A kiskorúak helyettes szülői gondozása - a krízis helyzetben lévő családok tekintetében - ismert és bevált forma Amerikában és Európában egyaránt. Általában azon kiskorúak nevelésére, gondozására szolgál, akiket nem a szülőktől kell megóvni, hanem bármiféle akadályoztatásuk miatt átmeneti időre szükséges a befogadó helyettes szülő családjánál elhelyezni. Az átmeneti gondozás egyik "családbarát" formája a helyettes szülői ellátás.
Célunk a hazai és külföldi átmeneti gondozásra vonatkozó szabályozás vázlatszerű bemutatása. Nem törekedtünk a helyettes szülői gondozás magyar szabályozásának teljes körű bemutatására. Arra kerestük a választ elsősorban, hogy képes-e a szülő - egy akár másfél évig is elhúzódó akadályoztatása esetén - gyakorolni szülői felügyeleti jogait. Ezzel összefüggésben összegeztük kétségeinket és fogalmaztuk meg javaslatunkat.
A gyermekek átmeneti gondozását az 1997. évi XXXI. tv. (a továbbiakban: Gyt.) vezette be. A gondozást a szülő, törvényes képviselő kérelmére, vagy beleegyezésével - ideiglenes jelleggel - teljes körű ellátás formájában kell biztosítani. Az átmeneti gondozást a szülő egészségügyi körülménye, életvezetési problémája, indokolt távolléte vagy más akadályoztatása idézi elő, mivel gyermekének a saját családban történő nevelése, gondozása nem biztosítható.1
Ha a kiskorú lakóhelyéről önkényesen eltávozott, így ellátás és felügyelet nélkül maradt, részére szintén - az átmeneti gondozás keretében - kell állapotának megfelelő ellátást és éjszakai bentlakást biztosítani.
Az ideiglenes gondozás során fel kell tárni mindazon okokat, amelyek önkényes eltávozását előidézték. Ugyanakkor meg kell tenni biztonságba történő helyezése érdekében az átmeneti gondozásához kapcsolódó intézkedéseket.2
Az átmeneti gondozás a gyermek életkorához, egészségi állapotához és egyéb szükségleteihez kapcsolódó teljes körű ellátás biztosítását jelenti.
A gyermekjóléti szolgálat segíti a gyermeket, illetve családját az átmeneti gondozáshoz való hozzájutásban. A gyermekjóléti szolgálat családgondozója segítséget nyújt a családnak az átmeneti gondozást szükségessé tevő okok megszüntetésében, illetve elősegíti a gyermek mielőbbi hazasegítését.3
A gyermekek átmeneti gondozását a gyermekek átmeneti otthonában, helyettes szülőnél és a családok átmeneti otthonában lehet biztosítani.
A gyermekek átmeneti otthonában az a családban élő gyermek helyezhető el, aki átmenetileg ellátás és felügyelet nélkül marad, vagy elhelyezés hiányában ezek nélkül maradna. Veszélyeztetettségét a család életvezetési nehézségei idézik elő és ellátása nincs biztosítva. Ez a fajta elhelyezés - mint jeleztük - az átmeneti gondozás egyik formája.
A másik forma a családok átmeneti otthonában történő elhelyezés. Ennek előnye, hogy a gyermek és a szülő együttesen nyernek elhelyezést az átmeneti otthonban. Ez az intézkedés a szülő felügyeleti jogát nem érinti.
Az átmeneti gondozás harmadik formája a helyettes szülői ellátás, amelynek előnyeit külföldi példák alapján is szeretnénk bemutatni. Bírálatunkat - a bevezető gondolatainkkal összefüggésben - elsősorban az ellátás időtartamához kapcsolódó kétségeinkkel összefüggésben tesszük meg.
