Sipka Péternek a közelmúltban megjelent monográfiája, amelyben a munkáltatói kárfelelősség alakulását a bírói gyakorlat vetületében elméleti igénnyel dolgozza fel, különösen jelentős mű több okból. Először is a 2012. I. tv.-nyel a parlament elfogadott és július 1-jével hatályba lépett új Munkatörvénykönyv (Mt.) a munkáltatónak a munkavállalóval szembeni kártérítési felelősségét, ami erőteljesen érinti a bírói gyakorlatot. A munka elsődlegesen a munkabalesetekért és a munkavédelem betartatásáért fennálló felelősségre koncentrál. Ezért a munkáltató kártérítési felelősségét nem csak a munkavállaló irányában vizsgálja, hanem kiterjeszti a társadalombiztosítási szerv irányában jelentkező arra a felelősségére is, amely a társadalombiztosítás keretében történt egészségügyi és rehabilitációs eljárással, netán a baleseti rokkantsági nyugdíj folyósításából adódó költségeinek regressz igényként történő áthárításából erednek. Ezen kívül a szerző a baleset-, és munkavédelmi felügyelet felé fennálló közigazgatási felelősséggel is foglalkozik, amely abban az esetben bírságként terheli a munkáltatót, ha nem tesz eleget az ezzel kapcsolatos jogszabályok által előírt kötelezettségeinek. A munka ilyen formán a munkáltató több irányban jelentkező anyagi felelősségét tárgyalja, amely nemcsak a munkavállalói, hanem a társadalombiztosítási szerv és a munkaügyi felügyelet irányában is fennáll. Ebből adódóan a munkavállaló irányában fennálló munkáltatói felelősség tárgyalásánál jelentősen nagyobb hangsúlyt kap a munkabalesetekért fennálló helytállási felelősség, és viszonylag kisebb szerephez jut a munkáltatónak a munkahelyre szokásosan vagy engedéllyel kivételesen bevitt tárgyak elveszéséből eredő megőrzési (custodia) felelősségének, valamint az abból adódó munkáltatói felelősség megtárgyalása, amely a munkavállalóval szembeni egyéb jogellenes magatartásával és a munkavállalót védő munkajogi előírások megsértésével függnek össze.
Minthogy ilyen széles jogterületet fog át a szerző, helytállóan mutatja ki, hogy a munkáltatónak e témát érintő felelőssége az Alaptörvényből elágazódóan munkajogi kártérítési felelősség a munkavállaló irányában, amelyet az Mt. szabályoz a polgári jogi kártérítési szabályokra is figyelemmel. Ezen kívül fennáll a munkavédelmi szak-közigazgatás irányában a közigazgatási felelőssége, amely a munka- és a balesetvédelmi szak-közigazgatási előírások betartásával kapcsolatos, valamint fennáll a társadalombiztosítás irányában is a felelőssége, amely a társadalombiztosítási előírások szerint a biztosító által viselt költségek áthárításával függ össze. A munkáltató e három irányú felelősségét pedig megalapozza az Alaptörvénybe foglalt három jog, úgymint a munkához, az egészséges környezethez és az egészséghez, valamint az emberi méltósághoz való jog. A szerző mindezt az első fejezetben jogdogmatikailag imponáló módon, jó jogelméleti érzékkel fejti ki. Egy helyen azonban a rendszert érintően tennék egy kritikai megjegyzést. Helyesebben járt volna el a szerző, ha a munkavédelmi felügyelet felé fennálló munkáltatói felelősség elé helyezi a társadalombiztosítási pénztár irányában fennálló felelősséget, mivel az közvetlenül kapcsolódik a munkáltatónak a munkavállalója irányában a munkabaleset által beálló felelősségéhez. Ugyanis, ha a munkáltató a balesetért felelősséggel tartozik, a biztosító a munkáltatóra hárítja a már említett költségeit. Ezen kívül - bár a szerző helyesen utal arra, hogy a balesetbiztosítás a nyugat-európai jogi szemlélethez hasonlóan közjogi intézmény[2] -, struktúrája azonban polgári jogi jellegű, ami az élet-, és balesetbiztosítás speciális formája. Itt a kártérítés reparatív, vagyis helyrehozási jellegű, míg a munkavédelmi felügyelet irányában fennálló felelősség represszív, azaz bírság jellegű. Kár, hogy nem így fut végig a könyvön a rendszer, amely egyébként nagyon logikus. Az öt fejezetből álló könyvben az első a"találkozási csomópontokat" a már itt bemutatott rendszer szerint tárgyalja, míg a második ugyancsak ebben a rendszerben mutatja be a munkáltató felelősségének nemzetközi aspektusait, míg a legneuralgikusabb harmadik fejezet mutatja be a munkáltató kártérítési felelősségének a tartalmát a munkavállaló irányában fennálló munkajogi, a felügyelet irányában fennálló munkavédelmi és a társadalombiztosítás irányában fennálló regresszt tűrő felelősségét. Ezt követi a negyedik fejezetben a Kúria (Legfelsőbb Bíróság), illetve a bírói gyakorlat alapos elemzése, majd pedig a rövid ötödik fejezet tartalmazza a végkövetkeztetéseket, amely azonban azért egy rövid szintézis, mert minden egyes fejezet, sőt azon belül az alfejezetek is tartalmaznak részkövetkeztetéseket.
