A Közös Agrárpolitika a pozitív integrációs forma legfontosabb elemeként napjainkban is az Európai Unió költségvetésének jelentős részét teszi ki, amelynek egy része területalapú támogatás. Ilyen támogatások főszabályként mezőgazdasági területek esetében adhatóak, feltéve, hogy azon olyan tevékenység folyik, amely megfelel a vonatkozó uniós rendeletekben foglalt feltételeknek.
Mint sokszor a gyakorlatban, e területen is előfordulnak olyan esetek, amelyekre a vonatkozó jogszabályok alapján nem tudunk egyértelmű választ adni. Ilyen esetekkel kapcsolatos jogviták jutottak el az Európai Unió Bíróságához, amely élve az uniós jog autentikus értelmezésére vonatkozó monopóliumával[1], kialakított egy konzisztensé váló ítélkezési gyakorlatot, amelyek segítséget nyújthatnak a tagállami kifizető ügynökségeknek, illetve a tagállami bíróságoknak.
Olyan eseteket fogunk vizsgálni, hogy egy természetvédelmi terület, egy hulladéklerakó fedőrétege, illetve repülőtér biztonsági zónája adott esetben mezőgazdasági területnek minősül-e?
A Közös Agrárpolitika (KAP) a pozitív integrációs[2] forma legfontosabb területe, annak finanszírozása nagyrészt közös forrásokból történik. A KAP az Unió költségvetésének napjainkban is közel 40%-át fedi[3] le.
Jelen tanulmányban olyan EUB ítéleteket vizsgálunk, amelyekben a Bíróságnak olyan területalapú támogatási kérelmekkel kapcsolatos jogvitában kellett állást foglalnia, amelyek speciális rendeltetésűek, illetve a szóban forgó területek nem szerepeltek az adott tagállam mezőgazdasági nyilvántartásában. Vizsgálni fogjuk, hogy természetvédelmi területen juhnyáj legeltetése, hulladéklerakó fedőrétege, illetve repülőterek biztonsági zónái mezőgazdasági területeknek minősülnek-e, illetve azok esetében folyósítható-e támogatás, valamint, ha igen, milyen kritériumokat kell ilyen esetekben alkalmazni?
- 121/122 -
Az alapügy érintettje mezőgazdasági termelő, aki juhtartó mezőgazdasági üzemet tart fenn, aki területeket két szerződés alapján művel. A mezőgazdasági termelő bizonyos területeket legelőként használ, míg másokat használ. Mindkét esetben a szerződések korlátozásokat írnak elő, a kaszálás csak meghatározott időszakokban, meghatározott módon lehetséges, míg a legeltetés időtartamát egyeztetni kell a szövetségi tartomány a területek gondozásáért felelős hatóságával. A földterületeket a mezőgazdasági termelő ingyenesen használhatja, csak a szakmai szervezetnek fizetendő hozzájárulást kell teljesítenie. A kérdéses földterületek egy másik részét a mezőgazdasági termelő köteles a természetvédelmi célkitűzéseket tiszteletben tartva művelni, amiért meghatározott díjazásban részesül. A mezőgazdasági termelő köteles a természetvédelmi hatóság utasításait figyelembe venni.
A mezőgazdasági termelő e kérdéses területeket a mezőgazdasági üzemhez tartozóként ismerte el, amelyet a hatóság jóváhagyott egy 2006. évi határozatában.
2007-ben - miniszteri utasításra - a fenti határozatot megváltoztatták azzal az indoklással, hogy a vitatott területek nem minősülnek támogatható területnek. Az ügy jogvitához vezetett, és az EUB elé került az előzetes döntéshozatali eljárás keretein belül. Tanulságos az ügyhöz készített főtanácsnoki indítvány, ezért a továbbiakban azt fogjuk részletesen vizsgálni, majd összehasonlítjuk az EUB döntésével.
