24. I. Ha a társult perlési szerződés a társult perlés engedélyezése után szűnik meg, és a felperes nem áll el a keresetétől, a felperes perbeli legitimációjának hiánya miatt a kereset elutasításának van helye.
II. Ha a kereset elutasításának indoka a társult perlési szerződés megszűnése, akkor az elutasító ítélet nem eredményez ítélt dolgot a felperesek által érvényesített igény tekintetében, így nem képezi akadályát ugyanazon felperesek által újabb per megindításának.
A társult perlési szerződés megszűnhet a társult per engedélyezése előtt és azt követően. Ha a megszűnés oka a társult per engedélyezése előtt következik be, akkor a bíróság nem engedélyezi a társult perlést, és az eljárást a Pp. 585. § (4) bekezdése alapján megszünteti. Problémát jelent viszont, ha a szerződés az engedélyezést követően szűnik meg, amelyre a Pp. nem ad külön szabályozást.
A probléma megoldására három alternatíva merült fel:
Abból kiindulva, hogy a felek magánjogi aktusa, így például a társult perlési szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetése nem módosíthatja a közjogi aktussal beállt perjogi állapotot, az következne, hogy a bíróság elbírálja a keresetet a társult perlési szerződés megszűnésére tekintet nélkül.
A permegszüntetés analógiaként való alkalmazása is megoldást jelenthetne, figyelemmel arra, hogy ha az engedélyezést követően szűnik meg a társult perlési szerződés, szerencsésebb, ha olyan eljárásjogi megoldás születik, amihez nem fűződik anyagi jogerőhatás.
A konzultációs testület a harmadik alternatívát fogadta el és úgy foglalt állást, hogy ha a társult perlési szerződés megszűnését követően a felperesek a keresettől nem állnak el és a permegszüntetés sem alkalmazható, a felperesek keresetét el kell utasítani. Ennek indoka, hogy ha a társult perlési szerződés megszűnik, akkor megszűnik a reprezentatív jog is. A reprezentatív jogosultság megszűnése a felperesek perbeli legitimációjának elvesztését eredményezi, amelynek szükségképpeni következménye a kereset érdemi elutasítása.
Ha a bíróság a felperesek keresetét a fentiek szerint elutasítja, az nem eredményez res iudicatát, figyelemmel arra, hogy ebben az esetben az elutasítás indoka csupán a társult perlést megalapozó közös felperesi legitimáció megszűnése. A felperesek így nincsenek elzárva attól, hogy akár egy újabb társult perben, akár külön-külön újból megkíséreljék peres úton érvényesíteni igényeiket.
25. Ha a bíróság a keresetlevelet jogerősen visszautasítja és az alperest erről értesíti, az értesítéshez nem kell mellékelni sem a visszautasító végzést, sem a keresetlevelet.
A Pp. 177. § (1) bekezdése szerint a bíróság a keresetlevelet visszautasító végzést a felperesnek kézbesíti és intézkedéséről az alperest értesíti. A konzultációs testület egyrészt egyértelművé teszi, hogy kizárólag a már jogerőre emelkedett visszautasításról kell az alperest értesíteni, másrészt megerősíti azt a Pp. javaslatához fűzött miniszteri indokolásból is kitűnő álláspontot is, hogy az alperesnek küldendő értesítés csupán az elutasítás tényéről történő tájékoztatást jelent, ahhoz nem kell mellékelni sem a visszautasító végzést, sem a visszautasított keresetlevelet. Az alperes értesítésére vonatkozó rendelkezés akkor is irányadó, ha a keresetlevél visszautasításáról szóló végzést a másodfokú bíróság helybenhagyja.
26. A perújítási eljárásban beszámítási kifogás előterjesztésének csak akkor van helye, ha azt az ellenfél elismeri, vagy az más perben hozott jogerős ítéleten alapul.
