A stressz szó hallattán alapvetően valamilyen negatív körülmény, kiváltó ok jut az eszünkbe, amely hosszabb távon akár egészségügyi problémához - így például szívrohamhoz, gyomorfekélyhez - is vezethet. Ezt az álláspontot támasztja alá a következő két idézet is. A stressz - ahogyan azt az orvosi szótár[1] meghatározza - "a szervezet védekező reakciókban megnyilvánuló állapota az őt ért káros ingerekkel szemben." Daniel Goleman amerikai pszichológus, tudományos újságíró, az érzelmi és társas intelligencia kutatója megfogalmazása értelmében pedig "[a]z állandó stressz és aggodalom megviseli a sejtjeinket, és felgyorsítja az öregedésüket."
A stressz óhatatlanul az életünk része, amely álláspontom szerint egy újabb dimenzióval is kiegészült a koronavírus-járvány árnyékában, tekintettel arra, hogy a vírus több szempontból is felforgatta az életünket. A stressz oldaláról nézve ugyanis valamennyiünk életében megjelent egy újfajta ún. stresszor - vagyis stresszt okozó inger[2] -, amely több irányból is támad. Jelen van magában a betegségtől való rettegésben, de realizálódhat akár a munkahelyünk elvesztésétől való félelemben is. Ezzel egyidejűleg a pszichés egészségünket a betegség következtében kialakuló, ún. posztcovid tünetek is veszélyeztetik.
Tanulmányom egyrészt a stresszt - azon belül pedig az ún. munkahelyi stresszt - mint a munkavállalók egészségét veszélyeztető körülményt, kockázatot vizsgálja, górcső alá véve a stresszre mint pszichociális kockázatra irányadó uniós, illetve hazai szabályozást. Másrészt vizsgálom azt az esetkört is, amikor a munkavállaló lelki egészsége sérül, s így a munkáltató kártérítési felelőssége vonatkozásában ún. "stresszperek" lefolytatására kerül sor. Álláspontom szerint azonban nem kizárólag a perek jelenthetik a sérült munkavállaló számára a megoldást, hanem érdemes lehet például a mediáció eszköztárát is bevetni.
1. A munkahelyi stressz mint a munkavállalóra leselkedő veszélyforrás
1.1. Mi a stressz?
1.2. A munkahelyi stressz
2. A munkahelyi stressz mint pszichoszociális kockázati tényező
2.1. A munkahelyi stresszről szóló keretmegállapodás
2.2. A pszichoszociális kockázati tényezők hazai szabályai
3. A munkahelyi stressz által okozott károk és azok kezelése
3.1. Az ún. "stresszperek" gyakorlata
3.1.1. Munkahelyi atrocitások által okozott stressz miatti kárigény
3.1.2. Fokozódó munkahelyi konfliktusszituáció következtében kialakult depresszió miatti kárigény
3.1.3. Tettleges bántalmazás miatt kialakult pszichiátriai megbetegedés miatti kárigény
3.2. A munkahelyi mediáció
4. Összegzés
A stresszhez alapvetően valamilyen negatív érzetet társítunk, de vajon tényleg csupán a bajjal rokon értelmű szóról van szó? Netalántán stressznek tekinthető az erőfeszítés, a megfeszített figyelem, a lesújtó bírálat vagy a váratlan siker is? A stressz fogalmát azért nehéz meghatározni, mert többféle körülmény is stresszt okoz, illetve az is megállapítható, hogy az emberek számára mást és mást jelent.[3]
A stressz fogalma az 1930-as években Selye János kutatói munkássága nyomán lett ismert, aki elsőként kezdte tudományosan vizsgálni a psziché és test kapcsolatát. A pszichológiai stresszállapot, akkor jön létre, amikor a szervezet olyan helyzettel találkozik, amelyről úgy ítéli meg, hogy meghaladja erőforrásait; ezek az impulzusok pedig roppant káros hatással lehetnek a szerveinkre is.[4]
Selye János szerint a stressz nem csupán idegfeszültség, nem mindig valamely káros hatás, következmény, és nem olyasmi, amit el kell kerülni. "A stresszmentes állapot a halál."[5] Habár az embereknél valóban az érzelmi reakciók a leggyakrabban előforduló stresszorok, a stresszreakciók ugyanakkor alacsonyabb rendű, idegrendszerrel nem rendelkező állatokban, sőt növényekben is megfigyelhetőek. Lényegtelen, hogy a stresszorok maguk kellemesek, vagy kellemetlenek, a hatásuk kizárólag attól függ, hogy mennyire veszi igénybe a szervezet alkalmazkodóképességét.