Az indítvány arra a kérdésre kereste a választ, hogy a vonatkozó uniós rendelet értelmében mezőgazdasági területnek kell-e tekinteni egy olyan földterületet, amelynek használata -juhtartás céljából történő legeltetés - mezőgazdasági célokat szolgál, azonban az adott területtel kapcsolatos legfontosabb célkitűzés a tájgondozás, illetve a természetvédelem. Szintén kérdésként merült fel, hogy a vonatkozó uniós szabályozás értelmében mezőgazdasági tevékenységre használják-e az adott földterületet, ha a tevékenység túlnyomórészt természetvédelmi célkitűzéseket szolgál, tekintettel arra, hogy a mezőgazdasági termelőt kötik a természetvédelmi hatóságok utasításai.
A főtanácsnok emlékeztetett[5], hogy az EUB a Horváth ügyben hozott ítéletben[6] megállapította, hogy a lényeges szempontnak minősülő környezetvédelmi követelményeket az EK 6. cikk értelmében be kell illeszteni a közösségi politikák, és tevékenységek kialakításába, és végrehajtásába, ideértve a Közös Agrárpolitika alkalmazási körét is. A tagállami bíróság álláspontja helyett, amely egymással ellentétesnek tekintette a környezetvédelmi, és a Közös Agrárpolitika célkitűzéseit, az indítvány e célkitűzésekre inkább egymást kiegészítőként tekintett.
Az indítvány egyetértett a lengyel kormány álláspontjával is, amely szerint a mezőgazdasági tevékenység nem korlátozásmentes, mivel a mezőgazdasági termelőket a kölcsönös megfelelésre, valamint a kölcsönös megfelelésre
- 122/123 -
vonatkozó követelmények egyébként is kötik.
Figyelembe vette továbbá a főtanácsnok az a tény is, hogy a természetvédelmi célból használt földterületeket az osztrák, és a francia rendszerben is figyelembe veszik az egységes rendszer szerinti mezőgazdasági támogatás szempontjából[7].
Szintén az előzetes döntéshozatali eljárásban feltett kérdések tárgyát képezte, hogy a vonatkozó uniós szabályok, azaz a 1782/2003 rendelet 44. cikke (2) értelmében az a követelmény, hogy egy adott földterület a mezőgazdasági üzem földterületéhez tartozik, feltételezi-e, hogy a kérdéses terület bérleti szerződés, vagy hasonló jogügylet keretén belül, ellenérték fejében áll a mezőgazdasági termelő rendelkezésére.
A főtanácsnok úgy véli, hogy a kérdés elsősorban azokban az esetekben bír relevanciával, amikor egy földterületet több mezőgazdasági termelő nyilatkozik, de valójában nem közösen használják[8]. A vonatkozó uniós rendeletek[9] értelmében a támogatható hektárszám a mezőgazdasági üzem földterülete, valamint a mezőgazdasági üzemnek az adott mezőgazdasági termelő által vezetett, és ugyanazon tagállam területén található termelési egységek összességét kell tekinteni. Ugyanazon rendelet előírja, hogy a kérdéses mezőgazdasági területnek tíz hónapos időtartamon át a mezőgazdasági termelő rendelkezésére kell állnia. A főtanácsnok szerint az alkalmazandó uniós rendeletek nem határozzák meg a "vezetett", vagy a "rendelkezésre kell állnia" kifejezést[10].
A német kormány álláspontja szerint a vonatkozó uniós rendeletből[11] a mezőgazdasági termelőnek a kérdéses területeket mezőgazdasági célból kell használnia, így főszabály szerint szabadon alakíthatóak a földterület használatával kapcsolatos jogviszonyokat.
Az főtanácsnok osztotta az Európai Bizottság álláspontját a tekintetben, hogy a terület használatával kapcsolatos szerződési jogviszonyok részletei, mint a bérleti szerződés, vagy az esetleges díjfizetési kötelezettség léte e tekintetben nem bírnak jelentőséggel, azaz egy mezőgazdasági üzem rendelkezési joga nem csak bérleti szerződés, vagy valami hasonló ügylet esetén áll fenn[12].
Lengyel kormány megemlítette, hogy a mezőgazdasági földterületek tulajdonjoga a polgári jog területébe tartozik, így amennyiben az a kérdés eldöntése szempontjából jelentőséggel bírna, az különböző értelmezésekhez vezethetne a tagállamokban.
Szintén megemlítendő, hogy szokásjogi alapon a juhászok használják külterjes módon, és ellenérték nélkül a földterületeket, amely különösen hasznos az ökológiai[13] gazdálkodás szempontjából.