A perújítási kérelem elbírálása, a perújítási eljárás lefolytatása során - amennyiben a Pp. XXVIII. fejezete eltérően nem rendelkezik - az alapperre vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni. Ennek megfelelően a bíróságnak a törvényszéki, vagy a járásbírósági, vagy - jogerős fizetési meghagyás elleni perújítás esetén - a fizetési meghagyásos eljárással összefüggő szabályok szerint kell eljárnia. Az általános szabályok közül azonban a perújítási eljárás során csak azok alkalmazhatók, amelyek a perújítás rendkívüli perorvoslati jellegével összhangban állnak. A perújítási eljárásban ugyanis nem egy új kereset érdemi elbírálására vagy az alapper teljes megismétlésére kerül sor. A perújítás megengedése esetén a pert a bíróság kizárólag a perújítási kérelem korlátai között bírálja el újból.
Mindezek alapján beszámítási kifogás előterjesztésének erre figyelemmel a perújítási eljárásban csak akkor van helye, ha azt az ellenfél elismeri, vagy más perben hozott jogerős ítéleten alapul. Beszámításra ugyanis az alapperben is csak korlátozottan kerülhet sor, mivel a Pp. 374. §-a értelmében az alapügy elsőfokú eljárásának befejezését követően, tehát az alapügyben hozott elsőfokú ítélet elleni fellebbezésben és a másodfokú eljárás során is csupán ebben a körben van lehetőség beszámítás bejelentésére.
[Pp. 374. §, 392. §]
27. A Pp. 394. § (1) bekezdése valamennyi perújítással támadható határozat, így a jogerős fizetési meghagyás elleni perújítás esetében is irányadó.
A perújítás a jogerős ítélet és az ítélet hatályával rendelkező egyéb jogerős határozatok ellen vehető igénybe. Ennek indoka, hogy a Pp. 360. §-ában szabályozott anyagi jogerőhatás ezekhez a határozatokhoz kapcsolódik. A jogerős fizetési meghagyás az Fmhtv. 36. § (1) bekezdése értelmében az ítélet hatályával rendelkező határozatok közé tartozik. A Pp. 393. §-ából is egyértelműen következik ezért, hogy a jogerős fizetési meghagyás perújítással támadható. Ettől függetlenül az Fmhtv. 40. § (1) bekezdé-
- 859/860 -
se és a Pp. 398. § (1) bekezdése külön is kimondja, hogy a jogerős fizetési meghagyás ellen perújításnak van helye.
A jogerős fizetési meghagyás elleni perújítás speciális szabályait a Pp. 398. §-a tartalmazza. Az itt nem szabályozott kérdésekben a perújítás általános szabályai az irányadók. A perújítás feltételeire, a perújítási kérelem előterjesztésére és elbírálására vonatkozó rendelkezéseket ezért - amennyiben a Pp. 398. §-a eltérően nem rendelkezik - a jogerős fizetési meghagyás elleni perújítás esetében is alkalmazni kell.
A Pp. 393. § a) pontjában említett el nem bírált tényre, bizonyítékra vagy határozatra alapított perújítást a Pp. 394. § (1) bekezdése szerint kizárja, ha az alapperben a későbbi perújító fél saját hibájából maradt el a perújítási kérelemben felhozott tény, bizonyíték vagy határozat érvényesítése. A perújítás tehát ilyenkor csak az önhiba hiánya esetén engedhető meg. Az önhiba hiánya akkor állapítható meg, ha nem róható fel a félnek, hogy az alapügyben a perújítás okaként hivatkozott tényt, bizonyítékot vagy határozatot jogi kötelezettsége ellenére elmulasztotta előadni.
A Pp. 394. § (1) bekezdése - mivel a Pp. 398. §-a eltérő rendelkezést nem tartalmaz - a jogerős fizetési meghagyás elleni perújítás esetében is irányadó. Az önhiba hiánya tehát valamennyi perújítással támadható határozat esetében feltétele az el nem bírált tényre, bizonyítékra vagy határozatra alapított perújítási kérelem előterjesztésének.
[Pp. 393. § a) pont, 394. § (1) bekezdés, 398. §]
28. A felek személyében bekövetkező jogutódlás a perújítási határidő számítását nem befolyásolja.
A Pp. 393. § a), b), d) és e) pontjaira alapított perújítási kérelem előterjesztésére a törvény kétféle határidőt határoz meg. A hat hónapos szubjektív határidő főszabály szerint az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik meg. Előfordulhat azonban, hogy a perújítás okáról a fél csak később szerzett tudomást, vagy akadályoztatva volt a perújítási kérelem előterjesztésében. Ilyenkor a határidőt a tudomásszerzéstől, illetőleg az akadályoztatás megszűnésétől kell számítani.
