Szakál Róbert: Színlelés egységes pertársaságban (GJ, 2013/2., 26-27. o.)

Az eladó és a vevő adásvételi szerződést kötöttek az eladó tulajdonában lévő ingatlanra.

Az adásvételi szerződésben foglaltak szerint a felek megállapodtak abban, hogy az eladót vagy az eladó által megjelölt személyt visszavásárlási jog illeti meg a szerződés megkötésétől számított 5 évig abban az esetben, ha a vevő az adásvételi szerződés alapján kibocsátott váltók szerint fennálló fizetési kötelezettségeivel 89 napon túli késedelembe esik.

A szerződés azt is tartalmazta, hogy a visszavásárlási jog gyakorlása esetén az eladó vagy az általa kijelölt személy a vevőhöz írásban intézett egyoldalú nyilatkozattal visszavásárolhatja az ingatlant.

A szerződés megkötését követően a vevő ellen felszámolási eljárás indult, amelynek eredményeképpen a bíróság a felszámolást elrendelte.

Az eladó ezt megelőzően nyilatkozatot tett a vevőkijelölésről, a kijelölt vevő a kijelölés elfogadásáról, majd bejelentette visszavásárlási jogát a vevő felszámolójának, aki azonban a felajánlott teljesítést nem fogadta el.

Mindezek folytán az eredeti eladó I. r. felperes és a visszavásárlásra kijelölt II. r. felperes keresettel fordult a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbírósághoz annak megállapítása céljából, hogy az alpereshez, illetve a felszámolóhoz bejelentett visszavásárlási igény a nyilatkozat megtételével a visszavásárlási szerződést létrehozta a Ptk. 374. § (1) bekezdése szerint.

A választottbírósági eljárásban a Választottbíróság megállapította, hogy a felek közötti szerződésben kikötött választottbírósági hatáskör csak az I. r. felperes és az alperes között áll fenn, továbbá, hogy az alperes (a felszámoló) utólag nem hajlandó a közte és a II. r. felperes közti viszonylatban a választottbírósági eljáráshoz hozzájárulni.

Megállapította továbbá, hogy az I. r. és a II. r. felperes között a fentiekben részletezett szerződéses kapcsolatok folytán egységes pertársaság jött létre, ezért alkalmazta a Legfelsőbb Bíróságnak a BH 2003/126. sz. alatt közzétett döntésében foglalt következményeket, nevezetesen, hogy "ha az egységes pertársak közül csak az egyik kötött választottbírósági szerződést, az vele szemben betarthatatlannak minősül, ezért valamennyi egységes pertárssal szemben a rendes bíróságnak kell eljárnia". Az állásfoglalás alkalmazására azért került sor, mert a Legfelsőbb Bíróság egységes pertársaság fennállása mellett valamennyi egységes pertárssal szemben kimondja a rendes bíróság előtti eljárási kötelezettséget, és ezt a megállapítást nem teszi függővé az esetleges elsődleges, másodlagos, illetve vagylagos kereseti kérelemtől.

A Választottbíróság a fentiek folytán végzésével megállapította saját hatáskörének hiányát, és az eljárást megszüntette a kereset egyik részére nézve, de a kereset másik részére - hatáskörét fenntartotta, mert az e mögött álló szerződésben a II. r. felperes nem szerepelt a visszavásárlási jog szempontjából sem.

Az alperes a végzés megváltoztatása érdekében keresetet nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz. A Fővárosi Bíróság végzésével a kérelmet elutasította, aminek következtében a továbbiakban a Választottbíróság ezt az állapotot tekintette irányadónak.

Az I. r. felperes álláspontja szerint egyrészt a Fővárosi Bíróság végzése folytán a perben csak egy felperes szerepel, és így hatásköri kérdések nem akadályozzák a választottbírósági eljárást, másrészt utalt a Fővárosi Bíróság helybenhagyó végzésének indokolására, amelyben foglaltak értelmében az I. r. felperes keresetének a másodlagos, harmadlagos stb. kereseti kérelmei elbírálhatók.

A felperes a keresetében egy ún. 2. sz. adásvételi szerződéssel kapcsolatban is kereseti igényt terjesztett elő, amit a Választottbíróság nem kifogásolt és nem különített el, mert az abban foglaltak összefüggenek az ún. 1. sz. adásvételi szerződéssel és az arra épülő keresettel, valamint az abban körülírt ingatlannal. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy lehetetlenülés folytán a szerződéstől való elállása jogszerű volt.