A főtanácsnok arra a következtetésre jut, hogy a szóban forgó uniós rendelkezések célja a teleológikus értelmezés szerint annak elkerülése, hogy ugyanarra a területre több mezőgazdasági termelő nyújtson be kérelmet, amely jelen esetben nem valósult meg, hiszen kérelmet csak egy termelő nyújtott be[14].
A főtanácsnok továbbá úgy véli, egy földterület mezőgazdasági üzemhez való tartozása szempontjából elegen-
- 123/124 -
dő, ha az azt használó mezőgazdasági termelőnek lehetősége van a párhuzamos használat kizárására, rendelkezhet munkájának gyümölcsével, nincs teljes mértékben harmadik személy által hozott döntésekhez kötve[15].
Összegezve az indítvány álláspontját[16], egy földterület mezőgazdasági üzemhez tartozása nem feltételezi azt, hogy a kérdéses terület bérleti szerződés, vagy más ahhoz hasonló, határozott időre szóló jogügylet keretében, díjazás ellenében álljon az üzem rendelkezésére. Ugyanígy az sem tekinthető relevánsnak, hogy a kérdéses földterületeket ellenszolgáltatás nélkül, a természetvédelem céljainak megfelelő használatra engedik át.
A vonatkozó uniós rendeletek alapján[17] az EUB- hasonlóan a főtanácsnok álláspontjához - arra a következtetésre jutott, hogy az uniós jog által meghatározott követelményekkel nem ellentétes, ha támogatható egy olyan földterület, amelynek használata mezőgazdasági célokat is szolgál, fő célja azonban a tájgondozás, és a természetvédelem. Az a tény, hogy[18] a mezőgazdasági termelőt kötik a természetvédelmi hatóságok utasításai, az EUB értelmezésében nem fosztja meg mezőgazdasági jellegétől a kérdéses tevékenységet, amennyiben az megfelel a vonatkozó uniós rendelet által megfogalmazott feltételeknek.
Az EUB osztotta az indítvány álláspontját a tekintetben, hogy ahhoz, hogy egy mezőgazdasági területet mezőgazdasági üzemhez tartozónak lehessen tekinteni, nem szükséges az, hogy a területet haszonbérleti[19] szerződés, vagy más hasonló bérleti szerződés keretein belül álljon a mezőgazdasági termelő rendelkezésére.
Az ítélet alapügyének érintettje juhgazdaságot működtet, amelyben juhokat tenyészt, és vágóbárányokat nevel. Legelői elsősorban olyan hulladéklerakón, valamint hulladéklerakók fedőrétegén találhatóak, amelyek esetében véget ért az aktív hulladéklerakás szakasza, azok lezárási, illetve utógondozási szakaszban vannak.
A mezőgazdasági termelő, valamint a szóban forgó hulladéklerakók üzemeltetői szerződésre irányuló megállapodásokat kötöttek, amelynek értelmében a mezőgazdasági termelő jogosult ellenszolgáltatás nélkül juhokat legeltetni a kérdéses területeken. A szerződés értelmében a bérbeadás célja - többek között - a kérdéses területek elbokrosodásának megakadályozása. A szerződés feljogosítja bérbeadót a kérdéses területeken bármikor ellenőrzések végzésére.
A mezőgazdasági termelő 2010-ben nyújtott be támogatási kérelmet, amely magában foglalt a hulladéklerakók feletti gyepterületekre vonatkozó igényeket is. A hivatal teljes mértékben elutasította a mezőgazdasági termelő egységes támogatási rendszer jogcímén benyújtott kérelmet azzal az indokkal, hogy a kérelembe szereplő egyes területek nem szerepelnek a mezőgazdasági területek nyilvántartásában.
- 124/125 -
A mezőgazdasági termelő megtámadta a döntést arra hivatkozva, hogy a kérdéses területeket juhtenyésztésre használja, például talajt egyenget, és kaszál. A Landesamt érvei szerint a szóban forgó területek 73/2009/EK rendelet értelmében nem minősülnek mezőgazdasági területnek.