A felek személyében bekövetkező jogutódlás a perújítási határidő számítását nem befolyásolja, a jogutód ugyanis a Pp. 48. § (5) bekezdése értelmében jogelődjének helyébe lép. A jogutódot tehát ugyanazok az eljárási jogosultságok illetik meg, illetve kötelezettségek terhelik, mint a jogelődjét. Ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha a jogutódlás az ítélet jogerőre emelkedését követően következik be, és a perújítás okáról a jogelőd nem tudott, a jogutód a saját tudomásszerzésétől számított hat hónapon belül élhet a jogerős ítélet ellen perújítási kérelemmel. Ha viszont a jogelődnek már tudomása volt az alapul szolgáló perújítási okról, és annak érvényesítésében nem volt akadályoztatva, a jogutód csak a jogelőd tudomásszerzésétől számított hat hónapos időtartamból még hátralévő időben terjesztheti elő perújítási kérelmét. A perújítási határidőt tehát a jogutódlás sem szakítja meg, számítása a jogutódlással nem kezdődik újra. Ennek megfelelően akkor, ha valamely perújítási ok tekintetében a hat hónapos határidő a jogutódlás bekövetkezésekor már eltelt, a jogutód az adott perújítási okra hivatkozással nem élhet perújítással.
[Pp. 48. § (5) bekezdés, 395. § (1) bekezdés]
29. A járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyben a jogi képviselő nélkül eljáró fél a perújítási kérelmét a járásbíróságon, a járásbíróság elnöke által jogszabályban foglaltak szerint erre a célra meghatározott ügyfélfogadási időben szóban is előadhatja.
A perújítási eljárás a perújítási kérelem előterjesztésével indul meg. A perújítási kérelmet írásban kell benyújtani. Mivel a törvényszék előtt induló perekben a jogi képviselet a Pp. 72. § (1) bekezdése értelmében kötelező, abban az esetben, ha a perújítási kérelem elsőfokú elbírálására a törvényszéknek van hatásköre, az írásba foglalt perújítási kérelem előterjesztésére jogi képviselő útján kerülhet sor. A járásbíróság hatáskörébe tartozó perújítási eljárás esetében viszont a félnek a Pp. 72. § (2) bekezdéséből kitűnően lehetősége van arra is, hogy perújítási kérelmét jogi képviselő közreműködése nélkül közvetlenül maga nyújtsa be.
Kérdésként vethető fel, hogy az ilyen ügyekben a jogi képviselő nélkül eljáró fél kizárólag írásban terjesztheti-e elő a perújítási kérelmét, vagy az elsőfokú bíróságon szóban is előadhatja azt. A keresetlevél, a viszontkereset-levél, a beszámítást tartalmazó irat és az írásbeli ellenkérelem esetében ugyanis a Pp. 246. § (2) és (3) bekezdése megengedi, hogy a járásbíróság hatáskörébe tartozó perben a jogi képviselő nélkül eljáró fél a nyilatkozatát a járásbíróságon, a járásbíróság elnöke által jogszabályban foglaltak szerint erre a célra meghatározott ügyfélfogadási időben szóban előadja. A bíróság ilyenkor a nyilatkozatot az erre rendszeresített nyomtatványon rögzíti. Ez a szabály érvényesül a Pp. 246. § (5) bekezdése értelmében a folyamatban lévő perben tett egyéb kérelmek, nyilatkozatok, valamint a Pp. 388. §-a alapján a fellebbezés vonatkozásában is. A perújítási eljárásra irányadó szabályok ugyanakkor a perújítási kérelem szóbeli előadásának lehetőségéről nem rendelkeznek. A járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyben a jogi képviselő nélkül eljáró fél esetében azonban a perújítási kérelem tekintetében is indokolt a Pp. 246. § (2) bekezdésének, illetve 388. §-ának megfelelő alkalmazása.
[Pp. 72. § (2) bekezdés, 246. § (2) bekezdés, 388. §, 392. §, 397. § (1) bekezdés]
30. I. A perújítási kérelem visszavonására a perújítási érdemi tárgyalás berekesztését megelőzően bármikor sor kerülhet.
II. Az ellenérdekű fél hozzájárulása a perújítási kérelem visszavonásához nem szükséges, a visszavont perújítási kérelmet újból előterjeszteni nem lehet.
