A "Jogtörténeti tanulmányok" az egyik legjelentősebb publikációs lehetőség a joghistorikusok körében. A legelső kiadvány 1966-ban jelent meg. A következő mintegy négy évtized alatt még hat könyv látott napvilágot, 2005-ben pedig elkészült a VIII. kötet is. A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Csizmadia Andor professzor tiszteletére adta ki a legutóbbi gyűjteményt, aki a Kar elismert oktatója, 1964-68 között pedig dékánja volt. E könyv mellett a 2005. november 18-19-én tartott pécsi konferencia is a professzornak állított emléket, mivel a Hazai Jogtörténészek Találkozójára okot adó körülmény, elismert oktatónk születésének 95., halálának 20. évfordulója volt. Az előadássorozaton Csizmadia Andor rendkívül sokrétű és széleskörű munkásságának áttekintésére került sor, kiemelkedő jogtörténeti tevékenységének bemutatása mellett a közjog, egyházjog, szociális jog terén végzett kutatásait is méltatták a rendezvény előadói.
A kötetben publikált tanulmányok közül - szerkesztési rendben haladva - az első Antal Tamás írása "Szilágyi Dezső igazságügyi reformjairól (1890-1900)" címmel. A 19. sz. végén keresztülvitt olyan újításokról szerezhetünk tudomást, melyek a későbbi bírósági szervezet kialakulására is rendkívüli befolyással bírtak. Szilágyi Dezső (egyetemi tanár, liberális politikus, előbb a Deák- és a Szabadelvű Párt országgyűlési tisztviselője, majd minisztériumi tisztviselő) a korabeli igazságszolgáltatás modernizációját szolgáló intézkedéseket törvénycikkek sorának beterjesztésével és elfogadtatásával, programcsomagok összeállításával tette lehetővé. Antal Tamás által a reformer ítélőtáblák decentralizációjára, a konzuli bíráskodás megújítására, a különféle eljárási formák, bűnvádi perrendtartás átláthatóbbá tételére irányuló törekvéseit ismerhetjük meg.
Balogh Elemér "Az 1830. évi büntetőtörvény-tervezet eljárásjogi részéhez írt törvényhatósági reflexiók" c. tanulmánya a nagy jelentőségű, de sajnálatos módon országgyűlési tárgyalásra nem került javaslatra adott, főként vármegyei észrevételeket taglalja. A tervezet leglényegesebb pontja az a tény, mely szerint "honi jogunkban először találkozunk azzal a megoldással, hogy a jogalkotó a büntetendő magatartásokat két kategóriába sorolta: bűntettekre (delictum/crimen) és kihágásokra (delictum politicum)... az addig szokásosnak tekinthető kettes osztat (alaki jog-anyagi jog) helyett hármas (alaki joganyagi jog-kihágások) osztatú lett".[2] A javaslatokat érintő reflexiók révén kerülhetett sor egy-egy törvénytervezet ténylegesen országos megvitatására, így a szerző törekvése a zalai, győri, csongrádi, bihari visszajelzések elemzésével felhívni a figyelmet ezek fontosságára.
Balogh Judit által publikált harmadik tanulmány "A jogrendszerek konzerválása vagy új válaszok új helyzetekre? - A XIX. század végi magánjogi kodifikációs törekvések céljairól" címmel, olyan alapproblémával indul, amely ma is élénken foglalkoztatja a törvényhozás, a kodifikációs tevékenység résztvevőit. Szladits Károly kódex-definíciójából kiindulva a szerző arra keresi a választ, miként viszonyul egymáshoz a kódex, mint testet öltött törvénykezés és a jogpolitika. A 16. századtól induló történeti áttekintés során olyan jelentős magánjogi kodifikációs úttörőkkel találkozhatunk, mint Teleszky, Grosschmid Béni, Szászy-Schwarz Gusztáv, képet kapva ezáltal a magyar magánjog egységesítéséről, illetőleg a törvénykönyv kidolgozására ható nemzetközi tendenciákról.