A jogvita során az EUB-hez előzetes döntéshozatali eljárásban fordultak, amelynek keretein belül feltett kérdés lényegében arra irányult, hogy a vonatkozó rendelet értelmében[21] mezőgazdasági területnek minősül-e egy olyan terület, amelyet bár juhok legeltetésére használnak, valójában az adott terület egy lezárást követő utógondozási szakaszban lévő hulladéklerakó fedőrétege?
A 73/2009. rendelet állandó legelők, vagy állandó kultúrák által elfoglalt területként határozza meg a mezőgazdasági terület fogalmát. A jogvita során az EUB is megállapította, hogy az alapeljárásban nem vitatták, hogy a kérdéses területeket legelőként használják[22]. Az EUB azonban[23] pontosította, hogy ahhoz, hogy a kérdéses területeket mezőgazdasági területnek lehessen minősíteni, azoknak meg kell felelniük a 73/2009 rendelet, valamint a 1120/2009 rendelet által meghatározott feltételeknek is.
Első körben a tagállami bíróságoknak kell megvizsgálnia, hogy a hulladéklerakók fedőrétegének az-e a funkciója, hogy minél jobban hasonlítson egy természetes legelőhöz. Amennyiben a kérdéses terület a fenti kritériumnak megfelel, azt a 73/2009 rendelet értelmében "földterületnek" kell[24] minősíteni.
Másodsorban vizsgálni kell, hogy a kérdéses terület a 1120/2009 rendelet értelmében állandó legelőnek minősül-e, amely a szóban forgó területek tényleges rendeltetésétől függ, azaz, ha egy területet állandó legelőként használnak, azt "mezőgazdasági területnek" kell minősíteni[25]. E tekintetben követni szükséges az Európai Unió Bíróságának Landkreis Bad Dürkheim ítéletben kialakított gyakorlatát[26].
A fentiekből következően nem bírnak relevanciával a Landesamt által hivatkozott érvek, amely értelmében a terület használatának célja a kérdéses területek elbokrosodásának megakadályozása, a hulladékréteg fedőrétegének károsodásának megakadályozása, valamint az a tény, hogy a kérdéses területek a hulladékkezelés rendszerébe tartoznak, sem képezheti akadályát annak, hogy a kérdéses területek - az uniós jog által meghatározott kritériumok alapján - állandó legelőnek minősüljenek[27].
Az előzetes döntéshozatali eljárásban feltett kérdésekre válaszolva az EUB pontosította, hogy ahhoz, hogy a 73/2009 rendelet 34. cikke értelmében bizonyos területek támogathatónak minősüljönek, mezőgazdasági célra kell használni azokat. Amennyiben a kérdéses területeket más célra is használják, a mezőgazdasági használatnak túlsúlyban kell[28] lennie. A 1120/2009 rendelet értelmében egy terület abban az esetben minősíthető elsődlegesen mezőgazdasági területnek, ha a mezőgazdasági célú használatot a nem mezőgazdasági tevékenység nem akadályozza jelentős mértékben.
- 125/126 -
Az EUB emlékeztetett, hogy az állatok mezőgazdasági célú nevelése, és tartása céljából történő legeltetése mezőgazdasági tevékenységnek minősül, a bérbeadó szerződés értelmében vett ellenőrzési, és belépési lehetősége nem akadályozza meg a területek mezőgazdasági használatát[29].
Indítványában[30] a főtanácsnok is azon az állásponton volt, hogy önmagában is mezőgazdasági tevékenységnek minősül a juhnyájak kérdéses területen történő legeltetése. Ezzel szemben a főtanácsnok kételyeit fejezte ki a tekintetben, hogy juhnyájak kérdéses területen történő legeltetése a 73/2009 rendelet 2 cikk c) pontjában foglaltak szerint a földterületek jó mezőgazdasági, és környezeti állapotának fenntartásaként lehetne értelmezhető[31], e tekintetben az indítvány a Landesamt véleményét osztotta.