A családmegtartó programról először az Egyesült Államokból adott hírt a szakirodalom. Magyarországon Pik Katalin mutatta be a Washington államban 1974-ben beindított kezdeményezést.4 A program célja az volt, hogy szociális munkások közreműködésével a kialakult krízist a gyermek családjából történt kiemelése nélkül oldják meg. Az a család, amely bekerült a programba, intenzív ellátást kapott. A szociális munkások lényegében a nap 24 órájában elérhetők voltak és minden nap segítséget nyújtottak a krízishelyzetben lévő családoknak.
Hasonlóan intenzív program volt, mint az előző, ugyancsak a családok egybentartását szolgálta. Az alacsony jövedelmű, egyedülálló anyák vették igénybe a program által nyújtott szolgáltatásokat. A Home-Start lényege az volt, hogy az egyik anya segítsen a másiknak, adja át tudását annak a többnyire tapasztalatlan anyának, akinek még nem sikerült megszereznie a gyermeknevelésben, a társas viszonyok kialakításában hatékony mód-szert.5 A program önkéntességen alapult, a szolgáltatás igénybevételéért nem kellett fizetni. A család segítése alapján a kiskorú latens vagy valójában fennálló veszélyeztetettsége rövid időn belül megszüntethető volt. A gondozási idő átlagban két és fél hónapig tartott.
Megosztott gondoskodási formát jelent. Kiss Andrea a melbournei helyi lakosok és szociális munkások összefogása alapján létrehozott szervezetet mutatta be. Ebben a programban a krízisben élő családból a gyermeket kiemelték, általában valamelyik szomszédos családba helyezték. Ez a kiemelés a kiskorú 18 éves koráig - bármikor - igénybe vehető volt, amennyiben ezt a szülők igényelték. A kiemelés időtartama egy héttől nyolc hétig terjedhetett.6
A gyermek elhelyezését a szülő betegsége, kórházba utalása, házassági problémái, munkanélkülisége vagy lakásproblémái idézhették elő. A befogadó családokat szociális munkások segítették. Lényeges elem volt, hogy az ausztrál módszer is csak a családok átmeneti krízise esetén volt alkalmazható. A gyermek ellátását a befogadó család legfeljebb két hónapra biztosította.
A Steiermarki Gyermekjóléti törvény értelmében, 1995-ben, a Nevelőszülői Szövetség dolgozta ki és vezette be Grazban a helyettes szülői ellátáshoz kapcsolódó programot. A koncepció lényegét Zatykó Zsuzsa mutatta be Magyarországon. Ennek értelmében a gyermekek 12 éves korukig voltak elhelyezhetők a speciálisan képzett családoknál. A szülő kérhette a gyermek elhelyezését, és gyakorolta szülői felügyeleti jogait. Az elhelyezést kiváltották a szülők kritikus életkörülményei, időszakos nevelési képtelensége, a gyermek elhanyagolása, a szülők pszichés megbetegedése, alkohol problémája.7
Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a gyermekek átlagos elhelyezésének időtartama 44 nap volt.
A gyermeket készenléti családnál helyezték el, ha a szülő ezt kérte, vagy veszélyeztetése miatt ezt a Ifjúsági Hivatal szükségesnek tartotta. Általában csecsemők elhelyezésére kerülhetett sor, hiszen a kiskorú három éves koráig vehette igénybe ezt a szolgáltatást. Szintén lényegesnek tartjuk, hogy a befogadó, "készenléti család" három hónapig gondoskodhatott a gyermekről.
Hasonló volt a berlini szabályozás, a szülőt helyettesítő gondozás szintén átmeneti jellegű volt.
Egyetértünk a szerzővel, hogy a múló idő akaratlanul is a gyermek készenléti családba integrálódását vonja maga után, amely nem lehet célja az átmeneti gondozásnak.8
A helyettes szülő jogállását, feladatait az 1997. évi XXXI. tv. (a továbbiakban: Gyvt.), a 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet, továbbá a közelmúltban kibocsátott 29/2003. (V. 20.) ESZCSM rendelet és 46/2003. (VIII. 8.) ESZCSM rendelet szabályozza.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