III. A kérelem visszavonása esetén a perújítási eljárást a Pp. 241. § (1) bekezdés a) pontjának megfelelő alkalmazásával meg kell szüntetni.
A perújítási kérelem visszavonására vonatkozóan a Pp. - a régi Pp.-vel egyezően - nem tartalmaz szabályokat. A szabályozás hiányosságai jogalkalmazási kérdéseket vetnek fel: a gyakorlatban vitatott, hogy a perújítási kérelem visszavonására milyen keretek között kerülhet sor, továbbá, hogy annak milyen joghatásai vannak.
Eltérő szabály hiányában, továbbá a perorvoslatok természetére figyelemmel az a következtetés vonható le, hogy a Pp. nem korlátozza a perújítási kérelem visszavonásának lehetőségét sem a perújítás engedélyezését megelőzően, sem azt követően, így ennek egyedüli korlátja a tárgyalás
- 860/861 -
berekesztése lehet, amely a peres felek nyilatkozatait tekintve általában érvényesülő időbeli korlát. A perújítási kérelem visszavonásához - kifejezett szabály hiányában - a perújító fél ellenfelének hozzájárulására sincs szükség.
A Pp. a perújítási kérelem visszavonásának jogkövetkezményeit sem határozza meg. A konzultációs testület álláspontja szerint ebben az esetben - analógia útján - a keresettől való elállásra vonatkozó, a Pp. 241. § (1) bekezdés a) pontja szerinti permegszüntetési ok alkalmazható.
[Pp. 241. § (1) bekezdés a) pont, 392. §]
31. A Pp. 393. § e) pontja alapján előterjesztett perújítási kérelem illetéke az állított érvénytelenséggel érintett eljárási szakasz illetékével azonos.
A Pp. 393. § e) pontja alapján a jogerős ítélet és az ítélet hatályával rendelkező határozatok ellen perújításnak van helye, ha a keresetlevelet vagy más iratot a fél részére a hirdetményi kézbesítés szabályainak megsértésével hirdetmény útján kézbesítették. A 403. § szerint a 393. § e) pontjára hivatkozással előterjesztett perújítási kérelmet az elsőfokú bíróság - ha azt hivatalból nem utasította vissza - az iratokkal együtt a perújítás megengedhetősége tárgyában való döntés végett felterjeszti a másodfokú vagy a felülvizsgálati bírósághoz, ha a hirdetményi kézbesítés szabályait a másodfokú vagy a felülvizsgálati eljárásban sértették meg. Ebben az esetben az eljárásnak csak az érvénytelenséggel érintett szakaszát kell megismételni. Egyebekben a másodfokú vagy a felülvizsgálati bíróság a perújításra vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával jár el.
Az Itv. 49. §-a értelmében a perújítási eljárásban az e törvény szerinti illetéket kell fizetni, tekintet nélkül az alapeljárásban teljesített illetékfizetésre. Az Itv. nem differenciál aszerint, hogy az elsőfokú, a másodfokú vagy a felülvizsgálati (alap) eljárás meghatározott szakaszának megismétlése válik szükségessé.
A konzultációs testület álláspontja szerint az érvénytelenséggel érintett eljárási szakasz dönti el az illetékfizetési kötelezettség alapját és mértékét. Így ha a másodfokú eljárás meghatározott részét kell megismételni, a perújító fél a fellebbezés (Itv. 46-48. §), ha a felülvizsgálati eljárás érintett részét kell megismételni, a felülvizsgálat illetéket köteles megfizetni (Itv. 50. §).
[Pp. 393. § e) pont; Itv. 49. §]
32. A Pp. 513. § (1) bekezdése a 20. § (4) bekezdéséhez képest speciális szabály, ezért ha valamelyik pertársra, illetve kereseti kérelem elbírálására a munkaügyi perben eljáró bíróságnak, míg a többi pertársra, illetve kereseti kérelemre a járásbíróságnak vagy a törvényszéknek van hatásköre, a per a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik.