Az Európai Bizottság felhívta a figyelmet - amelyet a főtanácsnok is osztott - hogy a kérdéses területek nem biztos, hogy földterületnek minősülnek, ugyanis a hulladéklerakók fedőrétege építési területnek is minősülhet[32]. A főtanácsnok utalt arra, hogy a hulladéklerakó fedőrétege homokot, és agyagot is tartalmaz, amelyek a természetes talajokban is előfordulnak, ezért nem feltétlenül kell minden feltöltött földterületet építési területnek minősíteni. Az indítvány e tekintetben az autópályák melletti útszegélyeket hozta fel példaként, amelyeket szintén feltöltéssel hoznak létre, mégsem vitatott, hogy e területek földterületnek minősülnek[33].
Az EUB végül emlékeztetett, hogy[34] ahhoz, hogy a kérdéses területeket a 73/2009 rendelet értelmében támogatásra jogosultnak lehessen tekinteni, azoknak a mezőgazdasági termelő gazdaságához kell tartoznia, valamint a Landreis Bad Dürkheim ügyben hozott ítélet értelmében[35] a mezőgazdasági termelőnek mezőgazdasági tevékenység végzése céljából kezelési joggal kell rendelkeznie a terület felett, azaz elegendő önállósággal kell rendelkeznie a mezőgazdasági tevékenység végzése tekintetében.
Szintén nem ellentétes az EUB értelmezésében a vonatkozó uniós rendelkezésekkel, hogy[36] a kérdéses területeket a mezőgazdasági termelő részére meghatározott módon való használatra engednek át, amennyiben a termelő legalább tíz hónapon keresztül a mezőgazdasági tevékenység végzéséhez kellő önállósággal használja a kérdéses területeket.
Az ítélet alapügyének érintettje 1990-ben haszonbérleti szerződést kötött egy repülőtérrel, és egy légitámaszponttal a repülőterek kifutópályái, gurulóútjai, és biztonsági pályái körül elhelyezkedő biztonsági területek tekintetében. A mezőgazdasági termelő a kérdéses területeket takarmánypellet gyártásához felhasznált fű termesztésére kívánta hasznosítani. A megkötött szerződések feljogosították a mezőgazdasági termelőt a kérdéses területen növő fű lekaszálására, és hasznosítására, amelyet évente három, négy alakalommal kellett elvégeznie.
- 126/127 -
A szerződések feltételeket is tartalmaztak a fű kaszálására és idejére, valamint növényvédőszerek használatára vonatkozólag. A szerződés kötelezte a mezőgazdasági termelőt, hogy munkáját úgy végezze, hogy azzal ne akadályozza a repülési műveleteket.
A szerződések értelmében a mezőgazdasági termelőnek be kellett jelentenie, amikor a területre belép, a hadsereg pedig jogosult volt az érintett területek korlátlan használatára, vagy használatának engedélyezésére bármely katonai gyakorlat végrehajtása céljából.
Az alapügy érintettje 2005-ben az egységes támogatási rendszer keretében kérelmet nyújtott be, amelyet a tagállami közigazgatási szerv jóváhagyott, ezt követően a 2005-évi támogatási összeget átutalták a mezőgazdasági termelő részére.
2008-ban tájékoztatták a mezőgazdasági termelőt, hogy a dán mezőgazdasági területekre vonatkozó nyilvántartás felülvizsgálatának következtében a repülőtér, és a légitámaszpont bejelentett területei a továbbiakban nem tekinthetőek támogatásra jogosult földterületeknek. Egyebek mellett tájékoztatták a mezőgazdasági termelőt, hogy korábbi évekre vonatkozó kérelmeit is felülvizsgálják, illetőleg azokat újraszámítják.
Egy 2011-ben hozott határozattal lecsökkentették a mezőgazdasági termelő támogatási jogosultságát, illetve kötelezték az így jogosulatlanul felvett támogatás összegének visszafizetésére. A jogvita során az eljáró tagállami bíróság az EUB-hez fordult az előzetes döntéshozatali eljárás keretében.
A fent említett eljárásban feltett első, és második kérdés lényegében arra irányult, hogy a leszállópályák, gurulóutak, és végbiztonsági pályák körüli földterületek mennyiben minősülnek támogatható hektárszámnak?
