadásakor ennél egy lépéssel tovább ment. A kimentési ok nélkül fogalmazta meg a jogellenesen okozott kárért való felelősség tételét, s csupán a szociális méltányosság indokolta bírói mérséklésnek adott helyt a kárfelelősség megállapításánál. Lényegében a Marton Géza elmélete szerinti kárfelelősség került megfogalmazásra, azzal, hogy ez nagyban-egészben megfelel a bírói gyakorlatnak.
A Legfelsőbb Bíróságon történt egyeztetés során a Bizottság szövege nem várt határozott ellenállásba ütközött. A bírák, elégedetten a jelenlegi szöveggel s az annak alapján kialakított gyakorlattal, ragaszkodtak a Ptk. kárfelelőssége elvárható magatartás esetén történő korlátozása meghagyásához, nem csak a kárviselési kötelezettség mérséklése, hanem már a kárfelelősség megállapítása kérdésében is. Legalábbis abban a körben, ahol a fokozott felelősség valamely okon, kockázati indokok vagy bizonyítási nehézségek miatt, a fokozott felelősség irányában el nem megy. (Fokozott veszélyeztetés stb. Ptk. XXX. fej.). Maga a kettősség egyszerű és fokozott magánjogi felelősség között is mutatja a ragaszkodást, legalábbis a magánfelek között, az objektivizáltan is szubjektív felróhatósági tényezőhöz: hisz egyébként önmagában a jogellenesség eléggé felróható lenne minden jogállami viszonylatban!
Mit jelent, milyen üzenetet hordoz a társadalom felé a bírói álláspont a Szerkesztő bizottsági szöveghez képest? Nyilván azt, hogy elképzelhető magánjogi elbírálás alá eső élethelyzet, amikor nem várható el a jogkövető magatartás a társadalmi, gazdasági életben részt vevő jogalanytól, amikor a jogellenesség és az ezzel okozott kár elfogadandó, azt a sértett mintegy természeti csapásként tűrni tartozik. Magyarán, jogállamban bizonyos helyzetekben a jogkövető magatartás nem kötelező, nem várható el, túlzottan magas mércét jelent. Létezik engedett, tűrt, de legalábbis nem szankcionált jogellenesség!
Úgy vélem, a jog betartása és betarttatása mindannyiunk hivatása. Minden olyan üzenet a társadalom felé, amely a jogkövetést nem minimumként írja elő, hanem esetenként felmentést ad ez alól, a jogbiztonság ellen intézett veszélyes, beláthatatlan következményekkel járó támadás. A jogbiztonság a jogállam fő értéke, előzi az igazságosságot. A társadalom tagjaitól a jogkövetés elvárása nem maximális, hanem minimális elvárás. Más kérdés, hogy ha a kárviselés tekintetében ennek következetes keresztülvitele szociális igazságtalanságra vezető következményekkel jár, a társadalmi szolidaritás jegyében esetleg mérsékelhető a jogszerű eredmény bírói mérlegeléssel, de erre a szerkesztőbizottság eredeti koncepciója is módot adott volna. Az elvet azonban, hogy a jog rendjének a követése minden körülmények között kötelező, nem szabad feladni, nem szabad azon rést nyitni. "Venti velut agmine facto qua data porta ruunt et terras turbine perflant" mondja Vergilius -, ahol kaput találnak a szelek, kirohannak azon csatasorban, és felkavarják a föld színét. Egy tűrt jogellenesség, egy el nem várható jogkövetés elismerése sorozatot vonhat maga után, mert a jogállam lényegét töri át. Egy időn túl diszkrimináció lesz megkövetelni a jog betarttatását, a jogellenesség kerülését! Ne nyissunk ilyen veszélyes kaput. Annál kevésbé nyissunk, mert alakuló piacgazdaságunk teli van olyan helyzetekkel, amiket a jogalkotó nem győz követni. Nem az a baj, hogy túl magas a jog mércéje a társadalmi, gazdasági életben részt vevők számára, hanem hogy túl alacsony. Különben nem hangoznék egyre másra panasz azért, mert a jog nem tilt bizonyos társadalmilag egyértelműn elmarasztalt magatartásokat: erkölcstelen, de jogos - mondjuk és sajnálkozva tárjuk szét tehetetlenségünkben karjainkat! Ha viszont, amint bírói körökben hangoztatják, az elvárhatóság azonos a jogos magatartás elvárásával, a jogellenesség felróható, és a Ptk. szövegében csak a bizonyítási teher megfordításáról van szó a kimentési lehetőségnél, úgy lenne tiszta a megfogalmazás: mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy az adott helyzetben nem járt el jogellenesen.
