A Kúria Büntető Kollégium Joggyakorlat-elemző Csoport 2012.El.II.E.1/6. számú, a bíróságok hatályon kívül helyezési gyakorlatának elemzése tárgyában készített - a későbbiekben részleteiben is ismertetett - összefoglaló véleménye (a továbbiakban: Összefoglaló Vélemény) szerint a hierarchikus szisztémán[2] alapuló kontinentális jogrendszerekben elengedhetetlen szerkezeti elem a jogorvoslat és ezen belül a hatályon kívül helyezés intézménye. Ezek ugyanis - a felek jogainak biztosításán túl - a büntetőhatalom egységes érvényesülését szolgálják. E rendszeren belül a hatályon kívül helyezés nem a döntés külső mércéhez viszonyított helytelenségére adott válasz, hanem mindig a döntéshez vezető folyamat kritikáját jelenti, ami a döntés belső, szakmai problémáira utal[3].
Talán nem kevés szerepe van abban a médiának, hogy a közvélemény a hatályon kívül helyezések hallatán rögtön valamifajta jogi kudarcra asszociál, amit valószínűleg az orvosi társadalom is átél, ha a sajtó arról kezd találgatni, hogy miért húzódik el annak a közismert személynek a betegsége, akinek egyébként a tapasztalatok szerint már rég meg kellett volna gyógyulnia. Ilyen fórumokon mély szakmai érvelésnek nincs helye, mégis hiba lenne figyelmen kívül hagyni a szakmai mellett a társadalmi elvárásokat. Véleményem szerint a helyes az, ha a jogalkotó minden impulzust figyelembe vesz, azt a helyén kezeli, ehhez képest pedig megpróbálja megtalálni a legoptimálisabb szabályozási megoldásokat a jogalkotási eszközökkel kezelhető problémákra.
Az időszerűség örök dilemmájának, de még inkább az időszerűség érzete hiányának és az e mögött álló konzekvenciák levonásának meghatározó szerepe volt abban, hogy milyen szabályozási megoldásokkal operált a jogalkotó a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) megalkotása során.
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: 1998-as Be.) alkalmazása kapcsán tapasztalt anomáliák hívták életre azokat a kritikákat, amelyek szerint a hatályon kívül helyező határozat sok esetben az érdemi döntés helyett születik meg, mivel a fellebbviteli bíróságok gyakran akkor is hatályon kívül helyezik az elsőfokú ítéleteket, amikor törvényes lehetőségük lenne az érdemi elbírálásra bizonyítás felvétele mellett. A kritikus véleményekben sok esetben felmerült, hogy a hatályon kívül helyezés az 'ügyek halála', hiszen a megismételt eljárásra utasítással újraindul az ügy, ami meglehetősen hosszú időt vesz igénybe és az eljárások elhúzódását eredményezi.
Ennek eredményeként a Kúria elnöke 2012. március 5-én Joggyakorlat-elemző Csoportot jelölt ki, egyben vizsgálati tárgykörként a bíróságok hatályon kívül helyezési gyakorlatának elemzését határozta meg[4]. A Joggyakorlat-elemző Csoport által elkészített Összefoglaló Vélemény gondos alapossággal és részletességgel tárta fel a vonatkozó jogértelmezési, jogalkalmazási problémákat és általános tanulságként vonta le azt a következtetést, hogy sok esetben "diszfunkcionálisan" történik a hatályon kívül helyezés.