"A börtönügyi modernizáció országos programja a Pesti Hírlap első évfolyamában (1841)" c. publikáció a büntetés-végrehajtás talán azóta is változatlanul fennálló problematikáját vázolja. A szerző, Bató Szilvia kutatásának középpontjában a Kossuth Lajos által szerkesztett hírlapban rendszeresen megjelenő börtönügyi rovat áll, amely rendre hangsúlyozta a szabadságvesztés büntetés foganatosításának reformját. A korabeli folyóiratban szereplő írások, cikkek a börtönkörülmények átalakítását, javítását a büntetés-végrehajtás kodifikációján keresztül tartották elképzelhetőnek, így a szerző jóvoltából áttekinthetjük, miként válhat egy hírlapban megjelenő javaslat az adott jogterület egységesítésének kiinduló pontjává.
I. Károly 1320 táján kiadott dekrétumát elemzi Béli Gábor "A megye hatóságának és tisztjeinek működése a XIV. század első felében az Ars Notaria formulái alapján" c. tanulmányában. A 14. század jeles gyűjteménye a királyi kúria, a szentszékek, a megyék és a városok formuláit fűzte egybe. Az említett dekrétum az Ars Notarla olyan lényeges eleme, mely a büntetések végrehajtásának, behajtásának rendjét szabályozta, a foganatosításban résztvevő személyek feladatait konkrét parancsokban, utalásokban tartalmazta. E rendelkezések hiteles fordítása mellett egyéb korhű feljegyzéseken át körvonalazódik a magyar középkor büntetés-végrehajtási joga.
- 190/191 -
A házasságtörés (adulterium) büntetőjogi megközelítését ismerhetjük meg Bódiné Beliznai Kinga "A házasságtörés megítélése a magyar jogban 1894-ig" c. írásából. A szerző a fogalom különböző kultúrákban betöltött szerepének tisztázása után a magyar törvénykönyvek vonatkozó rendelkezéseit vizsgálja. Nyomon követhetjük a büntetési nem történeti alakulását a "bírságtól a halálbüntetésig".[3] Egy 17. századi per részletezése kapcsán a kiszabott felmentő ítélet lehetősége mellett a házasságtörés egyéb következményeiről is tudomást szerezhetünk.
Font Márta "Állam - államszervezés - kodifikácia. Megjegyzések a Kijevi Rusz első törvényeiről" alcímmel megjelent tanulmánya hasznos olvasmány, hisz olyan lényeges fogalmakat definiál, melyek ismerete elengedhetetlen a jogszabályok keletkezési körülményeinek feltárásához. A Kijevi Rusz, vagyis a keleti szlávok politikai szerveződésének vizsgálata azért kiemelkedő jelentőségű, mert kialakulásának folyamatán keresztül, lépésről-lépésre haladva jutunk el az államszervezés végpontjához, azaz a törvénykezéshez.
Füzér Katalin "Jogok a weimari köztársaságban: Német alkotmányjogászok vitái az alapjogokról, 1919-1932 " c. munkájában a weimari alapjogelméletek tükrében a lehetséges jogelméleti megoldásokat taglalja. A szerző, e csaknem másfél évtized "szellemi pezsgését"[4] a weimari alkotmány létrejöttének bemutatásával vázolja fel, amelyet a kor nagyjainak (Triepel, Thoma, Kaufmann) véleménykülönbözősége folytán létrejött vita alapvetően meghatározott.
Herger Csabáné "Jogátvétel, vagy európai szellemű jogalkotás? Az 1894. évi XXXI. tc. megalkotása az európai jogfejlődés tükrében" c. írásában a Házasságjogi törvény előmunkálatait kutatja. E törvénycikk hatályosulása folytán vált kötelezővé a polgári házasságkötés, valamint az állami házassági bíráskodás lehetőségét is megteremtette. A tanulmány teljes képet ad a jogszabály keletkezéséről, valamint választ kaphatunk arra a kérdésre is, hogy az előkészítés során "jogátvétel, modellkövetés, európai szellemű vagy sajátosan magyar jogalkotás valósult-e meg".[5]
Homoki-Nagy Mária értekezése "Az adás-vételi szerződés néhány sajátossága a 19. században" címmel a késő rendi magyar magánjogot vizsgálja. A korabeli szerződési jogot meghatározó Tripertitum rendelkezéseinek tükrében, illetőleg levéltári kutatások kapcsán fellelt hiteles szerződésminták alapján, bepillantást nyerhetünk a 19. századi jobbágyság mindennapjaiba. A tanulmány során bebizonyosodik az is, hogy a kodifikációt megelőző szokásjogi rendszer korántsem volt olyan fejletlen. Számos jogintézményt a rendi gyakorlat már jóval korábban kialakított, jogi megoldásként rendszeresen alkalmazott.
