Dr. Karsai Krisztina a Szegedi Tudományegyetem Büntetőjogi- és Büntető Eljárásjogi Tanszékének docense (PhD), "Az EU alapító szerződéseinek magyarázata" című kommentárban az Európai Unió harmadik pilléréről szóló cikkei igen alapos, mély elemzését végezte el. Nyomban meg kell jegyeznünk, hogy a szerző a Kommentár megírását megelőzően már alaposan elmélyült a joganyagban. Ugyanakkor a téma gyakorlati megközelítésében is alkotott, gondoljuk a Szegedi Európa-jogi Szakkönyvtár gondozásában 2007-ben megjelent "Az Európai Bíróság büntetőjogi ítélkezése" című, kiváló elemző művére.*
***
Legelőször a szerző történeti áttekintést adott a pillér fejlődéséről; a főbb csomópontokat nem árt feleleveníteni, hiszen így alapvetően nyomon követhető a tagállamok közös büntetőjog-politikai akarata:
Alapgondolat, hogy a kezdetben meghatározóan gazdasági Unió valamennyi, így büntetőjogi érdekeinek védelme is elengedhetetlenül szükségessé vált. Ezt kormányközi együttműködési modellben látták megvalósulni és az alapgondolat 1992-ben a Maastrichti Szerződéssel indult útjára.
A következő lépcsőben az Amszterdami Szerződés (1997) további reformokat fogalmazott meg, a Maastrichti rendszer alapjain, számolva az EU jelentős mértékű bővülésére, és ezen a platformon rendezte át a pilléres rendszert; a civil igazságügyi együttműködést az első pillérbe helyezte át, a harmadik pillérben maradt az igazságügyi és rendőrségi együttműködés a büntetőügyekben.
Ugyanezen szerződés a schengeni vívmányokat (schengen acquis) is beemelte a harmadik pillérbe, amelyet alapvetően a Schengeni Egyezménnyel és a Schengeni Végrehajtási Egyezménnyel jelezhetünk és amely az annak részesét képező tagállamok megerősített együttműködésében jelenik meg.
Ugyancsak e szerződés terjesztette ki a harmadik pilléres közösségi jogalkotási hatáskört és létrehozta a kerethatározatok jogforrását. Ez - mint később láttatja a szerző - rendkívüli fontosságú lépés volt.
A Tamperei csúcs (1999) a kölcsönös elismerés elvét emelte ki és létrehozta a Eurojust (Európai Igazságügyi Együttműködési Egység) szervezetét. Ezáltal megindult a speciális, intézményi fellépés is a pillérben. A szerző ennek jelentőségét is kellően kidomborítja.
A Hágai program (2004) kiemelten kezelte, hogy a Tamperei csúcson megfogalmazott fő célok további időszerűsége világos uniós politikát követel, ez a cél ebben a tárgykörben is.
A Nizzai Szerződés (2003) fő-tereppé nyilvánította az Eurojust-ot az intézményes igazságügyi büntető együttműködésben.
A szerző a most röviden összefoglalt történeti bevezetés után a harmadik pilléres jogalkotás specifikumaira mutat rá, a közösségi jogalkotáshoz képest eltérő rendszerére, azzal, hogy az mindig teleologikusan (célratartóan) értelmezendő. Egyben jogeseti szinten érdekes példát is szolgáltatott az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatából a pillérek közötti kompetencia-harcra is.
Elemzésében kiemeli, hogy fő értelmezési szabály a harmadik pillérben is az uniókonformitás.
A tagállami büntetőjogok és az Európai Unió harmadik pilléres joganyagának viszonyában alapvető a kölcsönhatás-szintű együttlét, a közösségi hűség (lojalitás) elvén alapulva. Ugyanakkor egy sor egyéb elv is érvényesül: így az asszimiláció, a közösségi tényállások, -szankciók létrehozására törekvés, az alapszabályok belső jogi (nemzeti) védelme és a különböző elvi jellegű összefüggések, mint a szabályozási és a személyi összefüggések messzemenő figyelembevétele.
Leszögezi egyben - és ez is alapelv-szintű állásfoglalás -, hogy a közösségi jogi norma ún. "kiterjesztett bűnösség" megállapításához vezetően soha nem értelmezhető.
Ami a jogfejlődés tendenciáit illeti a pillérben, láthatóan három felületen valósul meg az együttműködés:
- a szervezeti együttműködésben (Europol és Eurojust)
- a jogközelítés + jogegységesítés keretében
- a kölcsönös elismerés elvén alapulva.
Ezek azok az integrációs intézmények és eszközök, amelyek a jövőben is folyamatos fejlesztésre szorulnak, és amelyeknek főbb állomásai már meg is valósultak. A szerző most vázolt felfogása alapvetően helyes, hiszen a már működő szervezetek valódi aktivitásával számol, nem vizionál.
Ami a harmadik pillér jövőjét illeti a szerző megállapítása ugyancsak helyes, még ha kritikus is abban, hogy lassú kormányközi együttműködés tapasztalható és ezt még a tagállamok meglévő vétójoga is tetézi.
Üdvözli ugyanakkor a Bizottságnak azt az állásfoglalását, hogy a szabályozási tárgykörben a jövőben többségi döntéshozatal valósuljon meg, a vétójogot kiküszöbölendő, ami az tevékeny jogalkotás vitathatatlan kerékkötője.
A történeti alapvetést és a kapcsolódó alapfogalmak felvázolását követően részletes, az egyes cikkeket mélyrehatóan elemző magyarázatokat kapunk:
A funkció, a motívum és a cél kijelölése világos: a határokon átívelő bűnözés új kihívását csak doktrinális alapon lehet kezelni; a büntetőügyekben való tagállami együttműködés megvalósítása létkérdés, ún. maradék-hatáskörben, a közösségi jog sérelme nélkül.
A szabályozás terepe: "a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség", ami egyben pilléreken átívelő uniós politikai célkitűzés is.
A szabályozási tárgyköröket nézve:
A felhívott cikk tíz kiemelt bűncselekményi kategóriáját elemzi, ezekben kell megvalósítani a tagállamok közötti együttműködést, de az nem kizárt bármilyen más bűncselekmény esetében sem.
A bűnüldözés mellett a szerző álláspontja szerint kiemelt helyet kell elfoglalnia a prevenciónak is, amely intézményesen az Európai Bűnügyi Megelőzési Hálózat (European Crime Prevention Network) keretén belül valósul meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
