A tanulmány A mesterséges intelligencia alkalmazásának hatása az alapjogokra c. konferencián elhangzott Mesterséges intelligencia az államigazgatásban c. előadás alapján készült.
Az intelligens eszközök, érzékelők és az emberek közötti folyamatos interakció eredményeként egyre több adatot állítunk elő, dolgozunk fel és tárolunk. Az internet és a szenzorok meghökkentő mennyiségű adatot tudnak követni egy személyről, és ez a lépték az infokommunikációs eszközök újabb generációival (lásd IoT[1]) exponenciálisan növekszik. Az emberek és az intelligens eszközök között erősödő kapcsolat, jelentős lehetőséget, veszélyt és kihívást jelent az államok működése és a jogi szabályozás szempontjából is. Jelen tanulmány célja, hogy az államigazgatás számára megnyíló vélt vagy valós lehetőségeket vizsgálja, amelyek az adatboom és a mesterséges intelligencia (MI) alkalmazásából erednek.
Amíg különböző tudományterületek egyes kutatói és szakértői egyfajta aggodalommal figyelik a mesterséges intelligencia által kínált lehetőségeket, abban azért nagyjából egyet lehet érteni, hogy potenciál van a technológiában. Az említett kutatók aggodalma többet között arra vezethető vissza, hogy úgy gondolják az önálló "gondolkodási" képességnek a gépekre való átruházása szükségszerűen megadja a gépek számára a lehetőséget, hogy az általuk adott szabályokkal ellentétesen cselekedjenek.[2] Ezért fontos a kérdéskör lehetséges hatásainak a feltérképezése, az ellenőrzési és a szabályozási keretek megalkotása.[3] Az MI alkalmazása már nem fikció, a mindennapjaink része, éppen ezért fontos kérdés, hogy hogyan lesz lehetőségük beépíteni ezen újszerű megoldásokat az állami működésbe. Jelen tanulmány pontosan az említett felvetésre keresi a lehetséges válaszokat a hazai törekvések vizsgálatával. A lehetőségeken túl természetesen a kockázat is jelentős, ez azonban a vizsgálatunknak nem tárgya, mindazonáltal fontosságát hangsúlyozzuk.
Mi is az a mesterséges intelligencia[4] (a továbbiakban: mesterséges intelligencia vagy MI), és hogyan tudjuk az állami működés relációjában értelmezni. Általánosságban mondhatjuk, hogy az MI az emberi intelligenciát megkövetelő feladatok infokommunikációs eszközökkel történő megoldásával foglalkozik. A vonatkozó szakirodalom tanulmányozása is alátámasztja a feltevésünket, hogy a téma kutatói jelenleg még nincsenek egységes állásponton e fogalom tartalmát tekintve. John McCharty - a mesterséges intelligencia fogalmának megalkotója - például úgy gondolta, hogy az intelligencia foka arányos a benne rejlő logikával, azaz egy program akkor tekinthető értelmesnek, ha az kellőképpen széleskörű következtetéseket von le a neki mondottakból és saját korábbi tudásából.[5]
Az értelmezés sokszínűségét erősíti például Marvin Minsky is, aki szerint a mesterséges intelligencia létrehozásához a számítógépnek az agyműködést kell utánoznia, azonban az agy nem a matematikai logika törvényeinek megfelelően működik, ezért nem is vezethet logikai út a mesterséges intelligenciához. Ezen megállapítás döntő fontosságú, hiszen arra mutat rá, hogy a tudásunk nem merül ki a logikai képességeinket mozgósító ténytudásban, hanem megjelennek mellette a jártasságunk és a készségeink által biztosított elemek is. Joggal merülhet fel tehát, hogy nem becsülnénk-e alá a mindennapi életünket, ha kizárólag a matematikát vagy a logikát tennénk az intelligencia egyedüli mércéjévé?[6]
Aaron Sloman megközelítése szerint az MI inkább "...a számítógéptudomány egy alkalmazott részterülete. A mesterséges intelligencia egy nagyon általános kutatási irány, mely az intelligencia természetének kiismerésére és megértésére, valamint a megértéséhez és lemásolásához szükséges alapelvek és mechanizmusok feltárására irányul."[7] Míg Yoshiaki Shirai - Jun-ichi Tsujii értelmezésében "...a mesterséges intelligencia kutatásának célja az, hogy a számítógépeket alkalmassá tegyük az emberi intelligenciával megoldható feladatok ellátására."
