Tanulmányom eredeti célja az volt, hogy a gyülekezési jog új szabályozására szolgáló T/707. számú törvényjavaslatból kiindulva megvizsgáljam, hogy az új szabályozás alapján megtartott rendezvények esetén korlátozottabbá válik-e a demokráciák e fontos pillérének az állampolgárok által való elérhetősége, a törvény alapján tartható rendezvények továbbra is biztosítják-e a polgároknak, hogy a politikai folyamatokat kritikával illessék, azt tiltakozásukkal befolyásolják. Jelen írásomnak célja - melyben a tervezet elfogadására és a jogalkalmazás kezdeti tapasztalataira figyelemmel már a hatályos jogszabályok elemzésére vállalkozhatok - a korábban megkezdett munka folytatása, amely keretében vizsgálom, hogy a hatályos szabályozás - egyik legtöbbet vitatott, de hosszú időn át nem módosított - korlátozó rendelkezései mennyire alkalmasak rendeltetésük betöltésére, korszerűbb, avagy jogfosztóbb szabályozás került-e magalkotásra.
A gyülekezési jog gyakorlására vonatkozó részletes előírásokat - nemzetközi dokumentumokkal összhangban[1] - rendszerint külön törvények szabályozzák, egyben a békés gyülekezés jogának elismerése mellett meghatározzák a jogkorlátozás feltételeit is. A gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) új szabályozása - a gyülekezési szabadság érvényesülése érdekében - Magyarország Alaptörvényének VIII. cikkéből kiindulva[2] állapítja meg a gyülekezési jog gyakorlására vonatkozó részletes szabályokat, a gyülekezési jog gyakorlásának a törvényes keretét, formáit és rendjét, illetőleg azokat a törvényes garanciákat, amelyek biztosítják e szabadságjog zavartalan gyakorlását. Amennyiben megvizsgáljuk a külföldi alkotmányokat és nemzetközi dokumentumokat, azt tapasztalhatjuk, hogy az Alaptörvény gyülekezési rendelkezéséhez képest sokkal differenciáltabb szabályokkal is találkozhatunk. A gyülekezési szabadság, mint kommunikációs jog, jelentőségét növeli, hogy az hasonló feltételekkel biztosítja a közügyekben való részvételt mindenki számára. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a gyülekezési jog gyakorlásának egyik alapfeltétele a gyülekezésen való személyes, fizikai jelenlét[3]. Így nem élvezik az alapjogi védelmet például azok az internet felhasználók, akik a virtuális "chat-szobában" "gyülekeznek"[4].
A gyülekezési jog "klasszikus alapjog a másként gondolkodók és az elégedetlenek számára. Lehetővé teszi, hogy az egyén ne csak "izolált individuumként" bontakoztathassa ki személyiségét, hanem biztosított legyen számára a kollektív cselekvés lehetősége is".[5] A korábbi szabályozásban megtalálható "szabad" jelző - álláspontom szerint helyesen - az új szabályozásból törlésre került, mivel használata esetenként egy laikus olvasóban vezethetett olyan következtetésre, mely szerint a gyülekezéshez való jog korlátozhatatlan volna. Kommunikációs jogként kitüntetett védelem illeti meg, ezért a békés gyülekezéshez való jognak valójában igen kevés joggal szemben kell csak engednie, korlátozását pedig szorosan behatárolják a Magyarország által elfogadott, hivatkozott nemzetközi egyezmények előírásai. A magyar rendelkezések és egyes európai országok szabályozásának összevetése alapján megállapítható, hogy a legtöbb országban rugalmasabb a rendezvények megtiltásának szabályozása mint Magyarországon.[6] A demokrácia intézményét hazánknál sokkal régebb óta építő államok alkotmányai a gyülekezési jog gyakorlásának alapvető feltételei mellett a gyülekezési szabadság egyes korlátait is meghatározzák, tehát nem ördögtől való, hogy a gyülekezési jog korlátozására speciális szabályok is megalkotásra kerüljenek. Az erőszakos cselekmények általános tilalmára tekintettel e megmozdulások törvényességének egyik alapvető feltétele az, hogy a gyülekezés békés legyen[7], - a szabad jelző tehát nem többre, mint arra utalt, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy szabadon vegyen részt gyűléseken, felvonulásokon, tüntetéseken.[8] A Gytv. új szabályozása a gyűlés nyilvánosságát éppen azon kritériumhoz köti, ha ahhoz bárki szabadon csatlakozhat. A fogalmi meghatározás tekintetében is összhangban áll az új törvény a Velencei Bizottság ajánlásaival, amely szerint kívánatos a gyűlés egyértelmű általános definíciójának megalkotása, amelyet kiegészíthet egyes különleges típusú gyűlések meghatározása, amennyiben azok speciális jogi szabályozási megoldásokat igényelnek.