A Pp. 20. § (4) bekezdése szerint, ha valamelyik pertársra vagy kereseti kérelem elbírálására a törvényszéknek van hatásköre, a per a törvényszék hatáskörébe tartozik, feltéve, hogy a pertársaság vagy a keresethalmazat törvény által megengedett. A Pp. 513. § (1) bekezdése szerint viszont abban az esetben, ha valamelyik pertársra, illetve kereseti kérelem elbírálására a munkaügyi perben eljáró bíróságnak, míg a többi pertársra, illetve kereseti kérelemre a járásbíróságnak vagy törvényszéknek van hatásköre, a per a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik, feltéve, hogy a pertársaság vagy a keresethalmazat törvény által megengedett.
Figyelemmel arra, hogy a Pp. rendszerében az általános perrendi szabályokhoz képest a különleges perek szabályai speciális rendelkezésekként jelennek meg, a munkajogi és a tisztán polgári jogi kérelmeket is magában foglaló keresetek (adhéziós eljárások) elbírálására az utóbb idézett különleges szabály alapján a munkaügyi bíróság rendelkezik hatáskörrel.
[Pp. 20. § (4) bekezdés, 513. § (1) bekezdés]
33. Ha a bíróság célszerűségi okokból úgy határoz, hogy a szakértőt nem a szakvélemény írásbeli előterjesztésére hívja fel, hanem a tárgyalásra idézi, a kirendelő végzésnek csak a Szaktv. 45. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltakat kell tartalmaznia.
A Pp. 308. § (3) bekezdése szerint "[a] bíróság a kirendelésben a szakértőt a szakvélemény írásbeli előterjesztésére vagy kiegészítésére hívja fel. Kivételesen, ha az célszerűnek látszik, a szakértőt a tárgyalásra idézi. A szakértő idézésének különösen akkor van helye, ha a jogvita kereteinek vagy a véleménynyilvánításhoz szükséges adatoknak a meghatározása a szakértő tárgyaláson való jelenlétét indokolja."
A kirendelt szakértő tárgyalásra történő idézését lehetővé teszi a Pp. 313. § (3) bekezdése is, ebben az esetben azonban a már írásban benyújtott szakvélemény kiegészítése, illetve aggályosságának kiküszöbölése a szakértő tárgyalási jelenlétének indoka.
Az idézett 308. § (3) bekezdés szövegéből arra lehet következtetni, hogy a szakértő idézésére az írásbeli szakértői vélemény beszerzése nélkül különösen a perfelvételi szakban kerülhet sor, figyelemmel arra, hogy a Pp. 183. § (1) bekezdése szerint a perfelvétel tartalma (célja), hogy a felek a perfelvételi nyilatkozatokkal - a bíróság közrehatása mellett - meghatározzák a jogvita kereteit. [Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az érdemi tárgyalási szakban - a 308. § (3) bekezdésében írt feltételek teljesülése esetén - ne lenne lehetőség a szakértő idézésére a szakvélemény írásbeli előterjesztésére történő felhívás hiányában is.]
A kirendelt szakértő peres eljárásba való bevonására kizárólag kirendeléssel van lehetőség. Ilyen esetben tehát a szakértőt - természetesen amennyiben a fél azt indítványozza és a költségeket felhívásra előlegezi - ki kell rendelni, és egyúttal a perfelvételi tárgyalásra meg kell idézni. A Pp. 189. § (1) bekezdése ugyan csak a felek idézését írja elő, de az előbb kifejtettek értelmében - ha a 308. §-ban meghatározott feltételek fennállnak - a szakértő megidézése is lehetséges.
A kirendelő végzésnek ilyenkor csak a Szaktv. 45. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltakat: a kirendelt szakértő megnevezését, a kirendelés ügyszámát, az ügy tárgyát és annak ismertetését kell tartalmaznia, hogy előreláthatólag milyen tényekre kell majd szakvéleményt adnia, a tényleges feladatát később határozza meg a bíróság.
[Pp. 308. § (3) bekezdés; Szaktv. 45. § (2) bekezdés a) pont] ■
JEGYZETEK
[1] A konzultációs testület állásfoglalásai a bíróságokra nem kötelezőek, csupán iránymutatásokat fogalmaznak meg a felmerülő kérdések lehetséges értelmezésével kapcsolatban.
Visszaugrás