"Az emberi jogok sorsa Magyarországon a szovjet típusú szocializmus idején, különös tekintettel a gazdasági, szociális és kulturális jogokra" c. mű a Magyar Alkotmány vonatkozó rendelkezéseit, azok történeti változását mutatja be. Horváth Attila által vázolt korszak emberi jogi kérdéseinek alapja a marxizmusleninizmus koncepciója, pontosabban ennek hiánya. Megismerhetjük a magyar alkotmányozás alapjogi szempontú fejlődésének lépéseit, e jogok fokozatos kiterjesztésének folyamatát.
Az alkotmányozás kérdéskörével foglalkozik Kajtár István " Tradicionális jogi értékek - modern alkotmányos értékek" c. munkájában. A szerző a jogállamiság egyetemes értékeinek bemutatása során a meghatározó nemzetközi példákat veszi alapul. Így többek között az angol, amerikai, francia, német tradíciók kerülnek részletezésre, amely minták a "modern alkotmányos értékek"[6] meghatározói.
Kelemen Miklós "Hivatali jelvények a Bizánci Birodalomban" c. értekezése a kor tisztviselői hierarchiáját mutatja be. A szerző által alkalmazott forrás a Notitia Digmtatiun, azaz a Késő-római Birodalom hivatalnok-listája. A fennmaradt illusztrációk, ábrák teszik lehetővé a hivatali hierarchián belüli határvonalak pontos meghúzását. A kinevezési okmányok, jelvények, ruházat elemzése kapcsán válik egyértelművé, hogy az egyes tisztségeket betöltő személyek milyen mértékben részesedhettek az osztatlan császári hatalomból.
Az állampolgárság, mint jogintézmény fejlődési szakaszait elemzi Kisteleki Károly "Az állampolgárság fejlődésének három európai útja: a német, francia és a brit modell" c. tanulmányában. Kiindulópontként a szerző szükségesnek tartja definiálni a nemzet fogalmát, hisz a különböző korok által adott eltérő válaszok az állampolgárságra is jelentős befolyással bírtak. Megtudhatjuk továbbá, hogy a három bemutatott nemzet mely fő szabályozási módot alkalmazza az említett jogviszony kapcsán, a leszármazási-, vagy a területi elv-e a meghatározó.
Koncz Ibolya Katalin "A boszorkánykutatásban megjelenő 15-18. századi történeti érvelések" c. írásában arra keresi a választ, miként válhatott a boszorkányokkal kapcsolatos vizsgálódás önálló kutatási területté. A három évszázadot felölelő időszak elemzése a különböző tudományágak témához kapcsolódó meghatározásain, a boszorkánypereket feldolgozó írásokon alapul. Érdekes továbbá annak lehetősége, hogy a szerző jóvoltából nyomon követhetjük, milyen módon épül be egy új bűncselekmény az eltérő kultúrák jogrendszerébe.
Eljárásjogi kérdéseket vizsgál Korsósné Delacasse Krisztina "Perbizomány - a perbeli képviselet egy típusa?" c. értekezésében. A képviselet fogalmának szűkítése során a jogosult cselekvési lehetőségeinek határait, e tradicionális jogintézmény értelmezési lehetőségeit ismerhetjük meg, valamint viszonyát egyéb jogi megoldásokhoz.
- 191/192 -
Mázi András "Az erkölcstelen ügyletek és a magyar magánjog kodifikációs kísérletei" c. munkájában a szerződési szabadság alapelvét állítja szembe annak egyik fő korlátjával, a jő erkölcsbe ütközés tilalmával. Az erkölcstelen ügyletek különféle csoportosítása után magát a fogalmat tisztázhatjuk a polgári törvénykönyv tervezeteiben szereplő javaslatok ismertetésével. Az 1848-tól kezdődő áttekintés során az említett ügyletek koronként eltérő jogi megítélése is részletezésre kerül, mely áttekintés a Ptk. hatályos szabályainak összegzésével zárul.
