A konvergens technológiákon és nemzetközi hálózatokon egyre inkább alapuló globális gazdaságban a szellemi tulajdonjogok továbbra is a legtöbb vállalkozás legértékesebb pénzügyi eszközei. Az egészségügyi innovációitól az elektronikai iparon keresztül a lézernyomtatáson át terjedő technológiai robbanás magyarázza a világszerte benyújtott szabadalmi bejelentések mennyiségének folyamatos növekedését.[2] Az Egyesült Államokban a szellemi tulajdont termelő vállalatok a GDP 38%-át adták, a külkereskedelem 52%-át ezen vállalkozások bonyolították le és közel 28 millió embernek adnak munkát.[3]
Kimutatások szerint az amerikai gazdaságnak 180 milliárd dolláros kárt okozott az ipari kémkedés, 18 milliárd dolláros kárt a szoftverek licensz nélküli használata és 29 milliárd dolláros kárt okozott a hamis, vagy hamisított áruk forgalomba helyezése csak a 2016-os évben[4]. Ezen statisztikai adatokat elemezve láthatjuk, hogy a szellemi tulajdonjog védelme az Egyesült Államokban a nemzetgazdaság egyik tartópillére, hiszen elképesztő értéket képviselnek a szellemi tulajdonnal kapcsolatos termékek, szolgáltatások.
A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok csak annyira erősek, mint azok érvényesítésének eszközei. Ennek következtében az arbitráció és a mediáció - mint az államoktól független és nem nyilvános eljárások - egyre elterjedtebbek a szellemi tulajdonvédelem körében, különösen, ha a felek eltérő joghatóság alá tartoznak. Az egyre szűkülő világban szükséges annak a megteremtése, hogy a nemzetgazdasági értéket képviselő vagyonelemeket hatékony jogvédelemben részesítsék, hiszen a hatékony jogvédelem ugyanúgy ösztönzi a már meglévő vállalkozásokat, mint a startupokat. Egy gazdaság pedig annál hatékonyabb, vonzóbb, minél jobban meg tudja védeni ezen értékeket.
A tanulmány célja annak a bemutatása, hogy a választottbírósági út igénybevétele miként alakult ki az Egyesült Államokban, mely szellemi tulajdonnal kapcsolatos ügyekben lehet igénybe venni ezeket az eljárásokat és a jogkeresők számára a választottbírósági út milyen előnyökkel jár. A tanulmányban röviden kitérek a választottbírósági szerződés lényeges tartalmi elemeire, valamint az Egyesült Államokban és az ENSZ égisze alatt működő jelentősebb állandó választottbíróságok eljárására.
Mindenekelőtt azonban az alternatív vitarendezést kívánom elhelyezni a jogrendszerben, röviden bemutatva annak kialakulását.
Az alternatív vitarendezés fogalmának kialakulása az Egyesült Államokba vezethető vissza, a 20-as és 30-as években a munkáltatók és a szakszervezetek közötti vitás kérdés megoldására. 1947-ben megalkották a Taft-Hartley féle törvényt, melynek következtében felállításra került a Federation Mediation and Conciliation Service.[5] Az alternatív vitarendezés gyorsan meghonosodott más angolszász jogrendszerekben is, hiszen itt a precedensjog következtében a bírói gyakorlat és a társadalom nem távolodott el egymástól, mint a kontinentális jogrendszerekben, ahol a jogszabályok előzetesen nem reflektálnak közvetlenül a társadalmi problémákra.
Mind az alternatív jogvitamegoldás elsődleges eszközének, azaz a magánjogi (kereskedelmi) választottbírósági rendszernek, mind pedig az államnak érdeke, hogy a magánjogi jogviták választottbírósági elintézése a jogalkotás és az állami bírósági jogalkalmazás részéről megnyilvánuló lehető legnagyobb támogatás és koordináció, ugyanakkor egy megfelelő minőségbiztosítás mellett valósuljon meg.[6] A hazai perjogi kodifikációban is megmutatkozott az igény a hatékony választottbíráskodás fenntartására, amely nem az állami polgári bíróságok konkurenciája, hanem kiegészítőjeként kíván működni.