Még a római jog sem ment olyan messzire, hogy a jogellenesség objektív tiltásán túlterjeszkedett volna - halljuk az ellenvetést. Sőt, a római jog finomodásának gyümölcse, hogy a dam-num iniuria datum lex Aquilia szerinti objektív jogellenesség alapján megállapított büntető felelősségéhez legalább a culpa levissima, a hiba minimuma bizonyítását megkívánta: aki úgy okozott jogellenes kárt, hogy semmiféle cselekvősége nem volt a dologban, mentesült a kárviselés kötelezettségének büntetése alól. Térjünk most vissza a barbár előidőkbe?
Tetszetős az érvelés, de hibás. Először is, a római jog a kártérítést magándelictumként büntette, tehát nem reparációs, hanem pönális követelést állapított meg az iniuria, jogellenesen okozott kár esetében. Még e büntető tartalom ellenére sem tért rá e téren a kárfelelősség szubjektív, vétkességi alapjaira, csupán valamely cselekvőséget kívánt meg. Mulasztással a deliktuális kárért való büntetőjogi felelősséget nem lehetett megalapozni. Másrészt a római jog azokban az esetekben, amikor szerződésen kívül, de valamely társadalmilag elvárható állapot fenntartása, őrizet ellátása terén mulasztás történhetett, mert a kötelezettség terén jogellenes kára keletkezett kívülálló harmadiknak, cselekvőségre tekintet nélkül marasztalt: a háztulajdonost, a vadállattartót, a rabszolga (majd az alkalmazott) közreműködését igénybe vevőt, a családért, háznépért felelős pater familiast. Ahogy Marton megállapította, azokat, akiknek lehetőségük volt a viszonyok alakítása terén a kárveszély elhárítására, tekintet nélkül arra, hogy adott esetben őket személyes felróhatóság a kár létrejötte miatt terhelte-e.
Másrészt a római jog egy sor esetben a jogellenes okozás kerülésén túli magatartást is elvárt a kárelhárítási lehetőség körében. Ismeretes Labeo leírása a faágakat nyeső emberről, akit marasztalni lehet a ledobott ágak okozta kárért, ha az arra járók figyelmeztetéséről nem gondoskodott, függetlenül attól, hogy saját területén, tehát jogosan dobálta-e le az általa levágott ágakat. Ismeretes a szerződő felek kötelezése nem csak a megfelelő tájékoztatás kérdésre történő megadása vonatkozásában, hanem felelőssége a rejtett hiba elhallgatása esetére is, bárha a másik fél erről nem is igyekezett tájékozódni, tehát a maga részéről nem járt el a teljes diligentiával, gondossággal. Ismeretes Cicero kijelentése a megbízottal kapcsolatban, aki ugyan ingyen adós a római jogban, tehát csak a dolustól, a vétkes rosszhiszemű magatartástól való tartózkodásra kötelezné a törvény. Mégis, nem elég, ha nem dolozus, akkor is marasztalták, ha negligentius, hanyagabban járt el, mint azt a társadalom adott esetben elvárta, és aminek mértékéül a más ingyen vállalt ügyében is a saját ügyekben tanúsított gondosságot szabta meg a kialakuló gyakorlat, diligentia quam suis rebus.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