Mezey Barna "Az osztrák fenyítőházak a 17-18. században (A fenyítőházak kora Ausztriában) " c. publikációjában a német eredetű fenyítőházi intézményrendszert vázolja. E büntetés-végrehajtási módozat gyökereit feltárva fokozatosan jutunk el az intézmény funkciójának történeti módosulásához. Megtudhatjuk továbbá, hogy milyen okból alapították e sajátosan német területekhez kötődő intézeteket, illetőleg miként konkuráltak a kor egyéb végrehajtási modelljeivel.
Nagy Janka Teodóra Csizmadia Andor professzor szociálpolitikai munkásságát mutatja be "Csizmadia Andor, a szociálpolitikus" c. írásában. A Pécsi Tudományegyetem jogtörténeti tanszékének vezetése mellett Csizmadia Andor a jog egyéb területeit is széles körben kutatta, így nagy számmal születtek -többek között - közigazgatási, valamint szociálpolitikai tanulmányai is. A professzor teljes pályaképét kaphatjuk a jogi doktorátus megszerzésétől, a két világháborút átívelő korszak jellemzésén át, a szocializmus aktuális problémáira született megoldások taglalásáig.
Nagyné Szegvári Katalin "Munkajogi szabályozás és a Legfelső Bíróság joggyakorlata Amerikában" c. tanulmányában a 19. század gazdasági recessziójából következő munkajogi visszásságokat vizsgálja. A kor fő problémájaként megjelölt gyermekmunka és a gyermekek védelmét célzó intézkedések ellentételezése után a munka jogi szabályozásával foglalkozó irányzatokat kísérhetjük figyelemmel. Figyelemre méltó a Legfelső Bíróság joggyakorlatának ismertetése konkrét jogesetek segítségével.
A hitbizomány jogintézményét ismerhetjük meg Peres Zsuzsanna "A magyarországi hitbizományok 16. századi gyökerei" c. értekezéséből. Az öröklés rendjét szabályozó jogi megoldás gyakorlati alkalmazását követhetjük nyomon a Thurzó család 16-17. századi végrendelkezéseiből. A hitbizomány eredetének tisztázása azért is jelentős, mert a későbbi joggyakorlatban nagy szerepet kapott a vagyon ily módon történő egyben tartása.
Petrasovszky Anna "Büntetőjogi alapelvek Szibenliszt Mihály Institutiones iuris naturalis című művében" c. tanulmányában a reformkori jogelveket nagyban befolyásoló, kétkötetes gyűjteményt elemzi. Szibenliszt alkotása a természetjog tanait foglalja össze, mely büntetőjogi megközelítésben már a mai jogrendszer elmaradhatatlan jogelveit is tartalmazta. Az értekezés lényegében a 19. század tételes büntetőjogának jellemzését adja.
Újabb jeles életpálya kerül bemutatásra Pókecz Kovács Attila " Bozóky Géza, a pécsi kereskedelmi jog első egyetemi tanára (1875-1960)" c. publikációjában. A Pécsi Jogtudományi Kar első kereskedelmi jogászprofesszorának életrajzi adatain túl, kiemelkedő tudományos munkásságát is megismerhetjük. Olyan meghatározó tanulmányokról, tankönyvekről, összegzésekről szerezhetünk tudomást, melyek a jelenkor jogalkalmazói számára is eligazítást nyújthatnak egy-egy felmerülő probléma kapcsán.
P. Szabó Béla "A szepesi jog forrásai" c. művében a "szepesi szászok városi közösségeinek" jogát, pontosabban annak gyökereit kutatja. A kor eredeti kéziratainak elemzése folytán körvonalazódnak az egyes törvényi rendelkezések. A városjogok ily módon történő bemutatása e jogtörténeti monográfia hasznos mellékletét alkotja.