Az Európai Unió Bíróságának értelmezésében nem bír relevanciával az a tény, hogy a repülőterek kifutópályái, és végbiztonsági pályái közelében lévő fű kaszálása biztonsági szempontokat is szolgál[38], valamint utalt a Landkreis Bad Dürkheim ügyben hozott ítéletére, amelyben az EUB kifejtette, hogy ahhoz, hogy az adott terület támogatható legyen, szükséges, hogy a mezőgazdasági termelő kezelési joggal rendelkezzen az adott terület felett, azaz elegendő önállósággal kell rendelkeznie a mezőgazdasági tevékenység gyakorlásához.
Hangsúlyozni kell, hogy kérdéses területek használatára vonatkozó szerződési kikötések, és a légiforgalom biztonságára vonatkozó szabályok valóban jelentős korlátokat szabnak a mezőgazdasági termelő kérdéses területre vonatkozó cselekvési szabadsága tekintetében. ilyen korlátnak kell tekinteni a fű magasságára vonatkozó kikötéseket, illetve a termeszthető növények meghatározását[39] is. Az ügyben eljáró tagállami bíróságnak kell megállapítania, hogy a fenti korlátozások nem akadályozzák-e meg a mezőgazdasági tevékenységet: ha az eljáró tagállami bíróság arra a következtetésre jut, hogy a fentiek nem akadályozzák meg a mezőgazdasági tevékenységet, nem állapítható meg, hogy a kérdéses területek nem képezik a mezőgazdasági üzem részét[40].
- 127/128 -
Szintén az előzetes döntéshozatali eljárásban feltett kérdés tárgyát képezte, hogy amennyiben a tagállami bíróság az EUB által megadott kritériumok alapján arra a következtetésre jut, hogy a kérdéses földterületek nem támogathatóak, az érintett mezőgazdasági termelőnek észlelnie kellett-e a számára kifizetett támogatások téves[41] jellegét.
Az EUB értelmezésében[42], ha az eljáró tagállami bíróság a fentiekben megadott kritériumok alapján arra a következtetésre jutna, hogy a kérdéses támogatásokat jogosulatlanul fizették ki az alapügyben szereplő mezőgazdasági termelő számára[43], az ilyen támogatásokat a vonatkozó uniós rendelet értelmében[44] át kell adni a nemzeti tartalékba[45], a 73/2009 rendelet 137. cikk (1) értelmében a 2009. január 1-ét megelőzően jogosulatlanul kifizetett támogatásokat 2010. január 1-től jogszerűnek kell tekinteni. A 73/2009 rendelet 137. cikk (2) értelmében a fenti rendelkezés nem vonatkozik a valótlan adatokat tartalmazó kérelmek alapján folyósított[46] támogatásokra, amely alól azok a hibák képeznek kivételt, amelyek észlelését a mezőgazdasági termelőktől ésszerűen nem lehet elvárni[47].
Relevanciával bír az a tény az EUB értelmezésében, hogy a közigazgatási szerv már 2008-ban a mezőgazdasági termelő tudomására hozta, hogy a kérdéses területek nem minősülnek támogathatónak, valamint azt, hogy a közigazgatási szerv megkezdte a már megítélt támogatási jogosultságok újraszámítását is[48].
Az EUB utalt[49] a Főtanácsnoki Indítványra[50], amely megállapította, hogy a 73/2009 rendelet 137. cikkét a bizalomvédelem elve indokolja[51]. A mezőgazdasági termelőktől, mint szakemberektől elvárható az EUB értelmezésében[52], hogy tisztában legyen a támogatás nyújtásának[53] feltételeivel. Az Európai Unió pénzügyi érdekei szintén szerepet kaptak a tekintetben, hogy a 796/2004 rendelet 73. cikke (4), amely a jogosulatlan támogatások visszafizetésére vonatkozóan biztosít kivételeket megszorítóan kell értelmezni[54].
A fenti állításokon kívül az eljáró tagállami bíróságoknak átfogóan értékelnie[55] kell az alapeljárás összes körülményét, többek között azt is, hogy az adott tagállamban a mezőgazdasági területekre vonatkozó nyilvántartás felülvizsgálatát megelőzően volt-e olyan gyakorlat, amelyben rendszerszinten elismerték a kérdéses területekhez hasonló területek esetében a támogatásra való jogosultságot.