- 38/39 -
Például akár egy sakkjátszma, vagy egy szenvedélyes ölelés is jelentős stresszt okozhat anélkül, hogy bármilyen negatív következménye lenne. A stresszt nem lehet elkerülni. Bármit teszünk, vagy bármi történik velünk, energiára mindig szükségünk van az élet fenntartásához. Bizonyos stressz még alvás közben is fennáll, így például a szív nem hagyhatja abba a vér továbbítását, és agyunk sem tétlen, ha álmodunk.[6]
A stressz kezelésének folyamatát Selye János három szakaszra bontja. Az első, az alarm reakció, amikor rövid időre csökken az alkalmazkodó és ellenálló képesség, majd a szervezet azonnal mozgósítja erőforrásait. A második, az ellenállás során a szervezet olyan módon növeli alkalmazkodó és ellenálló képességét, hogy az lehetővé tegye a hosszú távú adaptációt. A harmadik pedig a kimerülés, amikor a szervezet már nem tud tovább megküzdeni a stresszhatásokkal.[7]
Ha képesek vagyunk megbirkózni valamely stresszhelyzettel és a nehézségek leküzdése a személyes gyarapodásunkat szolgálja (ügyesebbek, okosabbak leszünk és önértékelésünk nő), akkor eustresszről, amennyiben pedig nem tudunk megbirkózni az adott stresszhelyzettel, és ez káros következményekkel jár (frusztráció, önértékelés csökkenése, belebetegedés a sikertelenségbe), distresszről beszélhetünk.[8]
A munkahelyi stressz a 21. század "járványszerű" problémája. A munkahelyi stressz egészségkárosító hatásának egy része bizonyos külső körülményekből fakad, de emellett a stressz negatív hatásainak kialakulásában meghatározó szerepet játszik az adott személy stressztűrési képessége is. A stressz káros hatásaiért általában a munkaintenzitás fokozódását, a munkakörnyezet, illetve a munkafeltételek egyre gyorsabb változását teszik felelőssé. Vannak stresszesebb és kevésbé stresszes foglalkozások, így például egy sebész vagy egy tűzoltó munkavégzése az előbbiekhez tartozik. A stressz egy része a munkaszervezetből, más része pedig magából a munkavállalóból ered. A munkaszervezetből eredő stresszforrások két csoportja a munkafeladatból és a munkaszerepből származó stressz. Előbbire mind a túlterhelés, mind a kihasználatlanság jó példa lehet. Míg utóbbira jó példa lehet a szerep kétértelműsége, az emberek közti feszültség, illetve a zaklatás. A munkavállalók vonatkozásában pedig három sajátosságnak van különösen nagy jelentősége a stressz szempontjából. Ezek az "A típusú személyiség" (aki keményen dolgozik, versengő, egyre több feladatot vállal), a stressz iránti érzékenység (egyes emberek tönkremennek, míg mások fel sem veszik a stresszt), valamint az önbizalom hiánya, amely általában jó előrejelzője az eredménytelenségnek.[9]
Pszichológiai szempontból a stressznek alapvetően két fajtája különböztethető meg. Egyrészt az ún. objektív stressz, ami előre látható és a munkával együtt jár - így például nagy felelősség vagy monoton munkavégzés -, valamint amellyel összefüggésben a munkavállaló már az elején eldöntheti, hogy vállalja-e az adott munkakört. Másrészt az ún. szubjektív stressz, amivel nem lehet előre számolni, hanem oka legtöbbször a munkavállaló személyiségében rejlik, és például váratlan krízishelyzetből eredhet.[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
