Az Alkotmánybíróság 2014. május 19-én újabb olyan alkotmányjogi panasz befogadását utasította vissza, amely arra irányult, hogy a testület állapítsa meg a tisztességes eljáráshoz való jog és a törvényes bíróhoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] sérelmét abban az esetben, ha a bíróság nem tesz eleget az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezési kötelezettségének.[2]
Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Kúria ítéletének megsemmisítését kérte, mivel állítása szerint a bíróság önkényesen tagadta meg az arra irányuló kérelmét, hogy ügyében az Európai Unió Bírósága (továbbiakban: EuB) eljárjon, ugyanis az elutasítást szakmailag megfelelően, objektíven, és kellő részletességgel meg kellett volna indokolni. A panaszos szerint a Kúria a határozata meghozatalához vezető felülvizsgálati eljárásban jogellenesen nem teljesítette az Európai Unió működéséről szóló szerződés (továbbiakban: EUMSz.) 267. cikk harmadik bekezdése szerinti előterjesztési kötelezettségét, így nem járt el tisztességesen, és megfosztotta őt törvényes bírájától.[3]
Az indítványozó érvelésében hivatkozott az EuB által hozott, a CILFIT[4] és a Köbler[5] ügyben foglalt, az előzetes döntéshozatali eljárás előterjesztésével kapcsolatos kritériumokra, illetve azok nemteljesülésére. Hangsúlyozta, hogy a Kúria az előterjesztési kötelezettségét nem az európai jog és az EuB gyakorlata alapján nem teljesítette, hanem kizárólag a magyar jog (a Pp. felülvizsgálati szabályai) alapján, ezért az előterjesztési kötelezettség mellőzése önkényes. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (továbbiakban: EJEB) gyakorlata szerint ugyanis az előterjesztési kötelezettség mellőzése nem felel meg a tisztességes eljárás feltételeinek, ha a mellőzést a tagállami fórum a saját belső joga alapján, az európai jogot negligálva indokolja. A mellőzés akkor nem önkényes, ha arra az európai jog és az EuB vonatkozó rendelkezéseire és ítélkezési gyakorlatára történő részletes és szakszerű indokolás mellett kerül sor. A panaszos szerint jelen ügyben a Kúria önkényesen elvonta az EuB-nak az EUMSz. 267. cikke alapján fennálló hatáskörét, egyúttal megfosztotta az indítványozót attól a jogától, hogy az ügyében a releváns jogot az arra hatáskörrel rendelkező törvényes bíróság (az EuB) értelmezze, amelynek eredményeként a Kúria a polgári perben a panaszos jogait a törvényes bírójának jogellenes mellőzésével bírálta el.[6]
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a hatályos Abtv. 29. §-a alapján visszautasította, mert az meglátása szerint nem tartalmazott bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, valamint olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a befogadást indokolta volna. A testület érvelésének kiindulópontjaként korábbi gyakorlatára hivatkozott,[7] és arra emlékeztetett, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel.[8] A bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok jogköréhez tartozó szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon.[9]
A konkrét ügyben az Alkotmánybíróság egyetértését fejezte ki az első fokon eljárt perbíróság által az előzetes döntéshozatalra irányuló kérelmet elutasító végzés indokolásában kifejtett érvekkel, jelesül, hogy az indítványozó által feltett kérdések nem a szerződések értelmezésére vagy az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi aktusai érvényességének megállapítására és értelmezésére, hanem a tagállami bíróság határozatának felülvizsgálatára irányultak, így azok nem tartoznak az EuB hatáskörébe.[10]
- 12/13 -
Az Alkotmánybíróság érvelésében összefoglalta a tisztességes eljáráshoz való alapvető joggal összefüggő, az ügy szempontjából relevánsnak vélt joggyakorlatát.[11] Ennek során kiemelte, hogy a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog lényegét az alkotmányos jelentőségű eljárási szabályok érvényesülésében értelmezi, a bíróságok eljárásának ezen túlmenő elemei, így különösen az adott jogvitáknak - a jogszabályok alkalmazásával, és a bíróság diszkrecionális jogának gyakorlásával történő - mikénti eldöntését nem tekinti alkotmányossági kérdésnek. Megítélése szerint jelen ügyben - az alkalmazandó jogszabályok értelmezésével és a ténykérdések figyelembevételével - az eljáró bíróságnak - a nemzeti jog szerinti törvényes bírónak, azaz a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon működő, előre megállapított ügyelosztási rend alapján kijelölt bírónak - kellett eldöntenie, hogy terheli-e előzetes döntéshozatal-kezdeményezési kötelezettség, vagy mentesül ez alól. Így e kérdés vizsgálatára az Alkotmánybíróság szerint a hatályos Abtv. 29. §-a alapján nincs hatásköre.[12]
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadása során törvényi kötelezettségének eleget téve szükségszerűen először formai, majd tartalmi szempontú vizsgálódást végez, azaz ellenőrzi, hogy az indítvány teljes mértékben megfelel-e az Abtv. által előírt formai és tartalmi feltételeknek.[13] E feltételrendszerben az Abtv. 29. §-ában rögzített két - vagylagos feltétel - különös figyelmet érdemel, ugyanis e nem teljesen egyértelmű befogadhatósági kritériumok megállapításával a jogalkotó legitimálta a beérkezett indítványok Alkotmánybíróság általi szűrését (vagy válogatását?).[14] Az "alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés" kritériumának értelmezési hagyományai német példából eredeztethetők.[15] A német alkotmánybíróság e kritérium alapján utasítja vissza a beérkező panaszok többségét, amely azt is mutatja, hogy az "alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés" kritériumát az alkotmánybíróság szabadon értelmezi és használja az alkotmányjogi panaszok túlnyomó többségének visszautasítására.[16] Az esetleges öncélú, az ügyteher csökkentésére irányuló gyakorlatot elkerülendő, az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés kritériumának objektív jogvédelmi funkció betöltésére kell késztetnie a testületet, így az eljárás célja nem csupán az érintett alapvető jogának a kikényszerítése, hanem alkotmányjogi kérdések tisztázása is. Alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek elsősorban olyan problémák minősülhetnek, amelyek megoldásához nem nyújt segítséget sem az Alaptörvény, sem pedig az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlata,[17] illetve amelyekben a jogtudomány megosztott, vagy a probléma túlmutat az egyedi ügyön.[18] A "bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség" - a szubjektív jogértelmezésnek szűkebb teret adó - befogadási kritérium előírásával a testület vizsgálódása arra irányul, hogy a panaszos alapjogi sérelmének helyreállítása lehetséges-e az alkotmánybírósági eljárás következtében azáltal, hogy az alapul fekvő ügyben született bírósági határozat jogi státusát megváltoztatja.[19]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