A 796/2004 rendelet 73. cikke ezzel szemben pont az olyan helyzetekre vonatkozik, amelyekben jogosultalan kifizetés történt, illetve a mezőgazdasági termelők tudhatják, hogy a kifizetést követően is végezhetnek kiigazításokat[56].
A 796/2004 rendelet 73. cikk (5) értelmében a jogosulatlanul kifizetett támogatások visszafizetésére vonatkozó kötelezettség a kifizetés napjától számított tíz évig fennáll, azonban ez a határidő négy évre csökken abban az esetben, ha az érintett mezőgazdasági termelő jóhiszeműen járt el[57]. Ilyen esetekben a mezőgazdasági termelő azzal a feltétellel tekinthető jóhiszeműnek, ha őszinte meggyőződése volt, hogy a kérdéses területek támogatása jogszerű. Azonban hangsúlyozni kell, hogy
- 128/129 -
önmagában az a tény, hogy a közigazgatási szervek kifizették a kérdéses támogatásokat, nem alapozhatja meg mezőgazdasági termelő jóhiszeműségét[58].
A bizalomvédelem elve az, amely az EUB értelmezésében megköveteli a mezőgazdasági termelő jóhiszeműségének figyelembevételét, ezért a mezőgazdasági termelő jóhiszeműségének a kérdéses támogatás kifizetésétől kezdve az azt követő négy év alatt is fenn kell[59] állnia[60].
Amint láthatjuk, a Landkreis Bad Dürkheim ügyben hozott ítélet konzisztens gyakorlattá válik az EUB gyakorlatában. Ha egy földterület a mezőgazdaságon kívül más célokat is szolgál, és a más cél nem képezi akadályát a mezőgazdasági termelésnek, főszabályként a mezőgazdaságon kívüli cél nem képezi akadályát annak, hogy a területet mezőgazdasági területnek minősüljön.
Szintén nem bír főszabályként relevanciával, hogy a mezőgazdasági termelő az adott területet haszonbérleti szerződés keretein belül, vagy ellenérték nélkül használja: a lényeg e tekintetben a párhuzamos használat kizárásának lehetősége.
Szintén relevanciával bír, hogy a területek használatát biztosító szerződések lehetővé teszik-e a mezőgazdasági termelő számára a mezőgazdasági tevékenység önálló végzéséhez szükséges döntések meghozatalát.
A tagállami bíróságok nagy szerepet kapnak a fenti kérdések eldöntésében, úgy tűnik, az EUB által kialakított kritériumok alapján az egyes eseteket külön-külön kell megvizsgálniuk az egyes ügyekkel kapcsolatos egyedi körülmények figyelembevételével. ■
JEGYZETEK
[1] Koen Lenaerts és José A. Gutiérrez-Fons: Les méthodes d'interprétation de la Cour de Justice de 'Union européenne, Bruylant, Bruxelles, 2020
[2] Jelen tanulmány a KRE-ÁJK keretein belül működő Dr. Korom Ágoston kutatóműhely keretein belül készült.
[3] Daniele Bianchi: La politique agricole commune (PAC), Bruylant, Bruxelles, 2012, 47. p.
[4] Európai Unió Bírósága, C-61/09
[5] Főtanácsnoki Indítvány, 19-20. pontok
[6] Európai Unió Bírósága, C-428/07
[7] Főtanácsnoki Indítvány, C-61/09, 40. pont
[8] Főtanácsnoki Indítvány, C-61/09
[9] 1782/2003 rendelet 44. cikk (2), 2. cikk b) pont, 44. cikk (3),
[10] Főtanácsnoki Indítvány, C-61/09, 48. pont
[11] 1782/2003 rendelet 44. cikk
[12] Főtanácsnoki Indítvány, C-61/09, 51. pont
[14] Uo. 56. pont
[15] Uo. 58. pont
[16] Uo. 59. pont
[17] A C-61/09 ügyben hozott ítélet rendelkező része alapján
[18] Uo.
[19] Uo.