Az elmúlás, a halottnak járó végtisztesség megadása Rácz Lajos "A temetkezéssel kapcsolatos kultuszok és jogszokások" c. írásának témája. A halál témakörén belül szerző a távolban elhunytak sorsával is foglalkozik. A részben néphiedelmeken, babonákon alapuló jogszokások bemutatása mellett különféle temetkezési rítusokat is megismerhetünk, valamint megtudhatjuk milyen változások álltak be a távolban elhunytak hazaszállításában évezredekkel később.
Ruszoly József" Cenzus és társadalom: A qualificatio kérdése 1848. évi népképviseleti törvényeink vitáiban" c. monográfiája az aktív és a passzív választójog feltételeit vizsgálja. Az 1848. évi törvényjavaslatok egyik lényeges eleme a népképviselet intézményének bevezetése volt. A tanulmány e törekvés előzményeit, továbbélését taglalja. A konkrét jogszabályi rendelkezések felvonultatásán túl a népképviselet ellenzőinek, híveinek nézeteiről is tudomást szerezhetünk.
A következő - Szabó István által publikált - tanulmány "Az 1921. évi trónfosztás közjogi jellegzetessége" címmel, a magyar történelem meghatározó eseményét jellemzi. A Habsburg-Lotharingiai Ház uralmának megszűnését eredményező kaotikus politikai helyzet vázolása révén a Pragmatica Sanctio előírásait ismerhetjük meg, majd a trón betöltésével kapcsolatos joghézagot rendező "trónfosztó törvény" szabályozását.
A "Pillanatképek Csizmadia Andor éleiéből (1910-1985)" c. publikáció tanulmányozása során Szekeres Róbert jóvoltából, újabb életrajzi adatokkal bővül ismeretünk. A professzor életpályájában meghatározó helyet betöltő időszakok részletezése kapcsán az adott korszak tudományos munkáiról, előadásairól, tankönyveiről szerezhetünk tudomást.
- 192/193 -
Az állampolgársági jogviszonyt elemzi Varga Norbert "Az állampolgárság megszerzése a magyar és az amerikai alkotmányjogban a 19. században" c. írásában. A fogalom fejlődési stádiumainak meghatározása egyúttal a magyar és az amerikai példa párhuzamba állítását is jelenti. A két állam jelenlegi rendelkezéseiről kaphatunk képet a jogviszony keletkezését szabályozó normák ismertetése folytán.
Az utolsó tanulmány Völgyesi Levente "A diakónusi rend egyházi alkotmánytörténetének vázlata" c. műve. Az intézmény bemutatására okot adó körülmény a szerzőt idézve, hogy az "utóbbi pár évtizedben ismételten lehetőség nyílt az állandó diakonátus helyreállítására".[7] Értékes információkat szerezhetünk a rendet alkotó nem lelkész, majd a követelmények változása után a papi hivatást választó személyek feladatairól.
Csizmadia Andor 1936-2003 között megjelent munkáinak jegyzékét Kajtár Istvánné rendszerezte. A szakmai bibliográfia 56 csoportban tartalmazza a professzor publikációinak adatait. A gyűjteményt az eddigi kiadványok tartalmi sokszínűségét bizonyítva, az előző hét tanulmánykötet tartalomjegyzéke zárja.
A Jogtörténeti tanulmányok VIII. kötetének ismertetéséből kitűnik, hogy a műben szereplő mintegy harminc tanulmány a joghistória legkülönfélébb területeit kutatja. A gyűjtemény összeállítása során nem kisebb kihívásnak kellett megfelelni, mint a korábbi hét kötet által támasztott követelményeknek. A kiadvány követi a korábbi kötetetek színvonalát, mivel nemcsak a jogászképzés számára szolgál hasznos ismeretekkel, hanem szakmai igényessége folytán méltó Csizmadia Andor professzor életművéhez. ■
JEGYZETEK
[1] Jogtörténeti tanulmányok VIII. (Szerk. Béli Gábor, Kajtár István, Szekeres Róbert) PTE ÁJK, Pécs 2005
[2] Jogtörténeti tanulmányok VIII. Pécs 2005. 29. ρ
[3] i.m. 110. p.
[4] i.m. 143. p.
[5] i.m. 169. p.
[6] i.m. 225. p.
[7] i.m. 559. p.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató.
Visszaugrás