- 353/354 -
A gyülekezéshez való jog hatályos magyar szabályozása nem az engedélyezési rendszert követi, arra sem a magyar közjogi hagyományokban, sem pedig a korábbi hazai jogirodalomban nem találunk utalást. Számottevő ugyanis a különbség a gyülekezést megelőző két intézmény között. Ezek között is a legfontosabb az, hogy az engedélyezés esetében a hatóság előzetes döntése a rendezvény megtartásának elengedhetetlen feltétele, ezért az engedély kiadásának bármely okból való elmaradása megakadályozza a rendezvény megtartását. Az engedélyezési eljárás során a hatóság a rendezvény megengedhetősége körében szükségképpen vizsgál tartalmi kérdéseket is. Az engedélyezés szempontját képezi tehát a gyülekezéssel kifejezett kollektív vélemény tartalma, a megengedhetősége tárgyában való döntés is. A bejelentés a hatályos szabályozás értelmében az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) szerint tulajdonképpen kérelemnek minősül[9], ugyanakkor tartalmában és célját tekintve nem az "engedély megszerzésére irányuló kérelem". Annak lényege ugyanis - a bírói gyakorlatban kimunkáltak értelmében - az Alaptörvényben elismert alapjog konkrét körülmények közötti gyakorlása, a gyülekezés adott helyen és időben történő megtartásának rendőrség általi tudomásulvétele, és az, hogy arra a rendőrség részben intézményvédelmi kötelezettségei, részben pedig a közrendi feladatai teljesítése érdekében megfelelően fel tudjon készülni.[10] Az emberi jogok/alapjogok európai koncepciója számos külföldi alkotmányozót vezetett arra, hogy - a gyülekezési jog szabad gyakorlásának garanciájaként - kifejezetten tiltja a joggyakorlat előzetes engedélyhez kötését.
A közterületen szervezett gyűlés megtartásához nem szükséges a gyülekezési hatóság más engedélyét beszerezni.[11] A törvény kimondja, hogy a bejelentés alapján a rendőrségnek tudomásulvételi és nem engedélyezési joga van, azaz ha nem utasítja vissza a gyűlés bejelentését, nem tiltja meg a gyűlés megtartását, a szervezőknek nem kell más, további rendőrségi engedélyt beszerezniük annak megtartásához, így az elbírálásra nyitva álló határidő letelte után a gyűlés tudomásul vettnek tekintendő.[12]
Nem vitatott, hogy a bejelentés kapcsán is alkalmazni kell azt az Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) által már igen korán és az Alaptörvény kapcsán is megerősített elvet, hogy a gyülekezési szabadság korlátozása a legszigorúbb alapjog-korlátozási teszteknek kell megfeleljen. A rendezvényt mint kollektív véleménynyilvánítást az Alaptörvényhez igazodóan, az abban megjelenő értékítéletre, tartalomra tekintet nélkül a tartalomsemlegesség elve mentén lehet csak megítélni. A véleménynyilvánítás szabadságának külső korlátai vannak csak; amíg az egy alkotmányosan meghúzott külső korlátba nem ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett, annak tartalmára tekintet nélkül.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