[20] Európai Unió Bírósága, C-422/13
[21] 73/2009 rendelet 34. cikk (2) a pontja
[22] Európai Unió Bírósága, C-422/13, 31-32. pontok
[23] Uo. 33. pont
[24] Uo. 35. pont
[25] Uo. 36. pont
[26] Európai Unió Bírósága, C-61/09
[27] Európai Unió Bírósága, C-422/13, 37-38. pontok
[28] Uo. 40. pont
[29] Uo. 42-43. pontok
[30] Főtanácsnoki Indítvány, C-422/13, 25. pont
[31] Főtanácsnoki Indítvány, C-422/13, 26. pont
[32] Főtanácsnoki Indítvány, C-422/13, 28. pont
[33] Főtanácsnoki Indítvány, C-422/13, 30. pont
[34] Európai Unió Bírósága, C-422/13, 44. pont
[35] Európai Unió Bírósága, C-61/09
[36] Uo.
- 129/130 -
[37] Európai Unió Bírósága, C-684/13
[38] Európai Unió Bírósága, C-684/13, 57-58. pontok
[39] Uo. 59. pont
[40] Uo. 60. pont
[41] Az EUB a fentiekben megállapította, hogy a kérdéses földterületek vagy azért nem támogathatóak, mert a mezőgazdasági termelő nem rendelkezik elég mozgástérrel a kérdéses területen mezőgazdasági tevékenység végzésére, vagy a kérdéses területen a nem mezőgazdasági tevékenység a kérdéses területen megakadályozza a mezőgazdasági tevékenység végzését.
[42] Az 1782/2003 rendelet 43. cikke alapján a támogatási jogosultságokat a 2000-és 2002 közötti időszakban kiosztott támogatások átlaga alapján számítják, azonban az EUB értelmezésében az a tény, hogy ilyen kifizetések a múltban nem történtek, önmagában nem indokolja a támogatási jogosultságok kétségbe vonását.
[43] Európai Unió Bírósága, C-684/13, 76. pont
[45] lásd: Claude Blumann-Louis Dubouis: Droit matériel de L'Union Européenne, LGJD, Paris, 2019, 512-513. p.
[46] Európai Unió Bírósága, C-684/13, 76. pont
[47] Uo.
[48] Európai Unió Bírósága, C-77. pont
[49] Európai Unió Bírósága, C-684/13, 78. pont
[50] Főtanácsnoki Indítvány, C-684/13, 70. pont
[51] Az uniós jog általános elvei fontos szerepet kapnak a Közös Agrárpolitika alkalmazási körében is, azonban ezen elvek alkalmazása eltérő lehet különböző esetek tekintetében. Lásd: Korom Ágoston: tagállami végrehajtási hatáskörök gyakorlása a KAP alkalmazási körében: a magyar gyakorlat tükrében, in Peres Zsuzsanna, Bathó Gábor (szerk): Ünnepi tanulmányok a 80 éves Máthé Gábor tiszteletére, Labor est etiam ipse voluptas, Budapest, 2021, Ludovika Egyetemi Kiadó Korom Ágoston: Példák az uniós jog általános elveinek mellőzésére a Közös Agrárpolitika alkalmazási körében - Szükségesek-e ezen eltérések a Közös Agrárpolitika működőképességének fenntartásáért? in Peres Zsuzsanna-Pál Gábor (szerk.) Ünnepi tanulmányok a 80 éves Tamás András tiszteletére. Semper ad perfectum, Budapest, Magyarország: Ludovika Egyetemi Kiadó (2021)
[52] Európai Unió Bírósága, C-684/13, 84. pont
[53] a 796/2004 rendelet logikája arra épül, hogy a mezőgazdasági termelő ismeri a támogatás nyújtásával kapcsolatos feltételeket
[54] Európai Unió Bírósága, C-648/13
[55] Európai Unió Bírósága, C-684/13, 87. pont
[56] Európai Unió Bírósága, C-684/13, 88. pont
[57] Európai Unió Bírósága, C-684/13, 91-92. pontok
[58] Uo.
[59] A fentiekből következik, hogy az eljáró tagállami bíróságnak hasonló esetben a mezőgazdasági termelő jóhiszeműségének vizsgálatát mindegyik évre külön-külön el kell végezni.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi adjunktus, KRE ÁJK Magánjogi Tudományok Intézete Polgári Jogi Tanszék.
Visszaugrás