Az Összefoglaló Véleményből a következő megállapításokat tartom szükségesnek külön kiemelni:
a) A hatályon kívül helyezés nem hibája a kontinentális (ekként a magyar) rendszernek, hanem szükségszerű eleme, kétségtelen viszont, hogy egyidejű elvárás az ítélkezés időszerűsége.
b) Nem lehet abból kiindulni, hogy a hatályon kívül helyezés olyan baj, amit meg kell szüntetni. Arra lehet vállalkozni, hogy a hatályon kívül helyező döntés tényszerű, észszerű, okszerű és célszerű - tehát irracionalitástól, öncélúságtól mentes - legyen.
c) A jelenlegi fellebbezési rendszerben a másodfokú bíróság "kockáztat", ha a bűnösség kérdésében változtat
- 451/452 -
az elsőfokú ítéleten. Ekkor ugyanis megnyílik a másodfellebbezés lehetősége, ami azzal is járhat, hogy a másodfokú bíróság ítéletét változtatják meg. Ezért talán "biztonságosabbnak" tűnhet a másodfokú bíróság számára, ha megalapozatlanságra hivatkozva hatályon kívül helyezi az elsőfokú ítéletet, és a hatályon kívül helyező végzésben "orientálja" az elsőfokú bíróságot korábbi döntése megváltoztatására.
d) Az 1998-as Be. szélesre tárja a relatív eljárási szabálysértésre alapítható hatályon kívül helyezés lehetőségét, és fennáll a veszélye annak, hogy a belső eljárási okokra alapozó hatályon kívül helyezési gyakorlat "öncélúvá" válik[5].
Álláspontom szerint a Be. szabályozásának kialakítása a legtöbb esetben megfelelően rímel e sarokpontokra:
Ad. a)-b): Látható, hogy a jogalkotó elsősorban korrekciós szabályozási megoldásokat alkalmazott, így fel sem merült, hogy a rendszer "hibás", ezért meg kéne szüntetni, még akkor sem, ha az Összefoglaló Vélemény is arra a következtetésre jutott, hogy az eljárás időszerűségét előtérbe helyező törekvések ellentétben állnak a hatályon kívül helyezés kedvezőtlen hatásaival. Megítélésem szerint ebben az esetben is az ellentétek "kibékíthetőségén" alapul az új rendszer, amelyet a helyes, "irracionalitástól, öncélúságtól mentes" jogalkalmazási gyakorlat vihet sikerre.
Ad. c): A Be. szabályozása azon az elven nem változtatott, hogy a harmadfokú bírósági eljárásban a felülbírálat terjedelmét elsősorban az ellentétes döntés alapozza meg[6]. Ugyanakkor szükséges megjegyezni, hogy a Be. gyökeresen megváltoztatta a harmadfokú eljárás felülbírálat terjedelmére vonatkozó szabályait. Míg az 1998-as Be. szerint a harmadfokú eljárásban főszabályként érvényesült a revízió általános elve és így a harmadfokú bíróság a másodfellebbezés tartalmától függetlenül felülvizsgálta a megtámadott ítélet valamennyi rendelkezését és a határozathozatalt megelőző teljes eljárást, 2018. július 1. napját követően erre csak korlátozott formában nyílik lehetőség[7]. Másrészt arra is utalni kell, hogy az Összefoglaló Vélemény által feltárt jogalkalmazói anomália egyik megoldásaként merült fel, hogy a hatályon kívül helyezéssel szemben szükség lenne jogorvoslat igénybevételének lehetőségére.
Ad. d): A jogalkotó a relatív eljárási szabálysértésekre vonatkozó általános meghatározáson nem változtatott[8]. Az e körbe tartozó szabálysértéseket továbbra sem sorolja fel taxatíve. Mivel az Összefoglaló Vélemény is inkább jogalkalmazási problémaként határozta meg a jelenséget, álláspontom szerint a gyakorlat "öncélúságának" megakadályozását sem jogalkotói eszközökkel lehet leginkább elérni.
A Be. kodifikációját megelőző időszakban az ügyészség is kereste a megoldásokat a hatályon kívül helyezések negatív tendenciájának megfordítására az eljárások időszerűsége javításának érdekében, és a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében rendkívüli jogorvoslat[9] kezdeményezésével egyre inkább igyekezett legalább elvi szinten elérni, hogy a jogalkalmazás helyes irányba terelődjék[10], hiszen a jogorvoslat a törvényesség érdekében jogintézmény eredménye sok esetben csupán az volt, hogy a Kúria a törvénysértés tényét megállapította.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