Ray Kurzweil "a mesterséges intelligencia az érzékelést, a célszerű cselekvéssel összekötő információfeldolgozással foglalkozó tudomány." Tehát az intelligens viselkedés érzékeléssel kezdődik, van benne tudásra épülő információfeldolgozás, és a végén van egy, az adott helyzetben elvárt célszerű akciót kivitelező beavatkozás, cselekvés.
Sántáné Tóth Edit meghatározása szerint "...a mesterséges intelligencia a számítástudomány azon részterülete, amely intelligens számítógépes rendszerek kifejlesztésével foglalkozik. Ezek pedig olyan hardver/szoftver rendszerek, amelyek képesek 'emberi módon' bonyolult problémákat megoldani: az emberi gondolkodásmódra jellemző következtetések révén bonyolult problémákra adnak megoldást, a problémamegoldást teljesen önállóan végzik, vagy közben kommunikálnak környezetükkel, tapasztalataikból tanulnak, stb."
Peter Jackson álláspontja szerint "a mesterséges intelligencia a számítógéptudomány azon részterülete, amely az ember olyan kognitív (megismerő) képességeit emuláló számítógépi programok tervezésével és alkalmazásával foglalkozik, mint a problémamegoldás, vizuális érzékelés és a természetes nyelvek megértése."[8]
A mesterséges intelligencia kutatására nagy hatással volt P.H. Winston szemlélete is, amely szerint a két legfontosabb cél a gépek okosabbá tétele, valamint az intelligencia fogalmának jobb megértése. A mai fejlesztéseknek az egyik legfontosabb iránya, hogy minél több tudást és problémamegoldó képességet építsenek az informatikai eszközökbe, illetve az intelligencia megismerése.[9]
A mesterséges intelligencia kutatások már a számítástechnika kora szakaszában is megjelentek. Az úttörő munkák között említhetjük az 1950-es évekből Shannon tanulmányát a sakkjáték automatizálásáról vagy Turing javaslatait a gépi intelligencia mérésére. Javaslata, a Turing-teszt ma is iránymutatást jelent az MI rendszerek teljesítményének megjelenítésére. A Turing teszt a beszéd alapú kommunikációt (beszédértés, gondolkodás, válaszolás) helyezte az MI funkcionalitás központjába.
Az első időszakban gyors fejlődést reméltek ezen a téren (lásd Minsky 1956), de a tapasztalat azt mutatta, hogy igen komoly nehézségekkel kel szembenézni az MI fejlesztésekor. Az 1956-ban kidolgozott első igazi chat-program, az ELIZA például még csak igen korlátos témakörben tudott kommunikálni és csak napjainkra sikerült hatékonyabb ember-gép kommunikációt megvalósítani a számítógépes rendszerekben.
Az MI egyes részterületein mára már jelentős haladást értek el a fejlesztők. Ezek között kiemelhetőek a 1997-es Deep Blue sakkprogramot, mely legyőzte a Garry Kasparov világbajnokot; a 2011-es Watson rendszert, mely egy általános szellemi vetélkedőben diadalmaskodott az emberi versenyzők fölött. A 2017-es évben a Go játékban is sikerült bajnokverő algoritmust készíteni.
Napjainkban igen aktív fejlesztések folynak az MI területén, melyek döntően az alábbi alkalmazási területekhez kapcsolódnak:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