A második fejezetben a szerző a munkajog, a munkavédelem és a társadalombiztosítás nemzetközi szabályai-
- 679/680 -
nak főbb irányvonalait mutatja be, összevetve a magyar szabályozás irányvonalaival. Komparatisztikai vizsgálatát a szerző a munkajogival kezdi. Szól arról, hogy ezen a téren kétirányú elvárás létezik, melyek közül az első a munkavégzés jogi és technikai előfeltételeinek a javítása, a másik pedig a tagállamok között a munkavégzéssel összefüggő gazdasági és társadalmi kohézió megteremtése a piaci versenyhelyzet kiegyenlítése érdekében. A szerző maga is ambivalens eme elvárások megvalósulása tekintetében. Ezzel összefüggésben utal arra, hogy a szociális piacgazdaság vívmányaként kialakult speciális munkajogi szabályozás a tagállamoknál visszaszorulóban van, a munkajog pedig országonként különböző, a kollektív munkajog marginálissá kezd válni és emiatt nincs harmonizált munkajog. Én ezt a kérdést kissé differenciáltabban szemlélném. Ugyanis az irányelvek az ILO egyezményekkel együtt viszonylag konzisztensen rendezik az individuális munkajogot. Az irányelvek ugyanis az egyes munkajogi jogrendszerek szintéziseként jelentek meg, vagyis át tudták fogni az eltéréseket, amelyek ebből következően nem nagyok. Az általam végzett munkajog-összehasonlításból az tűnt ki, hogy az EGK irányelveket módosító EU irányelvek valóban a munkavállalókat hátrányosan érintik, azonban azokat a régi tagállamok túlnyomó része nem vette át, viszont az új tagállamokra gazdaságpolitikai nyomással ráerőltették.[3] Ezzel függ össze, hogy a piaci versenyhelyzet is csak a régi tagállamok között egyenlítődött ki, míg az új tagállamoké a régiekének rendelődött alá, mivel a privatizáció részükről túlnyomóan az új tagállamok piacainak a megszerzése és vállalataiknak felszámolása, továbbműködtetésük esetén pedig az olcsó munkaerő kiaknázása volt.[4]
A szerző a munkáltatónak a munkavállaló irányában fennálló felelőssége egyes államokban kialakult irányzatait tartalmilag helytállóan mutatja be Ausztria, Belgium, Bulgária, az Egyesült Királyság, Németország, Franciaország és Portugália esetében. Részben a kiválasztás, de mindenképpen a sorrendbe állítás esetleges, ami elkerülhető lett volna, ha a szerző jogrendszerek szerint osztályoz. A germán jogrendszerhez tartozik e vonatkozásban Németország és Ausztria, mely két államban a munkavállaló kártérítési felelősségénél enyhítő körülményként esik latba a munkáltató részéről az ellenőrzés, illetve a felügyelet vélelemként jelentkező elmulasztása[5], és mindkét állam a munkáltató munkabaleseti felelősségénél a veszélyes üzemi felelősséggel operál. A frankofon-latin jogrendszereknél kevésbé a vétkesség (culpa), mint inkább a kauzalitás dominál. A franciához nagyon hasonlít a belga munkajog és munkajogi felelősség. A belga munkaügyi jogszabályok rendszerezett gyűjteménye szinte mindenben hasonmása a francia Code du travail-nek,[6] a bolgárok pedig alapvetően mind az individuális, mind a kollektív munkajog tekintetében a belga munkajogot vették át.[7] A portugál munkajog a franciához hasonlóan szintén kodifikált, a felelősség pedig a károkozás tekintetében szintén túlnyomóan kauzális és a franciához hasonlóan a "risc cre" elvén alapul.[8] Annyiban tér el a kötelemszegésből eredő kártérítési kötelezettség az angol jog esetében, hogy ott nem az előreláthatóság alapján felvállalt kötelezettség megszegésén nyugszik, hanem az előreláthatóság alapján tett ígéret, "ígérvény" megszegésén.[9] Ez vonatkozik a munkáltató kártérítési felelősségére is. Ezeket a különbségeket jól érzékelteti a szerző, de még jobban ki tudta volna domborítani a különbségeket és a hasonlóságokat, ha a jogrendszerek eltéréseire és hasonlóságaira alapozza mindezt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