A választottbírósági út igénybevételének lehetőségét az 1983. február 27. napján életbelépő törvénymódosítás tette lehetővé az Egyesült Államokban szabadalmi jogviták tekintetében. A választottbírósági ítéletek végrehajthatóak, azonban csak az eljárásban részt vevő felekre kötelező érvényűek.[7] Jóllehet, hogy a választottbírósági
- 358/359 -
út igénybevételének lehetősége megteremtődött, a közelmúltig nem volt általános egyetértés abban, hogy az alternatív vitarendezéses (ADR) eljárások a leghatékonyabbak e körben.[8] Tekintettel arra, hogy a szellemi tulajdonjog védelemmel kapcsolatos általános eljárásokat, mint például a szabadalmak bejegyzése, a nemzeti hatóságok folytatják le, ezért a jogvitákat is az állam szerveinek kell megoldania. Az elmúlt évtizedben azonban jelentős előrelépés történt a szellemi tulajdonjogi vitákban. A domain névvel kapcsolatos vitákat és egyre több iparjogvédelemmel kapcsolatos, köztük a szerzői jogok, a szabadalmak, a kereskedelmi titkok, a védjegyek, a földrajzi árujelzők és a termékek eredet megjelölései, valamint a félvezetők ipari formatervezése és topográfiái tárgyú eljárások indulnak. Egyre növekvő igény van a művészetek jogánál felmerülő vitákban a választottbírósági eljárások igénybevételére.[9]
A jelenlegi üzleti világban, amelyben a technológia rohamos fejlődésen megy keresztül, számos szabadalmi vita merül fel a felek között, mivel mindkét fél állítja, hogy a jogai védve vannak, vagy mások szabadalmi jogát nem sértették meg. Ezekben az ügyekben a választottbírósági eljárás megkérdőjelezhető: vajon mindkét fél rendelkezik-e választottbírósági kikötéssel és vajon a szerződés egyértelműen tartalmaz-e választottbírósági kikötést?[10]
A szabadalmi kódex az 1980-as években történő felülvizsgálatát követően a 294. §-t azzal egészítették ki, hogy minden szellemi tulajdonra vonatkozó jogvita az Egyesült Államokban választottbírósági eljárás keretében érvényesíthető, ahol kötelező érvényű döntés születik.[11] A kongresszus kifejezetten előírta a szabadalmi beavatkozási viták "bármely aspektusának" önkéntes, kötelező választását. Ennek eredményeképpen az Egyesült Államok szabadalmaira vonatkozó valamennyi kérdésre az Egyesült Államokban kötelező érvényű döntést hozó választottbírósági eljárás vonatkozik.
Az Egyesült Államokban nincs törvényi rendelkezés a szerzői jogi kérdésekkel kapcsolatos választottbíráskodásra. Az Egyesült Államok bíróságai azonban úgy vélték, hogy a szövetségi törvény nem tiltja a szerzői jogok érvényesítésének vagy megsértésének kötelező érvényű választottbírósági eljárását amennyiben szerződéses jogvitából származnak. Valószínű, hogy az Egyesült Államok bíróságai is úgy vélik, hogy az ilyen jellegű ügyeket a kötelező érvényű döntést meghozó választottbírósági eljárás tárgyává kell tenni az alapul szolgáló szerződési viták hiányában is.[12]
A szerzői jogokhoz hasonlóan nincsenek sem a szövetségi, sem az egyes tagállamok szabályozásában olyan rendelkezések, amelyek előírnák a kötelező választottbíróságkodást védjegyoltalmi ügyekben az Egyesült Államokban. A védjegy érvényességét és a jogsértési kérdéseket illetően a választottbíróság helyett a szövetségi bíróságok hatáskörét tartják elfogadottabbnak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
