Dr. Grád András kézikönyve a Strasbourg Bt. kiadásában - az Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központjának támogatásával - jelent meg 2005. évben, mely a 2000-ben napvilágot látott legutóbbi kiadás átdolgozott, bővített változata. A mű átdolgozását indokolta az eltelt öt évben az Emberi Jogok Európai Bírósága (továbbiakban: Bíróság) előtt született ítéletek nagy száma, az, hogy a 2000 óta eltelt idő alatt közel annyi bírósági döntés született, mint a korábbi 40 év alatt összesen. Ez a téma szempontjából azért is különösen jelentős, mert a strasbourgi emberi jogi bíróság az angolszász típusú esetjogi joganyagra épül. Az ítéletek számának emelkedése mellett említést érdemel a Bíróság gyakorlatának időközben történt módosulása is, melyet a Bíróság összetételének, szervezetének változása és a társadalomban zajló folyamatok egyaránt indokolnak.
A strasbourgi székhelyű emberi jogi bíróság az 1950-ben elfogadott Emberi Jogok Európai Egyezményével kapcsolatos jogsértéseket bírálja el, mely egyezményhez hazánk is csatlakozott 1992-ben, így a magyar jogkereső közönség számára is fontos, hogy a Bíróság eljárását, ítélkezési gyakorlatát megismerhesse. Ehhez kíván ez a terjedelmes kézikönyv segítséget nyújtani.
A mű első három fejezete általános kérdésekkel foglalkozik, míg a negyedik fejezettől kezdődően az egyes fejezetek az egyezmény különböző cikkeit és jegyzőkönyveit, valamint az azokhoz tartozó joggyakorlatot tárgyalják részletesen.
A kérelmek benyújtásával kapcsolatos technikai ismeretek címszó alatt tárgyalja a szerző Bíróság felépítését, működési helyét, a nyelvhasználat és a jogi képviselet szabályait, az ingyenes jogsegély lehetőségét. Kitér a hazai, a kontinentális jogi gondolkodásmódtól eltérő, számunkra kissé idegen esetjogi joganyagból adódó jellegzetességekre, a jogérvényesítés ebből adódó nehézségeire. Nehézséget jelent egyrészt a kérelmező szempontjából megtalálni az ügyéhez hasonló, korábban már elbírált, a hivatkozás alapjául szolgáló esetet, másrészt problémát jelenthet, hogy a joggyakorlat változásától - ahogy azt a könyv már korábban is említette - az angolszász típusú esetjog sem mentes; a bíróság olykor teljesen elfordul a korábban követett gyakorlattól, míg más esetekben folyamatosan, fokról fokra módosítja álláspontját.
A Bíróság eljárásjogát ismertetve Dr. Grád András felhívja az Olvasó figyelmét arra, hogy a mű nem foglalkozik az egyezményben részes államok egymás ellen benyújtott kérelmei során követett eljárással, tekintettel arra, hogy abban magánfelek soha nem vesznek részt, továbbá az ilyen ügyek száma amúgy is elenyésző. Elénk tárja viszont az egyéni kérelmekkel kapcsolatos eljárás valamennyi mozzanatát - az eljárás kezdeményezésének mikéntjétől kezdve az eljárás különböző szakaszain át egészen a végrehajtásig.
Külön fejezetet szentel a szerző a kérelmek elfogadhatóvá nyilvánításával kapcsolatos joganyagnak. Az elfogadhatóvá nyilvánítás azért kiemelten fontos mozzanata az eljárásnak, mert szűrő funkciót tölt be, azaz az elfogadhatatlannak minősülő kérelmek érdemi vizsgálat nélkül elutasításra kerülnek.
Az elfogadhatatlanságnak - ahogy megtudhatjuk a könyvből - több oka lehet. Tárgyi okból elfogadhatatlan a kérelem, amennyiben a kérelmező olyan emberi jogának sérelmére hivatkozik, mely jog az 1950. évi Egyezményben nem szerepel (pl. szociális jellegű jogok érvényesítése). Személyi okból vezet elfogadhatatlansághoz a kérelem, amennyiben arra nem jogosult személy terjesztette elő, vagy pedig olyan szerv tevékenységét sérelmezi valaki, amely ellen nem lehetne panasszal élni. Ezeken túlmenően időbeli korlátokkal is számolnia kell a kérelmezőnek, mely korlátok figyelmen kívül hagyása szintén a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításával jár. A Bírósághoz ugyanis csak olyan eseményekkel kapcsolatosan lehet fordulni, melyek az Egyezménynek adott állam általi ratifikációja után következtek be, és csak az utolsó érdemi jogorvoslati lehetőség kimerítését követő hat hónapon belül. Ezek az időbeli korlátok első hallásra könnyen alkalmazhatónak tűnnek, de a szerző által ismertetett eseti döntésekből kitűnik, hogy ez korántsem mindig egyszerű, és itt is szükséges a vonatkozó ítéletek ismerete a hatékony jogérvényesítéshez.
Az elfogadhatóság kérdéskörében vizsgálja a Bíróság a hazai, hatékony jogorvoslati lehetőségek hiánytalan igénybevételét, ám hogy mely jogorvoslati eszközök igénybevétele szükséges, az szintén nem mindig természetes, és több szempont összevetésével dönthető el. E vonatkozásban a magyar joganyag megítélése is változó, a hazai polgári jogi felülvizsgálat lehetősége például 2006 januárjától ismét hatékony eszköznek minősülhet a korábbi szabályozással ellentétben.
A felsorolt elfogadhatatlansági okok mellett létezik a nyilvánvaló megalapozatlanság esete, mely valójában egy sommás, érdemi elutasító határozat.
A negyedik fejezettől kezdve - ahogy azt korábban már említettem - a mű az Egyezmény különböző cikkeit és az azokhoz kapcsolódó esetjogot tárgyalja, ám én ezek közül csak a polgári jogi, családi jogi vonatkozású rendelkezéseket emelem ki; az alkotmányjogi, büntetőjogi stb. tárgyúakat nem részletezem annak ellenére, hogy ezeken a jogterületeken is érdekes kérdések merülnek fel, számos figyelemre méltó ügyet ismertet a szerző.
Az élethez való jog polgári jogi, családi jogi szempontból a terhesség-megszakítás problémáját veti fel, mely tekintetben a Bíróság nem foglalt el egyértelmű álláspontot a tekintetben, hogy a méhmagzatot is megilleti-e ez a jogosultság. A Bíróság nem nevezhető kifejezetten magzatvédő beállítódásúnak, ami érthető is, hiszen a tagállamok - társadalmi rendszerükre, erkölcsi felfogásukra tekintettel is - eltérő álláspontot képviselnek e mindenképpen kényesnek mondható kérdésben. A Bíróság még azt sem tartotta egyezménysértőnek, ha a nemzeti jog az apa megkérdezése nélkül is engedélyezi az abortuszt. Az ilyenkénti szabályozás - álláspontom szerint - védhető is, hiszen házasságban nem élő nő esetén nehéz lenne elképzelni olyan megoldást, amellyel az anya kötelezhető lenne az - esetleg általa sem ismert - apa személyének megnevezésére.
A kínzás, embertelen, megalázó bánásmód tilalma tekintetében a kiskorúak testi fenyítése vezethet egyezménysértéshez, ahogy ez az Egyesült Királyság esetében többször is elmarasztalással járt. A szigetországban ugyanis a ’80-as évek közepéig megengedett volt a testi fenyítés az iskolákban, amely megalázó bánásmódnak minősülhet.
Az Egyezmény 6. cikke, a tisztességes tárgyaláshoz való jog szintén tartalmaz polgári jogi, családi jogi vonatkozású rendelkezéseket. Általános - mind a polgári, mind a büntető ügyekben érvényesülő - követelmény a bírósági eljáráshoz fűződő jog biztosítása, a bíróság törvényesen létrehozott volta, a bíróság függetlensége, pártatlansága, a tárgyalás nyilvánossága.
A Bíróság egy ügyben kifejtett álláspontja szerint nem minősül a bírósági út elvonásának az, ha az apasági perek megindíthatóságát a nemzeti jog határidőhöz köti.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
